Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-29 / 120. szám

1929. május 29. J/VÍRYIDKE, 3 Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Merénylet egy hirlaptudósitás ellen EMnt, hogy a cikk ellen a merényletet maga a felelős szerkesztő követte el Ezzel a címmel a következő levelet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő ur! Mégis csak sok, ami sok. Nem hagyhatom szó nélkül azt a legújabb önkény eskedést, melyet a »Kulturnap Kisvárdán« c. tudósítás ellen elkövetni méltóztatott. Hiszen hol van az a világon, hogy egy legrégibb munkatársak közé tartozó dolgozónak bevezetéssel, — mondjuk prológgal — ellátott tudósítását egyszerűen trianoni asztalra tegyék és önkényesen, a szerző meghallgatása nélkül fölszabdalják, s ide-oda illesztgessék a darabkákat. Tehát kulturnap szólott a tudósítás. Amidőn Szerkesztő urnák átadtam a cikket, emlékszem híven reá, ez volt a válasza: hosszú nem férünk, csak plasztikai tudósítást kérünk. — De bevezető rész nélkül nagyon rövid a tudositásom s rá kell mutatnom arra, hogy tulajdonképen szép keretet kell adni a képhez, mely kép keret nélkül talán nem az, amit magán? e1e> tudok képzelni. A tanítóság munkáját sokra tudom értékelni. A nemzet ugarában (lehet lelki, földi) az ö ekéjök nyomán borulhat zöldbe az ország vetése. Ezt a vetést is érheti jégverés; de azért termettek B. Eötvös Józsefek, Petőfi Sándorok, Herczeg Ferencek, hogyvédelmökre keljenek a könyv terjesztőinek munkájánál. A sajtótól a népnevelés munkájáig bozóttól j takart parlag föld terül ei. Taka- ! rékosság meg magyar könyvhéttel próbálgatják a szédítő mélységet áthidalni. Csak nem megy az oly könnyen. A tanítóság munkája keíl ahhoz, hogy állandósulható siker következhessen be. Es éppen ily gondolatok kitermelése elé vet gátat a Szerkesztő ur, akkor, amikor az alanyt az állitmánytől kettős ponttal, vagy távlattal választja el. Olvasom a plasztikai tudósító részt: ötvenöt község, száznyolcvan főnyi tanitószázad tavaszi gya korlatára. Hát hol van a beszédrész? Nincs! Papírkosár nyelte el. Nem is kell ennek a magyar nemzetnek őszinte szó, csak sötétben való tapogatózás. Még a sajtó sem akarja megérezni mi van az ő javára és hasznára! Péntek estétől vasárnap reggelig tartott a mélységes bánkódásom. Nem értettem meg a Szerkesztő urnák szombat reggel felém intézett szózatát: — Miért nem irtái hosszabb bevezető részt a tudósításodhoz? Nem pedig azért, mert a Nyirvidék szombati számának a buji lelkészi ünnepségről szóló közleményét olvastam át figyelmesen: az első oldal hasábjaira csak futó pillantást vetettem. »Nemzetnevelés«. Szói a cim. Közismert fogalom. Torkig vagyok vele.. Meggörnyedtem már a terhétől. Nem nekem való. Kisujjamban hordozom a nemzetnevelés tantételét. Ha másnak nem kellett a múltban, nekem se kell. Vasárnap reggel .megint belepillantok a Nyirvidék szombati számába. »Lecke« szó kitűnően szedve. Gondolkodtat. Ol vasom a sorokat eleitől. Mintha az én tollamból származna az egész, Nos Szerkesztő ur, csak most emlékeztem vissza szombaton reggel tett szavaira: — Miért nem irtál hosszab bevezetést tudósításodhoz? Hát személyes átadáskor miért tiltakozott ellene? Vezércikkre volt szüksége a lapnak. Most már nyilván láttam, hogy a tudósítást a szerkesztő ur bölcsen értékelte. Juttatott belőle az első helynek, juttatott a plasztikait elraktározó fióknak, Igy már szent a béke. Ennem haragszom érte. Végtére egy szerkesztőnek jobban kell értenie ahhoz: mit hogyan helyezzen el, mint az anyag szállítónak, legyen bár az anyagszállitó egyszersmmt termelő is. Hanem ha már itt tartunk, nem hagyhatom megemlítés nélkül, melyszerint történt'' a közelmúltban más sérelem is velem. Ott ahol hihetetlenül feltűnően szép siker elkönyvelését jelentettem — nagyon plasztikaira soványitott rajz látott napvilágot. Pedig ez a rajz nagyon megérdemelte a reá kent színes ecset vonásokat. Egy másik szemleutrói beküldött tudósítás hét nap multán látta meg a napvilágot. Ez azért sérelmes, mert azt tételezhetik fel rólam, hogy lustaságból én voltam a mulasztó, holott huszonnégy órán belül a szerkesztői asztalra került a kézirat. Legalább ilyenkor »tárgyhalmaz miatt késett«, vagy valami más mentést használna fel a tudósítóval szemben, ki különben megkülönböztetett tisztelettel igaz hívének vallja magát. Tudósító. A szerkesztő nyilatkozata gyár gyávaságot, magyar megadást ,magyar félelmet, vagy magyar meghunyászkodó könyörgést, — ugy azt sem foghatták ránk, hogy a magyar kegyetlen volt, ok nélkül ölt, vagy felrúgta volna az emberiességnek, a védtelenek és gyengék védelmének még a harctéren is kötelező krisztusi szabályait. Ez az oka annak, hogy a háború befejezése után a velünk hadban állott népek egymásután fognak velünk baráti kezet, legelőször legelkeseredettebb ellenségünk az olasz, mert becsületesen harcoltunk a harctereken és becsületesen harcolt az a 680.000 magyar ember ,akik a világ minden táján szétszórva pihennek ma hősi sírjukban. Becsülettel küzdöttek szenvedtek és meghaltak a hazáért és még holtuk után is megbecsülést, tiszteletet szereztek a magyar névnek! Szenteljük ezt a mai napot nekik és emlékezzünk meg róluk azzal a szent emlékezéssel, melyet ők, akik meghaltak azért, hogy mi élhessünk, méltán elvárhatnak tőlünk. Jaj annak a nemzetnek, amely nem tiszteli nem becsüli a multak dicső emlékeit. — Jaj annak a népnek, melynek lelkéből kivész az apák és ősök kegyeletes tisztelete! Jaj annak a nemzedéknek, amely nem igyekszik méltó utóda lenni a dicső elődöknek! Elmondotta azután ünnepi beszédében VValter Géza dr., hogy milyen szép hősi kultuszt űz Olasz ország és a magyar Dunántul, majd igy folytatta : Magyar • leventék! Öleljétek lelketekre a hősi sírokat és azok elpihent lakóit! Az eke szarva mellől, amikor piros hajnalon, zöld mezőben, fehér ökörrel szántotok, vagy az aranyló kalásztengert aratjátok, vessetek egy pillantást errefelé, a nősök temetője felé és küldjetek ide egy halk üdvözletet, egy röpke fohászt. Kis műhelyetek munkaasztaláról, ahol a kisipar remekei készülnek munkás kezetekben, szálljon ide egy-egy pillanatra magyar lelketek, agyárakból, földalatti és földfeletti építő munkátokból, vagy kereskedői boltotokból, ahol fáradoztok, alkottok és szenvedtek a magyar jövőért, pillanatnyi pihenőtökben repüljetek ide a gondolat szárnyán a hősök csendes ,hüvés sirdombjára és uj erőt, uj kitartást, uj ^kedvet és uj reményt szívjatok lelketekbe. Halljátok meg és értsétek meg hőseink szellemszavát: Mi meghaltunk becsülettel a hazáért, tőletek csak azt kívánjuk, hogy élni tudjatok becsülettel a hazáért! Magyar Leventék! — Letiprott, szegény hazánk szemefénye, reménysége, a szebb magyar jövő zálogai vagytok. Nagy feladatok megoldói, nagy célkitűzések és nagy célelérések kiválasztottjai magyar leventék! Szeressétek, ápoi játok, őrizzétek a magyar hősök emlékezetét, hogy az emlékezet állandó gondolattá váljon, a gondolat érzéssé ,az érzés akarattá erősödjék és az erős akarat az elhunyt hősökhöz méltó nagy tetteket szüljön! Ugy legyen! A mély figyelemmel, áhítatos --csendben hallgatott ünnepi beszéd után a Himnusz eléneklésével fejeződött be a leventék Hősi emlékünnepe, amely után a kegyeleti staféta befutását várták meg a leventék, majd a Hősök temetője elé vonultak fel és résztvettek a diszmenetben . — Vasúti menetrend-könyv, mely az összes vonalak csatlakozását is magában foglalja, 60 fillérért kapható az Ujságboltban. Előre kell bocsátanom, hogy Bökényi Dani bátyám egyike legkedvesebb munkatársainknak. Csak egy hibája van, hogy nagyon hosszura ereszti mondanivalóit, s ha akármilyen kisebb jelentőségű eseményről emlékezik meg, olyan nagy bevezetést csinál neki, mintha legalább is országos dologról volna szó. En ezt már több izben megmondottam neki egyenesen a szemébe, de minden intelmem falrahányt borsó volt. Dani bácsi rendületlenül szállította a kilóméteres cikkeket. Egyszer aztán megsokalltam a dolgot és egy-két beszámolóját alaposan megkurtítottam. Tudniilik az ő általa sérelmezett késedelmek éppen abból az okból keletkeztek, hogy tul,hosszú volt a cikke. Hogy a késedelmet elkerüljem, csak egy mód állt rendelkezésemre: rövidíteni. Ugylátszik azonban, Dani bácsinak sem az egyik, sem a másik megoldási módszer nincs ínyére, miért is, hogy a kecske is jóllakjék, meg a káposzta is megmaradI jon, az az ötletem támadt, hogy ha Dani bácsi mégegyszer ilyen hosszú cikket hoz be a szerkesztőségbe, akkor egyszerűen kettőt csinálok belőle. Igy is történt. Egy szép napon beállít Dani bácsi és hoz egy csomó kutyanyelvet ezzel a címmel : » Kulturnap Kisvárdán.« Mindjárt megmondtam neki, hogy a cikk hosszú, de ő azt mondta, hogy rövidebben nem lehetett meg irm azt, ami benne van. No ha nem, akkor gyerünk az ollóval. Mikor Dani bácsi becsukta maga mögött az ajtót, elolvastam a cikket és föltevésem alaposnak bizonyult. A bevezetés szép kis kerek egész volt, no ezt levágom — gondoltam, — jó lesz vezércikknek, adjuk neki ezt a címet: Nemzetnevelés. Aláirtam az ő nevének kezdőbetűjét: B. D. A másik része az erdeti címmel,: Kulturnap Kisvárdán jött és megmaradt rajta az ő eredeti aláírása, nevének végbetűi: 1.—I. A többit már tudja az olvasó. A vezércikk egy kissé kurtára sikerült, ezért szombaton reggel, amikor találkoztam vele az utcán, mái messziről elkiáltottam neki: — Miért nem irtál hossza^, bevezetést ? O még akkor sem tudta, hogy miért kérdezem ezt tőle, mert saját bevallása szerint csak vasárnap vette észre a csalafintaságot. Azt hiszem, több magyarázatra nincs szükségem s Dani bácsi is okulni fog az esetből: Máskor vagy hosszabb bevezetést ir értékes riportjaihoz, vagy pedig külön írja meg elmélkedéseit. DIADAL Ma, kedden utoljára 6 és 9 órakor Bernhard Gfitzke és Asta Nielsen A veszedelmes életkor KARÍN MICHAELIS világhírű regényének filmváltozatata 10 felv. 1 Betűk az égen Megrázó repülőfilm 7 felv. Az előadásunkat 7 lap saját zenekarunk kiséri. Következő műsorunk: Verebes Ernő A luxusvonat Helene Costello Cseréljünk férjet iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii Tulhalmozott áruraktáramat rendkívüli olcsó árban igyekszem a nagyérdemű közönség rendelkezésére bocsájtani. Olcsó kárpitos- és butoráru vásár SUHANESZ kárpitos- és butoráru csarnokában Nyiregyháza, Kállay-u. 4. Telefon ; 319. 3368—20 lllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllilllllllllllllllillUI