Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-12 / 107. szám

2 JSÍYÍRYIDÉK. 1929. május 12. A Nyíregyházi Tanítói Járás­kör hétfőn közgyűlést tart (A «Nyirvidék» tudósitójától.) A nyíregyházi tanítói járáskör május 13-án délelőtt 10 órai kez­dettel az evangélikus gimnázium nagytermében közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysorozata a kö­vetkező: 1. Elnöki megnyitó, elnöki je­lentés. 2. Miként alakult ki lelkemben az igazi gyermeknevelő képe. Elő­adó: Berekszászy István min. tan. nyug. kir. tanfelügyelő. 3. Az Eötvös-alap ismertetése. Előadó: Kubacska István. 4. A szorzás és osztás tanítása a II. osztályban. Előadó: Friedlan­dar Rafael. 5. Bán-féle játékos irástanitási módszer ismertetése. Előadja: Bán Lajos. 0. Esetleges inditványok. A vezetőség a járáskör tagjait és a tanügy iránt érdeklődőket ezúton is tisztelettel meghívja, hogy egymást megismerhessék, hogy szellemi javaikat egymásközt kicserélve mindnyájan gazdagodja­nak az ezeréves magyarság szebb jövőjének érdekében. Kigyulladt és teljessn leégett egy nyirkércsi földmives háza (A «Nyirvidék» tudósitójától.) Nyirkércsen május 7-én este 10 óra felé Jászku János földműves háza kigyulladt és teljesen leégett A késő esti órákban, mikor már az egész falu nyugovóra tért és a Jászku család is mély álomba merült, egy hazatérő ember vette észre a tüzet és riasztotta fel a falu lakosságát. Ez volt a Jászku család szeren­cséje, mert ha '4 rohamosan fej­lődő tüzet később veszik észre, valamennyien bentégtek volna. A tüz keletkezésének okát a nyo­mozó hatóság nem tudta ponto­san megállapítani. De mert a köz­ségben másfél év alatt négy ízben volt tüz és gondatlanság soha sem volt megállapítható, az az alapos gyanú merült fel, hogy gyújtogatás történt. Jászku János, aki szegény mun­kásember, édesanyját és 5 gyer­mekét tartja el, a kétségbeesés szé­lén áll, mert hajlék nélkül marad­tak és ruházatuk, élelmiszerük nagy része is odaégett. Most, amikor a fagykár amúgy is tragikusan kilátástalan jövő elé állította Szabolcsvármegye mező­gazdasági munkásait, százszoros csapás érte Jászku Jánost, aki még a hajlékát is elvesztqtttef, A társadalom segítségét kérjük a károsult család megmentése érde­kében; a nemesszivü és érezni tudó olvasóinkhoz fordulunk, hogy ado­mányaikkal tegyék lehetővé, hogy a Jászku család könnyebben elvi­selhesse a sors kegyetlen csap* ­sait. A szerkesztőséghez érkező ado­mányokat lapunkban nyilvánosan nyugtázni fogjuk. (*) Legszebb szórakozás a fény­képezés. Legmaradandóbb emlék a fénykép. Fényképezőgépek igen nagy választékban előnyös részlet­fizetésre kaphatók a Központi Drogériában. Kezdőket magyará­zattal látjuk el. ? Vasárnapi írások Az Ér folyó Nyiregyháza városának nincsen olyan elhagyatott része, mely annyi leszólást, ócsárlást váltott volna ki a lakosokból, mint az északkeleti oldalán elhúzódó Ér folyó. A Buj­tost szidták akkor is, mikor halászó viz volt, később is, mikor vérét vették. Békák és szúnyogok tanyá­jának csúfolták. Majd mikor ház­sorok épültek emberláb nem ta­posta fenekén, mély sarát pellen­gérezték ki szóval és írásban. De mióta a rendőrségi palotát szé­lében építették fel és főutcáját va­lóságos sugáruttá tették és kikövez­ték, a panaszok fogynak. A Buj­tos feneke észrevétlenül töltődik fel magasaabbra és észrevehetőleg sza­porodnak a lakóházak. Végesetre elhal, megszűnik az évszázados csú­folódás és panasz. Nem igy vagyunk az Ér folyó­val, melyet napról-napra, mond­hatnám óráról-órára ostromolnak az éle, a gúnyolódás nyilai. A reg­geli és esteli sétálók, a délelőtti és délutáni korzózok, a vonathoz igyekvők és attól jövők egyaránt megteszik rá csipős megjegyzései ket. Az Ér hidján a legügyetlenebb udvarló diák is megszólal, hogy megtörje a kínos hallgatást, — mondván: íme, egy ér, amelyik folyó. Erre az imádott hölgy siet szellemesen megjegyezni: Igazán,én sem értem, miért ér, ha folyó és miért folyó, ha ér? Az idősebbek ajkáról is elszáll egy-egy sajnálkozó ítiondás: Szép kis folyó! «Nyiregy­háza fekszik az Ér folyó mindkét partján» — idézik élvezettel az is­koláskönyv naiv meghatározását. A gúnyolódok nem gondolnak arra, hányszor megállanak gyö­nyörködni az Ér folyó hidján az év különböző szakaszaiban s még ha ott elsietnek is — mennyire raj­ta felejtkeznek szépségén; akkor is, mikor a lombos akácok ráhajol­nak csendes vizére és beárnyékol­ják azt akkor is, ha a sötét lom­bok közül illatos virágok fehérle­nek ki, akkor is, mikor a lomb­hullató ősz színes levelekkel szórja be lassú vizét, sőt még télen is, mikor az első hó vastagon ráta­padva a csupasz ágakra, lehúzza fekete vizére, vagy amikor nap­fényben csillogó zúzmarás ágai tün­déries világot varázsolnak a fogé­kony szemlélődök elé. Elfelejtkeznek arról is, hogy min­den nyíregyházi embernek ide fű­ződnek a gondtalan gyermekkor legkedvesebb emlékei. Amikor még fahidja volt, itt eregették a papir­csolnakokat a vizre s játszottak ten­geri csatát. Ide jártak nyáron fü­rödni, télen korcsolyázni. A vágó­híd táján volt a zuhanó, egy a használat által nagyobbított és mé­lyített rész, hol a viznek egy kis esése volt. Itt szerettek fürödni a gyerekek, kik csoportonkint men­tek a vizbe, szigorúan ellenőriz­vén a fiirdőzőket a várakozók a vízben tartózkodás idejére nézve. Ez a most lemosolygott Ér folyó nem érdemli meg a gúnyoló­dást. Hátha még múltját nézzük. Csak félszázaddal ezelőtt is sokkai nagyobb szerepet vitt Nyiregyháza város életében, mint azt a mai nemzedék elgondolni képes. 1853. jun. 13-án kelt folyamod­ványában igy ir Juhász Mihály: «A város határát egy, habár nem nagy vizű, de mégis figyelmet ér­demlő folyóvizzel áldotta meg a ter­mészet, melyet — folytatja tovább — technikai tekintetben is fel nem használni közgazdászati szempont­ból nagy hiba lenne». Juhász Mi­hály ebben a beadványában vízi­malom építésére kért engedélyt. — Vízimalom! Hihetetlenül hangzik ez a mai nemzedék előtt, mert elkép­zelhetetlennek látszik, hogy Nyir­egyháza határában vízimalmok is létezhettek. Ezt az érthetetlenségct éppen az Ér folyó teszi érthetővé. Az Ér folyó ugyanis hajdan termé­szetes vízfolyás volt és a 145 m. magas Nyírségről folyt az ala­csony fekvésű Rétközbe. És ami csodálatos: délről északra. Haj­dühadház közbirtokossági legelőjén a Vermes tóból eredt, onnan Gesz ­teréd, Ujfehértó, Érpatak, Nagy­kálló, Császárszállás területén ke­resztül folyván, Nyiregyháza hatá­rába az ujfehértói ut közeiébei} jön és a belterület nyugati oldalán el­haladva, Kótajon keresztül folyik a nyirviz gyüjtőfőcsatornájába, a I.ónyay-csatornába. Sok ága van. Geszteréd határában két ágra bomlik, egyik ága még ugyan e község haatárában elvégződik, a má sik folyik tovább az előbb elsorolt irányban. Érpatak területén, a Tü­zesrét dűlőnél mélyebb mint egye­bütt. A nép szerint forrása van itt, gőzölög, azért nem fagy be télen. A folyás irányában ma 46.1 kim. a hossza. A vízimalom előtt a vizét felduzzasztották és ugy bo­csátották a felülcsapó kerekű ma­lomra. 1924-ben a város megvál­tásának centennáriuma alkalmából közétettem, hol voltak vízimalmok az Ér folyón 1783 előtt. Az elsőt a communitás csináltatta a Szt. Mi­hály útfélen, a másodikat Molnár Gyurka építette saját költségén az erdő alatt, a harmadikat Gráf András készítette a fehértói útfélen, a negyediket a Tokaji-ut mellett, mivel tapasztalta a vizek szaporo­dását. Több mint félszázaddal ké­sőbb épült fel az ötödik a Szarvas sziget keleti szegletén Fábián And­rás és társai által. Később a város tulajdonába ment át és az 1880-as évek végéig állott fennt. Sok mindenre felhasználták még az Ér folyó vizét. Halásztak tapo­gatóval, horoggal, ha kevés volt benne a viz, bottal ütötték fejbe a keszeget, kecsegét. Oda jártak a szűcsök bőrt mosni; ott volt a gubások kallója; használták vizét kenderáztatásra, kivált ott, ahol a nyírvizek levezetése előtt árvízkor kiöntött s kisebb-nagyobb tavakat képezett. Lovat fiirösztöttek, kocsit mostak benne. Hogy 50 esztendőt meghaladó időn keresztül vízimalom állításá­ról nem tudunk, ennek oka az le­hetett, hogy idők folytán az Ér folyó beiszapolódott, annyira, hogy a város 1853-ban kiméiyittette. Ez év tavaszán ugyanis Jármy Meny­hért azon folyamodására, hogy földjét, úgyszintén az egyházi föl­deket az Ér folyó vize elöntötte, a város helyszíni szemlét tartott. A beterjesztett jelentés szerint: »a város császárszállási birtokáról, va­Tejsztívetkezetl Központ Budapest, 1., Horthy Miklói-nt 11*121. lamint Jármy Menyhért birtoká'i és a helybei? egyházak földjén emberemlékezet óta folydogáló, de idők folytán beiszapolódott meder miatt elömlött állóvizeivel a birto­kosok kaszálóit rongáló ér a Butyka-puszta határától a Jármy Menyhért tagjáig mintegy 600 öl távolságról szabálytalanul jobbra­balra kártékony kiöntéseket, tava­kat képez, végtére beomlik a Deb­receni-ut alatt levő Kerek tóba és azt sokáig tartó vizeivel haszna­vehetetlenné teszi. Innét folytatja útját a Jármy árkán végig az egész tagján, de mivel az egyházi föl deken ásott ároknak már sem­mi nyoma sincs, azontúl is sem kellő mennyiséggel, inkább csak szivárogva nyomul előre. Tehát nemcsak az egyházi földeken ma­radoz, de Jármy ur laposára is, ott, hol az árka megszűnik, ki­csap és tetemes károkat okoz. Igv történhetett ez az Ér folyó többi részein is. A Vasárnapi Új­ság 1857. évfolyama szerint egész láp, mocsár s kitűnő kacsázóhely keletkezett. Hogy az Ér a folyó nevet meg­érdemelte a múltban, abból követ­keztethetjük, hogy éltes emberek tanúsága szerint tavasszal 2 ni. mély viz volt benne. Nyáron apadt el, de akkor is volt benne annyi, hogy a szülők gyermekeiket csak nagyokkal engedték el fürödni. —­1885 körül olyan árvíz volt, hogy elvitte az Ér folyó három hidját. Állandó vizes voltát mutatja, hogy két partján 50- 60 cm. vastag csigaréteg van több helyen. A ki­öntések eltőzegesedtek. 1870-es évek végén az Uj-Kisteleki szőlők mellett a turfaréteg meggyutadt és napokon át égett. Kijárt a viz állan­dóan tavasszal, sokszor ősszel is a magyar jegybankig, illetőleg az Ér (régen Békás) utcáig; a mai Dessewffy-téren salétromot söpör­tek s a ref. templom végénél ál lott nádtetejü kunyhóban főztek ki nagy üstben. 1879-ben a Nyirviztársulat meg­alakulván, a nyirviz levezetésére fel­használta az Ér-folyót, amikor a hegyes kanyarokat átvágással meg szüntette. Nagyjában mégis a régi alakjában maradt meg. Medre sza* bályoztatván, illetőleg mélyittetvén, vize most már nem csap ki belőle, de ki se szárad a legmelegebb nyá­ron _gem. Ma már valóban ér lett a folyóból a Nyirviztársulat Ér csatornája. Vizét a bolgárker­tészek öntözésre vezetik el nagy­kerekü vizemelővel húzatván fei a csatornából. A benne úszkáló kacsákra most nem vet hiis árnyékot se a régi fűzfák, se a későbbi akácok két oldalról összeboruló zöld lombo­zata. Addig is, míg a kivágott fák tövei uj hajtásokat hoznak, a Nyír­ség ős fájával, a nyírfával kellene helyenként beültetni, mely az aká­cos sorok egyhangúságát nagyban élénkítené. Az iskoláskönyvbeli földrajzi meghatározás immár elvesztette naivságát, pedig még odáig sem SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbeteg^knek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külöi szobában 16 pengő naponta. Orvosát Nyiregytoa ) Káilóí-atca 42. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents