Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-05 / 102. szám

Nyíregyháza, 1929. május 5 * Vasárnap eiSflxetéel árak helyben 4i vidéken: lU Mrt 2 Ő0 pengő. Negyedévre 7-60 pengő. Hrtutrisotóknek ét Umtóknak 20",• engedmény. Alepltotte JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR, in' a—mi 'iimiiitfiniiiwiiii—miii WIMHIIHIiin* • Ix, évfolyam. 102. szám r DEK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZÁM. Telefon szám 139. Postachequa I Kéziratokat nem adunk vissza. Csonkamagyarország nemzeti vagyona A Magyar Tudományos Aka­démia kiadásában most jelent meg Felmer Frigyes egyetemi tanár: »Csonka-Magyarország nemzeti vagyona« cimü munkája. Csonka-Magyarország nemzeti vagyonának alapos adatok és szá­mitások alapján történő értékelése több szempontból bir különös je­lentőséggel. Jelentőséggel bir mindenekelőtt abban az irányban, hogy a magyar gazdaság statisz­tikának egy igen jelentékeny fe­jezete készült ezáltal el teljesen a mai viszonyoknak megfelelően. Mód van ezáltal arra, hogy ami­kor külkereskedelmi vagy fizetési mérlegünk passzivitását, vagy az adóterhek nagyságát nagyságát stb. vizsgáljuk, ezt a nemzeti va­gyon nagyságára tudjuk vonatkoz­tatni és ezáltal pozitiv adataink vannak ily irányban a külföldi ál­lamokkal való összehasonlításra. A második szempont az ország hitelének szempontja. Amikor Feli ner Frigyes kimutatja azt, hogy Csonka-Magyarország 37.4 milli­árd pengő értékű nemzeti vagyo­nát a külfölddel szemben mind­össze 2.6 millió pengő értékű tar­tozás terheli és ilymódon a kül­földdel szemben való eladósodás a nemzeti vagyon bruttó értéké­nek 7^65 százalékát teszi ki, az az ország, amely Fellner Frigyes meg állapítása szerint is nemzeti ter­melését nagyrészben külföldi tőke segítségével folytatja és amely a jövőre is külföldi hiteleket kell hogy igénybe vegyen, a külföldi hitelezők számára anyagilag is megfelelő garanciát nyújt. A harmadik szempont végül a trianoni békeszerződés revíziójá­nak a szempontja. Fellner Frigyes munkája kimutatja azt, hogy a trianoni békeszerződés következ­tében az utódállamok gazdagodása a magyar szent korona országai­nak rovására, minden ellenszolgál­tatás nélkül •— háború előtti ér­tékben számítva — 33.8 milliárd pengő. Ha figyelembe vesszük eh­hez azt, hogy ez az értékelés mi­nimálisan 35 százalék eltolódást szenvedett, oly horribilis eredmény hez jutunk, amely méltán keh, hogy felkeltse a külföld figyelmét az elkövetett igazságtalanság re­víziója iránt. Fellner Frigyes munkája hat csoportban tárgyalja a nemzeti va­gyon értékét. Külön állapítja meg a földbirtoknak, a bányáknak, az épületeknek, a közlekedési eszkö­zöknek, az ingóságoknak és a kül­földdel szemben fennálló követe­léseknek és tartozásoknak, mint a nemzeti vagyon elemeinek értékét igy jut el arra az eredményre, hogy Csonka-Magyarország nem­zeti vagyona 32.080 milliárd pengő. A földbirtok értékelésénél ah­hoz a végeredményhez jut, hogy a magyar nemzeti vagyonból a földbirtokra 11.3 milliárd pengő jut. A bányák és kohók értékét a ho­zadék tőkésítésével 1460 millió •pengőben állapítja meg Fellner Frigyes számítása. Az épületeknél ugyancsak a ho­zadék értékéből indul ki. Megálla­pítja azt, hogy 1927. november 1.­én az összes adóköteles és ideig­-lenes adómentes házak nyers bér­jövedelme, illetőleg bérértéke 467.2 millió pengő volt. Ennek a hoza­déknak a tőkésítésével kapott eredményt kiegészíti az állandóan adómentes ingatlanok értékével. Majd az ép ikezési költségek fi­gyelembevételével számítja ki az épületek értékét és igy kapott ered mények egybevetésével jut arra a végeredményre, hogy az épületek értéke 8.19 milliárd pengő. A közlekedési eszközök (utak, vasutak, viziutak, hajópark, mo­toros közlekedési eszközök) érté­két az előállítási költségek alap­ján vizsgálván, a következő ered­ményre jut: A közutak értéke 331.5 millió P. A hidak értéke 63.5 millió p A viziutak és hajóállomány ér­téke 185.7 millió pengő A vasutak értéke 2067.4 millió P. A .posta, távirda, távbeszélő ér­téke 195.8 millió pengő A géperejű jármüvek értéke 77.5 jnillió pengő Közlekedési összegek összesen tehát 2921.4 millió pengő. Az ingóságok értékelésénél a tüzbiztositási adatokból indulva ki és egészítve ezeket a nem biztosi­tott ingóságok, a mezőgazdasági holt-leltár stb. értékével, az ingó­ságoknak 10.5 milliárd pengős ér­8 tékéhez jut. A külföld elleni követelések 370.9 millió pengős összegével a nemzeti' vagyon 34.7 milliárd P bruttó összegben, amelyből a kül­földdel szemben fennálló tartozá­sok címén 2.6 milliárd pengő ke­rül levonásba. Ilymódon a tiszta nemzeti vagyon 32.080 millió P. Nagyon érdekes Csonka - Ma­gyarország vagyonmegosztásának az eltolódása Nagy-Magyarország nemzeti vagyonának megoszlásával szemben. Csonka-Magyarország nemzeti vagyonának 32.4 százaié- J kát teszi' ki a földbirtok, mig Nagy Magyarországon a nemzeti vagyon 39.7 százalékát tette ki. Az elto­lódás az épületek és az ingóságok javára történt legelső sorban. Az épületek aránya a békében 17.2, Csonka-Magyarországon 23.6 szá­zalék. Az ingóságoké Nagy - Ma­gyarországon 26.7, Csonka-Magyar országon 30.3 száazlék. Fellner Frigyes a maga számí­tásainak elvégzésével rendkívül ér­tékes szolgálatot tett a magyar gazdaságstatisztika számára. „Elklltanak legjobbjaink.. Egy 30 éves találkozó emlékére Irta: dr. Barabás Ernő kir. törvényszéki tanácselnök Kaposvár Pünkösdkor 30 éves találkozó­ra jövünk össze, az 1899. évben érettségizett öregfiuk. Sok-sok ked­ves, derűs, de egyben fájó emlé­ket ébreszt fel bennem ez a talál­kozó. A mult homályából ezek a szép emlékek fel-felcsillognak ben­nem. ^Elvonulnak lelki szemeim előtt, a szereplők, kedves jó taná­raink, vidám osztálytársaim s a hozzájuk fűződő események. Sajnos, közülünk sokan nem ér­ték meg ezt a napot. Mestereink legtöbbje már elköltözött s a ta­nítványok rendjében is nagy pusz­títást végzett a kérlelhetetlen ka­szás. Tanítás-tanulás: hogyan is ment ez 30' év előtt ? Lehetséges, hogy ma intenzivebb a tanítás s talán eredményesebb a tanulás. (Ámbár ép a napokban találkoztam egy »ötödikes« jó tanulóval, aki már most sem tudott a »Toldi«-ból citálni s erősen csodálkozott, hogy én abból még most is »fujok«. — Persze, közülünk a gyengébb ta­nulók is, — mint jó magam — a Toldi első hat énekét, ha ál­munkból felébresztettek, akkor is, fel tudtuk mondani.) De, hogy ta­nár és tanuló között olyan kedves lelki contactus volna, — hogy az egyes tanítványok belső életével is annyira törődnének, hogy tanár annyira szeretné diákjait és, vi­szont, mint a mi időnkben, azt ne­hezen hiszem. Igaz szívvel kell mindnyájuk előtt meghajtanom a zászlót, mert tanáraim közül nem volt csak egy is, aki ne igyekezett volna belénkoltani a tárgy szere­tetét. S állítom, hogy csak objektív megállapítások s magyarázatuk ko­rántsem abban keresendő, hogy a hosszú idő elmultával feledjük a kellemetlen epizódokat s csak a kellemesekre emlékszünk vissza. Emlékszem én bizony az akkor ke­vésbbé kellemesekre is, de ezek is s akkor is szivderitők voltak. Kö­zöttünk még a leggyengébb tanulók is nagy lelkesedéssel hallgatták a mi jó igazgatónknak, Martinyi Jó­zsefnek, vagy Porubszky Pálnak — mai szemmel nézve is valósággal egyetemi kathedrára kívánkozó — történelmi, vagy irodalomtörténeti előadásait. És ennek tulajdonítom azt, hogy közülünk még a leg­rosszabbak is tudtak. De belénk oltották azt is, hogy őket szeressük. Szerettük is őket mindannyian, sohasem féltünk tő­lük. Mert ők is igaz szeretettel foglalkoztak velünk. És a többiek. Igazán nehezen tudom eldönteni, »melyik dicsőbb, melyik nagyobb«, melyik kedvesebb s nagyobb SZÍ­VŰ. Beszéljek Leffler Samuról, aki­nél bájosabban, szeretetreméltób­ban szidni egy rossz diákot, de ugy szidni, hogy abból menten ki is érezhetted, hogy: »te gazem­ber azért én még sem haragszom rád«, talán senki sem tudott. Ma is igy van-e, nem tudom, — két­lem, de akkor mindegyikük sze­rette a rossz diákokat is. (Én csak tudom!) Szóljak-e az aranyos lel­kű Mészáros Ferencről, aki a »phy­sika elemei«-t játszva, mindig a ne­künk annyira szórakoztató kísérle­tekkel szuggerálta belénk. Ünnep­napunk volt, mikor az első emele­ten lévő kísérleti terembe »fei­rendetlenkedhettünk«, avagy a min­dig komoly s mindenki álta- »igaz­cipővásár!

Next

/
Thumbnails
Contents