Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 122-146. szám)

1929-06-29 / 146. szám

8 JNftfRYIDÉK. 1929. junius 27. ma alapján, legalább egy eldugott irodába, betűvetés, — most már kopogtatás céljából. A kinek erre hajlama, készsége van s pár év alatt teljes sikerre vihetné a maga utján, kénytelen-kelletlen kultur túlterhelésben» emésztődik, a ma­ga és szülei romlására. Azonban ha kellő vagyoni helyzet áll a háta. megett, unalmában test és lélek­emésztő mulatókban perzselődik el; holott megállapított adottsága ut­ján alkotó munkára segítve, önma­gának is, a köznek is, életérték vál­hatott volna belőle. Élettani alapon, kulturtulterhe­lésről alig lehet szó, mert már a gyermekben is szinte kielégithet­len a tudvágy olyan dolgok iránt, amelyek iránt szinte csirát kapott. A mint nő, fejlődik ez a csira, testökben, leikökben, ugy nő és fejlik örömük, kitartásuk, mint a madár szárnycsapása a repülés­ben. De a mi iránt nincs hajlam, kedv sincs, erő sincs, inkább me­nekülés rrtellékvágányukra. Lehető­leg sok életfigyelésem alapján teljes meggyőződéssel állítom, — hogy általános emberi életünk za­varos hullámzása, egyéni, társa­dalmi, nemzeti tekintetben, iskolá­zásunk életellenes beállításából származik. Nem a krisztusi szolgá­latkészség az értéke és célja, hanem önző hatalmi vágy, kisebb-nagyobb mértékben. Évzáró ünnepély az ev. Kossuth reálgimnáziumban (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Csütörtökön délelőtt tarío#ta.meg az ev. Kossuth Lajos reálgimná­zium záróünnepélyét nagy közön­ség jelenlétében. Az ünnepélyt a Hiszekegy szavai nyitották meg, majd az iskola vallástanára kért áldást buzgó imádságban a tanuló­ifjúságra- Az év kimagasló esemé­nyeiről Teltsch Kornél igazgató számolt be s felolvasta azoknak a névsorát, akik az iskolát anyagiak­kal támogatták az elmúlt év fo­lyamán, majd kihirdette, hogy kik részesültek ösztöndíjban, ille­tőleg könyvjutalomban kiváló elő­menetelük és szorgalmuk jutalma­képen. A záróünnepélyt a Himnus* eléneklése rekesztette be. Vasárnap választja díszpolgárává nagynevű szülöttét, Móricz Zsigmond írót, Tiszacsécse község (A »Nyírvidék« tudósítójától^ Jelentőségében emlékezetes, ha­tásában országos visszhangra ta­láló ünnepet rendez junius 30-án vasárnap Tiszacsécse szatmárvár­megyei község, amikor nagynevű szülöttét, a magyar irás egyik leg­nagyobb mesterét, Móricz Zsig­mond írót, születése 50-ik évfordu­lóján díszpolgárává választja. Móricz Zsigmondot 50-ik szü­letési évfordulóján, előbb a fővá­rosban ünnepli az ország irói vi­lága s kulturális életünk vezető köreinek élén a kultuszminiszter­rel, az iró tisztelőinek serege. Az ünnepély rendezőbizottsága a következő szövegű meghívót küldte szét: Tiszacsécse község elöljárósága 1929. junius3o-án, vasárnap a fa­lu szülötte, a ^nagyar irodalom harcosa, Móricz Zsigmond tiszte­letére ünnepet rendez, abból az al­kalomból, hogy ezen a napon érte ei 50-ik születésnapját az iró, aki Szatmármegyének ebben a közsé­gében született 1879. Péter-Pál napján elhatároztuk azért, hogy őt díszpolgárunkká választjuk s a'disz 1-) polgári oklevelet ezen a napon ad­juk át neki s egyúttal ősi magyar szokás szerint ünnepélyes nagy ál­domást rendezünk s erre szere­tettel meghívjuk mindazokat, kik a magyar faj jövőjét, dicsőségét, a magyar költők álmai szerint vár­ják. Az ünnepély sorrendje: D. e. fél 10 órakor Móricz Zsig­mondot és családját és dr. Gaái Endre v. államtitkár, a kerület or­szággyűlési képviselője s a me­gyebeli és budapesti vendégek kí­sérik a faluba. Ünnepélyes fogad­tatás a határszélen. Tíz órakor ünnepi istentiszte­let a ref. templomban. Élőének: Ur Jézus mely igen drága, a te igédnek világa. Közének: IX. Zsoltár: Teben­ned bíztunk eleitői fogva. Imádkozik: Orosz Kálmán csé­csei ref. lelkész. Prédikál: Tánossy Sándor méh­teleki ref^lelkész. Végének: 85. dicséret. 4. Csudákkal teljes a természet temploma, Melyekből kitetszik bölcsességed nyoma. Nagy vagy a nagyokban, bölcs vagy a kicsinyekben. Gondod el nem fárad annyi sok ezerekben. Végtelen jóságod a menny és föld hirdeti Sokaságát nyelvünk mert ki nem beszélheti. Féltizenkét órakor a díszpolgári oklevél átadása a szülőház előtt. Üdvözlő beszédek. Egy órakor közebéd. Délután levente ünnepély, táro­gató a Tiszaparton. Este műkedvelő előadás, melyen felolvas Móricz Zsigmond, utána előadásra kerül egy kis színdarab­ja, azután tánc kivilágos virrada­tig­Szepességi és tátrai riportok Ahol nincs községi pótadó V. A hires poprádi Tátra­1 panoráma (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Egyik nap délutánján Poprádon a vasúti hid felé vettük utunkat. Innen lehet legjobban látni a Tátra panorámáját. Azt hiszem, mindenki ismeri ezt a feledhetetlen képet. Könyvekben, lapokon ez van leginkább megörökítve. S valóban gyönyörű is az. Méltóságos testű hegyóriások: bástyázzák, félhold­szerüen a látóhatárt. Párábavesző ormok. A foszladozó felhők közül ki-kicsillan a havas hegyhát. A nagyszalóki és lomnici csúcsok tö­vében parányinak látszó fürdőtele­pek. Az ujtátrafüredi Palace sza­natórium hatalmas épülete Pop­rádig ellátszik. A vasúti hid túlsó oldalán ujabb házsorok. Az idő egy kis sé­tának kedvez. Tiszta, régi házak között haladunk. Egy szélesebb ut­cán öreg templom és a szepesi vá­rosokban elmaradhatatlan emlék­oszlop. Kevés ember jár-kel. Hiába érdeklődünk, hová kerültünk. Se magyarul, se németül nem tudnak, kikhez fordultunk. A templom előtt, már * zöldelő széles bokroktól effedve, parksze­rű kertben emeletes ház. Kitárt aj­tajával szinte hívogat. Belépünk a kertajtón. Nagy csend. Senki, aki felvilágosítást adhat. A lépések za­jára egy földszintes nyitott ablakon most kihajol egy papos külsejű ember. Csehül kiabál valamit. Ke­zével az ajtóra mutat. Annyit ki­vettünk, hogy valami muzeumot em­leget. Kíváncsian tartunk oda. Az előszobában fényképek, rajzok, tát­rai felvételek. Az utcáról lelken­dezve szalad be egy idősebb ur. Németül szól hozzánk, de örömmel fordítja át magyarra a beszélgetést, mikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk. s* Ahol nincs községi pótadó Most tudtuk meg, hogy Felkára kerültünk. Poprád és Felka már összeépült. Közigazgatásilag azon­ban külön maradtak, épugy, mint Szepesszombat, amely a túlsó ol­dalon nőtt össze Popráddal. Azért nem olvadnak össze — mondja az öreg ur — bár előnjösebb lenne és így Poprád hirtelen hatalmas várossá duzzadna, mert a felkaiak­nak annyi a bevételük (Tátra, er­dők), hogy nem fizetnek községi adót, míg Poprádon tavaly 2300/0 pótadót fizettek. Boldog hely, ahol kevés az adó! f Beszélgetés a hires Zamakő l gyermektápszer volt gyáro­( sával A kedves vezetőnk: Krompecher Ernő felkai lfereskedő. A Krom­dolgokról, természetről. Ez a haj­lamosság a följegyzés iránt egész életében meg is maradt nála. Esztendőkig még irodalmi tanul­mányokat ir Bajzáról, Gyulairól, Csokonairól, segédszerkesztője lesz a «Magyarország vármegyéi és vá­rosai* monográfia-gyűjteménynek, tanulmányokat ir Szatmár megye népéről, feldolgozza népköltési gyüj teményét és közben az újságíró na­pi tiszavirágmunkáját végzi. 1903. decemberében hagyta ott a hivatalt, mert az »Az Ujság« munkatársa lesz: fővárosi hírlap­író. Robotmunkás. Tudósításokat ir, hjreket, közben pedig szemlé lődik, olvas, jegyez, ir. Lassan és nehezen megy az érvényesülés. Sok kai inkább uj és friss az egyéni­sége, semhogy első írásai a meg­szokott uton járnának, lágy és ér­zelmes történetek volnának és megnyernék egy napilap tárca­szerkesztőjének kötelező ízlését, így inkább csak gyermektörténe­tei, apró ifjúsági elbeszélései, ver­ses állatmeséi kapnak helyet, mint elbeszélései. Pedig sokat kell dol­goznia, hiszen csak száz korona a havi fizetése és már nős ember: (905. januárjában vette nőül Ho­lics Eugéniát, a rimamurányi egyik tisztviselőjének leányát, tanítónőt, akivel boldogan él és aki legszigo­rúbb és legszeretőbb kritikusa a férjének. Hamarosan gyermekek is jönnek a házhoz, az első kisfiú kilenc hónapos korában meghal, de aztán jönnek a többiek, családi élete egyre boldogabb lesz, ám iro dalmi vágyai nem teljesülnek. 1906 karácsonykor közli először Az Új­ság »Tavaszi szék novelláját, majd azután elvétve jönnek a töb­biek és a »Mari néni« már fel­tűnik néhány irodalmi férfiúnak is. 1908. őszén irta meg »Hét kraj­cár novelláját, amely a »Nyugat«­ban jelenik meg és az uj íróra egyszerre ráterelődik a figyelem. Erős egyénisége maga felé vonja ulz érdeklődést és amikor 1909-ben »IIét krajcár« cimmel megjelenik első elbeszéléskötete, akkor Mó­ricz Zsigmond egy csapásra az uj irodalmi irány legjelentősebb elbeszélője. Ady Endre tanulmányt ir róla, várakozással lesik ujabb elbeszéléseit s ő maga 'is érzi, hogy életét egészen az irodalom­nak kell szentelnie. Szabadságra megy, megírja »Sári biró« cimü darabját, 1909. szeptemberében fe­jezi be a vgjátékot és ekkor ott­hagyja a szerkesztőséget és noha már három gyermeke van: iró lesz mert ez a hivatása. 1909. augusztus 16-án jelent meg Ady Endre tanulmánya. 1909 december 16-án mutatják be a Nemzeti Sziházban a »Sári biró«-t s Móricz Zsigmond a névtelen hír­lapíró egyszerre a magyar iroda­lom egyik legjelentősebb egyéni­sége lesz. Ami ezután következik: a husz esztendő alig jelent válto­zást Móricz Zsigmond külső éle­tében, de annál többet irói jelen­tőségének emelkedésében, pályájá­nak értékelésében, népszerűségé­nek emelkedésében és művészeté­nek gazdagodásában. Megjelenik a »Sárarany«, első nagy regénye és ezt követik azután a népies, a tör­téneti és a társadalmi regények, könnyed színpadi játékok, drámák és vígjátékok, rengeteg elbeszélés apró tanulmány, majd újságcikkek is, mert a névtelen hírlapíró idő­vel, mint publicista is diadalmas erejével ragyogva érvényesül. A husz esztendő ettől kezdve munkaalkotás, örökös tevékeny­ség s Móricz Zsigmond páratlan gazdagsággal juttatja el alkotásait a közönség számára. Íróművészete hamarosan áttöri a nyelv korlá­tait: idegen nyelvekre fordítják el­beszéléseit és egész sereg regénye jelenik meg németül is. Mint min­denkinek, aki alkot és küzd, neki ís vannak harcai és küzdelmei, de tiszta művészete mindjobban dia­dalmaskodik a kritikával, politi­kai itéletteí és más irodalmi haj­lamosságokkal szemben is. 1926­ban megindul összes müveinek ki­adása, teljes munkáinak sorozata s ekkor, amidőn alkotásainak tel­jessége bontakozik ki a közönség előtt, az egyetemi ifjúság rendez ünnepséget számára, öröm ez az irónak, az elismerés és a hódolat: enyhülés a gyászban, amelyet érez, hiszen 1925-ben életének hü társát veszíti el. Külföldi útra megy, majd hazatér és életének uj derűje fakad, amikor 1926. nyarán fele­ségül veszi Simonyi Máriát, a ki­váló drámai színésznőt, akivel a színpad, a drámai forma meghódí­tására indul. A regényíró nagy sikereit csak­hamar követik a hóditó színpadi diadalok is: a »Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül«, amelyet a leány­falui nyaralójában ir egy kis regé­nyéből, a legdiadalmasabb szín­padi siker, nagy regénye, az »Uri­muri« lenyűgöző erejével példátlan hatást tesz a közöségre és Móricz Zsigmond alkotóerejét mindezek a sikerek csak növelik és uj alko­tásokra késztetik. Ötven eszten­dős, ötven könyv van mögötte és ez az ötven kötet nemcsak a ma­gyar irodalomnak, de a világiroda­lomnak is sok drága kincset adott. Ötven esztendejéből egy percet sem tett el magának: egy világot alkotott minden magyarok és min­den idők magyarsága számára. — Légmentesen zár, nem sza­kad a Penészmentes Pergament Papir kapható az Ujságboltban.

Next

/
Thumbnails
Contents