Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-17 / 237. szám

6 jAÍKYIDálC 1929. október 17. Megszűnt a gyermekparalízis Szabolcs­vármegyében (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a Szabóicsvármegyei Erzsébet köz­kórházba több gyermek paralizis­ben szenvedő beteget szállítottak be. A megbetegedések nagy aggo­dalmat keltettek vármegyeszerte. ívlost megállapíthatjuk, hogy a megszállott területről behurcolt be­tegség továbbterjedésében meg­állt. Az utolsó gyermkeparalizis megbetegedést szeptember 27-én jelentették be a nyíregyházi városi orvosi hivatalba. Azóta ujabb be­tegedés nem történt és igy a pa- ' raüzis megszűntnek tekinthető vár­megyénkben. Az ápoltak közül egyébként a legtöbb meggyógyult és csak két haláleset fordult elő. Csak azok számára biztosítanak helyet a Kovács István szobor leleplezési ünnepségén, akik kellő időben jelentkeznek (A »Nyirvidék« tudósítójától.; A Kovács István szoborleleple­zési ünnepséget rendező bizottság a meghívók mellé jelentkezési ivet csatolt az egyes intézetek, egye­sületek, hatóságok számára. A je­lentkezési iveket a legtöbb hely­ről már vissza is küldték, de még mindig vannak olyan meghívottak akik nem jelentkeztek az ünnep­ségre. Most a rendezőség arra kéri az ünnepségen megjelenni óhajtó­kat, hogy az ivet töltsék ki és küldjék be, mert különben nem tud a rendezőség helyet biztosí­tani az illetők részére. Az ünnepség 27-én délelőtt 11 órakor kezdődik. A meghívón kö­zölt programm csak annyiban vál- ^ tozik, hogy a megnyitóbeszédet i 1 valószínűleg Mikecz István alispán mondja, Rakovszky Iván dr. fiiyir­egyháza országgyűlési képviselője 26-án érkezik Nyíregyházára, hogy másnap elmondja a szobor­leleplezési ünnepségen a felavató beszédet. A rendezőség állóhelyekre, ülő­helyekre és fenntartott helyekre ér vényes jegyeket bocsájtott ki. A középiskolák ifjúsága részére any­nyi helyet biztosítanak, hogy vala­mennyi középiskola minden osz­tályának lesz hely. Dr. Eőnig András, a Cbilébe származott magyar orvos, a „Nyirvidék" munkatársának elmondja tapasztalatait (A »Nyirvidék« tudósítójától.) 1 Husz esztendő előtt vándorolt ki Chilébe dr. König András ma­gyar orvos, aki ott végleg meg­telepedett. Hosszú, fáradtságos munkával eltöltött évek után, ma már mellé szegődött a szerencse. Boldog családi életet él feleségé­vel, aki angol nő és jólétet biztosít számára a chileiek szeretete és bizalma. A magyar orvost nagyon megbecsülik és az első években még fennálló idegenkedés meg­szűnt. Dr. König András, aki nemrégi­ben utazott el Magyarországról, (ahol néhány hónapot töltött) visz­sza u] hazájába, igen érdekes ada­tokkal szolgált Chiléről és annak lakóiról. Chile, amely 1818. óta önálló köz társaság, keskeny szalagként hú­zódik a Csendes Öceán mellet*, északról délnek. A stubtrópikus esőővben fekszik. Enyhe éghajlata nagyon egészséges. Az európai em­ber minden tápláléka: gabona,gyű mölcs, bor stb. megterem itt. Ál­lattenyésztése is igen virágzó. Ipa­ra, ma még fejletlen. 753216 négy­zetkilóméter területén 3 és fél mil­lió spanyol, kreol és indián lakik. Becsületes, szabad emberekezek akiknél három társadalmi osztályt találhatunk. Az első megfelel a főnemesi osztálynak. Ezek visel­nek minden tisztséget. A másik az u. n. középosztály, ide tartoz­nak a hivatalnokok, kereskedők, iparosok stb. A harmadik a mun­kásosztály. Ez a legbüszkébb va­lamennyi közt. Büszkék arra, hogy ők vívták ki függetlenségüket és ma is minden csepp vérüket ké­szek a szabadságért áldozni. A chilei általában zárkózott, gyanakvó természetű, de ha vala­kit bizalmába fogad, akkor őszinte igaz jóbarát és áldozatkész. Bará­tai előtt állandóan nyitva a háza. Életmódjában, természetében, szokásaiban nagyjában a magyar­hoz hasonlít. Csak vidámabb, jobb kedélyű. Ennek oka a könnyű meg élhetési viszonyokban rejlik. Min­dent, amire szüksége van, megte­rem az áldott chilei föld. És idő­járási zavaroktól itt nem keli tar­tarii. Az esős évszakban bőséges vízmennyiséghez jut a termőtalaj, utána pedig a napsugaras hónapok siettetik a beérést. Rengeteg déligyümölcsöt szállí­tanak a világ minden részébe mig az országnak importra egyáltalá­ban nincs szüksége. Magyarok nagyon kevesen élnek ebben az országban. Pedig itt könnyű a megélhetésük, nem ugy, mint Argentínában, vagy Braziliá­ban. ahol a legszörnyűbb megpró­báltatások várnak rájuk. De a gaz­dagság vágya mégis odacsábítja őket. A német üzTetí élelmesség már megvetette itt a lábát. Földeket vásároltak, farmokat létesítettek g és egyre jobban terjeszkednek. Még a világháború előtt kezdődött meg államköltségen a német te­lepítés és ma mikor Németország gyarmatait elvesztette fokozottabb munka indult meg, a nemcsak me­zőgazdasági, de ipari kincsekben is gazdag ország meghódítására. A német terjeszkedési politika először gazdaságilag, majd iparilag akarja rabigája alá hajtani az or­szágot, hogy azután a politikai fennhatóságot is megszerezze. ftehéz dolguk lesz tlgyan, sőt a siker is kétséges, mert a szabad­ságszerető chliei nép egyáltalában nem, vagy csak nagyon nehezen, véres harcok árán fog behódolni. Nem akarok senkit sem kiván­dorlásra csábítani, de ha már akad nak magyarok, akiket a körülmé­nyek külföldre kényszerítenek, ugy ajánlom, hogy Chilét válasszák. Ebben az országban nincs beván­dorlási tilalom, szívesen látják az Idegent. Mert a lakosság szaporo­dása a gazdasági lehetőségek ki­aknázását jelenti számukra. Akik Chilében kerestek boldogulást, ma rendezett viszonyok között, jólét­ben élnek. Mezőgazdasági munká­sok szép kis birtokokat mondhat­nak magukénak és a diplomás em­berek előtt is nyitva áll az érvé­nyesülés utja. Ujabban pedig a chilei kormány keres külföldi bányamunkásokat. Az ország ipara fejletlen, anál­inkább büszkeséggel 'tölthet ei bennünket, hogy Copiapo legna­gyobb vállalatának magyar mémök a vezetője, aki a maga erejéből küzdötte fel magát idáig. Nagyon szeretik a magyar orvo­sokat is, akiknek nagy tudását ugyancsak megbecsülik a benn­szülöttek. Kevesen élünk Chilében magya­rok, de mindannyian megtaláltuk a boldogulást. Rövidesen még könnyebb lesz a helyzet, mert a magyar kormány azt a kérésemet, hogy állítsanak Chilében konzu­látust fel a magyar érdekek védel­mére kedvezően fogadta. Igy min­den reményünk megvan arra, hogy rövidesen egy arra hívatott em­ber kezébe kerül a magyar érdekek védelme. Az ideális nőtipnsért barcol a modern kozmetika (A »Nyirvidék« tudósitójától.) | A gazdasági nyomasztó helyzet és válság sok u] foglalkozási ágat teremtett a háborús évek után. A frontról visszakerült férfiák ismét elfoglalták helyüket gyárakban, üz letekben, bankokban és kiszorítot­tak onnan a pótlásukra felvett nő* munkaerőket. Egy nagy kérdés előtt állott akkor a munkakereső nők osztálya. Ezek már megállot­ták helyüket az élet nehéz harcai­ban és a régi romantikus szirupos és courtsmahleres világba nehezen tudtak volna visszahelyezkedni, de nem is igen volt módjukban, mert a folyton növekvő rossz viszonyok arra kényszeritették, hogy megél­hetés után nézzenek. A sok uj pálya között, melyeken a kenyékereső nők elhelyezkedést találtak, különösen megfelelt: a kozmetika. A szépitészet Jhálás terrenum a nők számára. És nem­csak megíeíel finomabb ízlésük­nek, egyéniségüknek, de a koz­metikát felkereső közöség is szí­vesebben fordul női kozmetikus­hoz. Eleinte nehezen lehetett meg­találni a válaszfalat, amely az or­vosi kozmetikát a szépitészeti ipar­tól elválasztotta. Lassanként azonban leszürődött a tanulság és mivei sokszor érte kellemetlenség, mert súlyosabb bőrbetegségeket ártatlan kenőcsök kel kezeltek és elmulasztották or­vosnak átadni kellő időben, mikor az még kezelni tudta és igy aztán elhatárolódott az orvosi és az ipari kozmetika. A modern, rohanó lüktető élet dobta felszínre a kozmetikát és ez elől már kitérni nem lehet. A nők arcápolása ma már megszokott dolog és ahogy nem szégyelnek fodrászhoz menni, ugy nem szé­gyelnek kozmetikai intézetet se felkeresni. A szükséglet hozta ma­gával, hogy a nagyobb vidéki vá­rosokban is nyíltak arcápoló inté­zetek, ahol a modem szépészet alapelveinek megfelelően nyernek kezelést a nők. A fejlődés utja odáig vezetett, hogy már heti arc­ápolást végeznek és a rendszeres kezelés üdévé, frissé varázsolja a női teinteket. Nyíregyházán már népszerűvé vált a Kossuth-utcai kozmetikai in­tézet, melynek bájos és érdekes ve­zetőnője azonnal rendelkezésemre állott, mikor felkerestem, hogy a forgalomról, a kozmetika fejlődésé ről, haladásáról és legújabb berlini tanulmányútjainak tanűlságairól kí­vántam érdeklődni. — Leginkább az tünt fel Berlin­ben — kezdi a kedves vezető a beszélgetést —, hogy a kozmetiká­ba járás egész megszokott dolog. Felkerestem a hires ElisabethAr­den berlini intézetét. Nem tudom leimi azt a nagy forgalmat, de azt a nagy pompát sem, amit ott kifejtenek. Ez az intézet vezet a kozmetikában. Számtalan, szebbnél szebb terem antik berendezésű sza Ionok, szökőkutas váró, csillogás pompa mindenfelé. A gőzölő, masz száló, soványító, kezelő, fény- és elektromos termek a legraffinál­tabb eszközökkel berendezve. Nagy a divatja a soványító tornáknak, amelyeket hosszasabban tanulmá­nyoztam és ha elegendő jelentkező lesz, Nyíregyházán is be fogom ve­zetni. De meg kell fizetni a keze­lést. Egy kezelés ott kb. 75 Pen­gőbe kerül (Budapesten 15—20 Pengő(, A szerényebb kozmetikát, mint az Ellis Boock-e stb. is szí­vesen vezettek be a legújabb hala­dásokba. Milyen uj változást vezet be a Végleg megszűnik Utolsó 14 napi * Férfi ingek a legjobb kivitelben fehér és szines 6 P, 8 P, 11 P. Irányi Sándor divatháza hihetetlen olcsó árusítással

Next

/
Thumbnails
Contents