Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-29 / 120. szám

<204 JNÍYÍRYIDÉK. 1929. május 19. A hős magyar halottakról Irta: Péter Károly Az elmúlt vasárnapot a világborúban elesett hősök emlékének szentelte az ország. Megelevenedett, élettel, gondolatokkal, élő, fájó, sajgó, reménykedő, büszke és megaláztatástól reszkető érzelmekkel telt meg a halottak néma birodalma. A feltámadás gondolata az enyészettel az elhomályosuló mult az emlékezéssel kelt harcra. Az egymásmelleit nyugvó magyar ,német, szerb, orosz hadfiak megbékélve alusszák örök álmukat, a katonásan egymás mellet sorakozó kis keresztek, kövek táblái csak az ott nyugvó nevét, korát, halála idejét jelzik s hány pihen a vén Európa legkülömbözőbb helyén jeltelenül. De ugy az itt nyugvó, mint az elrabolt magyar földben, vagy idegen országban szendergő hősök szelleme egy kérdéssel fordul felénk: Mi megtettük kötelességünket Hát ti, itt maradt élői e kornak megtettétek-e? Tanultatok-e a nagy véráldozatból, kötelességteljesitésből, önfeláldozásból annyit, hogy hasonló áldozattal egymást megbecsülve ,boldogabb jövőt építsetek itt maradt árváink, özvegyeink számára. Tudjátok-e ugy szeretni a hazát, ahogy mi, kik vérünkkél, életünkkei tettünk róla tanubizony ságot ? Minden magyar lelkébe belehasit ez a gondolat, ez a kérdés, s bizony, ha önmagunkbaszállva e kérdésre gondolunk, ha az elmúlt tizenegy évre és a mára gondolunk, pirulva kell bevallanunk, hogy a felelet:... nem! Megdobbant a magyar föld szive, megmozdultak az ősök szellemei s az ősmagyar erények: a vitézség, a hazaszeretet, a legborzalmasabb kézitusák, ágyuharcok, gáztámadások fullasztó, marcangoló, pusztító viadalában is ott remegett a küzdők lelkében, az értük aggódó, imádkozó, dolgozó szülők, testvérek, hitvesek, gyermekek szivében. Egymásra gondolva és egymásért küzdve egy volt a cél, egy volt az akarat és győzött e maroknyi nemzet. A ti világotok volt ez! Immáron elnémult, örök példát nyújtó magyar hősi halottak! Kik egy boldogabb, dicsőbb magyar jövő gondolatával léptetek az örökálom birodalmába! Sötét, károgó hollósereg indult el keletről, egyik karmában tüzes csóvát, másikban gyilkos mérget tartva. Keletet már felgyújtotta, s az ártatlanul lemészárolt milliók vérében meglürödve járta pokoli veres táncát. Most nyugatra tekin* tett, s átrepülve a Kárpátokon e szerencsétlen nemzet szivében akart fészket rakni. Károgására porbahullott a magyar dicsőség, sárba taposták a nemzeti zászlót, eldobálva, a poros útszélen hevert az annyi dicsőséges győzelmet látott magyar fegyver, megzavarodott az elme, idegenül nézett egymásra a magyar, az összetört régi címer egy roncsdarabján egymást marva kesergett Trianon gyászmagyarja, hazájában hazátlanul, kirabolva, meggyalázva megalázva, rémjjüt tekintettel várta a kétes holnapot a történelmi nagy magyar múltról regélő székelyföld, felvidék, Bácska, Bánát, kikötőláncok helyett rabláncot csörgetett Fiume, s koldusbottal koldustarisznyával indult el életet koldulni, a nemrég díszmagyar ban ékeskedő magyar. A mi világunk ez, ma élő... Magyarok! Régi dicsőségünk epigonjai bűnbánattal elzarándokoltunk most hozzátok fényben, dicsőségben tün döklő hós halottak, kiknek néma ajka hang nélkül is vádol, emléke tiszteletet parancsol, szelleme a leghatalmasabb tanítómester. Tanítsatok meg bennünket, hogy szűnjék meg egymás gőgös lenézése, sértő, oktalan, bürokratikus szeparáltsága, legyünk egyek haza- és emberszeretetben, munkában, egymás megbecsülésében, mint ti egyek voltatok a küzdelemben és a halálban. Példátok némítsa el a kishitüeket, a rendbontókat, szellemetekből ihletett lelkű nemzetünk tettrekész energiája semmisítse meg a nemzetietlen, egyéni célok után törő, saját hazáját lenéző, idegenimádó élősdieket, hogy megfiatalodva, megerősödve, méltó utódaitok legyünk megdicsőült, szabad hazáért halt, hős magyíí halottak, dicsőségünk koronájának dicsőségre vezető tündöklő drágakövei! A Városi Dalegylet a kormányzói-dijas csoport versenyére is benevezett (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A Városi Dalegylet a debreceni országos dalosverseny előtt, a költ ségek részbeni fedezése céljából — amint arról már egy izben megemlékeztünk — nyilvános hangversenyt tart belépődíj nélkül a Sóstógyógyfürdő terraszán junitó 9-én vasárnap s csak önkéntes ado mányt fogad el a Dalegylet barátaitól. Munkatársunk érdeklődött a Dalegylet elnökségénél, hogy mi lesz a sóstói hangverseny programmja. Erre vonatkozólag a következő felvilágosítást kaptuk: A Sóstói hangverseny részletes programmjáról egyelőre még korai beszélni, annyit azonban közölni lehet a nagyközönséggel, hogy a Városi Dalegylet résztvesz nemcsak az első csoport versenyében, hanem a kormányzói díjas csoportban is. Az előbbi csoportban 31 dalárdával veszi fel a legszebb küzdelmet. Az első csoport kötött versenydarabja Szabolcska —Sztára: Hegyi beszéd c. énekkari darabja, amely nagy fegyelmezettséget, abszolút biztos taktusérzéket kíván meg az énekesektől. A kormányzói díjas csoport kötött versenykara pedig: A tamási bíró háza magyar népdal, amelyet Kemény Dezső irt át nagyszabású énekari darabbá. Mindkét versenydarabot be fogja mutatni a Városi Dalegylet a nagyközönségnek. Itt említjük meg azt is, hogy az országos dalosszövetség efnökMlndentttt kapható!_ Orsu. Termeli s Magy. Tejszövetkezet! K5zpon| Badapeat, I., Horthy Mlklóa-at 11*121. sége a Városi Dalegyietet kérte fel arra, hogy junius 30-án vasárnap a debreceni ev. templomban az istentiszteleten is működjék közre. E napon ugyanis Debrecenben minden templomban ünnepi istentisztelet lesz, amelynek keretében az erre felkért énekkarok is közre fognak működni. Legyünk ott mindannyian a Városi Dalegylet sóstói hangversenyén s támogassuk nemes törekvéseiket ! Leventéi; a Hősök Emlékünnepén A (nyíregyliázi városi és tanyai leventék vasárnap délelőtt a Nykise sporttelepén áldoztak a Hősök emlékének (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Az évről-évre mind nagyobb méreteket öltő májusi Hősök ünnepe olyan hatalmas tömegeket vonz a Hősök temetőjébe, hogy azoknak az ünnepség színhelye körüli elosztása nehézségekbe ütközött, azért már évek óta a nyíregyházi városi és tanyai leventék részére a főünnepséggei egyidőben külön rendezik meg a Hősök emlékünnepét. Az elmúlt években a Buza-téren, most vasárnap pedig a Hősök temetőjéhez közel fekvő Nykise „ sportpályán volt a leventék Hősi emlékünnepe, ahová vasárnap reggel 9 órakor sorakoztak fel városi és tanyasi leventéink a leventeoktatók vezeSZERDÁN—CSÜTÖRTÖKÖN SZENVEbÉLY GRETA GARBÓ és CONRAD NAGEL AZ APOLLOBAN. APOLLO tése alatt példás rendben és fegyelmezettséggel. A gyönyörű jegenye nyárfa sorokkal szegélyezett hatalmas sportpályán impozáns négyszöget alkotott a leventék daliás tömege a középen felállított és nemzetiszínű zászlókkal díszített szónoki emelvény körül. Az oktatóparancsnokok vezetésével felhangzik száz és száz levente ajkáról a magyar Hiszekegy imádságos éneke, amely után Krómy Károly dr. a Leventeegyesület elnöke lép a szónoki dobogóra és lelkes, meghatott szavakkal megnyitja a nyíregyházi leventék Hősi emlékünnepét. Kedden Kedden Marcella Albani és CarI De Vogt Öröklött vér A bűnhődés diámája 8 felvonásban Sussy Vernon és Albert Steinrück Riport a modern leánykereskedők J»aJLM ltPJRSki X*tizeimeiböl 9 felvonásban Ezt a műsort csak felnőttek nézhetik m

eg Szerdán Csütörtökön Greta Garbó minden idők legnagyobb alakításával (Egy veszedelmes asszony) Egy ulánus tiszt és egy orosz kémnő szerelmi regénye 10 felv. — Irta: Ludvig Wolf és a kisérő műsor Előadások kezdete ; hétköznapon 5, 7 és 9 órakor Az ünnrepi beszéd Az elnöki megnyitó után Walter Géza dr. pénzügyi titkár, a Szabolcsvármegyei Turáni Kör titkára mondott ünnepi beszédet: Leventék! Magyar Testvérek! Minden év május havának utolsó vasárnapját a halott magyar hősöknek szenteljük. Mikor legszebb a tavasz, gyöngyvirágos május hónapban, mikor fű, fa ,virág zsendül, erdő, mező zöldül, amikor fiatal, szerelmes .boldog életét éli a természet, amikor legszebb ez az élet, akkor azoknak a temetőjébe zarándokolunk el, akik ezt a legszebb életet, fiatal ,erős életüket adták oda, áldozták fel a haza oltárán. Régi évszázadok véres magyar dicsőségét támasztotta fel újra az 1914-ben ránkszakadt világháború és a magyar név ismét belekerült a világ nyelvkincsébe. A magyar név félelmesebb lett, mint e^er év előtt, amikor a külföld népei mindennapi imájukba azt a könyörgést is beleszőtték: és a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! És ez annál nagyobb dicsősége volt harcos véreinknek, mert ezer év előtt harcolni vágyó, támadó ,kalandszomjas ősök tették félelmessé a magyar nevet, a világháborúban pedig békés munka mellől harctérre szólított, szelid, jólelkű emberek és aggódó családapák ,akiknek hősiessége éppen ezért százszorta csodásabb, ezerszerte szentebb! Hősiességüknél, vitézségüknél csak lovagias, nemes lelkük volt nagyobb. Amint a velünk ellenséges világnépek háborús krónikája a hosszú négy éves harcok alatt soha sehol fel nem jegyzett ma-