Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-30 / 274. szám

2 jwlfíryidek. 1929. november 30. á lengyel-magyar barátság A Magyar Nemzeti Szövetség által f. é. szeptember végén és október elején rendezett lengyelországi kirándulás nagy hatást tett a lengyel közvéleményre. A lengyei sajtóban ismételten találkoztunk cikkekkel, amelyek e kirándulás jelentőségével foglalkoznak. Legutóbb az Illustrowang Kurjer irt nagy cikket a magyarok lengyelországi kirándulásáról »Len gyelország és Magyarország a nyugat védelmére szolgáló gát" — cim alatt. A nagy lengyel lap többek között a következőket irja: »A magyar Nemzeti Szövetség, ameiynék kezdeményezésére szeptember végén nagy reprezentációs magyar kirándulás látogatta meg Lengyelországot, — hivatalos folyóiratának, a »Nagymagyarország<; nsk majdnem egész novemberi számát a magyarok lengyelországi tartózkodásának és az itt nyert benyomásoknak és megfigyeléseknek szenteli. A bevezető cikket, amely telve van Lengyelország iránti meleg elismeréssel, dr. Ajtay József, a Szövetség alelnöke irta, aki 'többek között a következőket irja: »Láttuk a poznáni lengyel nemzeti kiállítást hatalmas méreteivel, nagyszerű elrendezésével, látnivalóinak pazar sokaságával, amelybői 'egy újra feltámadt nagy nemzet tízesztendős diadalmas erőfeszítésének büszke öntudata sugárzott félénk. Láttuk a semmiből megteremtett nagyszabású gdyniai kikötőt, a világvárosi forgalmú Varsót, Katowicét, a lengyel ipari és gazdasági élet lüktető szívverését, Cestochovát és végül Krakót, a magyar történelmi emlékek páratlan sokaságával. A ii nap alatt feltárult előttünk a lengyei mult és jelen, a sorsközösség drága örökségeképpen a magyarlengyei testvériség és együttérzés és érezzük a két nemzet rendeltetésének és hivatásának azonosságát. Lengyelországot éppúgy, mint Magyarországot földrajzi és nemzetközi helyzete egyaránt arra predesztinálja, hogy egyik a Visztula, a másik a Duna völgyében jegecesedési pontot alkosson, amely körül csoportosulva, Közép és Kelet Európa kisebb nemzetei megtalálják az önálló lét és szabad fejlődés biztos feltételéit, szemben a számra nézve jóval erősebb nemzetek hatalmi törekvésével. Hivatása mindkettőnek gátat emelni a nyugat védelmére kelet félé és döntő fontosságú tényezőként szerepelni Európa egyen súlyának és békéjének biztosítására. A két nemzet boldogulásának záloga tehát, ha miként a múltban, ugy a jelenben is egymásra találnak, egymásra támaszkodnak és egymással szövetkezve vívják meg a jövő küzdelmeit. A magyar-lengyei barátság nem a történelmi 'mult tovatűnt ragyogása, hanem a jobb jövő fénylő csillaga, amelyet soha szemünk elől téveszteni nem szabad.« Azután igy fofytatja a lengyel lap: »A kirándulás lengyelországi tartózkodásáról bő beszámolót irt dr. Molnár Sándor hírlapíró, aki elragadtatással irt mindarról, amit a kirándulás tagjai Lengyelországban láttak és őszinte elismeréssel beszél arról a meleg szimpátiáról és szeretetről, amelylyet a lengyel társadalom fogadta a kirándulókat. A Lengyelországban töltött időt felejthetetlen perceknek nevezi. A Magyar Nemzeti Szövetség lengyel osztályának elnöke, Jász Géza külön cikket irt Gdynáról, amelyről tárgyilagos ismertetés után többek között a következőket irja: »Meghatott a természet nagyszerűsége, de meghatott az a vasszorgalom, energia és céltudatos kitartás is, amivel ez a sokat megvádolt lengyel nemzet a szolgaság évei alatt mulasztottakat pótolni, levegőhöz jutni és a nagyvilági forgalom részeseivé lenni iparkodik. Cikkét Jász a magyar nemzethez intézett ama felhívásával fejezi be, hogy a magyar áruforgalom a (gdyniai kikötőn keresztül Irányittassék és hogy a magyar családok nyaraljanak mennél nagyobb számmal "a vendégszerető fengyeí tenger partjain. A havi folyóirat lenyomtatta az Iflustrowang Kurjer Codzienny október 4-én keit, a Krakkóba érkező magyar kirándulás üdvözlésére irt Skkét. Szeretetteljes szavakkal "emlékezik meg a folyóirat Grzywinsky és Flach szerkesztőkről is s utóbbinak a krakkói banketten elhangzott beszédét teljes fordításban közli. Számos más cikk között, mint űr. Lázár Andor, kormányfőtaná- * csosnak, Tomcsányi "Jánosnak Reymont müvei' ismert magyar fordítójának és másoknak a cikkei között ott találjuk még a mai legnagyobb magyar költők egyikének Somogyváry Gyulának (költői néven Gyufa diák-nak) két költői müvét is, aki á kirándufás alkalmából első izben tartózkodott Lengyelországban és az itt nyert benyomások hatása alatt irta meg költeményeit. Egyik verse a Ienjjyei tengert és a szabad fehér sast 'megéneklő himnusz, a másik pedig óda, amelyben a szerző Koszciuszkót, a fengyeí szabadsághőst, dicsőíti. Ezt szerzője a magyar kirándulásnak a waweli Koszciuszkó-szobor előtti hódoló manifesztációja közben maga mondotta ei. Mindkét mű kitűnik nagy lendületével és Lengyelország iránti meleg szeretetével.« íme kivonatban az Illusztrowang Kurjer terjedelmes cikke, mely bizonyságot tesz arról, hogy a magyarok lengyelországi kirándulásának emlékei a Kárpátokon tut sem halványodtak el. Teheráru-pályaudvar Nyíregyházán i láthatatlan adószedő Irta: Písszer János. Sok szó elhangzott már arról, hogy a vasúti vágányok túlsó és legfávolabbi részein most folyó áruszállítás, Nyiregyháza lakosságának mily sokk pénzébe kerül évenként és arról is, hogy az igy drágán megfizetett áruszállítás mellett milyen állatkínzással történhetik csak meg a szállítás, mert a közlekedő ut kritikán aluli volta, az állatkínzásba kergeti a szállító kocsisokat. Már régen tudjuk, hiszen a hivatásos szállítók maguk számították ki, hogy az áruszállítás a mondott helyről évi 250—300.000 pengővei 'kerül többe Nyiregyháza la'kosságának, mintha az, a vasúti vágányok innenső oldaláról történnék. Ennek, a mai viszonyok között fokozottabb mértékben elitélendő anomáliának megszüntetésére, a hivatalos lépések megtörténtek már. Az államvasutak elkészítették a teheráruforgalomnak, a vasúti vágányok város felőli oldalán lebonyolításának tervét. Ebben a NYÍREGYHÁZA ÉS KÖRNYÉKE LAKOSSÁGÁNAK PARANCSÁRA! HOT ÚJRA JÖN ' A MÁRIA NŐVÉR HÉTFŐN—KEDDEN AZ APOLLOBA. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. Pénteken —Szombaton—Vasárnap ZORO-HURÜ a két dán művész világraszóló uj attrakciója Dzsungelben és e kanibáfok között Két fenegyerek kalandjai a leánykereskedőkkel, a csempénekkel és a kanibálokkal 10 felvonásban Tempó írverekek! II Le m alkohollal a mi bandáak 2 felv. burlc»»

k y bnrleaik sláger 2 l«lv

. Hétfőn ÁLTALÁNOS KÖZ

KÍVÁNATRA

! Kedden MÁRIA NŐVÉR Egy apáce regénye. Irta: Lázár István. Apáca főnöknő . Báthory Olzella Mária nőrér . Iris Arial A f»stő . Werner Pittsau „UFA< hir»8dé. Rendes helyárak. — Jegyelővétel. Előadások Kezdete: hétköznap 5, 7, 9, órakor Hortobágyi jutiluró Mindenütt kapható I Termeli; Otaa. 5 Mac?. Tejszövetkezet! Központ Budapest, I., Horthy Miilós-út 119/131 régi temető területet vették számításba és figyelembe. A város vezetői részéről 'a hajlandóság is megnyilatkozott, a kérdésnek ily irányú megoldása iránt. A kérdés, mégis, egyelőre legalább, nyugszik és nem mozdui s£mmi irányban. Nagy dolog lehet az és roppant tőkét igényelhet az olyan műszaki megoldás, amelynél az évenkénti 250—300 ezer pengőnek levegőbe bocsátása szerepet nem játszik és nem kap rajta senki, hogy ezt a nagy summát a városi lakosság számára megmentse. Az az érdekes azonban a dologban, hogy a vasút a maga vágányzatát saját költségén megépítené a teherpályaudvar részére és a városnak csupán a ma is használatlan területnek egy részét kelfene átengednie. Azt a területet, amelyen ma egynéhány, az áthelyezésre megérett sírhely van csupán, de amely terület másik részében is parlagon hever, illetve talán a temetőőr szántogatja-vetegeti és aratgatja, ha észre nem veszik, hogy ez nincs is mindenütt megengedve. Már hangzottak is panaszok, hogy ez a mezőgazdasági 'talajművelés egyes sirok felett is megtörtént, a kegyeletnek nem éppen megfelelő ápolása utján. Mi hát az a nagy summa, amibe a pályaudvar, szőröstül-bőröstül belekerülne a Máv.-nak? Vett érértesülés szerint ez a nagy summa kitesz 260 ezer, mondd és ird: Kettőszázhatvanezer pengőt! Szinte meglepi az embert ez a szám. Ezért kell Nyíregyházának évenként elvesztenie 250—300 ezer pengőt ?! Igazságtalanok lennénk. Nem csupán ezért! Hanem azért is, hogy a temetőben meglevő sirofc még érintetlenek maradjanak! Tehát a kettőért együttesen. A régi temető területe egyébkent nem jövedelmez semmit, tehát ezt a jövedelmet nem kell honorálni azzal az évente elveszített negyedmillió pengővel. Nem!. Ha várvosrendező szempontot vesszük szemügyre, akkor azt találjuk, hogy az u .n. Eletó-telep létrejötte egyenesen következménye, sőt bűne az árurakodás városon túli oldalon való lefolytatásának. Mert már az O. F. B. telkek kiosztása előtt is kezdett arra terpeszkedni! (ne tévesszük össze: nem terjeszkedni, hanem terpeszkedni!) Nyiregyháza. Hogy ez a terpeszkedés, ez az excentrikus fejlődés a városfejlesztő szemében mit jelent, arról soír szót kár elfecsérelni. Ezt már az elemisták is tudják. Gátja, átka a városiasodásnak! Hallottunk hangokat, amelyek az áruszállítás céljára a Debreceni-utca végén létesítendő teherepályaudvart kívánták. A Máv. debreceni üzletvezetősége megadta erre a választ. Sokkal többe ke rülne itt a vasútnak a rakodópályaudvar létesítése, sokkal többe kerülne a vasúti dij is. De a fuvarozás díjtétele sem csökkenne a tengelyfuvaroknál, a mai árakkai szemben. Haszon ebből tehát legfellebb az állatkínzás rovatnál volna elkönyvelhető amely azonban a régi temetői teherpályaudvar esetén is megszerezhető len-