Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-16 / 159. szám

4 JNFLFÍRYIDÉK. 1929. julius 14. „Nyíregyháza a nyíregyháziaké" cim alatt egymásutánban két cikk is látott napvilágot, melyre az összes iparosság felfigyelt és bá­lával adóznak azoknak, akik az utolsó órában hatalmas szószólót lettek annak a közönynek, mely­ben a helybeli iparosok részesülnek Szomorú tünet, hogy Nyiregyhá­za talán még hatványozott mér­tékben mutatja ki azt az altalános magyar "jelenséget, hogy mindég csak az a jó és olcsó, ami nem helybeli és ha már külföldi számí­tásba nem jöhet, akkor is jöjjön Budapest, vagy akár inkább más vidék, csak Nyiregyháza ne, pedig ha körülnézünk és komoly mérle­gelés tárgyává tesszük a dolgot, láthatjuk, hogy Nyíregyházának nemcsak a múltban volt, hanem ma is van olyan építész és iparos gárdája, kik sokkal nagyobb és kényelmesebb feladatok megoldá­sára is hivatottak, mint amit a véres mai szűkös igénye megkíván. Hiába a nagy képzettség, gya­korlat és alkotnivágyás, ha a mun­kaalkalom még akkor sem adatik meg, amikor annak lehetősége meglenne és alantas munkával tengetve az életet, az ambíció is elvész,, nemhogy az egészséges tő­keképződés megindulhatna, ami a vállalkozást természetszerűen ol­csóbbá teszi. Tessék csak megkérdezni egy kereskedőt, nem tudna-e olcsób­ban kalkulálni, ha nem kellene ka­matveszteséggel és rizikóval szá­molnia? A jelen helyzetben ha egy vidéki vállalkozó valamivel drá,­gább, teljesen indokolt, de még igy is a város előnyét szolgálja, mert a pénz itt maraa és igy ami elvész a réven, megtérül a vámon. Az iparosság helyzete Nyíregy­házán sohasem volt kedvező. A termelése szervezve sohasem volt és csak konjunktura munkákra van berendezve, ezért egy komoly ipar ki sem fejlődhetett, kivéve a vásári ipart, mely normális, bi­zonyos folytonosságot mutat fel. A kis és középipar hivatása az volna, hogy a magánizlésnek meg­felelő iparcikket állitson elő, pár­tolás hiánya miatt azonban jobb iparosaink csaknem elveszették al­kotó erejüket és kitűnő tehetsé­gük dacára elfásultak és csügge­désükben más megélhetési módot keresnek, vagy elvándorolnak, ki­ket a nyomor még nem kötött le teljesen oda, hol az ipar több megbecsülésnek örvend. Az a kérdés, hogy a munkát helybeli vállalkozó és iparos kap­ja-e, nemcsak az egyesek létérde­ke és nemcsak a város előnyét szolgálja, hanem igen fontos a jö­vő generáció szempontjából is. Nyii egyházának több középisko­lája ontja a jövő generáció alap­vető elemeit. Nemcsak ezen ser­dülő fiatalság, hanem a 'szülők is tanácstalanok, hogy milyen pá­lyára adják gyermekeiket és da­cára, hogy csak gazdasági, keres­kedelmi és ipari pályáknak van jövőjük, mégis ezektől tartják tá­voi magukat, mert mndenki ugy itél, amint lát, ebből a látásból pedig arra következtet, hogy még a legalantasabb köztisztviselő is irigylésreméltó helyzetben van, egy szabadfoglalkozású pályán le­vő egyénnel szemben. Ahelyett, hogy minél többen sze retnék meg az alkotó és termelő munkát, azt látjuk, hogy még az iparosember is nagyrészt hivatal­noknak neveli gyermekét, mert az biztosabb és könnyebb megélhetés­nek tekinti. Nagyban hozzájárul ehhez az a nehéz küzdelem, ami egy iparos­nak osztályrészül jut, tessék csak végignézni a városon, hány ko­moly családos ember ténfereg a városban tétlenül, munkaalkalomra várva? JVlikor legyen munka, ha most a legnagyobb munkaidőben semmi tennivaló nincs, és most történik meg az is, hogy miután nem nagy munkáról van szó Pest nem jött számításba nem nyilvá­nos pályázat révén a szomszédos faluban lett Nyiregyházi közmunka kiadva, csak azért, mert valami­vei olcsóbb, ez pedig természetes mert kisebb á rezsije, talán tanon­cokkal dolgoztatnak és nem csalá­dos munkásokkal, talán minősé­gileg sem számoltak olyan mun­kával, mint a helybéli ipar, de tegyük fel, hogy igen, akkor sem szabaa volna ennek megtörténni, mikor a helybeli ipar munka nél­kül áll es a szaklapok a falukba helyezik ki a városban munkané- | kül lévő iparosokat, mert a falu ilyeneket igényel. A falun letele­pedett iparos éppen ugy nem gra­vitálhat Nyíregyházára, mint a Nyiregyházi iparos nem gravitál­hat pesti közsz állításokra, külö­nösen pályázaton kivül felhívásra. • Több pártolást kérünk építésze­inknek és iparosainknak. Ne ije­sztik el a jövő generációt a ter­melő munkától, mert a jólképzett iparos csak emelni fogja a város és ország nivóját, és jólétét és ha jó iparosból túltermelés lenne, ezeknek nyitva áll a világ, és a külföld szívesen veszi és látja ei munkávar, hivatalnokot és ügyvé­det úgysem exportálhatunk. A jó iparosalany legnagyobb­részt a vidékről kerül továbbkép­zés végett a fővárosba, ezert is fontos a vidéki ipar pártolása. Oláh Elek. Tokajon Vay László, gróf fogadta, Nyíregyházán a városháza előtt Enefces prelátus üdvözölte, a Sóstón Eállay Miklós dr, a Mezőgazdasági Kamara és a TTAC elnöke köszöntötte a felvidéki vendégeket (A Nyírvidék tudósítójától. ^ I Marton Gyula dr.-ral, a TTAC * főtitkárával egy pompás uj Buick. kocsin siklunk Tokaj felé szombat délután. A felvidéki kirándulók fo­gadására megyünk. Az országúton, mint acélsikon suhan a kocsi, két oldalt csendőrőrség váltakozik sü­rü egymásutánban. Tiszteletadás a messze földről látogatásra érkező testvéreknek. Tokajon több nyiregyházi várja az érkezőket. A TTAC nevében Vay László gróf, társelnök van itt Marton dr. főtitkáron és Baur György titkáron kivül. Itt vannak vitéz Mikó Bertalan, Plank Gyula dr. Bakó Pál, Groák Lajos, Ko­vács Sándor. Csépány Jenő, a Nyirvidék fo­tóriportere felvételeket készít, majd Csobai Gyula izenete érkezik hogy a kirándulók már a tokaji pincénél vannak. Odavonulunk mi is és csakhamar meleg szeretet­tel köszönthetjük felvidéki magyar testvéreinket, akik élén az atléta ­termetű Szent-Iványi József fo­gadja Vay László gróf üdvözletét. A tokaji pince százados titkai ihletik a kirándulókat. Kacagó asz­szonyok, leányok vidámítják a ko­mor pince csendjét. Az asszu-po­harazásnál egy fiatal gömöri autós az aranyló pohárat magasra emel­ve mondja: ...ez a bor több nyel­A Sóstón, a kioszkban, az erdőben, a strandon, a nyári kiránduló helyeken egyébről sem beszélnek, mint A SEJK HALÁLA és A HOLD LEÁNYA cimü Fox filmekről, melyet szerdán—csütörtökön mutat be az Apolló Hétfőn ZEE O Kedden A KÉTLELKCi FÉRFI Társadalmi dráma 8 felvonásban FAY COMPTON és STEVART ROMÉ a világhírű francia művészpárral a főszerepben kisérő burleszk műsor Szerdán Csütörtökön CHARLES FARREL FüZIL A SEJK HALÁLA Egy romantikus szerelem története 8 felvonásban DOLORES DEL RIO A HOLD LEÁNYA Exotikus filmregény 8 felv. Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9 órakor ven beszél... A pince megtekintése után meg­indul a szines autókaraván. Mar­ton Gyula dr. kocsijában beül hoz­zánk Buchala dr., a Bémac titkára, akinek kiváló része van a tura megrendezésében. — Háromszögű zöld jeivényt kapunk tőle, a »szío­venszkói magyar gazdák autóki­rándulásá«-nak emlékeként. Az autókon pedig arannyal szegett, zöld zászlócskák lengenek, a zászló kon arany búzakalász és piros pi­pacs... A Nyíregyházára vonuló autósor­ban 13 szlovenszkói kocsi vesz részt ötvennyolc felvidéki utas­sal. Két kocsi útközben megsérült és elmaradt, míg javítják. A fel­vidékiek közül nincsenek itt a kas­saiak, akik nem kaptak a hidasné­meti affér miatt taxist. Várnay dr., a Magyar Párt titkára is vo­naton jön a csapat után. A városban megihletően szép fo­gadtatás várja a hevonulókat. A városháza előtt felvonul a város­szine-java. Könnyes szem minde­nütt. A testvérek vannak itt. Csu­pán gazdasági kirándulás, autótu­ra az Alföldre, semmi politika, de a vér, a meleg vér közössége, ezer és ezer láthatatlan szál, amely a lelkeket szövi, vonja, megértik a I melegséget a találkozásban, aköny nyek csillogását a szemben, ami­kor Énekes prelátus üdvözlő sza­vai elhangzanak és Szent-Ivány dr. néhány szóval megköszöni az im­pozáns fogadtatást. Kállay dr. fő­ispán, Mikecz István alispán Bencs Kálmán dr. polgármester fo­gadják ezután a vendégeket, akik a Hősök Szobrának megtekintése után a Sóstóra mennek, ahol a Nőegylet nevében Bencs Kálmán né elnök gyönyörű csokrot nyújt át Szent-lvány Józsefnek. Megfrissitő fürdés, csolnakázás a tavon, azután pompás vacsora, természetesen minden politikai vo­natkozás nélkül. Kállay Miklós dr. fejtegeti a gazdasági és autókirán­dulás kulturális jelentőségét, Szent­Iványi József dr. átnyújtotta a TTAC elnökének a felvidéki túrá­sok zöld selyem zászlaját, Énekes János prelátus nagy lelkesedést keltően bejelenti, hogy a felvidé­kiek vezetője nagyobb összeget gyűjtött az Általános Nőegylet és a Misszió Társulat javára. Tör­köly József szenátor mond még beszédet, kiemelve az alföldi ut közgazdasági vonatkozásait, az­után újra autóra ül a kirándulótár­saság és Marton Gyula dr. főtit­kár kalauzolása mellett a Szarvas­utcán át sietnek az éj sötétjé­ben ragyogó kocsik Debrecen felé. Az autósok elismeréssel nyilatkoz­tak a csendőrség és rendőrség embereinek irányító magatartásá­ról, amelynek az ut egész vonalán nagy hasznát vették. Nyíregyházán is minden fordulónál ott állt a rendőrőrszem és a késő éjszakában is megvillant fehér keztyüje, amint mutatta az autóknak az utat. A kirándulás minden vonatkozásában jól sikerült, dicséri Nyiregyháza vendéglátásának magyar szépsé­gét. fi debreceni egyetem rectorának köszönő levele A debreceni Tisza István Tudo­mányegyetem internátusban Nyir­egyháza város hat helyet biztosí­tott Szabolcsvármegye szegény­sorsú eminens diákjai részére. A Tudományegyetem rectora meleg­hangú levelet irt a városi tanács­nak, amelyben a magyar kultura nevében köszönetét fejezi ki. A tegnapi képviselőtestületi ülésen olvasta fel a köszönő iratot Tóth László főjegyzőhelyettes általános tetszés mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents