Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-29 / 120. szám

1929. május 29. J/VÍRYIDKE, 3 Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Merénylet egy hirlaptudósitás ellen EMnt, hogy a cikk ellen a merényletet maga a felelős szerkesztő követte el Ezzel a címmel a következő le­velet kaptuk: Tisztelt Szerkesztő ur! Mégis csak sok, ami sok. Nem hagyhatom szó nélkül azt a leg­újabb önkény eskedést, melyet a »Kulturnap Kisvárdán« c. tudósí­tás ellen elkövetni méltóztatott. Hiszen hol van az a világon, hogy egy legrégibb munkatársak közé tartozó dolgozónak bevezetéssel, — mondjuk prológgal — ellátott tudósítását egyszerűen trianoni asztalra tegyék és önkényesen, a szerző meghallgatása nélkül föl­szabdalják, s ide-oda illesztges­sék a darabkákat. Tehát kulturnap szólott a tu­dósítás. Amidőn Szerkesztő urnák átadtam a cikket, emlékszem hí­ven reá, ez volt a válasza: hosszú nem férünk, csak plasztikai tu­dósítást kérünk. — De bevezető rész nélkül na­gyon rövid a tudositásom s rá kell mutatnom arra, hogy tulaj­donképen szép keretet kell adni a képhez, mely kép keret nélkül ta­lán nem az, amit magán? e1e> tudok képzelni. A tanítóság munkáját sokra tudom értékelni. A nemzet ugarában (lehet lelki, földi) az ö ekéjök nyomán borulhat zöldbe az ország vetése. Ezt a vetést is ér­heti jégverés; de azért termettek B. Eötvös Józsefek, Petőfi Sán­dorok, Herczeg Ferencek, hogyvé­delmökre keljenek a könyv ter­jesztőinek munkájánál. A sajtótól a népnevelés munkájáig bozóttól j takart parlag föld terül ei. Taka- ! rékosság meg magyar könyvhéttel próbálgatják a szédítő mélységet áthidalni. Csak nem megy az oly könnyen. A tanítóság munkája keíl ahhoz, hogy állandósulható siker következhessen be. Es éppen ily gondolatok kitermelése elé vet gá­tat a Szerkesztő ur, akkor, ami­kor az alanyt az állitmánytől ket­tős ponttal, vagy távlattal választ­ja el. Olvasom a plasztikai tudósító részt: ötvenöt község, száznyolc­van főnyi tanitószázad tavaszi gya korlatára. Hát hol van a beszéd­rész? Nincs! Papírkosár nyelte el. Nem is kell ennek a magyar nem­zetnek őszinte szó, csak sötétben való tapogatózás. Még a sajtó sem akarja megérezni mi van az ő javára és hasznára! Péntek estétől vasárnap regge­lig tartott a mélységes bánkódá­som. Nem értettem meg a Szer­kesztő urnák szombat reggel fe­lém intézett szózatát: — Miért nem irtái hosszabb be­vezető részt a tudósításodhoz? Nem pedig azért, mert a Nyir­vidék szombati számának a buji lelkészi ünnepségről szóló közle­ményét olvastam át figyelmesen: az első oldal hasábjaira csak futó pillantást vetettem. »Nemzetneve­lés«. Szói a cim. Közismert foga­lom. Torkig vagyok vele.. Meg­görnyedtem már a terhétől. Nem nekem való. Kisujjamban hordozom a nemzetnevelés tantételét. Ha másnak nem kellett a múltban, nekem se kell. Vasárnap reggel .megint belepillantok a Nyirvidék szombati számába. »Lecke« szó kitűnően szedve. Gondolkodtat. Ol vasom a sorokat eleitől. Mintha az én tollamból származna az egész, Nos Szerkesztő ur, csak most emlékeztem vissza szombaton reg­gel tett szavaira: — Miért nem irtál hosszab be­vezetést tudósításodhoz? Hát sze­mélyes átadáskor miért tiltakozott ellene? Vezércikkre volt szüksége a lap­nak. Most már nyilván láttam, hogy a tudósítást a szerkesztő ur bölcsen értékelte. Juttatott belőle az első helynek, juttatott a plasz­tikait elraktározó fióknak, Igy már szent a béke. Ennem haragszom érte. Végtére egy szerkesztőnek jobban kell értenie ahhoz: mit hogyan helyezzen el, mint az anyag szállítónak, legyen bár az anyagszállitó egyszersmmt termelő is. Hanem ha már itt tartunk, nem hagyhatom megemlítés nélkül, melyszerint történt'' a közelmúlt­ban más sérelem is velem. Ott ahol hihetetlenül feltűnően szép siker elkönyvelését jelentettem — nagyon plasztikaira soványitott rajz látott napvilágot. Pedig ez a rajz nagyon megérdemelte a reá kent színes ecset vonásokat. Egy másik szemleutrói beküldött tu­dósítás hét nap multán látta meg a napvilágot. Ez azért sérelmes, mert azt tételezhetik fel rólam, hogy lustaságból én voltam a mu­lasztó, holott huszonnégy órán be­lül a szerkesztői asztalra került a kézirat. Legalább ilyenkor »tárgy­halmaz miatt késett«, vagy valami más mentést használna fel a tu­dósítóval szemben, ki különben megkülönböztetett tisztelettel igaz hívének vallja magát. Tudósító. A szerkesztő nyilatkozata gyár gyávaságot, magyar meg­adást ,magyar félelmet, vagy ma­gyar meghunyászkodó könyör­gést, — ugy azt sem foghatták ránk, hogy a magyar kegyetlen volt, ok nélkül ölt, vagy felrúgta volna az emberiességnek, a védte­lenek és gyengék védelmének még a harctéren is kötelező krisztusi szabályait. Ez az oka annak, hogy a háború befejezése után a velünk hadban állott népek egymásután fognak velünk baráti kezet, leg­először legelkeseredettebb ellen­ségünk az olasz, mert becsülete­sen harcoltunk a harctereken és becsületesen harcolt az a 680.000 magyar ember ,akik a világ min­den táján szétszórva pihennek ma hősi sírjukban. Becsülettel küzdöttek szenved­tek és meghaltak a hazáért és még holtuk után is megbecsülést, tiszteletet szereztek a magyar név­nek! Szenteljük ezt a mai napot ne­kik és emlékezzünk meg róluk az­zal a szent emlékezéssel, melyet ők, akik meghaltak azért, hogy mi élhessünk, méltán elvárhatnak tőlünk. Jaj annak a nemzetnek, amely nem tiszteli nem becsüli a multak dicső emlékeit. — Jaj an­nak a népnek, melynek lelkéből kivész az apák és ősök kegyeletes tisztelete! Jaj annak a nemzedék­nek, amely nem igyekszik méltó utóda lenni a dicső elődöknek! Elmondotta azután ünnepi be­szédében VValter Géza dr., hogy milyen szép hősi kultuszt űz Olasz ország és a magyar Dunántul, majd igy folytatta : Magyar • leventék! Öleljétek lel­ketekre a hősi sírokat és azok el­pihent lakóit! Az eke szarva mel­lől, amikor piros hajnalon, zöld mezőben, fehér ökörrel szántotok, vagy az aranyló kalásztengert aratjátok, vessetek egy pillantást errefelé, a nősök temetője felé és küldjetek ide egy halk üdvözletet, egy röpke fohászt. Kis műhelyetek munkaasztaláról, ahol a kisipar remekei készülnek munkás keze­tekben, szálljon ide egy-egy pillanatra magyar lelketek, agyá­rakból, földalatti és földfeletti építő munkátokból, vagy kereske­dői boltotokból, ahol fáradoztok, alkottok és szenvedtek a magyar jövőért, pillanatnyi pihenőtökben repüljetek ide a gondolat szárnyán a hősök csendes ,hüvés sirdomb­jára és uj erőt, uj kitartást, uj ^kedvet és uj reményt szívjatok lel­ketekbe. Halljátok meg és értsé­tek meg hőseink szellemszavát: Mi meghaltunk becsülettel a ha­záért, tőletek csak azt kívánjuk, hogy élni tudjatok becsülettel a hazáért! Magyar Leventék! — Letiprott, szegény hazánk szemefénye, re­ménysége, a szebb magyar jövő zálogai vagytok. Nagy feladatok megoldói, nagy célkitűzések és nagy célelérések kiválasztottjai magyar leventék! Szeressétek, ápoi játok, őrizzétek a magyar hősök emlékezetét, hogy az emlékezet állandó gondolattá váljon, a gon­dolat érzéssé ,az érzés akarattá erősödjék és az erős akarat az el­hunyt hősökhöz méltó nagy tette­ket szüljön! Ugy legyen! A mély figyelemmel, áhítatos --csendben hallgatott ünnepi beszéd után a Himnusz eléneklésével fe­jeződött be a leventék Hősi em­lékünnepe, amely után a kegye­leti staféta befutását várták meg a leventék, majd a Hősök temetője elé vonultak fel és résztvettek a diszmenetben . — Vasúti menetrend-könyv, mely az összes vonalak csatlako­zását is magában foglalja, 60 fil­lérért kapható az Ujságboltban. Előre kell bocsátanom, hogy Bökényi Dani bátyám egyike leg­kedvesebb munkatársainknak. Csak egy hibája van, hogy nagyon hosszura ereszti mondanivalóit, s ha akármilyen kisebb jelentőségű eseményről emlékezik meg, olyan nagy bevezetést csinál neki, mint­ha legalább is országos dologról volna szó. En ezt már több izben meg­mondottam neki egyenesen a sze­mébe, de minden intelmem falra­hányt borsó volt. Dani bácsi ren­dületlenül szállította a kilóméte­res cikkeket. Egyszer aztán meg­sokalltam a dolgot és egy-két be­számolóját alaposan megkurtítot­tam. Tudniilik az ő általa sérel­mezett késedelmek éppen abból az okból keletkeztek, hogy tul­,hosszú volt a cikke. Hogy a ké­sedelmet elkerüljem, csak egy mód állt rendelkezésemre: rövidíteni. Ugylátszik azonban, Dani bácsi­nak sem az egyik, sem a másik megoldási módszer nincs ínyére, miért is, hogy a kecske is jóllak­jék, meg a káposzta is megmarad­I jon, az az ötletem támadt, hogy ha Dani bácsi mégegyszer ilyen hosszú cikket hoz be a szerkesz­tőségbe, akkor egyszerűen kettőt csinálok belőle. Igy is történt. Egy szép na­pon beállít Dani bácsi és hoz egy csomó kutyanyelvet ezzel a cím­mel : » Kulturnap Kisvárdán.« Mindjárt megmondtam neki, hogy a cikk hosszú, de ő azt mondta, hogy rövidebben nem lehetett meg irm azt, ami benne van. No ha nem, akkor gyerünk az ollóval. Mikor Dani bácsi becsukta maga mögött az ajtót, elolvastam a cik­ket és föltevésem alaposnak bizo­nyult. A bevezetés szép kis kerek egész volt, no ezt levágom — gon­doltam, — jó lesz vezércikknek, adjuk neki ezt a címet: Nemzet­nevelés. Aláirtam az ő nevének kezdőbetűjét: B. D. A másik ré­sze az erdeti címmel,: Kulturnap Kisvárdán jött és megmaradt rajta az ő eredeti aláírása, nevének vég­betűi: 1.—I. A többit már tudja az olvasó. A vezércikk egy kissé kurtára sikerült, ezért szombaton reggel, amikor találkoztam vele az utcán, mái messziről elkiáltottam neki: — Miért nem irtál hossza^, bevezetést ? O még akkor sem tudta, hogy miért kérdezem ezt tőle, mert sa­ját bevallása szerint csak vasár­nap vette észre a csalafintaságot. Azt hiszem, több magyarázatra nincs szükségem s Dani bácsi is okulni fog az esetből: Máskor vagy hosszabb bevezetést ir érté­kes riportjaihoz, vagy pedig kü­lön írja meg elmélkedéseit. DIADAL Ma, kedden utoljára 6 és 9 órakor Bernhard Gfitzke és Asta Nielsen A veszedelmes életkor KARÍN MICHAELIS világhírű regényének filmváltozatata 10 felv. 1 Betűk az égen Megrázó repülőfilm 7 felv. Az előadásunkat 7 lap saját zenekarunk kiséri. Következő műsorunk: Verebes Ernő A luxusvonat Helene Costello Cseréljünk férjet iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii Tulhalmozott áruraktáramat rendkívüli olcsó árban igyekszem a nagyérdemű közönség rendelkezésére bocsájtani. Olcsó kárpitos- és butoráru vásár SUHANESZ kárpitos- és butoráru csar­nokában Nyiregyháza, Kállay-u. 4. Telefon ; 319. 3368—20 lllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllilllllllllllllllillUI

Next

/
Thumbnails
Contents