Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-03 / 100. szám

JhrtrfRYIDEK. 1929. május 3. Láttuk és követni igyekeztünk Öt. Nevelő maradt a közélet zsivajában is, csöndes, szeretettel mosolygó, békéltető, vigasztaló nevelő, akinek közelségében az oázis üditő erejét, a Szépség és Jóság költészetét éreztük és a Végtelenség dallamát hallottuk. Életformáló, ápostoli lélek volt. Életének evangeliuma élet marad akkor is, amikor sírjához zarándokolunk, hogy megbékéljünk a Rágondolásban, hogy erőt, szárnyat, lendületet kapjunk az eszményekért való küzdelemhez. Az utolsó napok »Gondoljatok reám szeretettel, tartsatok meg jó emléketekben«. Ezt mondotta tisztviselőtársainak Kardos István, amikor három hét tel ezelőtt sorra látogatta őket. A kórházba készült. És.... búcsúzott. Már évekkel ezelőtt látszottak rajta a fáradtság, kimerülés jelei. Idegzete, szive^kifáradt abban az önmagát elégető, csak a más javáért küzdő; sokszor tragikusan súlyos akadályokkal találkozó munkában, amely a város kulturális és szociálpolitikai ügyosztályában ránehezült. — Sokan mondják: talán pihentetőbb, megnyugtatóbb lett volna, ha az iskolánál marad. Lehet, de ne feledjük, hogy a kiválasztottakat elhívja a köz, magához sodorja az élet. Akinek küldetések hite él a lelke mélyén, enged a hívói szónak, amelyben embertársainak segitségkérését hallja. Elvetik a jövendőt rejtő csirát a földbe és a mag örömmel esik szét, hogy felsarjadjon az uj élet. Kardos Istvánt kérve-kérték, menjen pihenésre, szabadságra. Halogatta, a munka vágya, pezsdült benne, a kökötelességtudat hősi ereje ott tartotta az íróasztal mellett. A nyomorenyhitő akció az ő jó szivének sugallatára indult meg, de az akció izgalmai végképp kimerítették. Három hónapi szabadságot kért. Először életében. A halála szomorú dokumentálása annak, hogy kitartott, kitartott a végsőkig. Mindhalálig. Három héttel ezelőtt orvosai, dr. Spányi Géza és dr. Sarvay Elek tanácsára a kórházba ment. A pihenés, a magány, a kórházi ápolás csodát tett. Arca teljesebbé, vonásai nyugodtabbá lettek. Életkedve, hite, vidámsága visszatért. Olvasott, rádiót hallgatott. Uj ; életprogrammról beszélt. Ugy, volt, hogy hétfőn, április 29-én haza- , megy, néhány napig otthon leSz, aztán Balatonfüredre utazik pihenésre, szanatóriumi kezelésre, gyógyulásra.... uj életre. Hétfőn délután szinte csapongó kedvvei érkezett haza. Bejárta lakását. Kezébe vette kedvelt könyveit. Meleg szemévei boldogan simogatta az édes otthont, játszott, zongorázott, tapsolt, örült kis fiával, Tamáskával. Hétfőn este maga fektette le kis fiát. Éjjel arra riadt fel családja, hogy rosszullétről panaszkodik. — Kisfia orvosért szaladt. Dr. Spányi Géza szinte futva jött. Eret kellett vágni, de aztán megkönynyebbült a beteg. Eljött kezelőorvosa, Sarvay dr. is, aki kedd reggelig ott maradt betegágya mellett. Keddje, ugy látszott muló volt a rosszullét, de az esti órákban nagy erővel lépett fel az agyvérzés. Dr. Kovács László orvos a hűséges jóbarát virrasztott mel

7 lette. Éjszaka agonizálni kezdett. Hajnalban megállt a szív, az áldott jóságú szív, mely drága volt, nemes volt, rtiint a Grál kelyhe, mind a halhatatlan' művészek szive, jnint az »I1 Cuore«, amelyről kedvelt irója, De Amicis Edmondo ír. Ravatal a városháza , nagytermében Szerdán, a reggeli órákban terjedt el Kardos István tragikus halálának hire, amely mindenütt fájdalmas részvétet, megdöbbenést kel tett. Dr. Bencs Kálmán polgármester, Szohor Pál főjegyző, a tanács tagjai a halottas házhoz siettek és égő fájdalommal sírva állták körül Kardos István holttestét és vigasztaló szóval igyekeztek enyhíteni az özvegy és a kis árva fájdalmát. * Jöttek a barátok, zokogva tették virágukat a legdrágább barát szivére. Délben fekete érckoporsóba helyezték a halottat, a város nagy halottját. Jött a gyászkocsi és vitte Kardos Istvánt a városháza felé, hivatala felé. Milyen szomorú ez az utolsó ut. A gyászkocsi oldalánál díszruhás hajdúk sorfala lépett, a koporsó nyomában a megtört, könnyes munkatársak, Bencs Kálmán polgármester, a tanács tag jai. A fekete drapériával, pálmákkal díszített ravatalon, a városháza nagytermében pihen Kardos istván. Nem messze tőle ott van az árván maradt hely a tanács elnöki asztalánál. Ha oda tekintünk, halljuk szavának szívhez szóló zekéjét, amellyel a kultura, a szociális intézmények érdekében szót emel. Most hallgatón csukódnak össze ajkai és a zárt vonal mögül a halál titka sötétedik felénk. De mi fényleni látjuk ezt az arcot, a szent ember glóriáját látjuk felette. Fehér szekfü, három piros rózsa a ravatalon, Kardos Istvánnak barátai üzennek. Feje mellett kis fia fényképe. A Ravatalnál az első koszorú Bencs Kálmáné és feleségéé az elvesztett, a pótolahtatlan, az odaadó, a sirig hü munkatársnak. Ott van az ibolya koszorú, Rakovszky Iván dr. koszorúja. A város képviselője táviratban jelentette, hogy résztvesz a temetésen. A hófehér szallagos koszorút Szohor Pál és felesége küldte. Török Gyuláné, a városi tanács, képviselőtestület, a közönség, ismerősök, barátok, a család, a testvérek, az édesanya... koszorúja. —

r Diszruhás hajdúk, cserkészek állnak őrséget. A tanácstagok felváltva vannak jelen. És jönnek sorra a koszorúk és megindul a zarándoklás a ravatal felé. Jön a perifériák népe, jönnek a szegények százai, és jön a város minden társadalmi rétege, felekezete és a templomok harangjai, az iskolák, közintézmények fekete zászlóinak lengése hirdetik, hogy sir az egész város, mert szerette az egész város azt, akinek szeretete mindent átfogó szivárványívvel najolt Nyíregyháza fölé, amely városért élt és halt, mely városnak negyedszázadon át hü fia volt. • A siratok között ott vannak az irótoll munkásai, ott van a Nyírvidék szerkesztősége és minden munkása is. A tollat művészi ihlettel forgatta, a szónoki hatás mestere volt Kardos István, évtizeden át munkatársa a Nyírvidéknek. Irányította, szeretettel, jósággal, a köz érdekeinek átérzésével, a sajtó erejének tudatában, a sajtó munkásainak megbecsülésével informálta lapunkat és az ő sugallatára mindig frissen szántott a toll, mert tudtuk, hogy eszmék búzáját vetjük az ő szavai nyomában. Csak ez az irás volt fájó, ez az utolsó beszámoló volt könynyes, kibékitehtetlen. De könynyeinken át az eszmék fényébe vontán állasz előttünk: Kardos István és ha letöröltük könyüinket, »megyünk a jobb s nemesebb lelkek utján, a Te utadon«. És hogy Te már ott vagy előttünk: bizton tekintjük mély sírunk éjjelét is . .. * Kardos Istvánt az Északi temetőbe viszik ma délután fél 4 órakor. Ideiglenesen helyezik el. Bencs Kálmán polgármester az uj SZOMBATOM VASÁRNAP AZ APOLLOBAN HARRY LÍEDTKE PÁROSAN SZÉP AZ ÉLET SAMBA AZ ŐSERDŐ HŐSE A kéf szenzáció !7 felv. egy műsorban SZOMBATON VASÁRNAP AZ /•POLLOBAN j^. P O Xj JLi CD Csütörtökön Pénteken I EMIL £T

Ü l'

egéay

e A mai idők regénye 14 felír. — Rendezte: Marcel L. Herbier BRIGETTE HELM és ALFRÉD ABEL a főszerepekben Rendes helyárak. Szombaton flAftRY LIEDTKE Vasárnap legújabb attrakciós filmje PÁROSAN SZÉP AZ ÉLET Két életvidám fickó mulatságos kalandjai 10 fejezetben SAMBA, AZ ŐSERDŐ HŐSE Filmdráma a legsotétebbA frikából 7 fejezetben, eredeti fel

vételekkel Előadások kezdete ; hétköznap 5. 7 és 9 órakor temetőrendezési terven kijelölte az ő leendő nyujgvóhfelyét. A bejárat d» szes köröndjében, rózsalugasok között fog pihenni. Rózsák között v&n helye az ő koporsójának, rózsák között, amelyek a szeretet eszméméjének győzelmét hirdetik a földön. * A gyászjelentések, amelyek Kardos István halálát hirdetik, a következők : A család jelentése : Özv. Kardos Istvánná, Tamás fiával az árván maradt feleség " és gyermek, özv. Kardos Győzőné a megtört szivü anya és Kardos Ferenc a bánatos testvér az összes rokonság nevében is mélységes bánattal jelentik, hogy a jó férj és édesapa, gyermek és testvér Kardos István városi tanácsnok családjának és a közügyeknek szentelt munkás életének 45-ik, boldog házasságának 22-ik évében folyó év május hó első napján, reggel 4 órakor rövid szenvedés után visszaadta jóságos lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat áldásos % munkásságának színhelyéről, a városháza épületéből folyó évi május hó 2-án, csütörtökön délután fél 4 órakor fogjuk a református egyház szertartása szerint az Északi temetőben örök nyugalomra helyezni. Nyíregyháza, 1929. május 1-én. Emlékét örökké megőrizzük! Nyíregyháza város gyászjelentése : Nyíregyháza r. t. város kép viselőtestülete, iskolaszéke, tanácsa és tisztviselőkara fájdalmas érzéssel jelenti a város közönségének, hogy áldott szivü tisztviselője Kardos István városi tanácsnok folyó évi május hó elsején reggel 4 órakor, 45 éves korában, rövid szenvedés után elköltözött az élők sorából. A szegényeket és elesetteket magába foglaló sziv megszűnt dobogni. Kihűlt az az áldott kéz, mely oly buzgón simogatta a szenvedőket. Árván maradtak kulturális és népjóléti intézményeink Alig mult el hat esztendeje, hogy a tanári pályát felcserélve, az egész város tanügyének és jótékonyságának szolgálatába állt: mégis örök életű emléket alkotott magának. Lelke tovább él a szegények és betegek imáiban. Hűséges társunkat áldott munkásságának színhelyéről, a Városháza épületéből folyó hó 2-án, délután fél 4 órakor _ kisérjük örök nyugalomra az Északi te metőben kijelöl diszsirhelyre. Nyíregyháza, 1929. évi május hó 1-én. Mindeneket magába foglaló nagy szivedet egyaránt áldják szegények és gazdagok. — i: A kereskedelmi iskola a következő jelentést adta ki: A nyíregyházi város felső kereskedelmi iskola felügyelő bizottsága, tanári kara és tanuló ifjúsága mély megdöbbenéssel jelenti, hogy az iskola megalapításának egyik buzgó munkása, felügyelő bizottságunknak lelkes tagja, iskolai ügyeinknek jóakaratú előadója, a jó barát, a nemesszivü igaz ember Kardos István városi kulturtánácsos minden igaz S