Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

1929. nvember 24. 3 het tehát itt szó, hanem a fegyvertelennel szemben tanúsított igazságtalan erőszakoskodásról. De ezzel szemben is követelést támasztunk. Követeljük, hogy nevezzék meg azt a történelmi harcteret, ahol a magyar nemzetet dön tőleg megverték, legyőzték! Amig ezt meg nem nevezik, addig nem tekintheti magát senki győzőnek és nem fehet senki harctéri legyőzött. Itt sem található tehát jogalap ahhoz, hogy valaki megsarcolhassa a magyar nemzetet, mint legyőzöttet. Az az állapot, ami a háború végén a magyar katorfák önkényes viselkedéséből előállott s amely a magyar nemzetre külön katasztrófát jelentett, csak siettette az általános békét, de nem olyant, mint Trianonba írtak, hanem olyant, ami az igazságnak megfelel s a lelkeket megnyugtatja. Különben a magyar nemzet békeutáni 'törekvése mint vörösfonal húzódik végig a háborús idők vonalán. Hiszen tudjuk, hogy a megboldogult IV. Károfy király megkoronáztatása után, azonnal a békekötés útjait kereste. Nem rajta múlt, hogy törekvése eredmény nélkül maradt. De ellenségeink részérői a farkas és bárány meséjének itt még nincs vége t. i. ha te nem, akkor az apád, han nem az apád, akkor a nagyapád zavarta fel "a vizünket. Igy ők is. Ha nem ti csináltátok a háborút s nem tekinthetünk titeket legyőzötteknek, akkor ott van a nemzetiségek elnyomása. Ez alul kellett a nemzetiségeket felszabadítani, ezért kellett országotoknak kétharmadát elrabolni s ezért kell nektek ennek a rablási műveletnek költségeit megfizetni. Ez a koholt vádállitás igazán szót sem érdemet. Mert ha igaz voma az, akkor annyi évszázad mul tán nyomára sem lehetne akadni Magyarország földjén nemzetiségeknek. Ennek mint természetes folyománynak kellett volna bekövetkezni. De, hogy ez be nem következett, hogy vannak, mégpedig teljes eredetiségükben megvannak, hogy nyelvükben, hitükben és szokásaikban élnek a nemzetiségek, misem bizonyítja jobban, minthogy a felszabadítók meg találták őket teljes mivoltukban, mert csak igy helyezhették gjcaratuk ellenére hazánk lakosságának egy, részét idegen impérium alá. De mióta ez megtörtént, csak elégedetlenséget, tiltakozást és 'jajszót hallani valamennyi nemzetiség részéről a tőíünk elcsatolt több millió magyar panaszaiva* együtt. Hamis állítás és rágalmazás tehát minden, amiből az ország elrablásához és jóvátételek követeléséhez jogalapot akarnak ellensége ink kovácsolni. Ennek pedig csak Ugy lehet véget vetni, ha a magyar nemzet a jogtalan követelésekkel jogos követelésekkel felel. Ha követeli a háború egész komplexumának kivizsgálását a háborút megszervező bűnösök kinyomozását. Ez a legérzékenyebb, de legkönnyebben sebezhető pontja is ellenségeinknek, ezért kell ide öszpontositani a nemzet minden erkölcsi Srejét. Ebből kell hurkot fonni s nyakába dobni ellenségeinknek, tehát a hurokra, amit ellenségeink a magyar nemzet felé dobnak, hurokkal 'kell válaszolni; ezért kell a nemzetnék az eddigi passzivitásból kilépni. Nem lehet tovább is szenvedő alanya a méltánytalan ostorcsapásoknak. A magyar nemzet eme követelésére nem lehet sem hadüzenettel sem a megszállás fenyegetőzésével felelni. Ezt a kérdést csak fi kulisszák ledöntésévei lehet megoldani, hogy teljesen megvilágítva álljanak a világ előtt a kuliszszák hátterében rejtőző Nérók, kik vágóhidra vitték a nemzeti államok szinét és virágait, hogy egymást öldökölve bennük és áltáluk romba döntsék a nemzeti államok erősségét s romjain uraimat verhessenek. Lássunk tisztán! Ezért keh a heiyszini vizsgálat. £s ha a magyar nemzet e követelése mellett szívósan kitart, be fog következni a túloldal mohó kapzsiságának tompulása, még a revízió kérdésében is engedni fog merevs'égéből inkább, mintsem hogy a bűnösök megvilágítás elé állítva, pellengére kerüljenek. — Disznóvágáshoz Farfcasnéfék SZEGEDI-PAPRIKÁT használjon. Kapható a Bessenyei-téri piacon wc ujságpaviQon mellett. VÁSÁROLJO N RÁDIÓ-KERESKEDŐJÉNÉL 6-12-18 HAVI RÉSZLETRE PHILIPS RÁDIÓ KÉSZÜLÉKEKET! Hétfőn adják át a kemecsei kerület mandátumát Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkárnak A Kállay családból eddig huszonheten képviselték az egykori nyírbogdányí, ma kemecsei kerületet (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Endre kora. A nagy kulturális alapvetés, az épités ideje Szent István után: 1050-ben a honfoglaló Kállay-család cimert kap a tihanyi apátságot alapító királytól. A címerben két szív van. Ma, amikor a huszonhetedik Kállay veszi át ugyanannak az ősi földnek és népnek, az egykori nyírbátori, ma kemecsei kerületnek mandátumát, elgondolkodunk a két sziv szimbólumán. »In asperis et prosperis« — ez a címer, a család jelmondata. Magyarul: »Bajban és szerencsében«. — Magyarán: együtt, hűségben, jóban is, rosszban is. Együtt hűségben mindhalálig. A két sziv közül az legyik a Kállay

jsziv, a másik a szabolcsi 'föld, a szabolcsi nép szive: a két sziv egy dobbanásban forr össze: »In asperis et prosperis«. * Huszonhét Kállay képviselte ezt a földet. Valamikor követként jelentek meg a diétában, szivükben a szabolcsiak lángoló hazafiságávai és hűségével. A követek világa a, rendi Magyarság világa volt. Azután az i848--49-iki események, az abszoluíizmus kora, majd az alkotmányos élet, a gazdasági és tár sadalmi fellendülése következett s a bizalom, a szeretet újra az ősi család felé fordult. .A követeket most már az országgyűlési képviselők váltják fel és a Kállay család tagjai közül tizenketten lesznek a nyírbogdányi, majd a kemecsei kerület képviselői. Ez a kapcsolat a föld, a nép és a vezéri magasságra emelkedő család reprezentánsai között tündöklő megnyilatkozása két sziv összeforrásának. Két sziv: a Kállay család és Szabolcs szive: In asperis et prosperis. * Mi a titka ennek a változatlan kapcsolatnak, a hűség sziklaszilárdságának, a hűségnek, amely az élet friss erejévei él, változó idők hullámverésein át? A nép őszinte, igaz szeretete. Minden doktrínát, minden uj elméleti demokráciát megelőzően a magyar fúrnak a munkás nép szive fölé hajoiása. Mikor a nyíregyházi jegyzői tanfolyamot megnyitották, Kállay Miklós főispán »a nép imádatos szeretetére« hivta fel a magyar jegyzőjeTölteket. Ezekben a szavakban nincs nyoma a szóvirágnak, ezekben a szavakban annak a titka rejlik, miként képviselte huszonhét Kállay ugyanazt a kerületet. * Hétfőn adják át a kemecsei mandátumot Kállay Miklós dr. kereskedelemügyi államtitkárnak. Az ajánlási iveket tüntető szeretettel írták alá a választók, szeretettel és és néni? — kérdezte a tanitó. — Hogy meghallgassák mit tudunk, — mondja az egyik tanuló. — Igazad van. Lássátok én megkértem a tanitó nénit, hogy vezetne el ide benneteket, mert szeretnék veletek egy kicsit beszélgetni. Hallom, hogy ti nagyon jó gyermekek vagytok, én pedig szeretem ám a jó gyermekeket. — Mit reggeliztél, Ilonka. — Tejet. Hát te, Irénkém ? — Kávét. — Nagyon jó gyermekeim a tej is, meg a kávé is. — De szép ruhád van kis Juliska! Ki vette? — Anyuka. — Anyuka?... és ki adta rá a pérfzt? ' > bl — Apukám, mert ő keresi. — Jól mondtad. De jó is annak, akinek van apukája! Szerencsétlen azonban az a gyermek, akinek meghalt az atyja. Miért?... — Mert az árva. — Egy bácsiról mesélek most majd nektek, aki nagyon szerette árva gyermekeket. Meghallgatjátok? — Szívesen. Tessék csak mesélni tanitó bácsi! — Köszönöm gyermekek! Először is a nevét mondom meg annak a jó embernek. Gárdonyi Gézának hivták. Ez a bácsi fiatalabb korában tanitó volt. Talán ezért szerette a gyermekeket. / Gárdonyi bácsinak volt egy igen jó barátja. Nem tudom hogy hivták, azért majd mi adunk neki nevet. — Feri bácsi volt! — mondják a" gyermekek. Jól van. Legyen hát Fen bácsi! Ennek a Feri bácsinak volt egy kis leánya is. — Juliskának nevezzük! — kiáltja valamelyik kisleány. Tuliska /élárva volt, mert édesanyja már korábban meghalt. Feri bácsi viselte gondját kislányának és nagyon szerették egymást. Gárdonyi bácsi is igen szerette őket s gyakran elment hozzájuk Feri bácsival beszélgetni. De egyszer szomorú nap virradt a kis családra. Kitört a háború. Feri bácsinak is be kellett vonulni katonának. Sokat szenvedett, nélkülözött j azonban nem zúgolódott, mert a ' hazát védő katonának ilyen a sorsa. Juliskáról ezalatt Gárdonyi bácsi gondoskodott, ezért az édes apja egészen megnyugodott. — Kinek volt katona az édesapja a háborúban? — Az enyim is!... Az enyém is! — Mit beszélt? i — Oh, sokat begzélt apuskám. Mondta, hogy éheztek és fáztak, meg aztán meg is lőtték őket. Ugy féltem apukámat! — Én is katona voltam gyermekeim. Bizony sokat fáztunk. Akárhányszor hó esett a pokrócunkra, amikor aludtunk. Sokszor voltunk halálos veszedelemben. Gyakran megtámadtuk az ellenséget, vagy pedig az ellenség minket. Szurtuk, vágtuk egymást. Némelyik magyarnak megszúrták á kezét, lábát, a másiknak golyó ment a fejébe. Igy járhatott Feri bácsi is. Meghalt. Egyszer csak jött a távirat, hogy Feri bácsi elesett a hazáért. Jaj, de sirt Juliska! Gárdonyi bácsi alig tudta megvigasztalni. Vett neki szép rvfhát, játékot, de JulisKá azért mégis sokat búslakodott. Egy alkalommal Juliska nagyon, de nagyon szomorú volt. Hiába kérlelte Gárdonyi' bácsi, nem akart felelni, csak sirt... sirt. A bácsi ölébe ültette, simogatta s mesélt neki. Igy tett vele, mint ezen a képen látjátok. Végre Juliska megszólalt és elbeszélte, hogy miért olyan szomorú. Álmában látta édesapját. Kard volt a kezében, seb a homlokán s olyan bus volt, mert őt, az árvát sajnálta. Gárdonyi bácsi Juliskának meséskönyvet adott a kezébe, azután bement az irószobájába és leírta a háború árvájának szomorú álmát. De ezt majd ugy olvasom el, mert igy szebb: Fészekből kiesett madár a [nevem! És én nem tudom, mi történt [én velem? Annyit sírtam, a szám is [belefáradt: Jaj, nem találtam apámat, [anyámat! Az éjjel mégis láttam apukám. Kard volt kezében, seb a [homlokán. Nézett. Szeméből a köny kiesett. — Apukám édes, fáj-e a sebed ? Ezután a tanulók olvastak, utánozva a tanítónak hangsúlyos, érzelmet 'keltő olvasását. — Melyik rész tetszik nektek legjobban? — kérdezte a tanitó. — S ha sirok, mindig lesz, aki [meghallja ; Bárki is az, ki karjait kitárja, Krisztus Szivére borul minden [árva. — Majd meglátom, ki tanulja meg ezt a szép verset? — Megtanuljuk, tanitó bácsi, mert nagyon szép volt!