Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-06 / 228. szám

JNfrÍRYIDBK. 1929. október 6. Jt // asánsag tfalsage A gazdák tele vannak gonddal, reménytelenséggel A fagy elpusztította a termést, ami pedig megmaradt, annak nincs ára, • azt a keveset is csak uzsorafeltételek mellett kaphatja meg a termelő. Pedig csak addig van élet Magyaroszágon, mig a gazdának jól megy. : _ ! A háborúban, amikor mindent elrekviráltak a magyar gazdáktól s a fölöslegeket kivitték Ausztriába, Németországba, még mindig maradt annyija, hogy búzával etet hette a Iová,t s itt-ott — az igaz: jó áron — juttatott belőle a városi lakosságnak, de hála Istennek volt miből adnia. Akkor össze is gyűlt egy kis pénzmag a ládafiában, vagy a harisnyaszárbat), a gazda előre fizette az adót, uj csizmában járt, U] ködmönt vásárolt az anyjuknak, telt efre is, arra is, néhol még »ongorát« is vásároltak a tehetősebbek. Mert hála Istennek volt miből! Akkor kifizette a lajbizsebből a banki adósságot. Tehermentes lett a főldecske. Instruált isegygyetmást, építkezett is, vagy házat vásárolt. ' Ma újból meg van terhelve az ingatlan, súlyos kamatterhek alatt nyög a gazda, búzájának árát pedig soha nem tapasztalt mélységbe taszította le a winnipegi és a chicagói terménytőzsde. Ha el is adja, alig kap érte valamit. A legtöbbje a gabona és hiteluzsorának a rabja. A csütörtöki minisztertanács legfőbb programmpontja volt ennek az uzsorának a kiküszöbölése. Elismerésre méltó, hogy a kormány igyekszik törődni ezzei'a súlyos problémával és Bethlen István miniszterelnök mindjárt hivatalbalépésekor elsőnek sietett a szorongatott gazdaközönség segítségére, reméljük, sikerrel. Addig is azonban szóvá kell tennünk a gazdaközönség panaElveszett egy bernáthegyi kutya. Aki megtalálja, rte adja el, hanem hozza dus jutalom ellenében haza. Br. Altenburg, New-Netheerland 7. George! Nem tehetek róla; haragudj, de az igazat meg kellett mondanom. Juliska láz^s sietséggel olvasott s aztán eltűnt, arcáról minden felhő és mosolygott. Olyan rózsásnak látta e percben a világot, mint még soha. Majd újra elkomolyodott s még a szemöldökeit is összeráncolta, ugy belemélyedt a hirdetések olvasásába. Valósággal tanufmányoz ta a hasábokat. Keresett valamit. Megtalálta. S akkor elővett zsebéből egy "darabka vörös irónt s ugyancsak az apróhirdetések egyik másika között aláhuzogatott egyegy szót. Pár pillanat múlva a kalauz utján Pál kezében volt az újság, aki mohón betűzte a sorokat: Édes, fajtiszta csemege szőlő kapható. Ellerbeck, 3. Avenue 12. ; Kerékpárt veszek egy barátom megbízásából. Nellton Avenue 8. Smith. Evelíne!! Jöjjön azonnal. Minden rendben van. Regnault. szait. Hallják meg azok, akiknek tudomással kell birniok azokról a bajokról, amelyek a magyar gazjdt emésztik. Hallják meg, vegyenek róla tudomást és segítsenek a .bajokon, ahogyan tudnak. Az alábbi panaszok komoly panaszok. Becsületben megőszült, sokat tapasztalt magyar gazdák sóhajai. Olyan embereké, akik inkább hallgatva roppannának öszsze a terhek súlya alatt, mintsem sopánkodnának. Olyanoké, akik tudják mi a munka, mert egész életükben dolgoztak, de tudják is a munka értékét megbecsülni. S most ugy állnak birtokukon, mint IV. Béla király a mohi csata után. Im igyen szólnak ők: Nagybirtokos, kiváló műveltséggel párosult gazdag tapasztalat em bere, aki kérésünkre a következőket mondotta a gazdasági válság szabolcsi és általános jelenségeiről, okairól: A bajokról sokat mondhatok, sajnos, súlyosan nagy bajok okozzák a gazdaközöség válságos esztendejét, amelyből még nem láthatjuk a kivezető utat. rCétféle bajról beszélhetünk itt: speciálisan szabolcsi bajokról és általánosan ható gátlásokról, országos bajokról. A gazdák leromlásának speciálisan szabolcsi oka a lefagyás. Kétségtelen, hogy a fagy következtében megkettőződött a rezsiköltségünk. Kétszer, háromszor kellett bevetnünk a földet. Kénytelenek voltunk az elkerülhetetlen vetőmagvásárral pótolni a vetésveszteséget, csakhogy ez a vétőmag túlságosan drága volt. Ha most a költségekhez hozzávesszük a munkabért és azt a körülményt, hogy tavasszal, amikor nem látta senki előre a katasztrófális fagy bekövetkezését és igy nem tudott óvóintézkedéseket tenni, amelyekkel esetleg elkerülhette volna a II. Mikor a vonat New-Havenbe érkezett, Pál igy szólt: — Juliska, légy oly jó, szállj te is ki velem, Éppen husz percünk van s egy pótjegyet akarok váltani Newyorkig, mert el akarlak kisémi. Ezt a napot valahol meg kell ünnepelnünk. — És mi lesz a felolvasásoddal? — kérdezte Juliska mosolygva. — Várjanak!! — volt a rövid válasz. — És a professzor? — Annak telefonálok, hogy... majd csak mondok neki valamit. Nagyon sajnálom stb. Beteg voltam. — De aztán, ha az igazi okot kérdezi ? — Nem fogja kérdezni. Es aztán ha kérdezi és én ezt felelem, akkor sem hazudom. —Csakugyan ? — Csakugyan. Azt fogom mondani, beteg voltam, a... —Lustaság bántott.... — Ő nem, a... szivem fájt. Mindketten elnevették magukat és sugárzó szemmel Szaladtak a telefonhoz. . 1 megérteitek és a l«golc«Ahb árakon áraáttatnak WALTERIÉ kalapsialonjfcban bitbw-atM tt. rezsi megduplázódását. Megdöbbentő a helyzete a szabolcsi szőlőbirtokosoknak. Itt a fagy pusztítása helyrehozhatatlan. Nagyon sokan már eí* is határozták, hogy nem fogják a kifagyott területet uj vesszőkkel beültetni. Nagy elkeseredést okozott a szőlősgazdák között az is, hogy az államsegély, amelyről eleinte szó volt, egyelőre kilátástalan. Ugy látszik, hogy az államnak nem nagy érdeke a szőlősgazdák talpra állítása. És végzetesen nagy baj, hogy a fagy épen a legnemesebb fajuszőlőlcet tette tönkre, mert hiszen ezek a nemes fajok a legérzékenyebbek a faggyal szemben. A jobban fagyálló fajok mind silányabb minőségűek, aminek a bor kvalitása vallja az i^rszág borkivitele szempontjából súlyos kárát. Speciális szabolcsi baj az is, hogy ugyanakkor, amikor a szabolcsi gazdát a fagy a tönkszélére juttatta. Csehszlovákiában kitűnő búzatermés volt. Mi békében Záhony felé szállítottuk terményeinket, a "Felvidék volt kitűnő fogyasztónk. Most erre a piacra nem ment egyetlen jelentősebb szállítmány sem. A szabolcsi terményekkel nem futnak a vonatok Záhony felé. Pest felé kell ezeket a vonatokat irányitanunk, de erre felé nem volt fagy, tehát nincs jó piaca termésünknek. De a súlyos helyzetnek vannak országos okai is. Egyik ilyen országos baj most a terményekárai nak lezuhanása. Ma nem vagyunk ugy kitermelni azt a tengerit, zabot, gabonát, burgonyát, nem tenyészthetjük a sertést, hogy 'értékesíteni tudjuk. Nem vagyunk képesek a mai árakon eladni semmiféle terményünket. Egyik súlyos oka a magyar gazda válságának az is, hogy mi drágábban termelünk a világ valamennyi nemzeténél. Drágábban ter melünk, mint a német vagy az amerikai gazda, de drágábban termelünk még a románnál és szerbnél is. Miért ? A német, az amerikai olcsóbban termel, mert olcsóié gépüzemmel dolgozik. Megteheti, mert hiszen nem kötik olyan szociális szempontok, mint a magyar földbirtokost. Ha a gépüzem ott lecsökkenti a kézimunkások Szár mát, ha a gazdaságokban munkanélkül maradnak a munkások, ott vannaR a gyárak, ott van Németország gazdagon virágzó óriási ipara, amely felveszi a mezőgazdasági térről leszorult emberanyagot is. De mi lenne, ha mi a gépüzemet éppen ugy bevezetve, mint a német birtokosok, nem tudnánk harmadot adni munkásainknak. Forradalom törne ki. Hiszen a magyar mezőgazdasági munkást nem veheti fel *a magyar ipar, a magyar város. Mi éppen ugy kézimunkával vagyunk kénytelenek dolgozni, mint százesztendőveí ezelőtt. I A traktorok? A traktorok valóban terjednek mezőgazdaságunkban, de a traktor nem pótolja a kézi erőt, hanem a termelést teszi jobbá, a föld jobb megmunkálását segiti elő. A német, az amerikai géppel vet, géppel arat és géppel müvei meg mindent. És a géphasználat lassú térhódításának nálunk a szociális ok mellett az is. a gátlója, hogy megfizethetetlenül drága a gépáru. Sajnos azonban, mi drágábban termelünk a románnál, a 6zerbHORTOBÁGYI JOHTURO Mindenütt kaphatói Termeli; Tejszövetkezet! Központ Budspest, I, Horlby Miklós-út 1I9/1JI. nél is. i Drágábban azért, mert a román is a szerb is, valósággal állati életet él ma is, Igény nélkül, alacsony napszám mellett tengeti életét, mig nálunk az értékesítési lehetőségeket számításba véve a terményárakhoz képest nemcsak a román £s szerb munkásoknál magasabb a munkabér^ de magasabb mint Csehszlovákiában. Hogy aaztán a magas iparvédelmi vámok milyen horribilis mértékben drágítják a mi gazdálkodásunkat, arra vonatkozólag sok szomorúan jellemző példát tudunk. Pedig a gazdaságban nagyon sok ipari készítmény kell: vas, bádog, olaj, zsák, ponyva, növényvédelmi cikkek, permetezőanyagok növényvédelmi szerek, mütrágyakészitmények, oltóanyagok. Mind sokkal drágábbak,mint a német gazdákhoz jutó hasonlo anyag. Igy hogy csak egyet említsek: az állami oltóanyag hatszor olyan drága, mint a német országi gazda által felhasznált hasonló oltóanyag. Beszéljek-e a többi általános bajról: a hihetetlen magas kamatokról, az adókról?? Ismert súlyos okok a mai nyomorúságban. Lesujtóan kedvezőtlen ránk szabolcsiakra az a körülmény, hog$ mig a dunántuli birtokos ott van az osztrák, az olasz határ közelében, mi Románia és Csehszlovákia mellett vagyunk, ahová nem exportálhatunk Csehszlovákiának a trianoni határ olyan kiváló nagy termő területeket juttatott, hogy megfelelő vámvédo* lemmel biztosítja a felvidékijgazdák érvényesülését és lehetetlenné tesz minden oda való bevitelt. Csehszlovákia, ahová mi exportálhatnánk, március hónapig a maga terméséből láthatja el lakosságát. * A gazdák válsága a kereskedelem és az ipar válsága is. Szabolcsban különösen a burgonya értékesítéssel van baj és itt az árak lezuhanása a Iegkatasztrofálisabb. Vármegyénk egyik legkiválóbb burgonya-szakértője mondotta a következőket : A szabolcsi gazdasági válság egyik legfőbb oka az, hogy a kifagyott őszi vetések helyébe normális mennyiségen felül vetett burgonya értékesítése vagy csak elfogadhatatlanul alacsony áron, vagy pedig egyáltalán nem is lehetséges. Ez pedig egyenesen katasztrofális ebben a vármegyében. Mert vármegyénkben ez az egy tétef 120.000 kat. hold termés mozdulatlanságát jelenti, amely termésből részben az ősziekből hátramaradt gazdasági terhek kifizetése, részint a haszonbérek megfizetése nyert volna fedezetet. Október 6-án az a helyzet Szabolcsban, hogy még alig ment el innen valamelyes burgonya is. — Maga a nagy garral indult export is csak számba nem vehető hányadát vette fel a kínált menynyiségnek. Csak a mezőgazdasági szeszgyáraknak kedvező ez a helyzet, mert egyrészt lényegesen emelik kontingenseiket, másrészt potom áron: 1 pengő 60 fillértől 2 pengőig veszik fel az idén nagy keményítő tartalommal biró Woltmann burgonyákat. Nem indultak meg az ipari gyá-