Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-24 / 269. szám

JhfrÍRYIDéK. 1929. Hvecaber 24. büszkeséggeí. Az aláírások között könnyes meghatódottsággal" emlékeztek az öregebbek arrS., hogy igy álltak, ezzel a hűséggel és ragaszkodással idősebb Kállay Andrásnak, aztán a Kállay fiuknak ifj". Kállay Andrásnak, Kállay Tamásnak, zászlaja alá. A nagy Kállay fiai közül immár a harmadik veszi át a kemecseiek mandátumát. Ez is kivételesen szép dokumentum: a három fiu képviselősége egy kerületben. A agrárszocializmus idején történt, hogy a kenyérgond suíyos éveiben érdekes levélváltás történt a »Nyirvidék« nyilt levél rovatában Kállay András és az ínséges nép között. És a válasz, amelyet Kállay András irt: a hideg kunyhókat a szeretetre lobbantó szivek tüzével melegítette be. Szabolcsban a szeretet és hűség ereje csendesítette le a lelkek háborgó tengerének hullámait. Most ezzel a hatalmas erőt reprezentáló szeretettel veszi át holnap a kemecseiek mandátumát a legfiatalabb fia a nagy Kállay Andrásnak. * A Kállayak cimerén, sisakján a hat képe látható. Egykoron III. Henrik császár, akit Fekete Henrik néven ismer a történelem, aki négy pápát mozdított el és Magyarország belügyeibe is beleavatkozott, a Dunán nagy vereséget szenvedett, njert egy Kund nevü vitéz halált megvető bátorsággal megfúrta hajóit. Ez a Búvár Kund — a hagyományok szerint —» egy Kállay volt. Vitézségének jutalma és emléke a Kállayak címerének és sisakjának hal-képe. A magyar életet ma is Fekete Henrikek, idegen beavatkozások hajóhada támadja. A »Buvár Kundod vezérségére van szükség. A szellem hatalmára, amely léket üt Trianon fekete hajóján. A vizek felett parancsolt és kényszerű béfce van, de tervek, szándékok,, akarások titkos mélyén »Buvár Kund.ok« készülnek az ellenség gőgös hajói felé. A Tiszamente népe mandátumot ad át a szellem harcos és győzelmes fiának és amikor meghatottan gondof á két egymásra hajló szivre, arra a képre is gondol, amely a Kállay sisakon és címeren van, amely »Buvár Kundra« emlékeztet és tudja, hogy a kemecsei kerület »nagy erő kirepítő fészke« lett, mikor Kállay Miklóst küldte a parlamentbe. Az 1. oldal folytatása. Mikecz István alispán megnyitja díszközgyűlést a Tekintetes törvényhatósági Közgyűlés ! A mai rendkívüli közgyűlésünket azért hívtam egybe, hogy a Kormányzó Ur őfőméltósága áltat a f. évi október hó 29-ik napján Szabolcs és Ung vármegye Főispánjává kinevezett dr Erdőhegyi Lajos volt országgyűlési képviselőt, vármegyénk egyik hűséges és munkás fiát főispáni méltóságába a törvényhatóság beiktassa. Nehéz és felelősségteljes időben foglalja ei'Főispánunk fontos, uj magyar közjogi tisztét. Azt a főispáni széket, melyben már anynyi dicső előd szolgálta érző hazaszeretettel, alkotmányunk iránti törhetetlen ragaszkodással és soha nem líankadó kitartással Hazánk —- de különösen szűkebb hazánk -v- szeretett vármegyénk ügyeit. Uj Főispánunkat mi előlegezett bizalommal fogadjuk, egy vármegye szülötte, lakói vagyunk, előttünk nőtt fel, nem idegen reánk nézve, évtizedek óta látjuk egymás munkáját és küzdelmét a közélet porondján. Tudjuk, hogy ő épen -olyan szeretettel ragaszkodik vármegyéjéhez, mint mi, annak hűséges szolgái, erős kézzel védi — ha arra szükség lenne — annak autonómiáját, egy cél felé törekszünk, egy közös nagy eszmét szolgálunk £ egymással karöltve — megértve az uj idők, uj korszak hívó, intő szavát — küzdünk embertársaink és Hazánk javára! vármegye ezen családi ünnepségének melegét fokozni megjelent közöttünk a kormány igen tisztelt kiküldötte, több országgyűlési" kép.viselő, eljöttek hozzánk s közlebbi és távolabbi törvényhatóságok képviselői, kiket igaz baráti, testvéri szeretettel üdvözlök körünkben, de köszöntöm többi vendégeinket és bizottságunknak nagy számban egybegyűlt tagjait is. Közgyűlésünket ezek előrebocsátása után megnyitom. A díszközgyűlés percekig tartó tapssal és éljenzéssel fogadja az uj főispánt Taps és éljen hangzik fel az alispán meleg szavai után, a hangulat mind lelkesebbé válik s Mikecz István alispán indítványára gróf Desewffy Emil vezetésével háromtagú küldöttség megy Erdőhegyi Lajos dr főispánért. A küldöttség tagjai: gróf Dessewffy Emil, dr Ujfalussy Dezső és dr Vietórisz József. Kitörő éljen, harsány és szűnni nem akaró taps riadt fel, amikor a küldöttség élén a terembe lép dr Erdőhegyi Lajos főispán. Ez az éljen, ez a taps a hivek hatalmas lenyűgöző kiáltása: köszöntünk, üdvözlünk, várunk téged, hiszünk, bízunk benned. Virányi Sándor főjegyző felolvassa az eskümintát Az éljenzés és taps után, melynek a főispán elnöki csengője vet véget, Virányi Sándor, a vármegye főjegyzője felolvassa az uj főispán kinevezéséről szóló kormányleiratot, majd az eskümintát, amelynek szavait Erdőhegyi Lajos dr harsány hangon ismétli meg. Az eskü elhangzása után megujul az uj főispán felé szálló lelkes ováció, majd Mikecz István alispán emelkedik szólásra és a következő nagyhatású beszédben köszönti dr Erdőhegyi Lajost: áz alispán iidvoilőbeszéde Méltóságos Főispán Ur! Most, amidőn Méltóságodnak a közgyűlés elnöki tisztét — esküjének elhangzása után — átadom s ezzel a Törvényhatóságban a közhatalom gyakorlását átveszi, engedje meg Méltóságod, hogy díszes, de felelősségteljes állásában néhány szívélyes, meleg szóval üdvözölhessem. Mi azzal a kérelemmel s azzal a szeretettel fogadjuk Méltóságodat uj tisztségében, amely bizalom nejn szavakon, Ígéreteken és jövőbe vetett reménységeken alapul, hanem a multak tapasztaltain, egymás megismerésén és meg becsületes és derekas munka felbecsületes ess derekas munka felemelő emlékeiben bírja a maga erős gyökereit. Vármegyénk történetében az uj vármegyei törvény megalkotásával s életbeléptetésévei s bizottságunknak uj alapokon való megalkotásával uj korszak veszi kezdetét. Uj korszak épen akkor, amidőn válságos gazdasági viszonyok közt küzd vármegyénk népe, amidőn e nehéz helyzetében lelketlen izgatók igyekeznek a súlyos megpróbáltatások között küzdő s kábultságából alig felocsúdott népünket ismét ál utakra vezetni s midőa a jók teljes összefogásával is csak nehezen, lépésről lépésre tudunk a konszolidáció utján előbbre haladni s midőn kétségbeejtő megcsonkított helyzetünkben ugy látszik, hogy még a közel jövő sem hozza magával a várva-várt megváltást, hanem ujabb küzdelmeket s nehéz szenvedéseket hordoz méhében a jövő. Tehát még mindig nem bünhödte meg e nép a multat s jövendőt s még sok áldozattal és még több komoly munkával kell megérdemelnünk, a sorstól azt, hogy "Hazánk megszaggatott véres teste felemelkedjen a porból, hová ellenségei ádáz gyűlölete és önfiai undok bűnei taszították. Méltóságodat ilyen válságosán nehéz időkben állította ez ősi vármegye élére a kormány bizalma, hogy ebben a nehéz munkában nemcsak segitő társunk, hainem vezérünk is legyen. Mi a rajongók erős hitével és mélységes szeretetével szeretjük a vármegyét s én Hazám sors'án mindig kétségbe voltam esve, midőn azt láttám, hogy az ország emez erős pilléreihez avatatlan — szentégtörő kezekkel akarnak hozzányúlni. Ma ez irányban megnyugvás tölt el, mert hiszem, tudom, hogy aki a vármegyén nőtt fel, aki a magyar történetet ismeri, akinek szerető szive van, az csak Hazája és vármegyéje iránti forró szeretettől áthatva fogja a megalkotott uj törvényt minden rázkódtatás nélkül az életbe a köz javára átültetni. Ehez a szép, egész férfit és hü szivet igénylő munkához fogadja Méltóságod Szabolcsvármegye tisztikarának lelkes felajánlkozását s ennek a munkának mocsoktalan zászlaját nyújtom én most át Méltóságodnak, lobogtassa azt előttünk tisztán és büszkén, szép feladatainak dicsőséges megoldására vezetve. Isten hozta, Isten tartsa Méltóságodat soká közöttünk! Az alispán üdvözlő szavait többször megszakítja a lelkesedés éljene, majd tüntető ünnepléssel fogadottan Erdőhegyi Lajos dr főispán mondja el ihindvégig mély hatást, általános együttérzést, nagy rokonszenvet keltő, zajos tapssal fogadott installációs beszédét a következőkben: Erdőhegyi Lajos dr. főispán beszéde Méltóságos Alispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés! Mindenekelőtt hálásan köszönöm azokat a kitüntető, nemes és bölcs gondolatokat tartalmazó, ugy érzem szívből jövő szavakat, amelyékek az Alispán Ur hozzám intézni szives volt. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! 1910. év augusztus havában lépteem át először hivatalosan ez ősi vármegyeháza kapuját, mint á vármegye akkori, általam nagyrabecsült és tisztelt főispánja, néh. gr. Vay Tibor áltaí kinevezett közigazgatási gyakornok, tehát kerek 19 évvel ezelőtt. S azóta kevés megszakitással, alig teít el nap, hogy e vármegyeháza falait, ha nem is mindig, mint tisztviselő, f-el ne kerestem volna. S felemelt fővel, minden szerénytelenség nélkül, nyugodt lelkiismerettel állithatom, s azt hiszem, erre tanúm a vármegye egész közönsége, soha sem aaért léptem át e középület kapuj át, hogy magamnak valamit kérjek, vagy valakinek ártsak, hanem vagy , azért, hogy valamelyes közérdekű ügyet elintézzek, vagy valakin, aki bajba jutott, segítsek. Ugy érzem Tekintetes Törvény-; hatósági Bizottság, hogy a jóságos Isten különös kegyelme , és segítségén kívül, talán ezen fent vázolt körülmény az, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma a tekintetes Törvényhatósági Bizottság azért gyűlt itt egybe, hogy engem Szabolcsvármegye főispáni szék,ébe beiktasson s én életem ezt a nagyon boldog, ezt a ragyogó napját megérhessem. Azt hiszem, a tekintetes Törvény hatósági Bizottság helyeslésével fog találkozni, ha egyrészt körvonaiozom, reá mutatok azokra az irányelvekre, azokra a szempontokra, me lyekhez főispáni működésem alatt politikai, társadalmi és felekezeti vonatkozásban alkalmazkodni óhajtok, másrészt röviden nagy vonásokban jelzem azokat a teendőket, feladatokat, melyeket főispánságom alatt megoldandónak vélek, elvégzendőknek tartok. Előre jelzem, ez utóbbiak kétfélék. Egy részük a közeljövő, másrészük pedig a távolabbi jövő feladatai. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Az országos politikában miként méltóztatnak tudni annak a politikai irányzatnak vagyok odaadó hive, melynek Bethlen István gróf a vezére. (Hosszantartó taps és éljenzés), s mely erős hitem és meggyőződésem szerint, az egyedüli helyes s jelenleg az egyedüli járható ut a nemzet feltámadásához, a nemzet boldogulásához. Igy egészen természetes, minden rendelkezésemre álló törvényes és alkotmányos eszközzel oda fogok hatnj, hogy ennek a politikának a vármegyében már úgyis meglevő erős gyökerei még mélyebbre hatoljanak, még jobban megerősödjenek a vármegye közönségének a lelkületében. Ami pedig a vármegyei politikát illeti, itt azon az alapon, azon a fundamentumon óhajtok a béke és kiegyenlítődés végleges eléréséig nemzeti, demokratikus és népies irányban tQvább haladni, illetve tovább építeni, melyet nagynevű elődöm Kállay Miklós rakott le e vármegyében, melyet csak azért nem tudott véglegesen befejezni, mert fényes tehetsége folyfán magasabb pozícióba hivatott el. Bár a béke és kiegyenlítés érzése az, mely engem ugy az országos, mint a vármegyei polikában áthat, mégis, ha azt venném észre, hogy ezt akár egyesek, akár csoportok, esetleg arra akarnák felhasználni, hogy itt e vármegyében zavart keltsenek, ugy az ilyen törekvést tekintet nélkül mindenre, minden rendelkezésemre álló eszközzel a legerélyesebben csirájában fogom elfojtani. Hangsúlyozni, aláhúzni kivánom, hogy ez nem frázis, nem székfoglalói szónokig fogás, de olyan kijelentés, mely ha keli, szükség esetén tetté is válik. Ami a társadalmi és felekezeti békét illeti, az ebben a vármegyében megvan. [