Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-18 / 187. szám

Nyíregyháza, 1929. augusztus 18. * Vasárnap Jk f B 187évfolyam, sz Eldftocttel árak holytowi te vtétösn: 2150 p*ns& N«GV«<iévr* T'fiO psngO. nhülililiilltot fe ia*ií6tassk 2m cagedntay, m Alapította Fd*x«rk«*xtő: Dr. Folalóa a**rk»azt6 JÓBA ELEK. 8. SZABÓ LÁSZLÓ. : VERTSE K. ANDOR, SxerlCBsztSséy és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Taleíon nám 139. Postachoqu* . Kéziratokat nam adunk, viasza. Negyven pengő Irta: Maday Gyuta dr. országgyűlési képviselő Holdanként ennyi az a kölcsön, mellyel a kormány a fagykárt szenvedett vármegyék gazdáin se­gítem kiván. Tehát akkor, ami­kor látszólag még az isteni gond­viselés is elhagyott bennünket, a magyar kormány íme segítő job­bot nyújt felénk. Ez a segítség valóban szükséges és sürgős s ami legfontosabb, idején kell megérkez nie rendeltetési helyére, mert a gazdalélék nyugtalansága most a negnagyobb! Julius napja forrón ontotta ránk kalászérlelő sugarát, de nem volt kalász, amit megér­leljen. A mezőkön irtóztató volt a csönd, kasza nem suhogott, ara­tóléányok nem daloltak, cséplő­gép dobja nem dübörgött. Ebben az évben Keletmagyarországon nem kaszával, hanem ekével arat­tak. Ki ismeri idegesnek a magyar földmivest ? Most szárnyaszegett volt és ideges. Idegesítette az el­maradó aratás rettenetes csöndje, az üres hombár, a gond: az uj vetőmag beszerzésének idegtépő gondja! S most, amikor legna­gyobb a sújtott gazdaléfek szoron­gattatása- és reményvesztettsége, jön a negyven pengős vetőmag kölcsön örvendetes hire. Kákán is csomót kereső, örök békétlenek bizonyára most is sze­mére fogják lobbantani a kormány nak, hogy a kölcsönt bankszerű feltételekhez kötötte. Viszont, ha ezt tenni elmulasztotta volna, az állam pénzének könnyelmű kihi­telezése miatt ültetnék a kormányt a vádlottak padjára. Én is szerettem volna kárvallott gazdáinkat legalább a kamatfize­tés terhe alól mentesíteni. Szavam szerény súlyával sürgettem is ezt. De mikor tudomásomra jutott, hogy a magyar állampénztár tiz vármegye adóbevételeinek várat­lan elmaradása folytán maga is válságos helyzetbe sodródott ugy, hogy a fagysujtotta vármegyék vetőmag biztosítására szükséges huszonnégy millió pengős összeget, kormányunk, az amerikai "pénzpia­con volt kénytelen — keserves tár­gyalások és feltételek árán — elő­teremteni, be kell látnom: ennek a pénznek legnagyobb érdeme az, 4»ogy egyáltalában van. "Mert mi lenne, hogyha az általános pénz­szűke mai súlyos napjaiban, ez a tőke nem állana a gazdák rendel­kezésére? Kétségbeesett zűrzavar és rohanás az uzsora prédaéhesen kitárt karjaiban! Esetleg viabb bt vetetlen holdak ezrei. A gáncsvetők erre is" vissza fog­nak vágni: bajba jutott néprétegek föigyámoiitása kötelessége a kor­mánynak! Igaz! Én is ezt vallom, várom és követelem. De kérdem, volt ennek az ezeréves országnak olyan kormánya már, amelyiktől a gazda, ha kölcsön alakjában is, de pénzt kapott? Adót mindenkor mány szedett, sőt egyes kormá­nyok rekviráltak, zároltak, maxi­máltak is annak idején, kitartóan és kíméletlenül. Bethlen kormá­nya az első, mely a megszorult gazdának közvetlen segítséget, hi­telt, pénzt is ád! És ugyancsak a kormány pénz­áldozatai teszik lehetővé fagy­sujtott területeken oly nagysza­bású vízszabályozási és útépítési munkaprogram soronkívüh fogana­tosítását, amely aratás nélkül ma­radt munkáscsaládok ezreinek fog a fenyegető nyomor idején kenyér­kereseti lehetőséget biztosítani. A fagykár istencsapásának kihatásait egy álló esztendeig, valamennyien meg fogjuk ugyan érezni, de bi­zonyos, hogy a dolgozni akaró és munkában nem válogató magyar ember portáján egy macskafiu sem fog éhen elpusztulni. Munkaalka­lomról gondoskodik dus termés­mennyiségű földünkön a termelés munkarendjének örök körforgása s nem utolsó sorban a kormány nepszeretete és előrelátása. Mert jól kormányozni csak sze­retettel lehet. Megpróbáltatások idején a jó szó is segítség, mert fokozza a lelkierőt, amely az em­bert kivételes próbák elviselésére képesiti. A kormány ezúttal töb­bet adott a jó szónál! S bár né­pünk nagyon jól tudja, hogy a példátlan természeti csapás követ­kezményeinek minden terhét még a kormányhatalom sem emelheti le vállunkról, a feléje segitő kész­séggél kinyújtotta kezét mégis há. lásan szorítja meg, mert ugy gon dolkodik, hogy a jó szándékot, sőt jócselekedetet elismerni és megköszönni már nem is a poli­tikai, de egyszerűen az emberi tisztesség kérdése. A fogyasztás, Henry Ford és Arany Lajos nram Irta : Pisszer János A fogyasztásnak, vagy a taka­rékosságnak növelése-é a szüksé­ges mai gazdasági viszonyaink kö­zött, még mindig probléma sokak előtt. Éppen ezért nem megveten­dő szembeállítani egymással az amerikai autókirálynak, valamint a derecskei kisgazdának véleményét, hogy ebben a nagy distanciában vájjon a gondolatok miként ala­kulnak ki. Ford több munkájában és sok nyilatkozatában, a munkabérek­nek emelését tartja szükségesnek, hogy a dolgozó emberek fogyaszt­hassanak, mert a fogyasztás te­remt munkaalkalmakat, ezek kere­setet és a kereset bősége segíti elő a fogyasztást. Ezt az elméletét gyakorlatilag is alkalmazza gyárai­ban és tapasztalata szerint a job­ban fizetett munkás lelkiismerete­sebben dolgozik, többet termei ugyanannyi idő alatt, következés­képpen olcsóbbá válik a termelés, ennek eredményeként csökken az áruk ára. Ezt a körforgást ő már alaposan kipróbálta. Természetes, hogy ad absurdum vinni ezt az elméletet nem lehet, mert hiszen a Hinterland, a vá­sárló publikum is számításba ve­endő és annak vásárló ereje is. Tény azonban, hogy ebben az elméletben a takarékosságnak nem jut szerep. — Mert tegyük fel, hogy mindenki állandóan el van látva munkával, és ennek a mun­kájának révén kellő keresetre is tehet szert, az aggkorára és beteg­sége esetére történő gondoskodás költségein kívül, alig van szüksége megtakarításokat elérni keresmé­nyéből, mert munkaidejében ezek­ről ' észrevétlenül is gondoskodha­tik. Arany Lajos uram Derecskén, szintén gondolkodóba esett, ami­kor hat és féléves, akkor még soha patkóval el nem látott csikó­Uszó város a tengeren Irta: Szohor Pál Háromkéményes hajóóriás hor­gonyoz mozdulatlanul a kikötő­ben. A középső emeletről lánco­kon függő meredek lépcső vezet le a víz színére. A szűk tengeröböl­ben parti hajók rójják robotos ut­jokat: vizi siklók a bálna mellett. A hajó templommagasságu orrán karcsú betűkkel: Cap Polonio. Né­met szörnyeteg; Hamburgból Dél­Amerikába szállít milliomosokat és pénzre, s kalandra vágyó, de több­nyire nyomort találó kivándorló­kat. A stockholmi német követségtől kérek engedélyt a hajó megtekin­tésére. Fiatal "követségi "tanácsos vesz gondjaiba, aki a háború alatt félesztendőt töltött Marosvásárhe­lyen s nagyon megszerette a ma­gyarokat. Amig a motorcsónak ba­rázdát szánt a habokba — bol­dog mosollyal beszél magyarorszá­gi emlékeiről. Percek alatt mere­dek páncélfalhoz .érünk, mintha be volna építve a tenger sziklamed­rébe. Mozdulatlan, pedig a hullá­mok felcsapnak rá derékig. Mel­lette vitorlás bárkákat ringat a hab, gyermekjátékszerek a végte­len víztükrön. Udvarias matrózok segítenek fel a függőlépcsőn s négyemefet ma­gasságban lépünk be a hajó testé­be. Széles előcsarnokba jutunk, ahonnan lépcsők bontják fel a for­galmat a mélységbe és magas­ságba s tágas folyosók vezetnek hosszában a hajó teste mentén. A vastag szőnyegen nesztelenül lé­pünk Könyvkereskedés ötlik elő­ször szemembe; valóságos Bábét tornya: tízféle nyelven sorakoznak egymás mellé öt világrész íróinak szellemi termékei. Mert a luxus­hajón tizenöt nemzet fia utazik. Legtöbb az amerikai,.ezek áraszt­ják el most az egész világot. Izmos, kisportolt leányok és ifjak, némelyik a golfverőt még a hegyi kirándulásra is magávajl viszi; az­után szinte átmenet nélkül meg­rokkant nők és férfiak. Egyiket­másikat matróz vezeti karonfogva, nyakában szeszélyes alakú fényké­pezőgépekkel, melyek amatőr moz­góképet készítenek. A kapitány engedélyt ad a ha­jó megtekintésére. Előbb azonban I uzsonnára invitál. Márvánnyal bur­kolt, délszaki növényekkel ékesí­tett, üvegtetejü terembe vezet, ahol perzsa szőnyegek veszik el lépteink zaját. A tető üveglapjain festett mythológiai képek. Élénk beszélgetés közben 'ürítünk egy csésze kávét s máris jelentkezik a szolgálatban lévő hajóstiszt, aki vezetőnk lesz a hajón. És megin­dulunk az uszó város csodáit szem lélni. Akárcsak világvárosi szállóban lennénk. A szobák százai egymás után. Az ajtón minden utasnak a névjegye, a szomszédok néha ellen lábasai egymásnak; spanyol grand az argentiniai lisztkereskedó mel­lett. A jobb kabinhoz külön fürdő­szoba, márványkádakkal és zu­hannyal, oldala ragyogó fehér fa­yance lapokkal kirakva. Valódi nagyúri kényelem. Széles lépcső­ház vezet fel áz étterembe. Ke­ményfa borítású kupolás terem, méreteire is nagyobb, mint a pesti Hungária-szálló étterme. Beépített erkély a zenekar számára. Oldal­ajtók külön szobákhoz vezetnek, /egyik a gyermekétkező, hosszúlábú székekkel. Lift vezet a konyhába, ahol óriási tűzhely körül 10—15 hófehérbe öltözött, szakács fogla­latoskodik. Külön cukrászkemence, pékműhely s a hűtők egész sora, hol 'modern frigidorok , villamos árammal konzerválják a hus, szár­nyos és halak hatalmas tömegét. Visszamegüynk az üveggel fe­dett sétatérre. Husz percig is el­tart mig egyszer körüljárjuk a ha­jót. Útközben találjuk a postahiva­talt, drótnélküli táviró állomással. SfTapi "járóföldre a nyílt tengeren lebonyolíthatjuk üzleti ügyeinket. A távirati ügynökségek hírszolgá­lata a nyomdába fut, hogy szedő­gépek ólomba öntik s a végtelen tenger közepén újságot árul a rik­kancs. Dohányzó, női szalonok, irószobák s hatalmas köfesönkönyv tár következnek egymásután. A kertészet üvegházában buja virá­göK pompáznak: az amerikai ud­varló frissen vágott rózsacsokor­ral "kedveskedhetik a vén Európa ifjú leányának. A legfelső emeleten tengerviz­uszoda. Három méter mély meden­céjébe hatalmas szivvattyuk szál­lítják: a "Friss tengervizet. Körülte zuhatiytermek — a sport és test­edzés minden szerszámával. Nyújtó és korlát, rugókra szerelt nyereg a reggeli sétalovaglás számára. Tá­volabb orvosi rendelő és gyógy­szertár s ki tudná felsorolni, meny nyi aprólékos részlete a nagyvárosi életnek. Egyes szám ára 16 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents