Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-15 / 109. szám

JNÍYÍRYIDÉK. 1929. május le .MbubjtkAf pit BONTá-LEVELEK r vwurv wwn'

v w

wi

rnr

wwv

*rv^rwwwt-% Éheznek a tyúkok Kedves Szerkesztő ur! Petőfi Sándor verset irt az édesanyja tyúkjáról. Megírta, hogy tyukanyó a szobában lakik és — horribile dictu — még a ládára is felszáll! Sokat gondolok erre a Petőfi-versre, amióta nekem az anyósom tyúkjaival gyűlt meg a bajom. Könnyű volt Petőfinek, ő csak \ néha-napján és csak egy tyúkkal bibelődött, amikor édesanyját hé-, be-hóba meglátogatta, ellenben én napról-napra együtt élek, együtt va gyok jóban-rosszban az anyósom mai és huszonkét tyúkjával. Viszont az igazságnak is tartozom annak a megállapításával, hogy minálunk a tyúkok nem a szobában vannak bent, hanem az elkerített tyukudvarban és nem a ládára száll nak fel, minthogy ládája a magamfajta tisztviselőembernek nincsen, mert minek volna, hisz ugy sincs, ami: bele tegyen, hanem a tyukudvar kerítésére szállnak fel és onnan a nehézkedési törvény alapján gyümölcsös és virágos kertembe ereszkednek alá. Ez az, amit én nem jó szemmel nézek, de anyósom miatt tűrni vagyok kénytelen. Ö ugyanis végtelen jószívű lélek és nincs lelke ahhoz, hogy kizavarja a tyúkokat a virágos kertből és gyümölcsfáim tövéből, ahol kficaparják fiatal csemetéim haj szálgyökereit hajszál pontossággal. Szemrehányó tekintetemre, mert szólni nem merek, azzal védekezik, hogy sem a virágok, sem a gyümölcsfák nem tojnak. A tojásra pedig szükség van. Tényleg rengeteg tojást gyűjt össze anyósom egy-egy tyukszezonban, de hogy mit csinál velők, arról fogalmam sincs. Mert házi fogyasztásra alig kerülnek. Megtörtént, hogy két tojást kértem pohár ha vacsorára, anyósom megfőzött egy tojást és hogy többnek lássék, boros pohárba szervírozta nekem ellentmondást nem tűrő szelíd tekintettel. Abban gyanakodom, hogy anyósom az összes tojásokat kikelteti. Az tény, hogy rengeteg csirke szaladgál nálunk, váltott csirkéhez azonban ritkán jutok. Pedig szeretem, nagyon szeretem. Annyira szeretem, hogy minden héten leutazom Kemecsére. Tudniillik ha rántottcsirkét akarok enni, akkor mindig Kemecsére utazóm Tóth Anti bátyámhoz .Tessék megkérdezni tőle. Ezek után azt kérdezhetné valaki, hogy jó, jó, ha se tojás, se rántott csirke, mi történik akkor a rengeteg tyúkkal, amivé időközben és égy kis türelemmel a rengeteg csirke felcseperedik? Itt van a kutya eltemetve! Meg kell ugyanis érteni, hogy a rengeteg csirkéből minálunk vajmi kevés tyúk fejlődik ki. Még időnek előtte elpusztulnak, mielőtt tojóképes tyúkokká fejlődhetnének. Szegény kicsi férgek nem tudnak megnőni ! A korai halálnemnek itt több válfaját figyeltem meg. Van csirke melyet saját édesanyja tapos agyon merő szeretetből és van csirke, melyet anyósom tapos agyon merő véletlenségből. Rokontermészetű ezzel azoknak a csirkéknek a kimúlása, melyeket Ilike kis lányom szorongat agyon "hasonlóképen merő szeretetből, Sok kis csirkét megcsíp a kánya, vagy elvisz a varjú. Nagyon sok áldozata van a macs kajárványnak is. A szomszéd összes macskája az én tyukudvaromból szerzi be mindennapi eledelét. Furcsa gusztusuk van, alig bújnak ki csibéim a tojásból, mor hordják őket a macskák. Legalább addig várnának, mig rántani valóvá fejlődnének ! De okos állat a macska, tudja jól, hogy mit csinál. Nagyon jól tudja, hogy a rántani való csirkére mások is pályáznak, például a környékbeli vályogvető cigányok. Az bizonyos, hogy ezek többször esznek rántott csirkét az én csirkéimből, mint szerénységem. A macska előre ment magának, amit lehet. Igaza van. Veszettségben is sok nagyobbacska csirkém pusztul el. Tudniillik elvesznek nyomtalanul és megtalál- | hatatlanul. Érdekes, hogy ezt a betegséget sütni való korukban kapják meg csibéim. Amig pelyhesek, aprók a csibék, nem vesznek el, csak mikor már nagyobbacskák. Bizonyára valamelyik szomszéd kakasa csalogatja el és szökteti meg őket. Ujabban egy még borzasztóbb betegség lépett tel tyúkjaim között: az éhínség. Éheznek a tyúkok. És ez a legrettenetesebb nyavalya mind között, mert ez ellen még csak védekezni sem tudok. A'tyukanyó lábát megköthetem, anyósomat figyelmeztethetem, hogy ne tapossa el a csirkéket, kislányomat eltiltom, hogy a tyúkokkal barátkozzék, a kányát, varjut, macskát lelövöm, a cigányokat bepörlöm, a szomszéd kakasával viadalra kelek, de az éhínség ellen nem tudok orvosságot. Éhínség pedig azért ütött ki tyúk jaim között, mert elfogyott minden ocsukészletem és ujat nem tudok beszerezni. Eddig földbirtokos barátaim, Szőllőssy Kálmán, és Bertalan Mihály láttuk el tyúkjaimat ocsuval és egyéb magtársze- ,' méttel, a rendkivül súlyos gazdasági viszonyok miatt azonban beszüntették az ocsu megajánlásokat. És ez a baj. Ha a Bonta-leveleket, olvasó jótét lélek meg nem könyörül tyúkjaimon és meg nem nyitja előttük a bőség ocsu szaruját, akkor rövidesen elpusztulnak. Elpusztul valamennyi. Azt mondja, Kedves Szerkesztő ur, hogy a piacról vegyek nekik ocsút, vagy ha ocsu nincs tengerit ? Azt már nem! Hogy én drága pénzt adjak értük, az anyósom tyúkjaiért ? Azt már nem! Inkább agyonverem valamennyit! Bonta.. Zajty Ferenc, az indiai ősmagyar telep felfedezője levélben jelentette be, hogy még ebben a hónapban előadást tart Nyíregyházán (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy Zajty Ferenc/ az ujfehértói születésű kivaló orientalista ,aki indiai kutatásai során a magyarokkal rokon »magorok«-at felfedezte, vidéki előadásai során Nyíregyházára, szü lővármegyéjének székvárosába is ellátogat, hogy előadást tartson a tudományos világot lázba ejtő felfedezéséről. Zajty Ferenc most Levelet irt Kiss Lajos muzeumigaz gatónak és megerősíti azt a hírt, hogy Nyíregyházára készül. Arra j kéri a nyíregyháziakat, hogy jelöljenek ki egy napot még május hónapban az előadás számára. Zajty Ferenc ebben a hónapban csaknem minden nap más helyen tart előadást és Nyíregyházára előreláthatólag május 29-én jön le. Az indiai rokonnépről szóló előadását Zajty Ferenc száznegyven Indiában készült eredeti felvételekkel illusztrálja. A nagy jelentőségű előadást bizonyára a Bessenyei Kör és a Turáni Kör együttesen rendezi. Amit a közönség észrevesz. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Tűrhetetlen és veszélyes a Kállai ntca pora (A »Nyirvidék« tudósítójától.) I A közönség sorából komolyan in- 1 dokolható panaszok hangzanak fel a Kállay utca tűrhetetlen pora ellen. Egyik panaszos levél a következőket mondja: A Kállai utca pora tűrhetetlen és közveszélyes. Tűrhetetlen, mert ehhez hasonló por a város egy utcájában síncsen. A Kállai utcában van kimutathatólag a legnagyobb forgalom a Széchenyi-ut élénk forgalmát nem tekintve. — Mészhomoktéglát kiváló szilárdságban, kiváló minőségben gyárt és ajánl nagy- és kisméretben • Bóni gyártelep és Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. 4 Tiszántúl legnagyobb téglagyára 1868 Autó, motorkerékpár, szekér, talyiga egymást éri. Állandóan por kavarog ebben az utcában. Hogy ez a por milyen nagy és tűrhetetlen, azt legmeggyőzőbben a Kállai utcán lakó háziasszonyok tudnák bizonyítani. Tessék megkérdezni őket, lehet e tisztán tartani ebben az utcában a lakásokat. A por a csukott ablak részein isbenyomul, ellepi a bútorokat. — Egyik percben letörlik a zongorát vagy az asztalt, a másik percben már betűket rajzolhatunk a lerakódott gyilkos porrétegbe. Érdekes összehasonlitani pormenynyiség szempontjából a Luther Háznak a Luther-utcai lakásait a' Kállai utcai fronton levő lakásokkal. Itt sokszorosan nagyobb por lepi be a lakásokat, mint amott. De egyenesen veszélyes a Kállai utcai por az egészségre is. Nemcsak azzal, hogy a járókelők és az utca lakói beszívják, de veszélyes azért, mert ebben az utcában van a város egyik legnépesebb iskolája, a Kossuth reálgimnázium. A diák sokaság, amikor az iskolába megy, vagy fáradtan haza siet, egy csomó port nyel. És ebben az utcában van egy szanatórium is, 'ebben az utcában van a vármegyei kórház. Igaz, hogy átfut az öntözőkocsi a Kállai utcán. Amig azonban egyik végéről a másikig ér, az utcára szitált víz felszárad. Ezt az utcát különös figyelemmel, állandóan öntözni kellene. Akár az öntözőautóval, akár tömlővel vagy állandóan le és feljáró öntözőkocsival. Már egy izben azt hitték a Kállai utca lakói, hogy a por csak rossz emlék lesz itt. Akkor a város a kemecsei olajüzem próbaküldeményét felhasználva, lekötötte olajozással a Kállai ut porát. Sajnos, csak a kísérleteknél maradtunk.