Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 250-274. szám)

1929-11-17 / 263. szám

2 JNfVíRYIDEK. 1929. november 17. Büszke örömmel írjuk alá Kállay Miklós dr. államtitkár ajánló iveit — mondják s kemecsei választók Fogalmazásiaoítás a pedagó giai szemináriumban A fogalmazás tanítását ^régi tanterveink is előírták, de inkább csak az ötödik-hatodik osztályban jelölték meg határozottabban a tantervi célt. Ezen osztályokban különféle levelek irását és a polgári ügyiratokn.ak (nyugta, felhatalmazás, utalvány, szerződés stb.) bizonyos sablon szerinti szerkesztését követelték meg. Sajnos, a nép iskolának felsőbb tagozatát azonban a mai felnőtt polgárságnak csak nagyon elenyésző hányada végezte el; ezért aztán igen szomorúan tapasztaltuk a nem régen lefolyt világháborúban, hogy a mi értelmes magyar katonáink, bár szóbelileg helyesen tudták gondolataikat kicserélni, kifejezni, — mégis írásbeli fogalmazványaik tartalom tekintetében igen szegényesek, sőt semmit mondóak voltak. Jó magam is meggyőződtem erről, amidőn egy alkalommal, mint egyik gépfegyverösztag parancsnoka, kötelességszerüleg megcenzuráltam legénységemnek a hazaiakhoz küldött harctéri leveleit. A legénység itt válogatott legényekből állott, mégis ha valamelyik levelet irt szive bálványának, Zsuzsikájának, nem volt neki mondani valója. Majdnem valamennyi levét ezzel az egyedüli romantikus kifejezéssel kezdődött: — Kelt levelem a zöldfedelei dekungból. Azután tovább igy folytatódott: — Hála Isten egészséges vagyok, Adjon az Isten hasonló jó egészséget neked is, a Zsófinak, a Sándor sógor urnák stb. Mikor aztán az összes ismerősöket igy fölsorolta és még volt a papíron egy kevés hely, újra kezdte ugyanazt, amit már leirt. Talán épen ez a szomorú tapasztalat késztette a tanterv szerkesztőit arra a gondolatra, hogy a fogalmazást ki kellene emelni régi Hamupipőke szerepéből és főhelyre állítani a népiskola tantárgyai között. • \ • Az uj tanterv már a második osztályba beviszi a fogalmazást, a hol a gyermekek már megfelelő vezetés és irányítás mellett képesek gondolataikat három-négy összefüggő mondattal kifejezni és megszik. A túlsó kisebb helységből a »guillotine« hangja hallott. Negyedóra is eltelt, mig végre bejött Urbán Ferenc ur, a Nyirvidék h. nyomravezetője (pardon, az »r« helyett kérek »d« betiit szedni), aki megszánta az ácsorgót és készséggel magyarázta meg, merre kell az emeletre felmenni. Végre célhoz jutok! Benyitottam s mindjárt észrevettem a falépcsőkét, melyek a homályos és sötét sikátorba fölfelé vezettek. A lépcső közéjitáján nagy sötétség vett körül, gyufát kerestem, de pechemre nem volt. A magas régiókból gépkattogásoKat hallottam. Fölülről velem szemben, mintha jött volna valaki! Balra húzódtam, de kissé elkésve, igy az összeütközés elkerülhetetlen volt. »Vigyázzon kérem!!« hangzott felém egy kemény hang. »Bocsánat, hebegtem, az ?n tyúk szemem érzi!! Különben is balra tartottam.« — »No, ne vegye zokon, hisz most látom, hogy Ön hitsorsosom. mondotta most már sokkal barátságosabb hangon Máczay ur. E kis epizód után felértem a lépcső tetejére, benyitottam a szemközti ajtót s ott egy pompásan berendezett lalcást láttam magam előtt. (A »Nyirvidék« tudósitójától.) A kemecsei választókerületben megkezdődött dr. Kállay Miklós államtitkár ajánló iveinek aláíratása. Nem is választás az, amire a kemecsei _ kerület készül: manifesztáció, lelkes tüntetés Kállay Miklós dr. államtitkár mellett. A szülőföld ragaszkodó szeretetének és büszkeségének megnyilatkozása. Boldogok vagyunk, hogy aláírhatjuk a Méltóságos ur ajánlási iveit és büsz— Ezek aztán remek szerkesztőségi termek, gondoltam, jó dolguk lehet itt a szerkesztő urak nak! Ekkor egy fehérbóbitás szobaleány jött és azt mondta, hogy a lépcsőről jobbra nyíló ajtón kell bemenni. ...Elkeseredetten oda nyitok be, jöjjön, aminek jönni kell! Íme egy kicsiny szobában találom magam. A baloldali íróasztalnál Vertse K. Andor felelős szerkesztő !ur, a rettegett zenekritikus, a jobb" oldalinál Téger Béla tanár, szerkesztő ur ül. Mondhatni, »farkasszemet« néznek egymással. De azért szent a béke közöttük! A jobbfal mellett levő pamlagot rajtuk kivül más, csak írásbeli eij^edély alapján használhatja pihenésre. Mint történelmi tényt jegyzem föl, hogy Téger tanár ur kezében jó hosszú ceruza volt, mert rendesen csak i cm. hosszút használ. A szerkesztőségi szoba falán két 'felirat: Az egyiken: »Verba volaut, scripta manent«. latin felirat. A másikon: »Tilos a "dohányzás!«'Ennek oka az, hogy Vertse f. szerkesztő ur a rossz cikket és a dohányfüstöt ki nem állhatja. Tekintve, hogy nem egészen sovány emberek, a kis szoba felét teljesen betöltik és uralják. A jobb sarokban a gépíró kisasszony dolj kék vagyunk rá, hogy ő lesz a mi képviselőnk, — mondják a kemecseiek, nagyhalásziak, orosiak, gégényiek és azt mondják, ezt jelentik a kerület valamennyi községéből. Ellenjelöltről szó sem lehet, tiem is lesz itt a kerületben, a ;Kállayak ősi földén, ahoi ünnepi szépségű lesz az a nap, amikor átadják a mandátumot az uj képviselőnek, dr. Kállay Miklós államtitkárnak. gozik lázasan. Rekordot ért már el a gyors gépelésben. (A sok munka miatt két gépen dolgozik egyszerre, egy-egy kézzel j ...Székkel kínálnak. — »Köszönöm szépen, megállok itt is.« Beszorítottam magam valahogy a balsarokba. Nehezen, de sikerült! Ket oldalról már védve voltam, a netáni támadás esetére. Rögtön éreztem azonban, hogy a szobában uralkodó 20—2_5 G. meleget nem bírom soká! ...Elrebegtem jövetelem c9íját, mire Vertse f. szerkesztő ur kedves mosollyal keresgélni kezd irattáskájában. ...Végűi "derűsen és barátságosan igy szól: — »Tiz oldalas kézirata sajnos elkallódott, pedig már a közlendők közé soroztam. Nem volna szí ves mégegyszer leírni ?« — »El-ka-ka-kalódott, hebegtem és mégegyszer leírjam? Igenis,... kérem,... igenis.,, Alászolgája« A hőségtől félájultan támolyogtam ki a szobából. Néhány bukfenc árán ugyan, de már lenn is voltam a kapualjban. Az átélt sok remény súlya alatt ott aztán összerogytam. Mint később hallottam, a mentők vittek el... 7137—10 DEHMÁL zongoraterem Budapest, VIII., Rákóczl-út 19. szám. Tel. r J. 421-04. Alapítva : 1888. Aranykoszorus mester, számos kitüntetés. Képviselve külföldi gyártmányok, u. m.; Schel, Fahr, Scholze, Rösler, Petrof, E. Produktív, Lauberger, Stingl stb Legnagyobb választék zongora, pianinó és harmoniumokban, új és használtakban. — Előnyös árak, kedvező fizetési feltételek! Bérlet, javitás, hangolás 1 tanfelügyelő bácsit meglátta, beszaladt az iskolába és megmondta a tanitó néninek, hogy jön már a tanfejügyelő bácsi. És mi csendesen ültünk a padban. Pedig a tanfelügyelő bácsi nagyon jó bácsi. Én ugy szeretem a tanfelügyelő bácsit. Fogalmazás képzelet alapján. Az uj tanterv a fogalmazástanitásnak többféle módját emliti. — Egyik mód szerint a tanítónak csupán csak annyi a dolga, hogy megindítja a gyermekek képzelődését. Vargha Ferenc igazgató-tanító is ezt tette, amidőn a szeminárium hallgatósága előtt volt tanítványai elé lépett, hogy ezeket valamiféle tételnek kidolgozására hangolja. Körülbelül ilyen forma beszélgetés folyt le közöttük: — Komolyak vagytok. Mosolyogjatok! ' — Mennyi ideje lehet annak, amióta az én osztályomból kikerültetek ? Egyik fiu felugrik és bátran megjegyzi: — Bizony már két éve annak, Hogy a tanitó bácsi tanított miniket' — Igazad van kis fiam! Azóta már egészen megnőttetek. Rajtam is történt változás. —• {Megőszült a tanitó bácsi! — mondják. — (Bizony megőszültem, mert annyi gondom van, hogy... Még be sem végezheti szavait, belép két mankójára támaszkodva egy féllábú hadirokkant. Tisztességgel köszön és átad egy levelet. — N. ur küldi ezt a levelet Vargha Ferenc igazgató urnák. — Megvárom a választ. Vargha felbontja a levelet és elolvassa. Azután csak ennyit mond a küldöncnek a levélre mutatva : — Köszönöm! Mondja meg barátom N. urnák, hogy tiszteltetem. Minden rendben van. A küldönc távozik. De még mindig siri cseend honol a teremben. Az előbb még víg gyejmekarcok elkomolyodnak. Egész bizonyos, — hogy a hadirokkant véletlen megjelenése okozta ezt a változást. Végre is a tanitó szakítja félbe az ünnepi csendet s szinte átszellemült hangon súgja: —• Láttátok?... Vájjon mi lelte ezt a szegény embert ? A gyermekek villámló tekintetéből látszik, hogy mindent megértettek és egyszerre ugrik fel valamennyi magyarázatát adni a szegény ember szomorú történetének. De a tanitó leinti őket s csak ennyit motnd szomorúan: — Ne,... ne mondjátok el, hanem írjátok inkább le! Fogalmaznak a gyermekek. Amig a negyedik osztályba járó gyermekek egyik külön tanteremben fogalmaztak, addig vitéz Dcrencsényi Miklós tanitó »A háború árvája« cimü költeményt tárgyalta le leányosztályból hivott növendékekkel. Azalatt ott a másik teremben megszülettek a kis maismerkednek a fogalmazás legegyszerűbb technikájával. A múltban még a ioo—150-es létszámú tantermekben lehetetlen is lett volna a mai értelemben vett fogalmazástanitás, azért inkább csak másoltak, hogy legalább az irást gyakorolják a tanulók. Nem szabad azonban azt hinni, hogy régen a fogalmazást elhanyagolták, sőt egyes helyeken szinte csodákat teremtettek e téren a tanitók. — Büszkeséggel hivatkozom Pillér József nyug. állami igazgató-tanitló könyvére, amelyben ez a lelkes pedagógus a gyakorlatban szerzett nevelési elveit ismerteti meg. Könyvében megemlékezik a fogalmazás tanításáról is. S bizony majdnem ugyanazon ösvényen halad a fogalmazást illetőleg, mint amelyre az uj tanterv buzgó hívei igyekeznek a konzervatívabb gondolkozású tanítóságot is ráédesgetni. Szinte áhítattal olvasom öreg barátom könyvét s helyesléssel fogadom el meggyőző magyarázatait. Ő ugyanis tanítványait kirándulásokra ' vitte s az alkalmilag szerzett eseményeket, élményeket a fogalmazási órákon néhány emlékeztető gondolat felidézése után leíratta. Kedves jelenetek az iskolai életből. A pedagógiai szeminárium vezetője, Tesléry Károly kir. tanfel- , ügyelő, gyakorlati tapasztalatainak j gazdag tárházából elbeszélt több j érdekes jelenetet. Győrött való tar- j tózkodása idején vármegyei kör- j útjában egy tanítónőnek iskoláját is meglátogatta. Kérte a tanítónőt, hogy végeztessen tanítványaival valamilyen fogalmazási gyakorlatot. A tanítónő meglehetős zavarban volt, mert ilyen különleges kívánságra nem volt elkészülve. Végre is a tanfelügyelő segítette ki zavarából s ezt az Írásbeli tételt adta fel: — írjatok valamit én rólam! En vagyok a tanfelügyelő bácsi. Egy leány a hátulsó sorban nyom ban hozzákezdett az íráshoz. Amint szorgalmasan rótta a sorokat, — közben-közben ugy nevetett, csak ugy döcögött. A tanfelügyelő titkon figyelte a kis leányt és halkan megjegyezte a tanítónő előtt: — Meglássa, ez a leány fogja legjobban megírni a feladatot!... A tanítónő nem volt a tantélügyelővel egy véleményen, mert a kis leány iskolakerülő, figyelmetlen gyermek volt. Hanem rámutatott az első sorokban ülő tanulókra azzal a kijelentéssel: — Ezek majd megírják a feladatot, de az a nevetgélő kis leány soha sem lesz erre képes. — Hozd ide gyermekem az írásodat ! — mondta a tanfelügyelő kíváncsian. A fogalmazás sikerült. Szövege ez volt: A tanfelügyelő bácsi. A tanitó néni kiküldte Kovács Juliskát a templomajtóhoz, hogy figyelje meg, mikor jön a tanfelügyelő bácsi. Mikor Juliska a