Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-04 / 101. szám

2 jrtÍRYIDÉK 1929. május 4. Zöld hitel Semmiesetre sem akarjuk megkondítani a veszély harangját, de az a mostoha időjárás, amelyik hónapok óta tart, súlyos aggodalommal tölti el nemcsak a közvetlen érdekelt mezőgazda réteget, ha nem az egész ország lakosságát. Magyarország megcsonkított formájában gabonatermésével él, vagy buúik. A trianoni békeszerződés •óta kormányaink szinte heroikus erőfeszítéseket tettek, hisz az állami gépezet motorjai dolgoznak, s különösen közgazdasági téren produkáltuk a legnagyobb erőfeszítéseket, Magyarország par excellence agrár állam lévén nincs abban az előnyös helyzetben, hogy ha valamilyen katasztrófa folytán ezen a területen kellő erőkhöz nem jut regresszálhassa magát, pl. ipari téren. Éppen ilyen okok miatt aggasztóak azok a jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy egyes vidékek vetése, igy különösen Szabolcs, Hajdú és Borsód megyében de az ország más vidékein is a Ihosszu s váratlanul hideg időjárás miatt tetemes százalékában veszen dőbe ment. Nem beszélünk itt arról a nagy munkaveszteségről, ame lyik a gazdatársadalmat érte, bár ez is felbecsülhetetlen értékű, de itt vannak vigasztaló momentumok, mert a magyar gazda élete úgyszólván örökös munkában telik el. Ez a szorgalom pótolni tud mindent, de nagy kérdés, hogy más területen pótolni lehet-e a károka".. E tekintetben sincs azon ban okunk a kétségbeesésre, mert tudvalévőleg Magyarország gabonatermését a májusi időjárás dönti el, Talán felvidul már a határ s az ázott földből feltörő csirákat fokozott fejlődésre ösztönzi a remélt jó időjárás' érlelő napja.. A magyar gazda szemét állandóan az égen tartja, ahonnan várja a jótékony esőt, a vetéshez szükséges időjárást, de most ezekben amegpróbáltatásos időkben tekintete azok felé a fórumok felé is fordul, akiktől segítséget vár. Dicséret és elismerés illeti a kormányt s elsősorban Mayer János földmivelésügyi minisztert, aki maga is szakavatott gazda lévén, kellő időben és méltó módon sietett a katasztrófával sújtott vidékek gazdatársadalmánaic segítségére. Az egységespárt agrárblokkja a minap nagyjelentőségű értekezletén konkrét formájában terjesztette a kormány elé a gazdatársadalom kívánságait, amelyeket, amint Mayer János beszédéből kitűnt, teljes mértékben akceptáltak is. Mindenekelőtt 2 és fél millió pengő hitelt juttatnak a fagykárosultak számára, amely hitel kamatmentesen kerül birtokukba, de sajnos hosszabb lejáratú kölcsönről ebbtn a pillanatban beszélnünk nem lehet, ugy hogy a gazdák a részükre nyújtott zöld hitelt, amelynek folyósítását a kormány a legrövidebb időn belül, s a legközvetlenebb módon nyújtani fogja, a tavaszi betakarítás után novemberig vissza kell fizetniök. Mi nagyon jól tudjuk, hogy bármennyire is jól esik a gazaatársadalomnak a kormány eme gondoskodása, mégis az ő munkájuk és az Ég segítsége fogja eldönteni az idei aratást. Biztosak vagyunk abban, hogy a gazda a maga feladatát fokozottabb mértékben fogja ellátni éppen a nehéz viszonyokra való tekintettel, amihez hozzátesszük reményeinket, elsősorban a kedvező időjárás beköszöntését, semmi okunk sem lehet arra, hogy túlságosan sötéten lássuk hazánk elközelgő közgazdasági -helyzetét. Ezrekre-menő sokaság kisérte utolsó útjára Eardos István knltnrtanácsnokot „meghalt a város szíve" — mondotta búcsúbeszédében Szobor Pál főjegyző (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Eltemettük a siratva búcsúztatott jó embert, a szeretet emberét, Kardos Istvánt. Olyan temetése volt, amilyenhez foghatót nem látott Nyíregyházán ez a generáció. Ott volt a város a maga egészében. Előkelőek, kisemberek, katonák, tisztviselők, cserkészek, leventék, diákok, munkások és munkásasszonyok. Ezrekre menő sokaság kisérte a fekete koporsót, amelyben a sziv, a szeretet fejedelme pihent. Ez a temetés megformálta Kardos István emberi nagyságát. Megmutatta, ki az igaz értelemben vett nagy ember. Mert lelki nagyság, átfogó erejű lelki nemesség kell ahhoz, hogy a legönzetlenebb manifesztációra, a minden hátsó gondolat nélkül való, a hálától, a rajongó szeretettől sugalt önkéntes felvonulásra serkentsen egy város népét, társadalmi osztályra, felekezetre való tekintet nélkül. Kardos Istvánt vezéreknek, fejedelmeknek kijáró impozáns ünnepélyességgel temették és az ünnep fenségét nem disz, nem dekoráció, hanem a felvonult polgárság hatalmas egysége adta meg, az az egy sziv, egy akarat, amellyel az ezrekre menő sokaság elkísérte a szeretet emberének koporsóját a sírig. Három órakor még eső hull, néhány percre aztán ragyogó májusi nap süt. A közönség sürii sorokban hullámzik a városháza felé, amelynek délszaki növényekkel díszített udvarán cserkészek és díszruhás hajdúk vőrségétől körülvéve nyugszik Kardos István koporsója. Egyházi, katonai polgári társadalmunk előkelőségei, a rendőrség, a hivatalok, egyesületek tisztikara, a Városi Dalegylet zászlós csapata, cserkészek, diákok, az iskolák igazgatói, a tanári és tanítói kar

; a közönség valamennyi társadalmi rétegének képviselői zsúfolásig megtöltik az udvart. A vármegyei tisztikar élén Kállay Miklós főispán, Mikecz István alispán, Virányi Sándor főjegyző jelenik meg, a városi tanács és a tisztikar dr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos polgármester vezetésével vonul fel. Itt vannak Énekes János prelátus, a gör. kath. káptalan küldöttei, itt van a katonaság küldöttsége Déschán Benő tábornokkal az élen, Majtényi Kiss Sándor rendőrfőtanácsos és a rend őrség tisztikara, Erdőhegyi Lajos országgy. képviselő, Debrecenbői Vásáry dr. polgármester vezetésévet' négy tanácstag jött át, közöttük a kiváló iró, műfordító Térey Sándor dr. és eljött Hankiss János dr. egyetemi tanár, a Debreceni Szemle szerkesztője Kardos István kulturális tevékenységének ismerője, méltatója. Gulyás Menyhért igazgató vezetésével felvonul a Városi Színház egész gárdája. A bejáratnál a város gyászfátyollal bevont lobogója leng. Szegény szivem... A koporsó mellett az összetört szívű özvegy, a kisfiú, a család Nyíregyházára érkezett tagjai. — Megkezdődik a szertartás. A Városi Dalárda énekében felsir a szivek fájdalma: Szegény szivem... hangzik az, ének és felcsuklik a zokogás. Minden szem könnyes. — Bartók Jenő dr. mond" magasan szárnyaló, mélyen megható ima keretében Kardos Istvánt jellemző erővel megrajzoló beszédet. — Mint a tenger, amelynek hullámai az éj setétjében villannak meg, — SZOMBATON VASÁRNAP AZ AP0LL0BAN HARRY LIEDTKEj • PÁROSAN SZÉP AZ ÉLET I SZOMBATON SAMBA AZ ŐSERDŐ HOSE A két szenzáció 17 felv. egy mísorban VASÁRNAP AZ AP0LL0BAN Pénteken Pénteken ZOLA EMIL Sr

ű regéay

e A mai idők regénye 14 felv. — Rendezte: Marcel L. Herbier. BRIGETTE HELM és ALFREO ABEL a főszerepekben Rendes helyárak. Szombaton Q^gRY LIEDTKE legújabb attrakciÓ3 filmje Vasárnap PÁROSÁN SZÉP AZ ÉLET Két életvidám fickó mulatságos kalandjai 10 fejezetben SAMBA, AZ ŐSERDŐ HŐSE Filmdráma a legsÖtétebbA frikából 7 fejezetben, eredeti felvételekkel Előadások kezdete : hétköznap 5, 7 és 9 órakor mondotta — Kardos István nagysága itt, a koporsó sötét gyászában tündököl. Rámutatott arra a nagy áldozatra, amelyet azzal hozott, hogy elhagyta az ifjúság tündérkertjét és a város közönségének szolgálatába állt. Járossy Sándor dr. búcsúztatja Kardos Istvánt a képviselőtestület nevében Bartók Jenő dr. imája után Járossy Sándor dr., a Nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnöke, városi képviselőtestületi tag megy a fekete drapériával bevont szószékre és Nyíregyháza képviselőtestületének nevében mond megható búcsút a következőkben: Gyászoló embertársaim! A majdnem mindent kiegyenlítő lialál a sirnál megszünteti a társadaiim és osztálykülömbségeket, megcáfolja az előítéleteket és megtanít arra, hogy a születésben és halálban mindnyájan egyenlők, por és hamu vagyunk. De nincs hatalma a halálnak árra, hogy az eltöltött életek szellemi és erkölcsi értékei közötti különbségeket kiegyenlítse, nincs hatalma arra, hogy kitöltse azt az űrt, amelyet egy olyan szellemi és erkölcsi értéknek elvesztése okozott, mint a mi elköltözött testvérünké volt. Ha valaki tanúbizonyságot tehet az ő kivételes szellemi tulajdonságáról, tisztult erkölcsi félfogásáról, ugy én vagyok az, akinek egy szűkebb körben éveken át munkatársam volt. Oly hűséges, odaadó, megértő, munkatárs volt, akinél hűségesebbet, odaadóbbat és megértőbbet elképzelni sem lehet. És amikor e város képviselőtestülete a szűkebb munkakörből elszólítva, a város kultúréletének élére állította, oda is magával vitte nagy tudását, tisztult erkölcsi felfogását, hűségét, odaadását és megértését. Ezekkel változtatta át a neki előlegezett bizalmat, szeretetté, hálává és nagyrabecsüléssé. Utolsó útjára kiséri őt Nyíregyháza város képviselőtestülete minden tagjának ez a szeretete, hálája és nagyrabecsülése, hogy abból fakadjanak sirján a megemlékezés nefelejts virágai. Szohor Páf: Meghalt a város szive... Járossy dr. búcsúztatója után Szohor Pál főjegyző jelenik meg a szószéken és meghatottan, majd a bensőséges szeretet erejétől érces, meleg szavakban rajzolja fel a temetési táblára Kardos István fenkölt alakját. Beszéde^ amelynek nyomán felsírnak a szivek a következő: Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Ez a nagy szürke udvar, melyben máskor visszhangzik a szó, milyen kicsi lett a jó ember tisztelőinek befogadására. Hányszor rótta végig útjait földi gondoktól terhelt fővel Kardos István, kinek szive tegnap hajnalban még mind nyájunkért dobogott. Most a kedves lábnyomok felett fekete ravatalon nyugszik a szegények imádsága: szivének utolsó dobbanását 50.000 ember keble vette át s egyénisége bennünk él tovább. Fejét nem a földi gond húzza le többé, az égi megkönnyebbülés simította derűsre arcvonásait. Nem ennek a nyírségi városnak akácos utcáin született; bevándorló volt, modern fegyverzetű uj telepes.. Itt ennél a könnyben áztatott koporsónál világlik fel teljesen előttem a mi városunk fejlődésének titka: bele tudja olvasztani magába a falai közé vetődött idegent, gyökerét ezer vékony szál lai köti a nyírségi földhöz, jobban félti annak ősi tradícióit s olyan intézmények megteremtet l