Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-04 / 101. szám

1929. másíts 4. JsfVíRYIDÉK. sén és fejlesztésén fáradozik, melyből neked lesz hasznod iskolásgyermek, elesett ember, szegény asszony. Munkássága nyomán a Te árbocodra szalad fel a dicsőség lobogója — Város! Felemelt fővel kérdezem tőletek — gyászoló testvéreim —volt-e ennél.a távozó férfiúnál közöttünk igazabb nyíregyházi ember? ^jzerette-e valaki jobban az iskola padjaiban növekvő ártatlan gyermeket, a szegényház hajlotthátu, meggyötört lakóit, volt-e türelmesebb valaki a hangosan követelő álszegényekhez és hullott-e valakinek áldott kezére több könycsepp, mikor egy falat kenyeret nyújtott az éhezőknek? Csak ma csordul ki több könnynek árja a néma szemgödrökből, mikor megnyíltak a Városháza szárnyas kapui, hogy utolsó földi útjára bocsássák ki leghűségesebb gyermeküket. Ha Kardos Istvánt jellemezni akarom, mint symbólum égő sziv jelen meg előttem. Lángja nem perzsel, mert cselekedetei és szavai mindig egyenesek voltak. Nincs ebben a városban senki, aki ellensége lett volna; de fokozni keh ez állításomat: nincs ebben a városban egy ember sem, aki ne szerette volna. Ez az égő sziv özönével pazarolta a szeretetet érdemesre és érdemtelenre egyaránt, Kevesen tudunk az eszmei tökéletességnek oly magas fokára emelkedni, hogy a háládatlannak is elsimítsuk homlokáról a bánat és gond redőit. Öróla pedig — mintha varázsos vértezet borította volna égő szivét — nyomtalanul visz szapattant a nyomorgó ember természetes elégületlensége. Közigazgatási tisztviselő volt, de a, törvényeket nem a Corpus Jurisból tanulta — égő szive diktálta azokat; a sziv sugallta jogszabályok pedig igazabbak a törvények léieknélküli parancsainál. Működését városunkban a tanári pályán kezdte meg. O keltette életre a polgári fiúiskolát, melynek 16 éven át volt országos viszonylatban is kiváló igazgatója. Társadalmi, kulturális és jótékonysági egyesületeink korán felismerték szervező erejét, törhetetlen munkabírását és ismereteinek olyan széles skáláját, mely képessé tette őt rendkívüli feladatok megoldására. Hervadhatatlan érdemeket szerzett a Bessenyei-kör életében. Még utolsó tervezgetései is a testőr írói munkáinak kiadására vonatkoztak. Néhány bizalmas barátja előtt arra ösztönzött engem, hogy a sárospataki, könyvtárban porosodó Tarimenes utalásait, Bessenyeinek ezt az alig ismert államregényét könyvalakban adjuk ki s juttassuk ei a müveit magyar közönség asztalára. Jellemző szerénységére, hogy özönével termelte a kulturális ötleteket s ha egy-egy megvalósításra került — a dicsőségből sohasem kért részt magának. A tanári pályáról valami Isten sugallta kiválasztás folytán a városi szociális ügyek élére került. A trianoni kereszt árnyéka Nyíregyházára is rávetődött s megsokasította a közjótékonyság leiadatait, Nagy útkeresés volt az ő városi működésének első néhány esztendeje, mert a szemérmes szegény nem kopogtat a kulturtanácsos ajtaján, a tüdővészben sínylődök olyan nehezen jutnak fel az emelet lépcsőjén, óvódás gyermek gügyögését nem érti meg a polit^ához szokott közigazgatási fül. Látnoki szemmel kellett megkeresni az uj ösvényeket, melyeket homályba burkolt a trianoni köd. És Kardos István már megtalálta ezeket az utakat. Ott járt már mindenütt azzal a csodálatos szelidségü két okos szemével, a hon Bejelentés nélkül történt nádégetés tűzriadalmat okozott tegnap a városban A vágtató lovak elütöttek egy rendőrt (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Tegnap este 7 óra 30 perckor tüzet jeleztek a toron^őrök. A tűzoltóság nagy készültséggel vonult ki a Bujtoson levő Mák utcára, ott azonban nem találtak tüzet. Varga őrmester élve a gyanúval, egy különítményt leküldött a téglagyári gödrökhöz, ahoi valóban rá is bukkantak a tűzre, amely azonban szándékosan meggyújtott nádnak a tüze volt. A téglagyári gödrök bérlője a tél folyamán le nem vágott s elszáradt nádat rendszeresen égette. A tűzoltóságtól vett értesülésünk szerint nappal már három ízben is k ikellett küldeni kerékpáros tűzoltót a gödrökhöz, ahol gyanús felszálló füstöt észleltek a toronyőrök s minden alkalommal előzetes bejelentés nélkül égették a nádat. Tegnap a késő esti órában történt ugyanilyen eset, ez alkalommal azonban a felcsapódó lángot is látták a toronyőrök s igy tüzet kellett jelezniök. A tűzoltóság előre be nem jelentett égetés miatt megtette illetékes helyen a feljelentést. — Egyben ezúton is arra figyelmeztetik a közönséget, hogy a tavaszi napokban szokásos szemétégetést jelentsék be előzetesen a tűzoltóságon, mert annak elmulasztása kihágást képez és büntetést von maga után. A tegnapi tüzeset egyébként egy közeli napokban elhangzott vitát is eldöntött végérvényesen. A tűzoltók kivitték az uj modern motorfecskendőt is a tűzhöz s kiderült, hogy a befogott két ló sokkal nagyobb könnyedséggel vitte a gépet, mint a vészfecskendőt. A vészfecskendő ugyanis a vizes lajthoz csatolt fecskendőből áll, a vizes lajtnak a súlya pedig tetemes. Ezzel szemben viszont az uj motoros fecskendő golyóscsapágyas, súlya is kisebb, mint a vész fecskendőé, tehát nem kell aggódni azon, hogy elbirja-e két ló. Ha a Bujtos abszolút rossz talaján könnyedén megbirkóztak a lo;vak a géppel, ugy nem fognak vele elakadni seholsem. A kivonulásnál majdnem súlyos szerencsétlenség is történt. A vágtató lovak elütötték a Bethlenutca torkolatánál posztoló közlekedési rendőrt, áki a fején szenvedett kisebb sérülést. Sebét a legközelebbi orvosi rendelőben kötözték be. nan titkos segélykiáltása szűrődött elő a nélkülözésnek. Most ST mi segélykiáltásunk tör fel a porból, árván, csüggedőn. Mikor megtalálta ez a boldogtalan város azt az embert, akit száz évben egyszer szül anyaméhe, akit keblére ölel szegény és gazdag egyaránt, akkor a kérlelhetetlen halál 45 éves korában elragadja körünkből büszkeségünket. Könynyező szemmel és kiszáradt torokkal álljuk körül a koporsót s ráhullatja virágait óvodák gyermekserege, iskolák reményteljes ifjúsága, a régi tanitó és tanártársak; az uj kollégák a városi közügyek intézésében, jótékonysági egyesületek asszonyai és leányai, a szegényház elesettjei, szalmaágyak betegei, mind-mind. akik erinek a városnak fiai vagyunk. Kitárul a városháza szárnyas ajtaja. Az öreg épület nagyot sóhajt; bucsut vesz leghívebb fiától. A lialottkisérők lépteinek utolsó kopogása is elhallszik és holnap az élet fut tovább. Mégis valami vérző üresség marad: meghalt a város szive. Itt nyugszik egy testvérünk... ... Meghalt a város szive, ez a mondat a temetésen megjelent ezernyi közönség vallomása is. Sírva ismételi a főjegyző megkapó erejű mondatát a lelkünk, mert bizonyságot tesz róla : Meghalt a város szive > .. A dalárda bus éneke zendül fel, aztán : Itt nyugszik egy testvérünk... És ekkor megindul a fekete koporsó, Kardos István útnak indul a városházáról örök pihenő helyére. Megindul a gyászmenet A temető felé vezető uton impozáns gyászmenet indul meg. Az üzletek redőit lehúzzák. Elől az iskolák zászlós csapatai, a cserkészek, a Városi Dalárda tagjai, a Baross cserkészek zenekara lép búsongó induló ütemére. A koszorúkocsin óriási koszorú és virághegy, a koporsót csérkészek és díszruhás hajdúk veszik körül és közvetlenül a koporsó után Bencs Kálmán dr., Szohór Pál, Hankiss János egyetemi tanár, Vietórisz István dr. főügyész, majd a tanács töbi tagja lép. És a menet betölti a Vay Ádám-utcát, Nyíregyháza népe felvonul és ezernyi sokaság fekete sorai hullámzanak Kardos Isiván utja nyomán ... A temető bejáratánál, az ut mentén a polgári leányiskola, az ág. h. ev. leányliceum és a többi középiskola csapatai, a cserkészek katonás őrszemei fogadják a menetet. A sir körül, amely a ref. temető főútjának baloldalán van, a cserkészek kordont vonnak. A polgári fiúiskola búcsúja Es most gyötrelmesen fájó pillanatok következnek. Most örökre bucsut kell vennünk attól, akinek arca, mosolya, szava szivünkbe itatódott, örökké drága kincsünk, bucsut kell vennünk Kardos Istvántól. »Miért oly borús, oly néma e sereg .. . ?« — hangzik a gyászdal, majd Bartók Jenő dr. vigaszos erejű bucsuigéi veszik szárnyukra a roskadó, kétségbeesésbe verődő lelkeket. A fekete koporsó a mélybe száll és rásimul a föld, a nyíri föld ölelő karja. Luka Jenő tanár fájdalomtól elcsukló hangon vesz bucsut a Jókai Mór polgári fiúiskola nevében Kardos Istvántól a következőkben: A közs. Jókai Mór polg. fiúiskola tanári kara nevében búcsúzom Tőled, drága Pistánk. Annak az intézetnek testülete nevében, melynek Te voltál megalapítója, éltető lelke s melynek minden köve, virágja, fája, fűszála Reád emlékeztet s a Te nevedet dicséri. Mert Te nagy voltál és nemes. Azzá tettek kiváló tulajdonságaid. Azzá tett különösen nemesen érző nagyszerű ' szived, amely Neked olyan sok fájdalmat okozott s nekünk, az ifjúságnak és mindenkinek, ki körötted élt, oly sok örömet szerzett. Te olyan nagy voltál, hogy a nagyságod által naggyá és teljessé lett iskolád szűkké lett Néked s Te elhagytál minket. Elhagytál minket, hogy magasabb pozíciódban még inkább a mienk és az iskoládé lehess. Nemes lelkedet bámulattal szem leltük és annak fénye mellett világosabbá, nemesebbé lett tanártársaid és tanítványaid lelke ís. A lelkedben felvetődő nagy eszméket a Benned rejlő nagyszerű értelem és alkotó erő valósággá varázsolta és annak áldásában, jóságában, előnyeiben, minden és mindenki, iskola, ifjúság és munkatársaid mindnyájan szellemi vagy anyagi hasznát élveztük. Bámultuk fáradhatatlan munkakészségedet, mely bennünket is önkéntelenül, parancsszó nélkül magával vitt. Csodáltuk és eltanultuk munka dnak rendszerességét, mely egy finom és tökéletes gép pontosságával, de nem a kattogógép lármájával alkotott. A lelkedet öntötted bele minden munkádba s ezért az ifjúságnak Téged hallgatni, nekünk pedig Veled és melletted dolgozni, édes Pistánk, gyönyörűség volt. Te aztán elhagytál bennünket, de mégis ott voltáK köztünk. Ott hagytad szellemedet, iskolánkban és köztünk maradt a Te nemes lelked. Mindenütt Téged láttunk s minden Reád emlékeztetett. De akkor is fájt nekünk a válás ! És most, hogy örökre itt hagyod e földi életet és ismét bucsuznunk kell Tőled, drága Pistánk, mélységes fájdalommal állunk ravatalod mellett. Gyászunkban vigasztalást alig találunk. De most is hisszük, hogy köztünk maradsz továbbra is'. Alkotásodból kiáradó szellemedet mi mindig érezni fogjuk. A mi szeretetünk és tiszteletünk irántad változatlan lesz és emlékedet igaz kegyelettel őrizzük szivünkben ! Drága Pistánk, Isten veled I Isten veled... ezt zokogja ami szivünk is, amikor ott állunk a v 11;tolt sir mellett, amely szentebb. tett előttünk ezt a földet... A. temetőben pedig, amikor elvonul .iros közönsége, az uj sírnál, i'iielyet elborítanak a gyönyörű virágok, egy csapat szegény, béna, beteg tömörül. A májusi nap piros alkonyaba b< :>kog a szegények siratása. Kardos István virágos sirjám a hála igaz könynyei hullanak ... — Móra Ferencné szakácskönyve a legjobb, legbővebb és legtartalmasabb magyar szakácskönyv. Kapható az Ujságboltban. Tea sütemények és mindenféle cukrászsütemény KUGLER cs. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alapján p ót a n y a g m e n te sert Sipos cukrásznál wmmmmmmmmmamm Római ketholikus bérpalota. A «*TELEF0NSZAM:3- 13. A LENGYEL cukrászdában ma és mindennap BARTALIS hírneves szalon zenekara