Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-16 / 159. szám

1929. julius 16. KP jAíRYIDÉK. 3 A hunok se nem magyarok, se nem székelyek Irta: Cserép József dr. II. A 7 Atlas-leány közül legneve­zetesebb volt Mária, mint magva, középpontja a hatalmas birodalom­má nőtt Atlantisnak, melynek Me­ne, Mennu, Uran, Aetheria, Aegis stb. nevei mind a mi Meny és Ég szavunk másai. Lakói részint fény­lőbőrü és göndörhaju aethiopok voltak, részint halványbőrszinü szi­kanok vagy szigynnák. Mintegy 7 és egynegyedezer évvel ezelőtt az Atlaszi-oceán képződése őket is mind idébb szoritotta már. A Szajna és Rajna közt az ő telepe­seik a belgák és a sequnaok (szi­kanok), akikről a Szajna eredeti Sicanas, Sequana neve származott; úgyszintén lejjebb a venetek, a nyugatfranciaországi Vendome ős­lakói. Ennek az atlantiszi ión-pe­laszg vándorlásnak utja szintén Észak-Afrikán át Egyiptomban van ugyan világosabban megjelölve, de Európa derekán keresztül is, a sármaták területein át, tartózkod­va az északi tájak idegen s ellen­séges szkytha népeinek megköze­lítésétől. Közülük való aethiopok alapítása volt Media szomszédsá­gában Elam, Memnon országa, mely Aethiopia néven is előfordul. Igen nagy csoportjaik állapodtak meg Egyiptomban, Kisázsiában és Görögországban, melynek Graecia nev eis tőlük eredt, a »gr-aia<< (meny-kert) népétől, mely az ókori hagyomány szerint a legszebb és legkiválóbb emberfaj. Ök a Kan­kazus-vidék legrégibbnek ismert telepeseik. Ezen u. n. titán-fajbói legközelebbről a paionok vagy (la­tin és olasz Íróknál) pannonok ér­dekeinek bennünket. Legrégibb: Orestia, majd Pela­gonia és Paionia néven emiitett országuk felső és közép Görög­országban volt (Thessalia, Boeotia) azután a moreai Eliss-ben: innen telepedtek át még a trójai háború előtt a Balkánra, az al-Duna déli részébe, a Vardar-folyó mellékei­re, Emathion rokon népe mellé, amelyik ugyanazon időtájt költö­zött fel Egyiptomból az Isterhez s alapította Emathiát; a »nagy szőlész« Maron népe ellenben, a cikonok, a cigányok egyiptomi ága, Thrákiában telepedtek le — való­színűleg a myzokkal vagyis mero­nokkal együtt a Kr. e. 1232. év­ben. Ezekről lett Thrákiának azon­túl Moesia is a neve. Még a tró­jai háború előtt a cheta-geta (he­tita) szkytha-faj elől a Balkánra gyűlt rokonnépek közül az őstele­pes thrákok és a myzok ibérek, ellenben a paionok, matyók és ci­konok »szikan« pelaszgok. A thrák nevet azontúl használ­ják az ókori irók a getákra is, akiket latin irók dákoknak nevez­nek. De a régi és uj thrákok kö­zött nagy különbség volt, amit a következő adatokból világosan látszik. Az igazi thrákok, az u. n. rnyzok vagy meronok, nyugodt, istenfélő, jámbor emberek voltak; tartózkodtak táplálkozásukban minden élőtői, tehát barmoktól is; tejjel, sajttai s mézzel éltek; már Homer tejevőknek s híres lófejők­nek jellemzi őket. Abiói (abiajapü) nevük is volt, mivel nőtlen élet­módot folytattak, vagyis a több­férjüség (polyandria) jellemezte amazon-szervezet (matiiarchatus gynaekokratia) divott náluk. Ezért is — olvassuk tovább róluk pénzre nincs szükségük; mértékle­tes életet folytatnak s ők a leg­igazságosabb emberek. Ellenben az oij thrákokat , a gétákat igy jel­lemzi Menander: »A thrákok egy­általán, de mindannyiuk közt mi geták — mert magamat is tőlük számazottnak vallom — nem igen vagyunk mérsékletesek. Közülünk ugyanis senki sem vesz kevesebbet 10—11 feleségnél; némelyikünk 12. is vagy többet. Akinek csak 4—5 felesége van, azt szegénynek, sze­rencsétlennek és »nőtlen«-nek mondjuk.« Ebből megfejtődik a myzok »Messapü« (myz nőtlenek) s a paionok vagy pelaszgok »Me­napü« (menny vagy uráni nőtle­nek) neve, mint olyanoké, akik a voltak. A géták tehát már szkythák vol­tak, akiket többnejűség (polyga­geták felfogása szerint »nőtlenek« miai jellemzett; nem érték be tej­félévei, hanem vad, nomád élet­módot folytattak s nemcsak ál­lat, hanem emberhúst is ettek. És nemcsak a myzok különböztek élet mód és szokásoE dolgában a szky-i tháktól, hanem a sármaták is, akiknek a myzokéval való egyezé­sét kiemeli a hagyomány; összeté­vesztésük onnan származott, hogy a sármaták közelébe került szky­thák amazok nevét kapták, mint Plinius írja, s csupán az emberek nem járta legészakibb vidékek szkytháinak maradt meg a szky­tha nevük. A médokat, sármatákat meg a myzokat világosan elkülö­níti az ókori hagyomány a szky­tháktól. 4405-2 Férfiak örök ifjúsága biztosítva! 80 fillér postabélyeg ellenében dlakréten kapja egy szenz. találmány szakorvosi fényes''eredméoyéért^cégem teljeS ga^ilCÍát nyiljt ! Keleti J. 0/vossebészeti műszergyár Budapest, Petőfi S.-ntca 17. sz. Alap. 1878 Tíz olasz, két finn, egy észt, öt lengyel egyetemi hallgató volt a Nyári-Egyetem kirán­dulói között Nyíregyházán Szombaton délelőtt nyolcvan tagból álló kiránduló társaság ér­kezett Nyíregyházára. A kirándu­lókat, akik a Debreceni Nyári Egyetem hallgatói, Milleker Rezső "Tr. egyetemi tanár vezette és a város nevében dr. Gönczy József h. kulturtanácsnok üdvözölte. — A magyar egyetemi hallgatók kö­zött' tíz olasz, két finn, egy észt, öt lengyel, több bulgár és német diák érkezett városunkba. A kirán­dulók megtekintették a Jósa Mu­zeumot, ahol Kiss Lajos igazgató nyújtott érdekes információkat, maja kivonultak a Sulyán-bokorba, ahoi a tanyai gazdálkodást megte­kintették. Ebédre a Sóstóra men­tek ki a Nyári Egyetem hallga­tói. Itt időztek a késő délutáni órákig. A kirándulás jobban sike­rült volna, ha a debreceniek idejé­ben tudatják érkezésöket. Minthogy azonban péntek dé­lig sem volt bizonyos, hogy mikor jönnek, a tanyán nem vendégel­hette meg őket senki. Egyébként a kirándulás jól sikerült, Nyíregy­háza megnyerte a külföldi egyete­mi hallgatók tetszését. Szepességi és tátrai riportok A dobsinai jégbarlang A »Nyírvidék« munkatársától. 3 XVI. Kirándulás a jégbarlanghoz. A kongresszus befejezése után külön csoportok verődtek össze egy-egy közeli v^gy távoli kirán­dulásra. Hefty Andor titkár volt ezeken a tanácsadó. Mi egy ki­sebb társasággal Dobsinára tar­tottunk a vílághirü jégbarlang megtekintésére. Poprádról mindennap délelőtt 9 órakor indul az autóbusz Dobsiná­ra. Útközben a kiesVirágvöígy-für­dőt, a dobsinai "jégbarlangot és a képeken sokszor látott sztracenai szorost érinti. A jégbarlangi megállóhelynél szálloda. Körül park szökőkúttal. A tulajdonos ép renováltat. Ké­szül a szezonra. Nemrégóta bérli Dobsina városától 80 ezer cseh korona bérért. Nem is sok, mert hihetetlen forgalmat bonyolít le. Legtöbben magyarok látogatják, de tavaly még §ngof vendége is volt. Erre tekintettef a jégbarlangi vezetőnek a mesét angolul" is be kellett magolni. A tulajdonos adja a jegyet 11 cseh korona. Ez már elég drága. Azt hiszem a város csak 1 koro­nát engedélyezett, és. a másik egyest ő húzta a nyomtatott egyes mellé. Nem vitatkoztam vele, mert magyarul tudott. Egy félóráig tart gyönyörű erdőben, fenyvesek között a barlang szájáig az ut. Út­közben kis fapadok. NéhoX" egy­egy kis hegyi paták zug. Fent a bejárat előtt faház. Televésve ne­vekkel. "A plafon is sűrűn beraj­zolva. összeforrott szk'ek átlőtt nyíllal, kis versikék, az elragadta­tás szavai mennyi mesét is rejte­gethetnek. Le a völgybe gyönyörű | kilátás. A vezető mesébe kezd ma­gasságokról és mélységekről. Szinte zavarta az elénk táruló felséges képet. A dobsinai jégbarlang talán a világ legszebb jégbarlangja. Fel­fedezőjének Ruffinyi Jenő bánya­mérnöknek nevét kis márványtáb­la őrzi a bejáratnál, ki véletlenül akadt a barlang szájára 1870. ju­lius 15-én. Dobsina városában volt érzék a talált természeti ritkasá­ságot értékesíteni, feltárta a nagy termet, majd később a kicsit. Vil­lannyal lépcsőkkel látták ei, hogy járható legyen. A barlang egyik fala mészkő. A jégtömböket csillogó pelyhek fe­dik a felső részeken. Ezek nyáron ragyogó fényben csillognak, mig télire — itt melegebb lévén, mint kint — elolvadnak. Most különö­sen szépek yoltak az abnormis tét miatt, mert az sokáig tartott és sok felszálló pára keletkezett. A barlangnak a kinti levegővel nincs kapcsolata. A nagyteremben a természet szeszélyességből épített oltárt, hogy eléjárulhassanak a természet imádói. Finommivü csipkefüggöny húzódik egy mélyedés fölött, mintha el akarná takarni a mögöt t e elrejtőzködött jégtündéreket és jégvirágokat. Lassanként réteg­ződtek a különféle jégcsodák. 67 méterig lehet leszállani a 132 lép­csőn. E mélységtől "kriptaszerü ujabb üreg tátong. Itt következik a pokol. ., Égy késmérki természetrajzta­nár egy pár év előtt rajongásból született bátorsággal szállott le a barlang ismeretlen poklába, hogy ujabb kincsekjet hozzon fel a te. mészettudomány tárházába. Dere­kára erősített kötelekkel" szállott le a mélységbe. Kb. még 120 mé­tert mászhatott lefelé, mikor meg­adta a jelt a visszahuzásra. Ott szerinte ujabb nagy termek van­nak. Felfedezése után a város szak képzett mérnököket fogadott, hogy állapítsák meg a valót. Tény­leg ujabb termek rejtőznek még az ismeretlenség homályában a pokol 120 méterén aluí is, de ezeket nem tanácsolják megbolygatni. Itt már valószínű cseppkőbaríangok van­nak, Ilyen pedig sok is ismeretes és ezek miatt kár volna kitenni a csodás jégbarlangot az elmúlás ve­szedelmének, mert összeköttetés­be kerülhetne a kinti levegővel. Nagyon sok időt töltöttünk fent a hegyen és igy már nem volt időnk a sztracenai sziklakaput is felkeresni, amit az egész társaság szive mélyéből sajnált. Délután 4­re már újra Poprádon voltunk. * XVII. Kirándulás a Dunajec át­töréséhez. Az egész tátrai tartózkodásom alatt mást nem hallottunk a kong­resszus elnökétől kezdve a szálló portásáig, ha érdeklődtünk a kirán dulásra érdemes helyek után, mint azt, hogy legszebb a Dunajec át­törése. Mintha összebeszéltek vol­na. "Nem találtak szavakat a hely költői szépségének ecsetelésére. Pompás! Festői! Elragadó! Az egész Felvidék legszebb pontja! Oly 1 gyönyörűnek festették le, hogy végre elhatároztuk, hogy meghosszabbítjuk egy nappal 'tát­rai kirándulásunkat. A temesvári kolléga is — bár fontos dolgai hazahívták — felesége nógatására belenyugodott az egynapi túrába. Az ut a Dunajéczhez. A Kárpátegyesület kis autó­ján indultunk útnak Késmárkról, ahová autóbusszal jöttünk na­gyobbszámu orvostársasággal, kik Hefty tanár vezetése alatt a sze­pesi városokat mentek megnézni. Ragyógó napsütéses időben kez­dődött utunk. Az első nagyobb hely Szepes-Béla volt. A régi sze­pesi város a nagybeteg benyomá­sát kelti. Nincs ereje felkelni. Né­hány tót lézeng a piacon. Az em­lékoszlop itt is a régi szép világ emlékét hirdeti. A harangtorony némán figyel és bizonyára megvetés sel siklik el tekintete a sivár képen. Hej a régi jó idők! Magyar és lengyei urak itt ölelkeztek össze a hajnali órákban hosszú, víg mula­tozás után, hogy Isten tudja há­nyadszor pecsételjék meg a ma­gyar-lengyet barátságot. Kurucok és labancok ide szöktek be a harc­in fáradtság keserveit leöblíteni. A regényekből ismert Boleszlávok és Micziszlávok innen indultak alföi di túráikra, hogy a bánatos és ha­zátlan bujdosó forradalmár len­gyei szerepében végigházalják a vendégszerető magyar kúriákat. Csendes itt ma minden. Néha ve­tődik csak errefelé egy-egy lengyel turista és vendégszeretetre aszerint nyílik fei a tót házak ajtaja, meny­nyi a zloty. A szepes-bélai dohánygyár ma is működik. Karcsú cigaretták füstjét eregetve sokan képzelik hozzá az egyiptomi piramisokat. A Papp-Ragány házhelyen barakk­ház épül A képviselőtestület pénteki ülé­sén egyhangúlag elfogadták a szak osztályok javaslatát, hogy a Papp Ragány-féle házhelyén ideiglene­sen egy barakkszerü, földszintes kilenc üzlettél rendelkező házat építsenek. A ház építési költsége összesen 20 ezer pengő. Az épít­kezési versenytárgyalást a város már a jövő hét folyamán kiirja.

Next

/
Thumbnails
Contents