Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-05 / 102. szám

JhrtrfRYIDÉK. 1929. május 5. Mindenütt kapható! Orsi. Jfi Termeli» M««y Te {szövetkezeti Központ Mipeil, I., Horthy Miklól.at 1 K/121. ságos«-nak elismert mathematika tanárunkról: Eltscher Simonról. (Mert az csak természetes, hogy kifelé, értsd: a szülők előtt, ami­kor valamelyik tárgyból a gyenge osztályzatot produkáltuk, bizony »igazságtalan« volt irányunkban egyik-másik tanárunk.) Hát a föld­rajz s természetrajz kedves tanára: Szlaboczky Imre, aki délutánjait a természetrajzi szertárban töltötte, ott rendezgette, vizsgálgatta a gyűj­teményeit, azok egyes darabjait. Micsoda kitüntetés volt, ha néha egyikünket-másikunkat felcitált »se­giteni«. És ki ne emlékeznék »Kusz­ti bácsi«-ra (Chotvadi Ágoston), német tanárunkra, akivel szemben mi gonosz csontok mindenfajta csinyt megengedhettünk magunk­nak, de aki ezért a sok gazságért soha revanchot nem vett. Isten áld­jon benneteket, régi jó mestereink, haló poraitokban is! A régiek, közül ketten vannak még velünk: Moravszky Ferenc és dr. Vietórisz József. Nem merem őket dicsérni, mert félek, hogy a találkozón »óra után« felcitálnak a tanári szobába s megszidnak. Egyébként, Istennek hála, jó erő­ben s egészségben élnek s itt ugyan mindenki jól tudja, hogy kik ők s kik voltak ők. Mégis elmondom mindkettőjükhöz fűződő egy-egy kedves esetemet. Vietórisz bennün­ket csak az elsőben tanított, la­tinra. Ha jól emlékszem ez az év voli tanárkodásának első eszten­deje is. (»lgazságtalan« volt: pót­vizsgát kellett tennem!; A máso­dikban azonban a magyar nyelv »szigorlatán« »censor« volt. Mikor szerencsésen túlestem a feleleten, legnagyobb rémületemre a terein egyik falához vont, hol a követke­zők voltak firkantva: »Baruch Er­nő II o tanuló«. Szigorúan kiokta­tott a helyesírás szabályaira. Vagy »II-ik<'. és »osztályu«, vagy »II.« és »o.«, mindegyik után ponttal. Eb­ből azonban nagyobb baj nem származott. Annál nagyobb bajra voltam elkészülve Moravszkynál, most már nem emlékszem a II., vagy III. osztályban. Valahogy tígy éreztem, hogy a latin (ez mindig gyengém volt) szigorlaton rosszul feleltem. Az ilyen érzések nagyon ritkán csaltak. Gondoltam egy na­gyot s merészet. A szigorlati nap délutánján elmentem a gimnázium mögötti utcában volt lakására. Jól emlékszem, éppen turósbélest evett (jó auspicium!) s én szívszorong­va érdeklődtem jövendő s előre-, látott sorsom, a valószínű bukás iránt. Elővette noteszét s onnan felolvasva: évközben feleltél két­szer kétharmadra, kétszer 4-re, két­szer 2-re s ötször 3-ra, írásbeli dolgozataid ugyan nem a legjob­bak, — valósággal megnyugtatott, hogy nem fog elbuktatni, de szent­tül megígértette velem, hogy a szünidő alatt szorgalmasan fogok ismételgetni. Mi sem természete­sebb, mint hogy én ezt meg is ígértem s távozás után ugy egy fél­óráig egész biztos is voltam abban, hogy én az Ígéretet meg is fogom tartani. Egyelőre nem töltik be a városi kulinr­tanácsnoki állást (A Nyírvidék tudósítójától.) i Kardos István kulturtanácsnok I halálával városszerte megindultak a kombinációk, ki lenne méltó rá­termettség, tudás, jellembeli érték tekintetében a páratlanul kiváló kulturtanácsnok helyének méltó be­töltésére. Illetékes helyen a tanácsnoki állás betöltéséről a következő informá­ciót kaptuk. A kulturtanácsnoki tisztség betöltésére egyelőre nem kerül sor. A város döntését hosz­szas megfontolás előzi meg és ami­kor kulturális és szociális szem­pontból mérlegelendő az állás be­töltése, nagy körültekintésre van szükség. Már eddig többen érdeklődtek az állás iránt, de a jelentkezők hosz­szu sora sem adhat alapot semmi­féle személyi kombinációra. Sokan tévednek, ha azt hiszik, hogy az uj kulturtanácsnok nyom­ban abba a fizetési osztályba jut, amelyikben Kardos István volt. Ne felejtsük el azonban, hogy az 1927. évi törvény után az uj tanács­nok a VIII. fizetési osztályba ke­rül. Ha tehát olyan valaki hivat­nék meg, aki jelenleg a VII. fize­tési osztályán van az államnál, ebben az esetben is a VIII. fize­tési osztálybari kellene kezdenie a tanácsnokságot. Ami a tanári oklevél érvényes­ségét illeti, ezt a város képviselő­testülete annak idején Kardos István speciális esetében foglalta szabályrendelet módosító határo­zatba. Most ezen az alapon a ta­nári oklevél is jogosíthat a kultur-­tanácsnkoi állás betöltésére, de ha a közeljövőben életbe lépő közigaz­gatási törvény fog érvényesülni, ak­kor jogi képzettség nélkül a városi tanácsnoki állás be nem tölthető. Több név került az állással kap­csolatban felszínre, részben a vá­rosnál már működő tisztviselők ne­ve, részben _pedig kívülállóké. A városi tanács egyelőre azonban nem dönt a meghívás vagy pályázat ki­írása tekintetében. Meglehet, hogy néhány hét múlva más elhatározás­ra jut a város vezetősége és behe­lyettesíti a tanácsnoki állást, de egyelőre korai volna e tekintetbea is a találgatás. Vájjon ilyenek-e ma is a taná­rok P... És a tanulók, az osztálytársak? Meg van-e vájjon ma is az a meg­hittség, az a melegség, amely bennünket összetartott. El­szorul a szivem, ha a mi »quadri­folium pratensae<<-nkre gondolok, a hogy a jó Leffler Samu bácsi sze­retett bennünket: Csiky Jóska, Jóba Elek (»jóbalek«), Friedmann Gyula s én. Hová lett már az első kettő. Az én drága, jó barátaim, a kedvesek, a nemesek, az igazán nagyrahivatottak. Az első, a kiváló egyetemi profeszor, a másik, aki saját magából nevelt egy igazi, szakavatott nagyralátó iparost, aki naggyá fejlesztette az édes atyjától rámaradt, valósággal azonban rá­szakadt kis nyomdaüzemet és sú­lyos orgánummá a kis vidéki la­pocskát, a hetenként egyszer meg­jelent »Nyirvidék«-et. Szép napok, szép émlékek. Könnyesek, de mo­solygósak szemeim, - szomorú s egyben vidám a lelkem, ha vissza­gondolok rátok. Mikor »ülés«-t tar­tottunk (néha igazán komolyakat is) a jó Ziza néninél, (id. Jóba Elekné), amott a hátulsó szobában. (Jóba Évába persze mindhárman egyformán szerelmesek voltunk, de a hálátlan csak Csiky Jóskát kér­te meg, hogy emlékkönyvébe irjon s nem gondolt akkor arra, hogy milyen tövist szúr ezzel például én belem.) No meg mikor éjszakán­ként a matúra előtt »készültünk« a Csiky Jóska szobájában (a pa­rochián), meg - megzavarva néha egyik jóizii káplán által, — ugy emlékszem Pápaynak hívták, — aki figyelmeztetett bennünket, hogy egy kissé csendesebben »tanuljunk«, mert István bácsi (Verzár István) fel talál ébredni, sőt esetleg rossz néven veszi, ha látja, hogy a tu­dományt, természetesen a parochia pincéjéből csodálatos módon oda­került butéliákból szivjuk. Ugyancsak a matúrára készülés idejében esett Szabó Szepinek egy német frájla iránti halálos szerel­me. Amint én a latinban, ő a né­metben volt kiváló nyelvtudós s egy izben az imádott nőt hellyel kínálva meg, ekként szóla: »platzen Sie, Fráulein«. Hol vagy már Kolos Samu, a vasszorgalotn mintaképe ? Csak ol­vasni, azt nem szerettél. »Eredeti­ben« olvasni. Pedig bizony Po­rubszky nagyon megkövetelte az iro dalmi müvek eredetiben olvasását s abból kivonatok készítését. Ezzel szemben mit tettél te? Akitől csak lehetett, kikönyörögted a kivonato­kat, e sületlenségeket nagy fáradt­sággal mind végigolvastad s ezek­ből compiláltál magadnak össze egy másik kivonatot, nem gondol­va arra, hogy sokkal kisebb fá­radtsággal^ mindenesetre nagyobb gyönyörűséggel az eredetieket is el­olvashattad volna. Hiányozni fogsz a találkozóról te is, jó, szelid Szabó Dávid, mind­nyájunk kedves kis »Dávidká«-ja és sajnos, korán itt hagytál ben­nünket te is, Bélácskám: Ruhman Béla. Hozzád emlékeim azóta fű­ződnek, mióta eszemet tudom. Együtt gyerekeskedtünk, a porbari is együtt játszottunk, abban az idő­ben szomszédságban is laktunk s együtt dézsmáltuk a Dillinberger bácsi üzletének cukorkáit. Igazi lelki rokonság forrasztott össze ben­nünket s mi meglett férfi korunk­ban is mindig csak »Bélácska« s »Ernőcske« voltunk egymásnak. Váradi Zsiga, veled sem újítha­tom fel többé a tegeződést; sze­gény, ha élnél, te talán még emlé­keznél rá, hogy ugyan miféle nagy ügyben volt oly súlyos nézeteltéré­sünk, amely hónapokon keresztül »rftagázást« eredményezett. Nem lesz alkalmunk veletek sem találkozni, külföldre távozottak. Baumann Jenő, a tanulás bajnoka és Sztreska Imre, ki különös ki­szólásaid folytán sokszor gyilkos kacagásunk céltáblája voltál. Visz­szaemlékeztek-e ránk ezekben a na­pokban ? visszaemlékeztek-e elha­gyott, elhagyatott, meggyötört, bus, csonka hazátokra s ha rágondoltok, nem járja-e át bensőtöket valami meleg érzés ? S vájjon jobban érzi­tek-e ott magátokat a gazdag Ame­VIRÜ6KEDVELŐKNEX FQHTOS Ha igazán gyönyörű cserepes virágokat, szobnnSvényeket, kerti-virágokat akar nevelni, használjon : K U T A S Y - FÉLE Sirius növény tápsót Ez a 16 év óta nagyszerűen bevált több­ször kitüntetett reális készítmény nagy se­gítségére lesz Önnek! Virágait bámulni fog­ják ! Szerezze be azonnal, de csakis Siriust fogadjon el! Egy csomag (15 adag) bő uta­sítással ' pengő 2o fillér. Kapható drogériákban, gyógyszertárakban, mag- és virágüzletekben mindenütt. 5 cso­magot bárhová bérmentve küld a készítő cég: Kutasy Dániel Sirius-labo­ratoriuma Balassagyarmat. 2174-6 rikában, mint mi itt, a koldus-or­szágban; s az esetleges anyagi siker kárpótol-e vájjon titeket azért a felemelő érzésért, amely bennünket elfog, mikor arra gondolunk, hogy itt élnünk s halnunk kell!?... A »Bessenyei« Önképző Kör meg van-e még s ugy van-e meg, mint a mi időnkben, hová a Kisfaludy Társaság tagjait is megszégyenítő komolysággal, lelkiismeretességgel, lelkesedéssel s buzgó törekvéssel jártunk el s mint \talóságos oracu­lumot lestük az elnök Porubszky megjegyzéseit. Visszaemlékszem a tisztikar megválasztását megelő­ző izgalmakra. Mint egy igazi méh­raj zsongtunk, mint politikusok agitáltunk, mig megválasztottuk Tóth Lacit alelnöknek s Hudák Jancsit titkárnak. S nem szégyellem bevallani, hogy ma is hálásan gon­dolok Tóth Gyulára (»Tógyer«) és' Schmotzer Pistára, mert az ő két szavazatuk döntötte el az én fő­jegyzőségemet. Nagy dolgok voltak ezek akkor, Hiszen minden szombat délután ránk figyelt a többi szem, ellen­őrizve, hogy tisztünket a közóhaj­nak megfelelően töltjük-e be. Je­len, komoly hivatásodban vissza­emlékszel-e Sexty Kálmán, hogy mi lyen frenetikus hatást értél el a »Tót táncmestere c. monológ elő­adásával ?... ...Folytathatnám még. Az emlé­kek csak ugy tolakszanak bennem: március 1 5-iki ünnepségek, majális, udvarlások, szerelmek, Bessenyei Köri estélyek, érettségi vizsgákra vonatkozó reminiszcenciák... de ta­lán elég volt s talán nem is jó olyan sokat turkálni abban az avar­ban, talán egy kissé fáradt ván­dorok is vagyunk már, talán lesz­nek közöttünk olyanok, kiket kelle­ténél jobban meggyötört az élet s túlságosan fájna nekik a visszaem­lékezés s talán nekem is gyöngül már a szemem s még azt hihetné valaki, hogy — könnyesek. Stibi József telefonszáma 579. Teasütemények és mindenféle cukrászsütemény K U G L E R ca. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alap­ján p ó t a n y a g m e n te ten Sipos cukrásznál Római katholikus bárpalota. 4 <£TELEF0NSZÁM:3 13. SZANATÓRIUM, sebészeti, szülészeti és belbeteg^knek. Röntgen laboratórium. Ápolási díj közös szobában 8 pengő, külö i szobában 16 pengő naponta. Orvosát rainden k'™- ^mi Nyíregyháza, Káliéi-utca 42. szám. A /

Next

/
Thumbnails
Contents