Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 99-121. szám)

1929-05-15 / 109. szám

1929. május 15. JSÍYÍRYIDÉK. Az olajozás — mondották a vá­rosházán — drága. Sokkal drá­gább mint az állandó öntözés. — Maradt tovább is poros világ a Kállai utca környéke, ahol, ha egy autó átrohan, egész porfelhőt ver fel. Ebből a porból kiáltunk se­gítségért. áldozatkészségért, áldo­zatkészségéért nemcsak a mi ne­vünkben, hanem a diákok, a bete­gek nevében. Nagyon félünk a nyártól, a por veszedelmétől, ha­csak meg nem szán bennünket a város és el nem rendeli a kivéte­les körülményeknek megfelelő ál­landó öntözést a Kállai utcában. Aláírás. Színház A K£T ARVA. Tegnap este 8 órakor uj rekor­dot teremtett a nyíregyházi közön­ség, de ezzel nem teszi halhatat­lanná nevét. A két árva előadásán alig egy-két ember lézengett a né­zőtéren, néha szinte többen voltak a színpadon. Pedig az előadás, amennyire ilyen körülmények kö­zött lehet — jó volt. Nem lehet a színészektől kivánni, hogy szívvel, odaadással játszanak ennyi rész­vétlenség láttán. Épen ezért külön dicséret illeti meg Nóvák Istvánt, ezt a napról-napra fejlődő fiatal színészt, valamint G. Székelj Re­nét, akit szivesebben látunk ko­moly szerepekben, P. Kállay Ró­zsit és Bojár Lászlót, akiket nem zavart az üres nézőtér. Harmath Jolán és Horváth Nusi jók voltak. Zemplényi, Kabos és a többiek kedvetlenül játszottak. A kis szá­mú közönség jól mulatott az egyik páholyban ülő Polgár Gyula mó­káin. (K. E) * HETI MÜSOK : Igazgató : Gulyás Menyhért. Miájus 14. Kedd: A királyné ró­zsája. Bérletszünet. Május 15. Szerda: A tábornok. Díszelőadás. Bérletszünet. Május 16. Csütörtök: Szupécsárdás B. bérlet 24. Május 17. Péntek : Szupécsárdás. A. bérlet 25. Május 18. Szombat : A párisi di­vat (4 órakor ,mozihelyárakkal). Szupécsárdás (8 órakor). Bér­letszünet. Május 19. Vasárnap: Az utolsó Ve­rebély lány (4 órakor.) Szupé­csárdás (8 órakor. Bérletszünet.) Május 20. Hétfőn: Eva grófnő (4 órakor.) Szupécsárdás (8 óra­kor.) Május 21. Kedd : Cigánybáró. — Laurisin Lajos vendégszereplé­sével. Május 22. Szerda: Parasztbecsü­let és hangverseny (Laurisin La­jos felléptével). Május 23. Csütörtök : Vakablak. A. bérlet 26. Május 24. Péntek: Hajtóvadászai Turcsy Jolán és Daniss Győző bucsujátéka, B. bérlet 25. Szerdától kezdve az esti elöadá- ' sok egynegyed 9 órakor kezelődnek * Ma este a szezonban egyetlen egyszer A királyné rózsája operett kerül színre a következő szerep­osztásban : A királyné — Biczó Margit Nemere István — Daniss Győző Sousi — Turcsy Jolán Cibere György — Pattantyús M. Pardubitz grófné — Takács Rózsi Schwarzenau herceg — Bojár L. Ochsenfuss, császári biztos — Pol­gár Gyula Bodalay, vicispán —- Zemplényi Z. Udvarmester — Késmárky Kálmán Miniszter — Várady László Scarpini, balettmester — Nóvák I. Hofbauer, erdész — Kabos L. Öreg Gerő — Vass Mihály Első titkosrendőr — Kovács Lajos Második titkosrendőr — Gáspár Miklós Lakáj —- Kun Emil * Holnap, amint arról több izben ls megemlékeztünk már, két ün­nepi díszelőadás lesz a színházban éspedig délután 4 órakor az ifjú­ság számára színre kerül Herczeg Ferenc Bizánc c. drámája, este 8 és egynegyed órai kezdettel pe­dig Zilahy Lajos nagysikerű szín­müvének, A tábornok-nak az élő­adása lesz. Mindkét előadás a Magyar Könyvhét gondolatát pro­pagálja s ennek kidomboritása cél­jából a délutáni előadás keretében Péter Károly ev. Kossuth reálgim­náziumi tanár, este pedig a nagy­közönség sorai előtt Szohor Pál Városi főjegyző tartanak előadást a magyar könyvről. Mindkét al­kalommal a m. kir. 12. honvéd gyalogezred zenekara ünnepi meg­nyitót játszik s Daniss Győző el­szavalja Szathmáry Istvánnak erre az alkalomra irt versét. * Csütörtök este operettujdonságot mutat be a sziintársulat, amely a jövő hét hétfőjéig marad műsoron s ez a Szupécsárdás lesz. Az ope­rett szerzője Farkas Imre, akinek Nótás kapitányát még mindig szí­vesen nézi meg a közönség. Ez az operett is hasonló sikerekre szá­mutat be a színtársulat, amely a müvei is. SPORT •••••• A Kir. Kath. Gimnázium futóinak sikere a mezei futóversenyen. (A »Nyírvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth Lajos reálgimnázium sportköre dí­jazással egybekötött barátságos mezei futóversenyt rendezett szom­baton délután az intézeti játéktéren és környékén. A versenyre a kir. kath. gimnázium, a városi felsőke­reskedelmi iskola és a rendező ev. Kossuth reálgimnázium futói vet­tek részt 33 indulóval. Az egyéni és ötös csapatversenyből a kir. kath. gimnázium futói kerültek ki győztesen. Részletes eredmény a következő : 1. Reskó Kálmán (Kir. kath.) 2. Tomasovszky János (Ev.) 3. Len­gyel József (Kir. kath.) 4. Török László (Ev.) 5. Bogara Jenő (Kir. kath.) 6. Csécsi Pál (Ev.) 7­Tóth Ferenc (Kir. kath.) 8. Ta­kács Pál (Kir. kath.) 9. Szabó Sándor (Kir. kath.) 10. Lőrinczy Sándor (Kir. kath.) 11. Acs Fe­renc (Felsőkeresk.) A csapatversenyt e helyezések alapján tehát fölényesen a kir. kath. gimnázium futói nyerték meg második pedig az Ev. Kossuth reálgimnázium csapata lett. * Nyíregyházi Felsőkereskedelmi Is­kola—Ev. Kossuth Reálgimnázium 4:2 (Félidő 3 0.) Vasárnap délelőtt 10 órakor tar­totta a két iskola footballcsapa­ta tréningmérkőzését a Kossuth reálgimnázium játszóterén. A mér­kőzést a kereskedelmisták nyerték meg. A győztes csapat együttese jó volt. Egyénileg Kovács és az egész mezőny legjobbja : Arday emelked­tek ki. A mérkőzést Tassi vezette Nagy üzlethelyiség pince raktárral kiadó. Cim : Baruch iroda, Bessenyei tér. 6051-3 Kapható mindenütt! Szép Karolin (Kis regény) (4) ^ Irta: Péchy-Horváth Rezsó. — Pardon! — szólt vissza hetykén és kakaso hetykeséggel a jogász — semmi köze a nagyságo asszonynak ahhoz... — De igen is van, mert míg maga a cselé demet ott lenn feltartotta, azalatt itt tönkrement a mi egész ebédünk... elégett a pecsenye!... A jogász hetykén, sőt szemtelenül vágott oda — Mit törődöm én az önök pecsenyéjével A leányt pedig nem én tartottam fel, ha éppen akarja tudni! A cseléd, aki sokkal jobb érzésű volt ahhoz, hogy tűrni és hallgatni tudta volna sokáig a jogász-ifju nyeglés hányivetiségét az asszonyá­val szemben, ekkor hirtelen szembefordult a fia­talemberrel. Gyűlölködve és elszántan talált ki mindent: — De igen is a Perényi ur tartott fel olyan sokáig a pincében — mondotta. Már indultam volna a fával, de ő odajött és elállta a fáskamra ajtaját. Ki akartam jönni, de ő elfogta a kijá­rást s azt mondta, hogy addig nem ereszt ki, amíg egy csókot nem kap. Én persze nem akar­tam neki engedelmeskedni, mire huzakodni kezd­tünk. Én ki akartam furakodni a fáskamrából és hol az egyik, hol a másik oldalon próbál­koztam, de ő erősebb és gyorsabb is volt és nem tudtam rajta kifogni. Mondtam neki, hogy csak egy pillanatra jöttem le, az egész ebéd a tűzhelyen van, tehát nagy baj lesz, ha nem ereszt, de ő csak nevetett. Addig nem akart elereszteni, amig a csókot meg nem kapja. Egyszer. aztán érezni kezdetem a pecsenye pörkölődött szagát, de a fiatalúr akkor sem eresztett, csak amikor már a nagyságos asszony a nevemet kiabálta... Akkor is gúnyolódva kiabált utánam, hogy ha a kacsapecsenye elégett, hát a vendégünk kárpó­tolhatja magát egy — vén tyúkkal... A tanárné elvörösödve, dühtől káprázó sze­mekkel nézte a jogászt, aki most mintha megint gúnyosan húzta volna szét a szájszéleit. Nem bírt magán uralkodni, lekiáltott: — Szemtelen kölyök!.^. A jogász riadtan, sértődötten kapta fel a fejét: — Ez még sok pénzébe fog kerülni, nagy­ságos asszonyom! És kemény lépésekkel, a cselédlányra rá sem nézve, elhagyta a csatateret. Kopogás halk dobolása zörrent meg a tanár dolgozószobája ajtaján. Benedek tanár abbahagyta a térkép zöld folt­jainak, fekete ákombákomainak és barna szarka­lábjainak böngészését. 1 — Tessék! — szólt oda biztatón az ajtó mögött állóhoz. Az ajtó kitárult és nagyobb biztonságérzettel, mint ahogy a korához és az életporondon elfog­lalt helyéhez illenék, a házigazda jogászfia lépett a szobába. kissé hetykén viselkedett, hányavetien, az olyan fiatalemberek szokványszerü viselkedésével, akik tudják, hogy a szülőik vagyonosak és ez a vagyon bizonyos idő múlva az ő kizárólagos tulajdonuk lesz. A tanár arca kissé elborult. Barátságtalan tónus terpeszkedett szét rajta. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte hidegen és rendreutasitóan. A jogász várta, hogy hellyel kinálják meg és amikor a, barátságos kimenetelű tárgyalásra biz­tató ez a felszólítás nem hangzott el, kissé gő­gösebber kapta fel'kakas-tartásu fejét. Így is jó! — gondolta hetykén. Cigarettatárcát ráncigált elő a mellényzse­béből. - — Szabad ? — kérdezte. A tanár nem is érdemesítette feleletre. A térkép fölé hajolt. A szines kartonlap nyoma­tott felírásán jártatta a szemét:: »Kümmerly's der Schweiz.« Gondolatban, lélekben a Kander hi­deglevegőjü völgyében csatangolt, doktortársával, az örökhósipkás hegyistenek lábainál, ordító víz­esések között jeges vizpermeteget fröcskölő, vad negyifolyók partján... De a következő pillanatban ismét visszarán­tották a valóságra. A béke szent földjéről az utál­kozás barbár szennyébe. A jogász rákezdte: — Bizonyára értesülést szerzett tanár ur arról az afférról, amely a nagyságosasszony és köztem tegnap lefolyt és arról a sértésről, amellyel a nagyságos asszony engem minden igazi ok és alap nélkül illetett. Mivel neveltetésem és a jö­vőm nem tűrhetik meg az ilyen sértés megtorlás­talanul való hagyását, illő tisztelettel kérdezem tanár urat: hajlandó-e nekem a békesség érde­kében elégtételt nyújtani? Természetesen nem lo­vagiaskodásra gondolok — tette hozzá gyorsan, amikor látta a tanár arcán a kegyetlen meglepő­dés kinos árnyékrajzát, hanem sokkal enyhébb és egyszerűbb elégtételadásra... Várt egy pillanatig. Várt, hogy mit felel 9 tanár. De Benedek hallgatott. A hallgatása mögött azonban nevetségesnek, ostobának Ítélte az úgynevezett kulturember bár­gyú és talán gyáva »önfegyelmezettség«-ét, mely lebírta és megbéklyózta benne azt az ösztönös, sarkaló vágyat, hogy a szemtelen ripők, a lova­giasdi gyerkőc arcába sújtson!... (Folyt, köv.) >

Next

/
Thumbnails
Contents