Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-06 / 228. szám

Nyíregyháza, 1929. október 6. * Vasárnap la, évfolyam. 228, sz. •MOmMtl árak tolyfeca vtéékm: { Mra S'SO p*H««. NccjmnMw* ?-SO ás t&s&mz z 2 AtapKotte JÓBA ELEK F&uarfeiHutM J Dr. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. FíIsJéa SMrfcssxt* i VERTSE K. ANDOR. SMrfeMzUSaig i» ktatófctvata!: SZÉCHEMY1-UT SZÁW. l4l«fo« t&ém 189. ^viifliut. Kéziratokat aam aáusfe uta Városi politika ' - • i. 1 Természetesen nem lehet másról szó, mint gazdasági politikáról. Mert ha van a városnak kulturális egészségügyi, közlekedési, rendezési politikája is: ezek csak az egyes ressort-okat - képviselik, a maguk igényeivel, mig a gazdasági politikának oda kelt irányulnia, hogy a ressortok igényeinek a kielégítésére mentül nagyobb mérvben legyenek szolgáltathatók az eszközök a polgárság minél kisebb megterhelésévei. Városunk gazdasági politikájának mindezideig a földbirtok képezte az alapját és nem lehetünk eléggé hálásak az elődök iránt, akiknek józansága, előrelátása a város vagyonát földbirtokokban rögzítette meg. Nemcsak a szükségletek fedezetéül szolgáltak a birtokok jövedelmei, hanem egyszersmind a folyton növekvő lakosság számára munkaalkalmat és teret nyújtott ott, ahol á várost nagybirtokok és hitbizományok határolták és igy a terjeszkedési lehetőség nem állott rendelkezésre. Hála a törzslakosság nagyszerű munka- és földszeretetének, hihetetlen takarékosságának, a város rohamosan fejlődött számban, kultúrában, kereskedelmi forgalomban, a vidék sűrűn telepedett meg nálunk és a bokrok gazdaközönsége nagyrészben idebent is szerzett házat és Apróhirdetések (Franciából.) 1. Két óra volt, amikor összeszólalkoztak és három órakor már egy és ugyanazon kupéban ültek hogy örökre elszakadjanak, Juliska Newyorkba utazott, Pál pedig New-Havenbe. Pál éppen szembe került a fiatal leánnyal s meglehetősen kínosan érezte magát, ami kor annak szúró tekintetét magán érezte. Haraggal váltak el. Pál valamivei felingerelte, Juliska pedig nem az a leány volt, aki packázni enged magával, ö is alaposan megmondta a maga véleményét s igy aztán szó szót követett, az évődésből harag lett. Pedig Pál milyen gyöngéd volt ezelőtt Juliskával szemben. Ugy becézte, mint egy kisgyermeket s tenyeréből ádta neki a legjobb falatokat. £s most! Szétváltak — örökre... Juliskával szemben egy tükör lógott a falon s abban kényelmesen láthatta útitársát. Pálnak azon ban csupán a hátát láthatta, az arcát nem. De mi ez? Pál TélcIapot olvas?... Ez lehetetlen, ez több a soknál! Most, ebben a pillanatban képes ostoba vicceken mulatni. No, itt már nincs bocsánat! Arca szinte nekipirult s hogy izgatottságát leleplezze, kinézege\ igy szaporodtunk és lettünk a nagyobb városok egyikévé. Ez a rohamos fejlődés a városi igények növekvését vonta maga után, aminek természetes következménye az, hogy az igények kielégítésére a 'földbirtokok jövedelmei elenyészően kevésnek bizonyultak. Nagy várossá lettünk, nagyokká lettek a szükségletek, minélfogva a város gazdasági politikájának ehez a helyzethez kell idomulnia, meg kell változnia és a politika gerince, alapja nem lehet többé a földbirtok, "helyébe mást, jobbat, gazdaságosabbat, kielégítőbbet kell találni. Ezt a mást keresni óhajtják e szerény sorok. Mert a helyzet az, hogy a városnak a nagykállói határban levő földbirtokai (kereken) 4270 kataszteri holdat tesznek ki; ezek az épületekkel együtt az 1927. évről készült leltár szerint 2 millió 425 ezer pengő értékben, vagyis L.600 négyszögölet holdanként 567 P értékbea vannak felvéve. Még ha számba veszem is a földbirtokok értékében előállott csökkenést, bátran emelhetem ezt az értéket 50 százalékkai 1600 négyszögöles holdanként 850 P-re, az egésznek az értékét pedig 3 millió 630 ezer P-re. Ezek a birtokok 192 7. évben jövedelmeztek bruttó 254.000 P-t, a kiadások levonásával pedig 186000 P-t, vagyis az alacsony becslés szerinti tőkének 5, azaz öt százalékát. Ez a százalék még keveshedik, ha a becslést reálisan eszközöljük. Tévedne, aki azt hinné, hogy a jövedelem azért kevés, mert a bérösszegek kicsinyek. A bérlők sokat fizetnek, mert még a kitüntetett bevételen felül fizetik a földadót, ennek felét kitevő községi adót és egyéb terhes járulékokat is. A bérlők kockáztatják tőkéjüket, — sokan tönkre is mentek pár év előtt, az idén pedig kénytelenek bér- és adóelengedést igényelni. A föld az érték után várható és a városi szükségletek céljára elegendő jövedelmet nem hoz többé. És ha látjuk azt, hogy más városok, amelyek nem támaszkodnak földbirtokokra, mégis meg tudják teremteni a jövedelmező városi objectumokat, — ha tudjuk azt, hogy ma a modern városoknak ide irányul a törekvésük, ugy a feltett kér désre itt a felelet : magában a városban kell' találnunk jövedelmező vagyontárgyakat a földbirtok helyébe. Az első ilyen a városi bérház építése. Senkisem építhet oly olcsón, mint a város. A városnak vannak a vagyonleltárban szereplő, de semmit sem jövedelmező városi telkei. Az építkezést lényegesen olcsóbbá teszi az, hogy a telek árát nem kell kifizetni, de a vagyonmérlegbői ennek értéke mégsem tűnik el. —• A város az épitkezés téglaszükségletét önköltségi áron szerzi meg. — A városnak módjában van az építkezésnél az épités-technika legújabb vívmányait alkalmazni, aminő pl. a 'bécsi épitkezés, vagy a dessaui épitkezés, mely a világosság, célszerűség, higiénia minden követelményeivel számol, — de minden feleslegeset kiküszöböl. — Stuttgartnak egész utcái, Hollandia számos városa e rendszer szerint épültek. Sokkai olcsóbb és jobb a mai építkezési rendszernél, Nincs a mienkhez nagyságban hasonló magyar, fejlődő város, melynek bérháza ne lenne. Elvégre nem lehet elegendő, ha városunkat magasabb lakbérosztályba sorozzák, mert ezzel a bérlőlakosság kisebb hányadának lesz megkönnyítve a lakásszükséglete. Még ennek a tisztviselő osztálynak is lehetővé kell tenni, hogy lakáshoz jusson, annál is ' inkább a bérlő lákosság nagyobb hányadának. Az így épülő bérháznak kell a földbirtok helyébe lépni. Ha csak egy millió értékű földet cserélünk fel bérházakkal, felhasználva nemcsak az elmondottakat, hanem az adómentességet is, akkor ez az érték a 4—S %-nál nemcsak többet fog jövedelmezni, hanem az üzlettel—műhellyel biró lakók kereseti adója is a város pénztárába folyik, mig a birtokok bérlői adójukat más községnek fizetik. Mindehez még csak azt fűzöm, hogy a város nem jövedelmező értékes belső telkeinek rendszerint az a sorsa, hogy — elajándékozzák őket. hm. — SCSI tett az ablakon. Nézte a fákat és a táviróoszlopokat, amint szédítő rohanással rebbentek el előtte. Aztán dobolni kezdett az ablakon ujjaival, "jó hangosan, hadd lássa Pál, hogy neki is jókedve van s nem törődik a dolgokkal. Különben is hogy merészel Pál vele egy vonaton" utazni? Már csak csupa tapintatosságból is ugy illett volna, hogy ha nem is más vonattal, de legalább is más szakaszban utazzék. De hát.... Eh, hazamegy, legalább otthon elfeled mindent. Hisz az idő megtanít feledni. Önkéntelenül is ujjára tekintett, amelyen pár órával ezelőtt Pál gyűrűje fénylett. Egy kis halvány karika most is jelezte a helyét. És most...? Vége mindennek, szerelemnek, boldogságnak...? Most kezdődik a bánat, a szomorúság s mai nappal még a remény is meghalt volna az ő számára...? Oh, ez kegyetlenül fájdalmas szó! Mindössze csak 22 éves volt s már ugy képzelte, hogy neki a rózsatő is csak bánatot terem. Oda van minden öröme, gyermekleikének bohó tréfái, ábrándos szemeinek mosolygása. És milyen jő fiu volt az a Pál. Mindig volt a zsebében vagy cukor, vagy uj könyv, üres kézzel sohas«m jött, sőt sokszor többet is adott ki, mint anyagi ereje megengedte. A jó Pali. És most ott ül három paddal előrébb ós egyéb szórakozás híján, öreg és a jóizlésü emberektől már többszörösen levetett adomákon nevetett. Fanyar lehet az a nevetés! Aztán a vonat megáll. A szakasz ajtaján egy kis rongyos fiu lép be'éii siviió hangon kiált.: — Újságot vegyenek! Újságot! Legújabb kiadás. És ahogy látja, hogy az utasok nem nagyon mozdulnak, Juliska felé kiált: — Vegyen nagysád egy újságot, ma még egyet sem adtam el.... Olyan könyörögve mondta, hogy a leányka szive megesett rajta: — Adj egy Képes Újságot, >— kiáltotta, hangosan, hogy mindenki meghallja, majd félig fennszóval tette hozzá: — A tegnapi számban a nőtIenség előnyeiről volt benne egy cikk, de nem volt befejezve, talán ma itt lesz a folytatása... A rikkancs lehangoltan szólt: —- Sajnálom kisasszony, nem szolgálhatok, de azonnal hozok, csak egy kis türelmet kérek. Elrohant, hogy idejére visszatérjen s azalatt Juliska tovább dobolt az ablakon s a tükörből' látta, mikor a fiu visszajött. — Sajnálom, már elfogyott min den példány... Juliska bosszúsan toppantott kicsi lábával: 1 — Akkor hát adj egy Független Újságot. — Azzal sem szolgálhatok, —, felelt a fiu, — de tessék egymás reggeli lapot parancsolni. — Nem kell. | — Azért itt hagyom, mert az az ur ott a harmadik ülésen küldte és az árát is kifizette. A leány már felelni sem tudott a gyermeknek, mert az csak ledobta a lapot és kiugrott a szakaszból. Csak a szomszéd szakaszból hallatszott harsány kiabálása: — Újságot vegyenek! Legújabb kiadás! Juliska kővé meredten állt egy pillanatig. — Szemtelen...! — sziszegte ma gában s újra az ablakhoz ment, anélkül, hogy csak rá is pillantott volna az újságra. Jó ideje hevert már a pamlagon az érintetlen lap, amikor Juliska egy hirtelen mozdulatával véletlenül a földre dobta. Amikor utána tekintett, meglepetve látta, hogy a lapban egyes apróhirdetések erősen körül vannak kék irónnai kerítve. Fölvette a lapot és olvasni kezdett. Egyetlen alkalom kitűnő papagályokat venni. Mrs. Guyne. Bondstreet 7. Bösendorfer jó karban eladó. Juliska Brown. Washington Avenue 14. Egyes szám ára IS fiHér