Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 198-222. szám)

1929-09-10 / 205. szám

Isméi a Népszövetség etőtt Hosszú évek óta foglalkoztatja már Európa közvéleményét az a peranyag, amely Románia és Ma­gyarország között folyik az úgy­nevezett optáns-ügyben. Ma­gyarország tudvalévőleg kezdet­től fogva azt kivánta, hogy mint jogi kérdés a hágai döntőbíróság elé kerüljön, de mindezideig csür­ték-csavarták ez taz ügyet, hogy távol tartsák az arra egyedül ille­tékes fórum dönötésétől. Megjár­ta ez a probléma már egypárszor a Népszövetség fórumát is, ahol különösen azoknak az országok­nak delegátusai, amelyek részesek voltak annak a helyzetnek felidé­zésében, amelyik eredményezte ezt a tengeri kigyóvá nőtt ügyet is, felszisszennek, mert végre akadt egy vitaanyag az optáns­perben, amikor az igazság azt követeli, hogy a gyengék érdeké­ben döntsenek. Legutóbb olyan ha tározatot hoztak, hogy a peres fe­leknek meg kell egyezniök. Ma­gyarország valóban nagy áldoza­tot hozott ezeken a tárgyalásokon, de mindezek nem elégítették ki Romániát, sőt olyan pretenziókat támasztott, amelyek merőben lehe­tetlenné tették a békés megegye­zést. Tudvalevőleg általános meg­döbbenésre Románia ugy igyeke­zett menekülni anyagi kötelezett­ségei elől, hogy junktimot kivánt felállítani a jóvátételi kérdés és az anyagi kártérítés között. Ez a fondorlat annál meglepőbb volt, mert tudvalévőleg Magyarország jóvátételi kérdését elhalasztották husz esztendőre, sőt a nagyhatal­mak- minden igényükről le is mon­dottak, látva hazánk nehéz gazda­sági viszonyait, amelyek épen a megcsonkítás következményei. Kü­lönös, hogy az a Románia lépett fei jóvátételi igényekkel Magyar­országgal szemben, amelytől ne­künk volna okunk jóvátételt be­hajtani, ha egyébként nem is, a ti­szántúli rablásokért, melyekről tu­domással bírnak az egész világon. Ilyen stádiumban áll a magyar op­tánskérdés, amely ismét foglalkoz­tatja a Népszövetség fórumát. Jellemző, hogy külföldön is meny­nyire elégedetlenek a Népszövet­ség eddigi magatartásával. Daily Telegraph nyilt levélben szólítja fel a Népszövetséget, hogy a 'jog­rend érdekében teljesítse végre kö­telességét. Szemére lobbantja Sir Kobert Goower, a cikk irója a Népszövetségnek, hogy eddig bá­tortalan és habozó magatartást ta­núsított, amely súlyosan árt tekin­télyének és a pártatlanságába ve­tett hitének. Ha a Népszövetség elfogadná a Románok védekezé­sét, ez annyit jelentene, hogy a nemzetek nem kötelesek a szerző­désileg kikötött döntőbíróság íté­letének alávetni magukat, abban az esetben, ha ugy érzik, hogy ügyük nem a legjobban áll. Em­lékezünk arra, hogy éppen a Nép­szövetség követelte a legérélyeseb­ben Magyarországtól, a békeszer­ződések után, hogy tegyen eleget szerződéses kötelességeinek. Váj­jon a jelen esetben is hasonló szi­gorúsággal mér-e a románok felé? Nagyon jellemzőek a Daily Teleg­raph eme kitételei: Nem volna sza­bad, hogy a Tanács Magyarország kárára befolyásoltassa magát, <9W pán ama tény által, hogy Románia ma erős, Magyarország pedig egye lőre, aránylag gyengébb állam. Nagy érdeklődéssel várjuk a Nép­szövetség magatartását, vájjon érvényt tud-e szerezni a döntő­bírósági szerződéseknek, vagy sem? Ha az utóbbi következnék de, a legsúlyosabb csapást mérné arra a nemzetközi ideálra, hogy nemzetközi viták békés uton is elintézhetők. 8 JNfVíRYIDÉK. 1929. szeptember 10. A nagy nyomor az iskolai beiratásoknál is éreztette hatását (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A mindjobban fokozódó nyomor nak komoly tüneteivel találkozunk napról-napra. Nincs pénz sehol, nem vásárol a közönség, ürestk a boltok, tétlen az iparos, a mun­kás. Mint sötéten gomolygó felhő ugy jelentkezik az otthonokban a közeledő tél gondja. Már az elmúlt tél is válságos volt és a nyomor­akcióval kapcsolatban sokan ret-' tenve gondolnak arra, mivé fejlőd­het még a tömegek éhsége és nyo­mora. Most még súlyosabb a hely­zet, még aggasztóbb mértéket ölt a munkanélküliség. Felkerestük a nyíregyházi iskolákat és megfigyel tük, van e r^oma az iskolákban az általános elszegényedésnek. Csaknem mindenütt ugyanaz történt a beiratásoknál siró szü­lők és gyermekek jelentek meg, akik nem tudták előteremteni a valamennyi iskolában horribilis be­iratási költségeket. Igen gyakori az az eset, amikor egy-egy gazda, aki a jobb konjunktura idején megkezdte gyermekei középiskolai taníttatását, most tönkre megy és a gyermek kénytelen tanulmányait félbehagyni. A jobb tanulók, az iskolát ked­velő szorgalmasok közül is sokan maradtak el a diáksziv nagy fáj­dalmára a beiratásról. Az iskola igazgatósága és tanári testülete fájó szívvel látta nem egy esetben, hogy a legjobb diákok maradnak el megfelelő segítség hijján. Volt olyan eset, amikor jótékony egye­sületekhez fordult az iskola egy­egy eminens tanuló tanithatásának érdekében. Más esetben amikor nyilvánvaló lett, hogy a szülők nem képesek a vidéki diákért el­látási dijat fizetni, sorkosztolással oldották meg a diák jöv.őjének vál ságát. | A vidéki diákok közül mind I többen lesznek olyanok, akik nem } | képesek megfizetni az ellátási költ ségeket valamely diákotthonban és a vonaton jönnek be a kora reg­geli órákban Nyíregyházára. Ez a megoldás nevelési szempontból mindenképpen hátrányos. A tankönyvkereskedők is nagy mértékben érzik a nyomor fokozó­dását. Alig volt könyves bolt, ahol szeptember első napjaiban zsúfoltsággal találkozhattunk vol­na. A szülők nem képesek meg­vásárolni a tankönyveket és a fü­zeteket. Éppen alkalmatlan időben jelent meg a régi tankönyvek ki­kölcsönzéséről szóló rendelet. Az iskolák a rendelkezésükre álló tan­könyvkészletet most kiosztják ajándékul, mert nem lehet kölcsön adniok. Jobb viszonyok között ez a megoldás csak helyeselhető vol­na, de ma, amikor a szülők a leg­nagyobb szegénységgel küzdenek, tó vannak szorulva a kölcsön­köny vekre. A könyvkereskedők akiknek érdekében a rendelet meg jelent, nem sokat nyernek vele, mert igy sem vásárolnak könyvet a szegény diákok. Kölcsönpénzből iratkoztak, adós ságból vásárolnak könyveket Cson kamagyarországon. Itt volna az ideje a teljesen ingyenes oktatás­nak az egész vonalon. Az iskolá­zás állami feladat. Meg kell szün­tetni a horribilis beiratási dijakat és tandijakat, olcsóbbá és hozzá­férhetőbbé kell tenni a tanköny­veket. Akkor nem történik meg, hogy a jeles, de szegény tanuló sírva fogadja szeptember elsejét, mert nincs pénze iskolára. TtS ZTA RONGYOT minden mennyiségben j vesz kiadóhivatalunk. IvY^L MARA a bájos temperamentumos német fílmdiva HflRTLOU (AZ OROSZ ARTISTANŐ) cimü artista drámában játszik szerdán—csütörtökön az Apollóban Hétfőn TOLSTOJ LEO Kedden világhírű regénye az orosz parasztokról A SÖTÉTSÉG HATALMA Játszák a leghiresebbb moszkvai színészek SfTth az élet tavasza (Szegény fiu, gazdag leány) A két attrakció 14 felv. egyszere csakis 16 éven felülieknek Szerdón L Y A MARA Csütörtökön LYA MARA az ünnepelt német filmdivával MARY LOU (AZ OROSZ ARTISTANŐ) Cirkuszsrtista dráma 9 felv. Irta: L CARLSEU Mary Lon orosz emigrált hercegnő Fedor Rimszky orosz gárdatiszt . Vorotikoff nagyherceg Lya Mara Fred Luis Lerch Fritz Kamper és a kísérő műsor Az Evangélikus Nőegylet kézimunkavásárt rendez A horgolt és kötött csipkén ki­vül többek között két komolyan számbavehető csipkeszerü kézi­munka van : a filé vagyis a rece és a vert (klöplizett) csipke, ame­lyet a Tündérujjakban mostanában szépen, magyarosan orsós csipké­nek neveznek. — Rousseau hatalmas paeda­gógiai munkájában, az Emil-ben az utolsó kötetet Zsófia nevelé­sének szánta. Abban mondja, hogy »Zsófia szereti a csipkeve­rést, mert ujjainak finom grá­ciáját nagyon előnyösen tünteti fel az orsócskákkal való foglal­kozása. Milyen régi is a csipke szere­tete a nőkben 1 Légies álmaiknak legszebb kifejezője a pókhálószerü finom fonalakból összeszövött mo­tívum. Akár a ruhájukon, akár a lakásban. Jól esik a szemnek meg pihenni egy széprajzu fiiékendőn, amely művészettel van odavetve valamely sötét fotöj hátára vagy karjára. És festői benyomást tesz egy ünnepi teritett asztalon a ne­héz vert csipkével szegett asztal­közép vagy futó. Ha nagyon szé­pen akarnám magamat kifejezni, azt mondanám, hogy a filé a kézi­munka költészetében a dal, az or­sócsipke az ünnepi óda. Legyen otthon mindkettő lakásunkon és hirdesse hangosan a háziasszony művészi hajlamait. Az Evangélikus Nőegylet szom­bat délutáni kezdettel nagyszabású kézimunka-vásárt rendez a közp. el. isk. dísztermében. Fürge asz­szonykezek szeretettel összerótt munkáit fogják árusítani s az ösz- / szegyült fillérekből karácsonykor egy-egy meleg ruha és betevő fa­lat jut a szegényeknek. De sikerült megnyerni a vásár­ra a hires balatonendrédi vert csipkének egy gyűjteményét, ame­lyet Kájel Endre ref. lelkész bo­csátott rendelkezésünkre. Az egy­szerű falusi asszonyok és leányok tökéletes munkája ez, amelyet külföldre, Amerhtába is szállíta­nak. Zsebkendő-szélekre való bevég­zett csipke darabja 1.80 P, széles csipkék méterje 3—4 pengő. Ágy­neműre és asztalfutókra a legtar­tósabb és legmüvésziesebb dí­szítés. 1 A filé munkákat Kala néni szál­lítja a vásárnak. Azt hiszem, őt nem kell bemutatni a nyíregyhá­ziaknak. Mindenki tudja, hogy kis táskájából milyen ötletes mintájú teritők, védőkendők, függönyök, álomszerű finom csipkék kerülnek ki. De hiszen ezeket mind meg­látjuk szombaton, 14-én d. u. és 15-én egész nap, — és megvásá­rolhatjuk még a leányaink staf­firungjára való csipkéket is. De ugy legyen 1 — Beiratkozás a zongoraisko­lába. Vertse K. Andorné Volk­friann Róza zongoraiskolájába (Luther-palota B-épület I. em. I. ajtó) a beiratások megkezdődtek. Tandi] egész évre 150 pengő, be­iratási, fűtési és világítási dij együtt 15 pengő. A tandij negyed­évi és havi részletekben is fizet­hető. Az intézet magasabb kép­zettségű növendékei az Országos Zeneművészeti Főiskolán vizsgáz­hatnak, ahol államérvényes bizo­nyítványt kapnak. A Zeneművé­szeti Főiskola IV. osztályában ket­tős osztályzatot nyert növendékek a tanárképző tanfolyamra jelent­kezhetnek és annak elvégzése után zenetanári oklevelet nyerhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents