Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-27 / 246. szám

1929. október 27. JNÍVÍRYIDBK. 11 Szabolcsvármegye törvényhatósága ma délelőtt ünnepi közgyűlésen búcsúzott el Kállay Miklós . volt főispántól (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Szabolcs és Ung közigazgatási­lag ideiglenesen egyesitett várme­gyék törvényhatósága Kállay Mik­lós dr. kereskedelemügyi államtit­kárrá kinevezett főispán távozá­sa alkalmából ma délelőtt fél n órakor a vármegyeháza nagyter­mében ünnepi közgyűlést tartott, amelynek lefolyásáról az alábbiak­ban számolunk be. Díszbe öltözött a vármegyeháza A vármegyeháza előtt egész autótábor áll. A vasrácsos ajtónál katonatisztek csoportja. A lépcső­ház virágokkal, szőnyeggel ékesí­tett. Diszbe öltözött hajdúk ki­vont karddal állnak őrt. A folyo­són s a nagyteremben soha nem tapasztalt élénkség. Ember, em­ber hátán. A karzat tele van höl­gyekkel. A teremben már csak csellel lehet székhez jutni. Aki ké­sőbb jött, az állni kénytelen. Mikecz alispán megnyitja a díszközgyűlést Tek. Törvényhatósági Közgyűlés! A megszokott képet a vendégek nagy serege tarkítja, különösen a hadsereg tisztjeié, akik vitéz Déschán Benő tábornok vezetése aiatt jelentek meg a főispán bú­csúztatásán. Háromnegyed 11 óra­kor elül a zsibongás, MíRecz Ist­ván alispán vonul be diszmagyar­ban a vármegyei tisztviselők élén s a következő beszéddel nyitja meg a közgyűlést: Midőn a mai ünnepi közgyűlé­sünket — mely "közgyűlés az 1886. évi XXI. t. c. rendelkezései alap­ján egybeállított bizottságunknak utolsó ülése is — megnyitom, egyben a legmélyebb tisztelettel és meleg szeretettel üdvözlöm a m. kir. miniszter ur itten megje­lent mélyen tisztelt képviselőjét, valamint ide érkezett tisztelt ven­dégeinket s ily szép számban egy­besereglett bizottsági tagjainkat. Tek. Törvényhatósági Közgyűlés! Köztudomásu tény, hogy a Kormányzó ur Őfőméltósága a ke­reskedelemügyi miniszter pr elő­terjesztésére október hó 15. nap­ján dr. Kállay Miklós Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék főispánját államtitkárrá kinevezni méltózta­tott. Ezen rendelkezés következ­tében főispánunk 1922. év április '20. napja óta viselt méltóságá­tól felmentetett. Ez a 7 és fél esztendő eléggé telve volt nehézségekkel, forron­gó indulatokkal és válságos hely­zetekkel. Távozó főispánunk azonban közvetlen modorával, al­kotmányos érzékével, szívélyes és kedves fellépésével mindig szeren­csésen keresztül hidalta az ellenté­teket, igen sokszor élét vette a nehéz helyzetnek s szerencsésen tudta mindenkor összeegyeztetni az általa itt képviselt államhata­lom, a törvényhatóság és -egye­sek jogos érdekeinek a kérdését. Főispáni méltóságának disz, fényt és tekintélyt tudott szerez­ni és tartani. Ha itteni munkálkodására visz­szatekint, büszke öröme lehet el­ért eredményei felett. Vezetése alatt, irányítása mellett épült a vármegye területén 2.890.930 P segéllyel és 430.000 pengő állami kölcsön igénybevételével "258 is­kola és 142 tanítói lakás, több mint 300 km. hosszúságú törvény­hatósági közút, nyíregyházi Er­zsébet közkórházunk hatalmas méretben való kibővítése, tisztvi­selői lakásunk, több szolgabírói hivatal. A balsai tiszahid és szá­mos kisebb, nagyobb maradandó alkotások fogják hirdetni az O emlékét. Most magasabb, nagyobb ha­táskörben fogja Hazánkat szol­gálni, de én szent hitem meggyő­ződésével hiszem és hirdetem, nogy O továbbra is hü fia marad szűkebb hazájának, vármegyéjé­nek, nekünk továbbra is hűséges segitő társunk s minden bánatunk és örömünk osztályos részese íe­end és széleskörű tudását és mély­séges ügyszeretetét ép oly oda­adással és buzgalommaf fogja to­vábbra is törvényhatóságunk köz­élet'ének szentelni, mint tette ezt eddig. Hálánk lerovandó, kérem a Tek. Törvényhatósági Bizott­ságot, hogy államtitkárunk Ömél­tóságát közgyűlésünkbe egy 3 ta­gú bizottság által meghívni mél­tóztassék. Ha ezen indítványom erfogadta­tik, kérem', hogy a bizottság Líp­tay Béla elnöklete alatt "Me­gyery Géza és dr. Kovách Elek tagokból alakíttassák meg. A közgyűlés egyhangú lelkese­déssel" Fogadja el az alispán in­dítványát s a küldöttség elindul, hogy felkérje Kállay államtitkárt a megjelenesre. Ez néhány perc múlva meg is történik, s Kállay Miklós dr. fekete zsaketben meg­jelenik az emelvényen. Harsány éljenzés és hosszantartó taps fo­gadja, majd Mikecz alispán új­ból mégnyitja a közgyűlést és fel­kéri Okolicsányl "Lajos bizottsági tagot üdvözlő beszédének meg­tartására. Generális úrnak jelentem alássan: mindnyájan itt vagyunk!... TEzután ORolícsányí Lajos zottsági "tag emelkedik szólásra és meghatott hangon mondja eí a következőket : Méltóságos Államtitkár Ur! Szeretett kedves volt Főispán Urunk!! Nagyrabecsült régi Törvényható­ság: Egy szép és magasztos megbi­• zatásnak tudatában, meghatottan állok itt a régi "Törvényhatóság nevében, mint egy apa szeretett fia előtt. Nehéz nagyon az én feladatom, amikor szeretett vár­megyénknek ma egyik legkitűnőbb Fiához e helyről kell Istenhozzá­dot mondanom . Ugy érzem magam, mintha a Mindenható e percben két szívvel ajándékozott volna meg: ez a két szív könybe borítja mindkét sze­memet. Az egyikben a szomorú­ság, a másikban az öröm könnyei égnek. Méltóságos Uram!! A szomorú­ság könnyei megérthetők, mert hiszen amikor bucsuznunk kell méltóságodtól, itt ebben a terem­ben és az egész vármegyében min­denki felfogja azon nagy veszte­séget, amely méltóságod távozá­sával bennünket ér. Mi nem a sabfonos, hivatalnok főispántól bu­csuzunk, hanem bucsuzunk vár­megyénk büszkeségétől, a mi szü­löttünktől, a mi kedves testvé­rünktől, aki egész főispáni tény­kedése alatt nem látott maga előtt más nemesebb célt, minthogy ho­gyan szolgálja kivételes tehetsége és bölcs belátása szerint legjob­oan vármegyéje és hazája érde­keit. Mi ezt mindenkor láttuk, tudtuk és éreztük, és hogy eb­ben a részben hálánkat és köszö­netünket kifejezésre is juttassuk, íme nézzen széjjel itt Méltóságos Uram!! én a régi, de rövid kato­nás jelentéssel szolgálhatok: Tisz­telettel jelentem a generális ur­nák, hogy mindnyájan itt va­uyumt, akik a Iiazáért vívott küz­delemben bajtársai voltunk. Aki itt idegen, az nem tudja felfogni, hogy miért szeretjük mi szabolcsiak annyira a vármegyén­ket. Mivel ugy látom, hogy il­lusztris idegenek is vannak jelen, szabadon ezt pár szóban megma­gyaráznom. Itt vannak Szabolcsban a mi kedves homokbuckáink, földünket szegélyező akácosaink, gyönyörű Tisza folyónk. Ebben a környe­zetben nő fel és tanul meg a sza­bolcsi gyermek közösen játszani. Mikor naggyá lesz megtanulja, hogy ez a kedves játszóhely ad majd kenyeret, bármerre is veti őt a sors, mindenkor szeretettel van hozzáfűzve ehhez a röghöz, az egykori játszó pajtásokhoz, mindenhez, ami neki kedves em. lék. Ebből fakad az a testvéries szeretet, mely bennünket legin­kább jellemez. A játszótársak megtanulják egymást szeretni, be­csülni. Ez az érzésünk pedig kö­zös és ez tesz bennünket testvé­rekké. Ezért van az, hogy .itt egymást mindenki valláskülönb­ség nélkül megérti, hogy egymás mellett szeretettel, békességben tud élni. Ebben a magasztos mun­kában neked is van részed ked-, ves jó volt főispán urunk!! Más­hol'ez nem igy van. Szomorúan kell megállapítanom, hogy ma a politikai és társadalmi életben a" 3 Kir. udíari- él kamarai fényképész IC OSS HIC KOMAROMI Budapest, IV., Kossuth Lajoa-u. 12. Előkelő műterem. Modern művészi és újszerű azmesfelvételek, miniatűrök és művészi levelezőlapok. Régi fényképek élethű nagyítása. rf mi ii n ii i f'i i/a / V~iBmMBisg5aEi. békétlenség és a meg nem értés harca duí. Éppen ezért, ha mégis akadna közöttünk egy olyan va­laki, aki minket bármiképpen tor­zsalkodásra, egyenetlenségre akar­na biztatni, mi itt neked ünnepé­lyesen megígérjük, hogy bárki le­gyen,is az, mi a régi szabolcsi bicskával verjük azt ki. Mert a te politikai célkitűzésed, elveid, tetteid előttünk mindenkor he­lyesek és meggondoltak voltak, mi a te szellemedben akarunk itt bé­kességben, szeretetben, testvéri­ségben dolgozni, élni és meg­naini. A mi testvei szeretetünk elkísér bárhova messze utadra, mert te csak a miéhk maradsz. Ezt a testvéri szerető szivet ta­lizmánként adjuk neked, mert tud j'uk, hogy szivedbe zárod azt. A sztvünk másik része hazánk­ért dobog. Talán még emlékszel, amikor ez év május havában a balsai 'hid-kő letételénél üdvözölve képviselőnket, arra kértem őt, hogy a fagykár által lesújtott he­iyeken eszközöljön ki népünk ré­szére segítséget. Többek között azt mondottam, hogy van ne­künk két egész emberünk, akik mindent elkövetnek, éjjelt nappal­lá téve, hogy rajtunk segítsenek. Az egyik alatt téged értettelek, a másik alatt szeretett alispánun­kat. Azt is mondtam, hogy ezt a két egész embert más várme­gyék irigylik tőlünk. Az egyik most elmegy, de nem irigységgel hivták, hanem mert felfedezték benne a magasabb képességeket, amelyekkel szerencsétlen hazáján segíthet. Amikor most felnézek édesapád képmására, ragyogni látom jósá­gos szemeit és egy szép képet látok magam előtt. Látore őt." amint a semjénf kastélyban sze­rettei között üf es simogatja, be­cézgeti legkisebb, reményteljes fiát. Mesél neki a szép Nagyma­gyarországról, benne a szép ma­gyar életről és sivár, beláthatat­lan jövőről. Látom amint megálld és azt mondja: kis Miklósom előre!! Hallom csodás szép zengő hang­ját, ama gyönyörű dallal: Tovább — tovább!! Édesatyád ezen gyö­nyörű gondolatával bucsuzunk mi tőied: Előre és tovább!! Várme­gyénk és szeretett hazánk dicső­ségére. Az Isten áldja meg szép családodat, gyönyörű fiaidból ne­velj a hazának hármat olyat, mint amilyen te vagyl! Az Isten áldjon — az Isten vezéreljen!! Zugó taps és éljenzés követi Okolicsányí beszédét, amikor Be­kény Aladár bizottsági tag áll föl és Ung vármegye nevében búcsúztatja eí a lávozó főispánt. A megcsonkított Ungvármegye üdvözlete Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság ! Amidőn a mai ünnepélyes alka­lommal a t. Törvényhatósági Bi­zottsági Közgyűlés kegyes engedé­lyének a reményében felszólalni bá­tor vagyok, teszem ezt abból'a cél­ból, hogy az ezeréves történelmi Magyarország egyik nagyterületű, de jelenleg a csonka ország kis darabját képező Ung vármegye ré­gi törvényh .ósági bizottsága ne­vében dr K-SIlay Miklós őméltósá­gát — Ung vármegye törvé­nyesen l ott utotső főispánját — jelenlegi legmagasabb kinevezé­se alkalmából szülő vármegyém ne­vében tiszteletteljesen üdvözöljem. Méltóságos Államtitkár Ur! A nagy történelmi múlttal biró Ung vármegye a honalapítás idő­szerinti sorrendjében az ország má­sodik vármegyéje volt 3053 négy­szögkilométer területtel és legutóbb 137.000 lakossal, amelyből közel 40.000 elsőtelepülésü fajmagyar. Ung vármegye főispáni székén — a Drugethek, Bercsényiek, Ba­íassák, Waldsteinok, Török és Sztá­rayak történelmi nagy alakjai' 31-

Next

/
Thumbnails
Contents