Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-31 / 249. szám

jtfríftVIDEK. 1929. október 31. Takarékosság Irta: Pisszer János. A takarékosság napjának közeledtével mindinkább hangoztatják a takarékosságra törekvés nemes voltát. Intenek is erre mindeneket és jói emlékezetébe vésik az embereknek. Hogy azonban a helyes takarékosság mi és miképen kell ezt az erényt gyakorolni, nem egyenlő módon képzelik el az emberek. Azok is, akik magyarázzák, azok is, akiket kioktatni igyekszenek. Épen erre nézve olvashattunk most egyik Budapesten megjelent napilapban véleményt, . amelynek eredetije Phifip Snowden angoi munkáspárti pénzügyminiszter tollából, a London General Press hasábjain látott napvilágot. Ebben a cikkében ezt mondja az angol pénzügyminiszter: »Szét akarom oszlatni azt az illúziót, mintha a munkásságnak prédikált takarékosságon azt kellené érteni, hogy a munkásság szállítsa le életigényeit. Ilyent egyáltalán nem

1 jajánlunk. Ellenkezőleg, a tömegek életszínvonalát legjobban takarékossággal lehet emelni. A takarékosság nem a garasok éirerakását jelenti. A takarékosság azt jelenti, hogy a pénzt a lehető legjobb módon kell elkölteni, olyan módon, hogy az visszafizetődjék.« »..,ha hasznos módon adjuk ki a pénzt, ez csak növeli az ország tőkejövedelmét.« Ha a magyar közületek költségvetéseit figyeljük, akkor azt találjuk, hogy mind a takarékosság szelleme lengi át. Lehetőleg semmi, vagy csak igen minimális beruházás! Ez a jelszó. Mert takarékoskodni kell. Nemrégiben is irt a Nyirvidék a takarékosságrój. és akkor Arany Lajos kisgazda Derecskén irt levelét emiitette meg, aki a takarékoskodást szintén nem abban a szellemben érti, hogy ne csináljunk semmit, hanem inkább ugy, hogy hasznos munkát végezzünk és ha félre lehet tenni a keresményből, rendes és nem csak hagymán és kolompáron való élet mellett, akkor ám tegyünk félre belőle és takarékoskodjunk. Csodálatosan pontosan vág tehát a »szegény magyar« — amint dr. Káilay Miklós keresk. államtit. kár, főispáni székbői bucsuzásakor a magyart jellemezte — észjárása, immár nemcsak az autókirály — Ford-nak, hanem az angol munkáspárti pénzügyminiszternek véleményével is. Mert ha kolompárra,, mög hagymára redukáljuk a munkásember és a dolgozók nagy tömegének életszínvonalát — az ugyan takarékosság lehet, de semmi más, mint elszívása a munkás élet erejének, meghasonlása az élettel, egyke, életkedv pusztítás, a hazaszeretet csökkenése, kivándorlás — bárhová, ahol még talán van életstandard fenntarthatás. A termelés fokozása csak akkor bir hatással", ha van aki a termeivényt ei is fogyasztja. Fogyasztani pedig csak az tud, akinek ehhez meg is van a keresete. A terményexportnak akadálya csonka hazánkban, az ellenséges gyürü, a mely ma bennünket, a régi Szerbia sorsába taszított, amikor minden exportárunk éppen ugy, mint a régi Szerbiáé is, a szomszédok kénye-kedvének van kitéve. Leginkább a kizárást alkalmazzák, — hogy saját zsírunkba fojtsanak bqn nünket. Régi és aligha megcáfolható igazság marad, hogy amely nemzet a maga exportját a nyerstermékek exportjával kezdi meg, az ezt az exportot, a nyers élő emberhús kiszállításával fejezi be. Ebbői és sok más körülményből következik, hogy a nyerstermékek feldolgozása és a feldolgozott kész áruk exportja volna a helyes külkereskedelmi irányzat. Emellett a hazai munkaerők fogyasztóképessége volna növelhető, az önként fokozódó munkaalkalmak és kereseti lehetőségek révén, a mezőgazdasági termékek idebenn is nagyobb kelendőséget nyernének és a többtermelés a maga racionalizálását megfelelőleg elérhetné ugy, hogy ezúton a takarékosság snowdeni elve elérhető lenne. A takarékosság révén előidézhető nemzeti vagyon gyarapodás csak akkor lehet értékes, ha nem az életnívónak az immár amúgy is lehetetlen leszállítása utján történhetik meg, hanem ha az, a munkaalkalmakkal bőven ellátott lakosságnak, az életnívón felüli keresetébői táplálkozhatik. A termelésnek olyan kifejlesztése szükséges, amely a termelt' javak itthoni elfogyaszthatására ad módot és csák az ezen felüli résznek exportálására törekszik. Ezt azután, ha kell, az Amerikában most tárgyafás alatt lévő dumping árak alkalmazásával érje el, hogy versenyképes árakat produkálhasson. Ugy, amint azt dr. Káilay Miklós keresk. államtitkár a bortermelés értékesítésére irt tanulmányában kifejtette, és amelyhez hasonlóra törekszenek most az amerikai termelők is. Ha ilyen lesz a termelés, akkor a takarékosság is kifejlődhetik. Addig azonban csak puszta jelszó marad. Az itt mondottak nem kávéházi Owen Young-okoskodások, mert a valóságokból levojnjt következtetések. Prémbundás, parfomös nő becsapta a mindkét szemére vak, rokkant ujságárnst Egy siró rokkantat láttam. Egy mindkét szemére vak embert. Nem azért sirt, mert nincs szemevilága, taíán már bele is törődött szomorú sorsába. Mint minden vakember, nem a külvilágot nézi, hanem befelé tekint, keresi magában a belső embert s talán azt hiszi, hogy másnak a lelke is olyan szép, meg békélt, mint az övé. Taíán még jó is a vakembernek, hogy nem fát. Nem látja a szenynyet, felki sülyedtséget, a melyet felvet az élet, s amelynek szenynyes iszapja körülfolyja a tisztességnek, a jóságnak, tiszta emberi érzéseknek apró kis szigeteit. Mert mélyre, nagyon mélyre tud sülyedni az ember. Egy siró rokkantat, egy mindkét szemére vak embert láttam. Ott láthatja mindenki Fülbp Ferencet, a mindkét szemére vak rokkantat a városháza egyik sarkán. Újságot árui. Vasárnap egy erősen parfőmözött hölgy állott meg Fülöp Ferenc rokkant uj ságárus előtt. Megkérdezte, hogy van-e visszaadni 5 pengősből ? Mikor Fülöp megmondotta, hogy vissza tud adni, a bundás, parfőmös hölgy egy újságot vett s hogy nagyobb legyen a komédia, még 10 fillér borravalót is adott a szerencsétlen embernek, a ki talán némi hálát is érzett a nő iránt. Csak este, amikor a napi kereNem csoda a nátha és meghűlés ebben a cudar időben. Vegyen nyomban Aspirin tablettát és igy megelőzi a meghűlés komolyabb következményeit. Minden csomagoláson és tablettán a Bayerkereszt látható. JAYERl setet kiterítette fátó szemek elé, borult a szeme könnybe s tudu meg, hogy rutui megcsalták. Nem 5 pengős volt, amit kapott, hanem egy forradalmi időkből visszamaradt fehérhátó pénzdarab. És az elmúlt héten már harmadszor csapták be a szerencsétlen embert. Két szer egy-egy régi koronással. Az esetet azért adtuk közre, hogy ha még van emberi érzés valakiben és látja, vagy tudomására jut, hogy be akarják csapni ezt a szerencsétlen embert, az emberi szolidaritás és tisztesség nevében sújtson le öklével és védje meg azt, akit megvédeni mindenkinek kötelessége s aki nem terhe a társadalomnak, mert becsületesen akarja keresni kenyerét. Ne engedjük, hogy lehetetlenné váljék számára a nyomorúságos helyzetében még egyedül 'lehetséges kenyérkeresés. Álljunk mellé, hogy érezze, vannak még emberek, akik méltók az ember nevére.