Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-17 / 237. szám

Nyíregyháza, 1929. október 17. * Csütörtök X*. évfolyam. 237. sz. Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 250 pengő. Negyedévre 7-50 pengő. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20% engedmény. .^mmmmssim^mmmmmmmKmm^mnrmímmmet Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi-ut 9. sz. Szerkesztőségi telefon: 6—22,. A kiadóhivatal telefonja: 1—39. Postacheque 29556 Kéziratokat nem adunk vissza. Isi miniszterelnök eszéde Budapestről jelentik: A keddi napon megindult a po­litikai élet. A képviselőház ülése után a "kormánypárt is kedden tar­totta első értekezletét. Az egységespárti értekezleten egyébként a kormánypártnak min­den, tagja résztvett. Pesthi Pál pártelnök üdvözölte ezután a megjelenteket és rövid visszapillantást vetett a zokra az eseményekre, amelyek a nyár fo­lyamán történtek, igy Csáky Károly honvédelmi miniszter és Herrman Miksa kereskedelmi miniszter távo­zására és Gömbös Gyula honvédel­mi miniszterré történt kinevezésére. Majd felkérte Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy tájékoztassa a pártot és ezen keresztül az or­szág közvéleményét további prog­ramjáról. Bethlen beszéde Amikor Bethlen István gróf mi­niszterelnök szólásra emelkedett, a párt lelkesen és sokáig éljenezte és tapsolta. A miniszterelnök bevezetőjében felkérte a párt tagjait, hogy ugyan­olyan komolysággal és hazafias meggyőződéssel lássák el munkáju­kat, mint eddig. Majd bejelentette, hogy a kormány a folyó parlamen­ti ülésszakon milyen törvényjavas­latokat óhajt a Ház plénuma elé vinni. A gazdasági helyzet, a gabonaKrizis Ezután rátért a miniszterelnök a gazdasági helyzet ismertetésére és megállapította, hogy a gazdasági krízis a mezőgazdaságon keresztül átmegy a közéletbe, amelynek való­ban életbevágó problémájává lett. Kijelenti, hogy nem ákarja magá­ról elhárítani a felelősséget. Nem vállalhatja azonban sem a minisz­terelnök, sem a kormány a felelős­séget azon viszonyokért, amelyeket vis major létesített. Elképzelhető-e — kérdezte a miniszterelnök —, hogy a magyar közgazdaság meg­bírja azokat a nagy terheket to­vábbra is, amelyéket a súlyos ál­lamháztartás miatt kellett magára vállalnia ? Altalános feltétele a kon­szolidációnak, hogy tőke álljon rendelkezésére olyan mértékben és , olyan 'kamatláb mellett, amelyek mellett a produktív termelés lehet­.séges. A második előfeltétele a gazdasági konszolidációnak az hogy mezőgazdasági feleslegeinket olyan áron lehessen elhelyezni, akár a bel-, akár a külföldön, amelyek mellett rentábilis termelés elkép­zelhető. Ezek nélkül Magyarorszá­gon a rekonstrukció iíluzórius, nem vihetjük keresztül, akár konzerva­tív, akár demokrata, akár radikális, akár szocialista kormány van is az uraimon. A másik baj a hitelkérdés. Ang­liában a kamatláb 6.5 százalék, amikor normális időben 2—3 szá­zalék volt. Külföldön hosszúlejára­tú hitelt Magyarország rentábilis áron nem kap. A világpiac feszült­sége magával' hozza, hogy Magyar­ország még sokkal magasabb ka­matlábat kénytelen fizetni. A hitel­krízis előállásának egyik ok az is, hogy a kibocsátott mezőgazda­sági hitelek lényegesebb részét oly célokra fordították, amelyek nor­mális időkben csak hosszúlejáratú hitelek által lennének fedezhetők. Meggyőződésem — folytatta a mi­niszterelnök, — hogy addig, amíg a világ pénzpiacán normális helyzet nem áll elő, hiába próbálkoznánk a lyukakat betömni, a tőkehiányt Kunststückökkel elintézni nem le­het. Ami a rendelkezésünkre áll, az az, hogy meg kell ragadni azo­kat a lehetőségeket, amelyek időrői időre oiyan irányban mutatnak, a melyek a külföldi tőkét idevonzzák. Végleges szanálás csak akkor le­het, ha a hosszúlejáratú tételeket helyezhetünk el a külföldön, vagy nagyobb állami kölcsönt lehet kon­trahálni. A rendelkezésre álló pénz mennyiséget humánus kamatláb mellett kell a vidéki közönségnek rendelkezésére bocsátani. Nem me­rem aláírni azt, amit sokan han­goztatnak, hogy a vidéki kisebb pénzintézetek uzsorások, de gon­doskodni kell arról, hogy ahol íesetleg visszaélések mutatkoznak, megszüntettessenek. Magyarország nem kötelezhető az eddiginél nagyobb jóvátételre Rátért ezután a miniszterelnök a reparáció kérdéséra. Németország az elmúlt év folyamán megállapo­dást kötött a hitelező államokkal, azt a megállapodást a világ közvé­leménye Young-tervezet név alatt ismeri. Ezen tárgyalások során me­rült fel, hogy a Young-tervezet életbelépése ahhoz a feltételhez köt­tetett, hogy a jóvátételi kérdéseket legalább egy év leforgása alatt ren­dezni kell a keleti államokkal is. Ilyenformán adatott mód nekünk is arra, hogy meghívást kaptunk a konferenciára.. Eddig az volt a heiyzet, hogy a szanáláskor két­százmillió reparációt vállaltunk, amely 1943. évig évi átlagos egy­millióval volt törlesztendő. Amikor tez a megállapodás történt, Magyar­ország végleges reparációs össze­gét nem állapították meg, «J Len ben történtek olyan kijelentések, ame­lyek bizonyos morális obligót in­volváltak atekintetben, hogy Ma­gyarország a jövőben lényegesebb reparációval nem terhelhető. Ezután a miniszterelnök a vám­politikáról szólt. A szomszédos ál­lamok agrárvámokat léptettek élet­be és elzárkóztak mezőgazdasági exportunk elől. Ezért kénytelen a kormány revízió alá venni a koráb­bi vámtételeket. A kormány mindent megtett, hogy a rendkívül súlyos gazdasá­gi helyzzeten segítsen, azonban óva intek attól, hogy ezt a helyzetet bárki súlyosabbnak tüntesse fel, mert ez nem érdeke sem az ország­nak, sem a magyar mezőgazdaság­nak. Ne használja fel senki pártpoli­tikai célokra a helyzetet csak azért, hogy beugrassa a magyar népet olyan politikai kísérletekbe, ame­lyet már átélt az ország. A politika szemszögéből — Kétségtelen, hogy azokban a körökben, amelyek politikát akar­nak csinálni, akik uj politikai jel­szavakkal akarják orvosolni a gaz­dasági krízist, vannak jóhiszemű emberek is, de vannak, akik rosszhi­szeműen használnak és hangoztat­nak ilyen jelszavakat a sajtóban is. A tényeket ferde világításba helye­zik és állítják be. Ezek azok a té­nyezők, amelyek már bebizonyítot­ták t ehetetlenségüket és azt, hogy nem arravalók, hogy a magyar po­fitikai életben vezető tényezőkként szerepeljenek, akik csak a maguk feítámadását remélik egy siralmas gazdasági helyzettől. — Miért feudális a kormány? Megérteni nem tudom ezt a jelsza­vukat. A kormányban a pénzügy­miniszter urat kivéve, egyetlen mi­niszternek sincs 100 hoftdnál több földje. A pénzügyminiszter ur ap­ja nemes tradícióit képviseli, ő benne látják a feudalizmus expo­nensét ? Vagy zsarnok ez a kor­mány, amely megszüntette a sza­badságjogokat megszorító háborús rendszabályokat, megszüntette azo­kat a béklyókat, amelyeket a há­borús évek raktak a szabadság ke­zére? Ezt a kormányt akarják fel­tüntetni, mintha reakciós volna. Valóban csak az mondhat ilyet, aki nem ismeri a kormány helyzetét, politikáját, vagy tudva akar valót­lant mondani. Eddig csak azt követelték, hogy demokratikus irányzatot kövessünk, azt állították, hogy az általános, tit­kos választójog, az esküdtszék, a sajtószabadság, a gyülekezési ós» egyesülési jog meghozza minden boldogságát az országnak. Hogy mit jelent a demokrácia, azt Vass József minisztertársam legutóbb ne­gatív értelemben kifejtette, hogy a demokrácia nem jelend az ál­tafános titkos választójogot, az es­küdtszéket, a többi szabadságjogo­kat, mert az esküdtszék Haverda Máriát felmentette, nem jelenti a sajtószabadságot, amey,y alkalmat ad a közélet bizonyos kufárainak arra, hogy piszkálódjék. A demok­rácia pozitív formában embereket jelent. — Magyarországon a szabadelvű pártot Tisza Kálmán, a munkapár­tot Tisza István, a koalíciót We­kerle Sándor képviselték. A köz­gazdasági válságnál fel akarják e­zeket a nagyokat támasztani — mondják —, ha ezeknek a demok­ráciáját valósítjuk meg Magyaror­szágon, uj Kossuth Lajosok támad­nak. De olyan alvezérek .támadná­nak. akik a vereckei szoroson a ma guk népét más Árpádok számára hozzák át. Igy voft a múltban, mert Kszterházy Móric átmeneti alak volt és megteremtette a lehetőséget a Károlyi Mihályoknak, akik az iga zi demokráciát lábbal taposták és akik, amikor hatalomhoz jutottak, a magyar népet minden szabadság­tói megfosztották. Figyelmeztetem a magyar közönséget, hogy amikor a jelszavakra figyel, nézze meg az embereket, akik ezen jelszavak se­gélyével kormányozni akarják az országot. Én nem kifogásolom a jelszavakat és azokat a követelése­ket, amelyeket a kormányokkal szemben in re et in thesi hangoz­tatnak, többször kifejeztem már, hogy magam is szükségesnek tar­tom a fokozatos haladást, de en­nek tempóját nem ellenzéki viszke­tegség követeléseihez mérem, ha­nem hogy mit kíván az ország nyu galmas f ejlődése, rekonstrukciója, kulturális és gazdasági haladása, mert akár lesz esküdtszék, akár nem, az országban azért a kenyér és a buza nem lesz olcsóbb, nem lesz a pénz bőségben, sőt merem állítani, hogy mindenki, aki az előbbi, vagy ilyen reformok segé­lyével a közrendet fel akarja bo­rítani, gazdasági téren is visszaesés áll be. Nem hiszem, hogy azok a régi jelszavakat hangoztató urak szivükön viselnék a magyar gaz­dasági élet érdekeit. Amikor eze­ket a követeléseket a mezőgazda­ság számottevő képviselői hangoz­tatták, akkor ezeknek az uraknak a szavát hallani sem lehetett. —• Most ébrednek ennek a szerelem­nek a tudatára, amely őket eltölti a mezőgazdaság iránt. Emelt fővel állok a nemzet szine előtt — Nekünk uj programmra nincs szükségünk. Minden megvan az egységespárt programmjában és ami nincs benne, az nem jó az or­szág érdekében. Nem akarok "a (Folytatás az 5-ik oldalon.) Egyes szám ára i© fillér

Next

/
Thumbnails
Contents