Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-21 / 266. szám

6 JNfVíKYIDEK. 1929. november 21, Nyíregyházán a szűcsök mellett még csak az elektrotechnikusok azok az iparosok, akik nem panaszkodnak forgalomcsökkenésről A rádió rohamos térhódítása erős fellendülést hozott a villanyszerelő iparban. — á kárpitosoknak 90—95 százalékkal csökkent a keresetük — Az építkezések szünetelése miatt nagyfoké nzlettelenség nralkodik a szobafestő és mázoló szakmában is (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyiregyházi iparosok gazdasági helyzetével foglalkozó szemleutunk kapcsán ezalkalommal az elektrotechnikusok, kárpitos, továbbá a szobafestő és mázoló szak mák kerültek sorra. Az idáig tanul mányozás tárgyává tett tizenhat iparág között a nagy szőrmedivat következtében élénk üzleti életnek örvendő szücsmesterek mellett, még csak az elektrotechnikusok jgos:, akik nem panaszkodnak forgalomcsökkenésről. A rádiónak és egyéb villanycikkeknek rohamos térhóditása a nagy pénztelenség ellenére is kivételesen kedvező hely zetet teremtettek ebben a szakmában. Annál nagyobb azonban a pangás a kárpitos műhelyekben, ahoi úgyszólván kizárólag kényelmi cikkeket készítenek, továbbá a szobafestő és mázoló szakmában, ahol az építkezések hiánya miatt szintén csaknem teljes üzlettelenség uralkodik. Az elektrotechnikusok üzleti forgalmát erősen fellendítette a rádió nagyfokú elterjedése. — A forgalom — mondja Nyíregyháza egyik legforgalmasabb elektrotechnikai üzemének tulajdonosa — a tavaly óta semmit sem csökkent, sőt sok tekintetben emel kedést mutat. Oka a rádió és a különböző villanycikkek nagyfokú terjedése. Különösen a rádió cikkek rendkívül kapósak. Ma már nemcsak a városban, hanem a fal vakban és tanyákon is valóságos divat lett a rádió bevezetése. De nagyon terjed a villamos vasaló, villanyfőző porszívó stb. használata is. Ami pedig a villanyszerelési munkálatokat illeti, azokra állandóan szükség van és azokai. nem lehet elodázni. Ha elromlik a villany, azt azonnal" meg kell csináltatni, mert különben este sötétben marad a lakás. Egyes cikkek a vámparitás emei kedése folytán megdrágultak. Van áru, amely 20—25 százalékkal is drágább, mint tavaly. A vevők legnagyobb része hiteligénylő, aminek az a következménye, hogy habár az áruforgalom a mi^Ii év óta növekedett, ezzel szemben a készpénzforgalom 60—70 százaléKOS csökkenést mutat. A kárpitos mesterek 90—95 százalékos csökkenésről panaszkodnak. A kárpitos műhelyekben a forgalom 90—95 százalékos csökkenést mutat, vagyis csaknem nullára redukálódott. Divár\yra, párnázott székekre, fotölökre s más hasonló kényelmi eszközökre ma már nincsen pénze az embereknek. Mat rácokat is legfeljebb staffirungba ' zmmmmms&msmmmma készíttetnek egyes szülők férjhezmenő leányuk részére. A raktárak ban felhalmozott kész áruk hónapok óta érintetlenül hevernek. Nem is keresik őket. Azt a kevés munkát is, ami olykor-olykor akad ofcsón kell vállalni, pedig a nyersanyagok ára az utóbbi időben emelkedett. Például a fa 10—15 százalékkal, a rugó és szeg 10 százalékkal drágult. De felment az afrik és a szőr ára is. Az építkezések hiánya miatt csaknem teljes pangás állott be a szobafestő é« mázoló iparban is. A szobafestő és mázolóiparban átiag 80 százalékos forgalomcsökkenés észlelhető. Ennek az óriási YÍsszaesésnek először is az az oka, hogy a házépítések száma a tavalyihoz képest 60—80 százalékkal redukálódott. Igy tehát az újonnan épített lakások festése és tapétázása csaknem teljesen szünetel. De nem festetnek a régi lakások tulajdonosai sem. Rendkívül szük a pénz s igy nagyon meg gondolja mindenki, amig rászánja magát, hogy lakásának megkopott falait újra kifestesse, vagy betapétáztassa. Hasonló a helyzet a mázoló munkáknál is. Amit a közönség észrevesz Pnoawos Wdbk, éwwéMá ét egyéb rnysr-^mmk Szabad-e fél liter szesz helyett 0.45 I. szeszt adii? A legkönnyebb feladat panaszos levelet irni. Hiszen panaszra lehet elegendő ok. Panaszkodni azonban lehetőleg csak akkor szabad, ha a panasz tárgyává tett eset nem egy embernek, hanem a köznek komoly érdekeit sérti. Ilyen esetekben egyenesen kötetelez bennünket az emberi szolidaritás s indokolhatja tettünket az a remény, hogy a bajt csirájában sikerül elfojtani s esetleg végérvényesen is megszüntetni. Egy rendkívül érdekes és figyelemreméltó esetet viszek most a lap olvasói elé. Fontosnak tartom a közlését a fogyasztó közönség, de meg annak a kereskedő társadalomnak szempontjából, amely társadalmi csoport minden kétséget kizáróan súlyos terhek alatt nyög, egyet azonban semmikép sem akar elvesztem s az a kereskedői tisztesség. Egy félliter denaturált szesz körül forog a mondanivaló. Egy kiskereskedőtői denaturált szeszt vittek éi a napokban háztartási célra. Az ár körül lényeges differencia nem volt. Hanem volt mas valami, ami az embert • komolyan gondolkodóba ejtheti. Ez pedig az volt, hogy az üveg hitelesítettnek nevezhető üveg volt, mert bele volt préselve feltűnően az üvegbe: 0.45 /. Nem akarok a hiányzó 0.5 literről se irni, hiszen pénzbeli érték szempontjából éz sem jöhet nagyon számításba. De Semmibe ívelő hidak REGÉNY I*t»: Fehér G3b*r. ~ 25 Nagyon okos vagyok ! — kiáltott fel halálos komolyan és bizonyos lelkesedéssel — magam is csak pillanatokra vagyok képes látni, milyen okos vagyok és ilyenkor megdöbbenek magamtól. Ez mindenesetre csak egy véletlen, de már egyszer ilyen vagyok. Egyszóval hát rajta van a képeden, ez a mondat. Csak az a baj, hogy ez ideiglenes irás nem állandó. Mióta beszélgetünk, már sokkal elmosódottabb, mint mikor először megláttalak. Ez nem fog kitártam, a fiatalság irta oda, bohócálarc az egész... Egy másik irás van alatta — folytatta vontatva és komoran, miközben mereven fbdrozta a fiatalembert, — ott... ott. ... a szemek körül, a másik eltakarja... nem lehet olvasni, csak nyomok, készülő betűk ... köd ... köd. Egyszer majd olyan leszel, mint az ott! — kiáltott felcsat tanó hangon és hirtelen rámutatott Gáborkára az asztal végén, aki üres, szenvtelenül mozdulásán arccal bámulta a szemben lévő falat. — Látod ezt a pompás arcot ! — kiáltott fel furcsa, torz mosolygással — mi minden van arra irva. Az erejét felélték, a pénzét elköltötték már száz esztendővel ezelőtt, a sorsa el volt határozva a .születése előtt már. Az ősök kaptak a fátumtól haladékot, ennek már nem adatik. A mult '6 benne fog megszakadni. Az még 1 akik majd

1 valamikor bérbe vett házban is, előre fáj neki 'a bucsu az ősi telektől, pedig még rá se került 'a sor. De rákerül, érte jönnek a házért, ott van a fiu arcán, olvasd ! — — El is vinnék, ha olyan erő támasztaná, mint a tied ! — szólott közbe Amálka lenéző gúnnyal. — Erő, erő — motyogta a férfi — hát biz nekem nem igen .van. Annál több a Pirosképünek. Támasztja is vele a házat, az már szent. Oh, hogy tud az szaladni a pénz után ! Hogy tud kezet csókolni a beteg nagyságáknak ! Nem tud/ fccnnak ellenállni senki, nem is lehet. De azért csak vigyázzatok, mert neki is megvan az achillesi sarka. Azt hiszi, hogy neki esze is van. Ez ipedig veszedelmes tévedés, nagy baj. — — Nem tűröm, hogy igy beszélj róla. — felelt kihívóan, élesen .a nő. — Jó, jó — hagyta rá a férfi — tűröd, nem tűröd, mindegy. Érte jönnek a házért, érte jönnek, érte jönnek — ismételgette gépiesen. A nő nem jelt feleletet, csak várta, mit fog még amaz mondani. Ebben a pillanatban az ajtón éles, határozott • kopogtatás hangzott. Talán az ideges felvontság következménye volt, a nő összerázkódott a kopogtatásra. A férfi arcán pedig vad, bárgyú öröm jelent meg. Mindkét mutatóujjával Amálka felé mutatott: j — Félsz ugye ? 'Nem nevetsz már ugye ? Megrázkódtál, ne tagadd !• — Az ajtó felnyílt, egy gyermekleány jelent meg egy fiatal fiútól kisérve. VII. A lány nyugodtan nézett végig a társaságon. A nyakán könnyű sál volt körülcsavarva, azt levetette és hátranyujtotta a mögötte jövő fiataíurnak. — Kérem Gyula, tegye le — szólott anélkül,, hogy hátrafordult volna. A kísérője gyorsan elkapta a ruhadarabot, a lány pedig mosolyogva ment a háziasszonyhoz, kifogástalan pukkedlit csinált előtte, azután mély lehajlással tiszteletteljesen csókolt neki kezet. — Hm, ez épen csattanóinak jött a beszédem végére. — dörmögte a szolgabíró. A lány jött, mikor az apjára gondoltam. Bosszantó, hogy a véletlen okosabb még nálam is... Na csak, mindjárt odaér — fordult azután a hadnagyhoz, nem törődve azzal, hogy a lány meghallhatja. Most aztán szedd össze a predikátumaidat, ha vannak. Ezek még uj emberek, éhesek az ilyesmire. A hadnagy már nem hallgatott oda. A lány elé lépett és bemutatkozott — Cséry Magda — válaszolt ez kezet nyújtva. Pillanatnyi szünet után határozott hangon tette hozzá : — Különben mi már régi ismerősök vagyunk, azért hogy nem emlékszik. Tavaly a vak katonák koncertjén Debrecenben maga olvasott fel. — — Csakugyan ? — felelt meglepődve a katona. — Hát ha egy kicsit késve is, de szivemből gratulálok. Igazán nagyon szép volt, a mama majdnem elsírta magát. Remélem, még találkozunk, talán mindjárt a holnapi kiránduláson. A tiszt meg volt lepődve. Válaszolni akart, de a kis hölgy már tovább lebegett. A fiukat elintézte egy : szervusszal, a szolgabírót csakhogy éppen észrevette, azután visszatért a háziasszonyhoz. — Apukáék megegyeztek a társasággal, hogy rögtön ebéd után indulunk. Anyuka azért küld, hogy kérdezzem meg kedves Márta nénitől, igy akarják-e, mert ha nem, akkor természetesen mi alkalmazkodunk. — — Nagyon jó lesz fiacskám, éppen jó — felelt a háziasszony mézédesen. Ülj le. A mérnök ur már ,át is adta neked a helyét A lány mosolyogva bólintott a mérnök felé, azután hátraszólt : — Gyula, hozzon egy széket. — A fiu rohant a kivánt székkel. — Ne nekem, hanem á mérnök urnák. — kacagott Magda. A gyereknek a kamasz önérzet arcába kergette a vért, de azért engedelmesen adta oda a mérnöknek a széket. — Ugy, köszönöm. Most legyen szives, menjen el hozzánk, mondja meg a mamának, hogy félkéttőkor indulunk, mert Márta néni ugy akarja. Azután jöjjön vissza. — A fiu eltűnt, a lány pedig nyugodtan kezdett csipegetni a süteményből, amivel a háziasszony kínálta. Néhányan jót nevettek a megugratott fiatalúr rovására, aki nagyon siethetett, mert alig telt el néhány perc, már újra itt volt. A dolog el volt intézve, a szerencsés küldönc leülhetett kis parancsolója mellé, sőt ka-