Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-14 / 108. szám

t 2 JSÍYÍRYIDÉK. 1929. május 14. Mit tanítanak a felvidéki iskolákban? Irta: Ivánffy Tamás Fenti cimmel igen érdekes és figyelemreméltó füzetet irt dr. Pechány Adolf, tót kormánybiztos. Tanulmánya széleskörű ismeretek alapján rávilágít a cseh-szlo;ák humbug egész komplexumára és a történelemhamisitásnak valóságos iskolapéldáit mutatja be. Iskolapéldáit a szó legszorosabb értelmében, mért a fáradtságot nem ismerő szerző áttanulmányozta az »uj hóditók« iskoláskönyveinek egész raját és tanúbizonyságul ezeknek idézeteit és illusztrációit mutatja be bőséges igazolásául annak, hogy a csehek tudatosan átgázolnak a pedagógia legkardinálisabb elvén: »a tanítás legyen igaz!« Tanulmányában legbehatóbban a történelmi »tankönyvekre terjeszkedik a szerző. Igen jól teszi, hiszen' a cseh-szlovák »egynemzetség« jelszavával csapták be io évvel ezelőtt cseh szomszédaink az egész világot. Egészen logikus dolog most részükről, hogy egy valójában sohasem létezett nemzetnek a cseh-szlovák népnek történelmével (?!j próbálják a felvidéki igkolás generáció lelkét megmételyezni, holott maga Skultéty József, a tót Matia igazgatója, akit pedig magyarbarát érzelmekkel bajosan lehetne meggyanúsítani, ir ta meg nyilvánosan: »Cseh-szlovák kulturáról és cseh-szlovák nem zeti egységről még csak beszélni sem lehet.« Sőt továbbmenve, a a legnagyobb tót politikai párt, a Hlinka vezetése alatt álló tót néppárt bélyegezte meg a történelem legnagyobb misztifikációja néven a csehszlovák nemzetről szóló mesét. ' Cseh-szlovák történelmet irni tehát nem lehet. Ami nem volt sohasem, annak történelmét sem lehet megírni, legfeljebb gyártani lehet történelem néven oly meséket, amelyek az avatatlanok becsapására alkalmasak lehetnek. A történelemhamisitások a Nagy Morvabirodalom történelmileg kel-' lően alá nem támasztott meséivel kezdődnek meg, holott erről történelmi emlék alig maradt fenn és mint Péchány találóan mondja: e korról »még egy kis ércpénzecskét sem találtak.« Még az sem bizonyos, hogy ez országban, mely szláv törzsek laktak? Ellenben az biztos-, hogy Szvatopluk korában már volt egy önálló cseh fejedelemség, mely éppen Szvatoplukkai állott ellenséges viszonyban igy Szvatopluk a cseh-szlovákság Szt.Istvánjának bajosan lehetne megtenni. De hát ilyen apróság nem igen bántja manapság Benes né) pét. Aztán meg azt szeretnék a cseh történetírók (?) mindenáron kisütni, hogy a Felvidék valamikor Csehországhoz tartozott. Hivatkoz nak e tárgyban a prágai püspökség alapító oklevelére, mely szerint a birodalom egészen a Mátráig húzódott volna,. Csak egy a bökkenő: ezt az oklevelet eredetiben senki sem látta, másolatairól pedig bebizonyosodott, hogy közönséges hamisítványok. A cseh szlovák irók arra is törekednek minden erőfeszítésükkel, hogy Slovenszkónak elkeresztelt Felvidékünk különálló tartomány-jellegét valahogy kisüssék. Ezért megteszik Csák Mátét is, a dölyfös magyar oligarchát Szlovenszkó önálló fejedelmének, akire pedig Záborszky tót történész is nyíltan kimondja, hogy sem a tót ügyért, sem a tót nyelvért nem lelkesedett. Ezek után nem csodálkozhatunk ha »liptói nagyhercegség« és »zólyomi nagyzsupa« maszlagjával etetik meg az iskolás tanulósereget. Őnekik még Thököly Imre kuruckirály is jó arra, hogy belőle »szlo vák herceget« faragjanak. Afelett meg pláne nem kell csodálkoznunk, hogy a Felvidék huszita^ megszállását kellőképen kihasználják és a huszitákat »a műveltség terjesztésévek rágalmazzák meg. Ekkora rágalmat még az a rabló csürhe sem érdemelt meg! A mohácsi vész utáni tárgyalásánál egészen természetes, hogy Magyarországot egészén elsikkaszt ják és e helyett a Monarchia történelmét adják elő. A magya„ szabadságharc eseményei közül csak Hurbán betörése érdekli őket akit megtesznek »Felsőmagvarország felszabaditó«-jának. Hogy hosszú szakaszokat szentelnek a cseh köztársaság létrejöttének, ezen sem csodálkozhatunk, valamint azon sem, hogy diadalmámor ral üdvözlik »az ezeréves magyar iga alól való megszabadulás« tényét Az mellékes, hogy e »felszabaditott« országrész gyarmati sorsában szemmel láthatólag tönkremegy és nemzeti létéért élet-halálküzdelmet viv. AZ efajta apróságok a tanuló ijfuságot nem érdekelhetik amúgy sem, — mint bizonyára gondolják. Hogy földrajzkönyveik és olvasó könyveik ugyanezen tenorban vannak megírva, az ezek után nem kétséges. Dr. Pechány ezekre vonatkozólag is érdekes szemelvényeket nyújt. Hogy a tótok Sobri Jóskájából, a Jánosik rablóból is nemzeti hőst csinálnak és esetét népiskolai olvasókönyvekben dolgozzák fel kedélyderitően, azon sem akadhatunk meg. A Vág folyóról szóló olvasmányt illusztrálják is a középiskolák IH.-ik osztályos nebulóinak nagyobb erkölcsi épülésére: egy fára felakasztott három tót képével, hogy hát ez volt a szabadság, amelyet Kossuth Lajos a tótoknak adott! Még daloskönyveiket is áthatja az utánzásra méltó néptestvériség, amikor azt énekli: »Aki a magyart megszereti, üsse meg a menykők íme igy foganatosítják ők a Népszövetségi Unió ama komoly intelmét: »az iskolakönyvekből távolitassanak el a nemzetek közötti gyűlölet előmozdítására szóló fejezetek!« »Sapienti sat!« Csáky Károly gróf miniszter beszámolója Csáky Károly gróf hadügyminiszter a gávai kerület országgyűlési képviselője tegnap a balsai hid alapkőletételének ünnepélyével kapcsolatban tartotta meg nagy beszámoló beszédét Rakamazon. A minisztert a lelkes, rajongó szeretetnek olyan magasztosan szép megnyilvánulása fogadta, amely Szabolcsvármegyé határain tul, országos viszonylatban, sőt külpolitikai vonatkozásban is kiszámithatatlan jelentőséggel bir. Ez a komor, vészterhes jövő elé néző, a magyarság irtózatos tragédiáját, a sors végzetes csapásai miatt százszorosan szenvedő szabolcsi nép, hisz tántoríthatatlanul a golgotai megpróbáltatások dacára a magyar feltámadásban, fanatikus hittel hisz fajának csodálatos ősi erejében. Impozáns tömegeket vonultatott fel ez a miniszter személye iránt érzett szeretet, a magyar kormányba vetett hűséges bizalom; óriási lelkesedést, a testvéri öszszetartásnak a különböző társadalmi osztályok sorsvállalásának felemelő érzését váltotta ki szebb jövőbe, a magyar feltámadásba vetett tántoríthatatlan hit. A vármegye és a város reprezentánsai fogadták a hadügyminisztert Csáky Károly gróf hadügyminiszter Csáky Kálmán gróf, Dukai Takács Géza, Szabó Sándor, Farkas Elemér országgyűlési képviselőkkel és Bárcaházi Bárczy Elek honvédelmi miniszteri titkárral vasárnap reggel 4 óra 40 perckor érkezett Nyíregyházára. A négy elegáns Pulmann kocsit az állomás épülete előtti tartalék vágányra tolatták. Délelőtt 9 órakor Kállay Miklós dr. főispán és Mikecz István alispán vezetésével a vármegye tisztikara, Bencs Kálmán dr. polgármester vezetésével Felavatták a balsai Tisza-hidat a város tisztikara, érkezett meg. | A helyőrséget Déschán Benő tábornok, a rendőrséget Kiss Sándor főtanácsos képviselte. Ahitatos csendben, lehajtott fejjel koszorúzta meg a hősök szobrát a miniszter A minisztert a küldöttségek vezetői üdvözölték, aki közvetlen szavakkal köszönte meg a fogadtatást, majd a menet a Hősök szobra elé vonult. Néma csendben állták körül a magyar önfeláldozás e szimbolikus erejű szobrának talpazatát és levett kalappal, lehajtott fejjel idézték fel önmagukban a hősi halottak példátadó emlékét, amikor a miniszter a talapzatra helyezte a nemzetiszínű széles szalaggal átkötött hatalmas babérkoszorút Ünnepi fogadtatás azászlődiszbe öltözött Gáván A szobor megkoszorúzása után Okolicsányi Lajos buji földbirtokos hermina-tanyai kastélyában villásreggelit adott a vendégek tiszteletére, majd a miniszter kerületének első jelentősebb községét Gávát látogatta meg. Ahogy a fehér és tiszta házak felvillantak a község szélén, megkapó, szines kép. a lelkesedés spontán kitörése, a magyar vendégszeretet pompás megnyilatkozása gyönyörködtette az illusztris vendégeket. Végig az országút két oldalán büszkén, feszesen álltak sorfalat a leventék, fehér ingükön a magyar cimer piroslott, a kék zubbonyos tűzoltók, a fehérruhás, zászlót lengető iskolás ieánykák | hosszú, beláthatatlan vonalat alkottak. A házak tetején a fák lombjai közt magyar zászlók lobogtak és a községháza előtt hatalmas, zöldlombos, virágdiszes diadalkapu ivelte át Az országutat. á magyar teremtőgéniusz diadalát hirdetni bivatott balsai hid alapkövének letétele A szolgabírói hivatal előtti téí*re kivonult a falu apraja-nagyja, fiatalja, vénje és szinte megrázta a tavaszi ég tiszta azúrkék boltozatát az a menydörgő éljen, amely fogadta a minisztert. Gáva község vezető férfiai élükön Olchváry Pál főszolgabíró, kormányfőtanácsos üdvözölték a vendégeket, majd Barát Imre ref. lelkész szárnyaló beszéd keretében tolmácsolta a község szeretetét. Ezután a miniszter és kisérete a 'Hősök szobra elé vonult, a kegyelet koszorúját a szobor talap1 zatára helyezni, majd a nap legnagyobb és legjelentősebb eseményének színhelyére, a megépítendő balsai hid lombsátorral, diadaloszloppal díszített területére ment. Az autók előtt vágtató lovasok nyargaltak, bő ingjük szilajul lengett a szélben, pörge kalapjukon darutoll, árvalányhaj hetvkélkedett. A méltósággal hömpölygö szőke j Tisza partján a lombsátor alatti 1 dobogón foglalt helyet a miniszter és kisérete. A sátor előtt kis asztalkán nemzeti szinü szalaggal átkötött márványkő, a magyar kultura, a magyar teremtőgéniusz diadalát hirdetni hivatott balsai hid alapköve állott. A gazdasági fellendülés beláthatatlan perspektíváját jelenti a hid Barsy Károly miniszteri tanácsos a kereskedelmi minisztérium kiküldötte emelkedett szólásra, ismertetve a hid megépitésének roppant fontosságát, a technikai kiritellel járó hatalmas feladatot. — Beláthatatlan perspektíváját mutatta meg mindama lehetőségeknek, amelyek a hid felépítésével Szabolcsvármegyének, különösen a tiszamenti községeknek gazdasági fellendülésére vezetnek. Ismertette azt a céltudatos, SZÍVÓS munkát, amelyet a hadügyminiszter kifejtett a hid megvalósitása érdekében nemcsak Szabolcsvármegye népe, hanem az egyetemes magyarság jobb jövőjének gondolatától vezéreltetve. A hid építésénél igen sok munkás találja meg kenyerét Csáky Károly gróf hadügymi niszter e történelmi esemény korszakalkotó jelentőségét érezve, a halhatatlanság misztikumát sejtve messze távlatokat érzékeltető gondolatokat fejez ki ünnepi beszédében. II! > — Éveken át dolgoztam —úgymond — ennek a nagy napnak eljövetelében. Az a vágyam, amelyet az ezelőtti itt létem alatt hangoztattam, hogy hamarosan a hídon fogok átmenni, nem valósult meg, mert túlságosan előlegeztem a bizalmat a gyors cselekvésnek nem számoltam azzal, a roppant munkával, amely egy ilyen gigászi mü alkotásánál tornyosul. De egy szempontból szerencse, hogy a hid még nem készült el. Ennek a hidnak felépítésénél igen sok munkásember találja meg a kenyerét, amire most sajnos, na' gyon is rászorul ez a vidék. Mit várhatunk a hidtól Eddig nem volt ezen a vidéken éltető élet, nem volt a drágaságot a nehéz munka viszonyokat csökkentő forgalom Szabolcsban, de nem kell látnoki szem annak elképzeléséhez, hogy az elszakított részek idekapcsolásával mennyivel különb életlehetőség alakul ki. —