Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-19 / 239. szám

2 JtflrfRYIDEK. 1929. október 19. A kereskedelmi szerződések alkonya Irta: Hantos Elemér dr. ny. államtitkár, egyetemi tanár. ^ A kereskedelmi szerződések szó­szólói az autonom vámtarifák mi­néi tökéletesebb kiépitésére törek­szenek, hogy azok segélyével ked­vezőbb szerződésekhez jussanak. A középeurópai gazdasági prob­lémának ezt a megoldását, mint kivánatos »középeurópai gazdasági rendszert« hirdette, egyideig, a cseh-szlovák külügyminiszter is, utalva a cseh-osztrák kereskedel­mi szerződés kielégitő voltára. És valóban a prágai kormány az 1925. január i-én életbelépett cseh-oszt­rák szerződés tárgyalásánál előzé­kenyebbnek mutatkozott, miitf hogy a tényleges hatalmi viszo­nyok megkövetelték volna. Hogy azonban a nyújtott kedvezmények az áruforgalom élénkülését, az oszt rák kereskedelmi mérleg javulását Ausztria gazdaságának fellendülé­sét eredményezték volna, az ne­hezen állitható. Még Ausztria és Németország között sem tudott, a fokozódó An­schluss-hangulat dacára, teljes ér­tékű kerekedeimi szerződés létre­jönni. A két állam közt már évek óta húzódnak a kereskedelmi szer­ződésre irányuló tárgyalások, de mindezideig csak három ideiglenes megállapodást sikerült nyálbeütni. Még kedvezőtlenebb Magyaror­szág helyzete Németországgal szem ben. Magyarország behozatalában a német birodalom 1927. óta a má sodik helyet foglalja el, ahonnan Ausztriát a harmadik helyre szorí­totta. Magyarország kivitelében Németország a harmadik helyen • áll. Ennek a fontos pozíciónak el­lenére kereskedelempolitikai kap­csolatunk a német birodalommai nem szerződéses alapon nyugszik, hanem egyszerűen a legtöbb ked­vezményre szorítkozik, mintha va­lamely délamerikai állammal való forgalomról volna szó. A tényle­ges gyakorlat azonban még a leg­több kedvezményi megállapodás ­nak sem felel meg. 1925. szep­tember óta a német határokat el­zárták a magyar élőállat-bevitel |elől s 1927. áprilisa óta még a le­vágott magyar sertések bevitelét is lehetetlenné tették. Habár elis­merik, hogy a magyar állategész­ségügyi rendészet és ellenőrzés mintaszerű, Magyarország mégis hátrányos helyzetben van az élőál­lat- és husbevitel tekintetében más államokkal szemben. Ily kö­rülmények között kereskedelmi mér J legünk állandóan emelkedő pasz­szivitást mutat fel Németország­gal szemben. j De nemcsak az egykori szövet­ségesek között nem tudott meg­felélő külkereskedelmi kapcsolat létesülni, a kis-entente közös po­litikai érdekekkel összekovácsolt rendszere körében sem kedvezőbb a kereskedelempolitikai helyzet. Csak a Csehország és Jugoszlávia között évek óta eredménytelenül húzódó tárgyalásokra kell e rész- , ben utalnunk. További példázódások helyett elég rámutatnunk arra, hogy a ke­reskedelmi szerződéses rendszer holtpontra jutott, nincs tovább. Ennek oka nem annyira a jó­szándék hiányában, mint inkább a politikai és gazdasági széttagolt ságban keresendő, amelyet a ha­gyományos kereskedelmi szerződé­sekkel áthidalni többé nem lehet. Ha azonban már egyszerű ke­resrcedelnfí szerződések létrejötte is annyi akadályba ütközik, miként gondolhatunk több országot fel­ölelő kollektív megállapodásokra, gazdasági szövetségekre, amelyek hatásaikban jóval jelentősebbek? A válasz élre a nagyon is közei­fekvő kérdésre az, hogy a kereske­delmi szerződések és kollektív szer­ződések között nem csupán szám­beli különbségek állanak fenn, a résztvevő felék tekintetében, ha­nem lélektani és módszerbeli kü­lönbségek is, létrejöttük mikéntje dolgában. A kereskedelmi szerző­désekben a tárgyaló feleknek nincs egyéb feladatuk, mint országuk ér­dekeit a lehetőségig megvédeni. Minden engedmény, amelyet nyúj­tani szándékozunk, kézen-közön, a szigorú viszonosság alapján kerül elbírálásra. Minden kedvezménynél mérlegelik, hogy milyen hátránnyal jár az közvetlenül, vagy,a legtöbb kedvezmény utján közvetve, saját országukra nézve. A legnagyobb kedvezmény záradéka, a háború előtti idők kereskedelempolitikai szövedékének ez az erős csomója, nem ellenkező hatásokat vált ki és szálakat old meg, amelyek szom széd országok között szövődni kez­denek. Mert az engedmények, amelyek a legnagyobb kedvezmény hatálya alatt szomszédok egymás­nak tesznek, sulyosbittatnak az által, hogy távoli országokra ellen­szolgálat nélkül kiterjednek. A legnagyobb kedvezmény elve veszélytelen volt addig és ott, amíg és ahol olyan államok között érvé­nyesült, amelyek csupán nemzeti termelésük feleslegeinek kicserélé­sére szorítkoznak. A mai Közép­európának azonban az árucserének a nemzetközi forgalomban hason­líthatatlanul nagyobb jelentősége van. Csehország 1928. évi külke­reskedelme felülmulta az Osztrák­Magyar monarchia 1913-as külfor­gaimát és a kis Ausztria exportja 1924-bfen majdnem megközelítette a volt monarchia összkivitelét. Mert az Osztrák-Magyar monar­chia tényleges gazdasági egység volt, amelynek messze elnyúló ha­tárain belül, a termelés és a fo­gyasztás egyensúlyban volt és a kivitei és bevitel csak a belföldi forgalom kis hányadát tette ki. A gazdasági területek és keres­kedelmi viszonyok mélyreható el­tolódása következtében, a legtöbb kedvezmény értékében és értelmé­ben is változás állott be, amely változás a folyamatban levő tár­gyalásokat nehézkessé és hossza­dalmasakká teszi, mivel várható ha tása miatt, minden egyes kedvez­ménynek a tüzetes vizsgálatát kö­veteli meg. Mindezek a nehézségek elesnek amikor az egyes államok képvise­lői, nem mint ellenfelek kerülnek egymással szemben, hanem több állam megbízottjai, közösen ülnek a zöld asztalhoz, hogy egymás kí­vánalmait mérlegeljék és a közös érdekeket előmozdítsák. Minél több állam igyekezik termelésének irányát összeegyeztetni, minél szé­lesebb körben sikerül a munka­megosztást a nemzetek között megvalósítani, annál tökéletesebb lesz a kereskedelempolitikai rend­szer, amelynek végső kifejlődése Európának gazdasági egységbe való tömörülése fehetne. Az emberiség története azonban a nagy célok tökéletes és átmenet nélküli megoldását nem ismeri, ha­nem csupán az események és hely­retek kölcsönhatásából származó, fejlődéseket és visszafejlődéseket. Ilyen fejlődés a mai helyzettel szemben és visszafejlődés a régi állapotokhoz: a belső fogyasztási piacnak kiszélesitése a középeuró­pai termefvények, a középeurópai árucikkek kölcsönös kedvezménye­zése utján. Ez a cél más kereske­delempolitikai eszközök alkalmazá­sát és más gazdasági területek ki­alakulását teszi szükségessé, mint aminőkkel ma operálnak. „Meg kell akadályoznunk azt, hogy egyesek a revíziót akár egyéni, akár üzleti célból felhasználhassák fflikecz István alispán rendelete a revíziós mozgalommal visszaélők ellen (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A revíziós mozgalommal az utób bi időben mind szemérletlenebbül éltek vissza olyan emberek, akik a legszentebb eszmét, a legtisztább érzéseket is üzleti céljaik javára használják fel. Ezek ellen a templo mot vásár céljára felhasználó ku­fárok ellen a Revíziós Liga a bel­ügyminiszterhez fordult segítségért 'Mikecz István alispán Nyíregyháza polgármesteréhez a járási főszol­gabirákhoz, a községi elöljárókhoz a következő rendeletet intézte a revízióval visszaélők ellenőrzéséről: A Magyar Revíziós Liga megala Kulása óta féltékenyen őrködött azon, hogy a revíziós mozgalmat senkise diszkreditálhassa önző egyé AZ APOLLO JELENTI: A BEDUINOK GYÖNGYE ma, pénteki premierjére tömeges jegyelőjegyzések történtek, jegyekről ajánlatos előre gondoskodni! ni érdekből. Éppen ezért a Liga vezetősége a megalakulás után rögtön beadvánnyal fordult a bel­ügyminiszter úrhoz és arra kérte, hogy a legszigorúbban akadályoz­za meg azt, hogy a revíziós moz­galomnak vámszedői lehessenek. Emelett a Liga majdnem havon­kint közzétett kommünikékben fi­gyelmeztette a közönséget arra, hogy a Liga sem pénzt nem gyűjt, sem könyveket, jelvényeket, szob­rokat stb. nem árusit. Mindezen figyelmeztetesek és intézkedések ellenére igen gyakran pattannak ki visszaélések, amelyek alkalmasak arra, hogy a hazafias közönség bizalmát megrendítsék a revíziós mozgalommal szemben és ezt a legszentebb és legnagyobb magyar ügyet diszkreditálják. — Minthogy nagy nemzeti érdekek forognak kockán, ezért mindenké­pen meg kell akadályoznunk azt, hogy egyesek a revíziót akár egyé­ni, akár' üzleti célból felhasznál­hassák. Erre való tekintettel felhívom, hogy minden ilyen visszaélést a legszigorúbban ellenőrizzen s a törvény teljes szigorával járjon el. Pénteken — Szombaton—Vasárnap Budapestet is megelőzve! A BEDUINOK GYÖNGYE (TRIPOLISZI FOGOLY) Egy gazdag sejk és egy szegény árvaleány buja, exotikus hátterű megrendítő szerelmi története 10 felvonásban Donatello Neri és Marcello Spada a világhírű francia és olasz művészek főszereplésével romok kisérő műsoi*. Hétfőn Kedden BÜNŰS-E MA3EL MORGAN? Szenzációs bűnügyi regény 9 felv. Rendezte: George Fitzmaurice MILTON SILLS és DOROTHY MACKAIL a főszerepben fényes kisérő müao r Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 és 9, órakor Halálos szerencsétlenség egy Virág- ntcai pincében Tegnap délelőtt Papp Dénes Vi­rág-utca 36 sz .házában a pincé­ben forrásban fevő must szénsav­gáza megölte Kántor István ko­csist. A kocsis kóstolgatni akarta a bort és miután nem volt otthon senki, egy nagy bögrével "lement a pincébe egy kis borocskáért. Az erjedő must szénsavgáza a pince alsóbb levegőrétegei helyét foglalja el'és fokozatosan emelkedik felfelé. Mikor Kántor István lehajolt az óboros hordó csapjához, beszívta a széngázsavat és fuldoklani kez­dett és segítségért kiáltott. A 5ázban csak egy szolgáló volt otthon, aki meghallotta a kiáltást, de nem mert lemenni a pincébe, hanem ő is segítségért 'WÍáltott. A szomszédok összefutottak és egy öreg ember végül vállalkozott, hogy lemegy a pincébe. Zsebken­dővel kötötte be a száját és fel­hozta az eszméletlen kocsist, aki mielőtt az előhívott mentők beszál lithatták volna a kórházba, kiszen­vedett. Kántor Istvánt felboncol­ják . . — i

Next

/
Thumbnails
Contents