Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-13 / 84. szám

90 JSflrfRYIDÉK. 1929. április 14. Mezőgazdaság Amifeer a méhek nem gyűjtenek Irta: Tobiay Pál II. Bogárné asszonyom is hiába várta a mézpergetés idejét. Pedig érett már javában a sokféle nyá­ri gyümölcs s a télire való befő­zéshez nagyobb mennyiségű méz­re lett volna szüksége. Meg is pa­rancsolta az urának, hogy holnap­ra húsz kilogramm mézet szállít­son a konyha részére, mert még azok az utálatos dongók meg­falnak minden édességet és mi magunk a való mellett hoppon maradunk. — Kedvesem — mondta a gaz­da — nemhogy húszat, de még két kilogrammot sem vehetek el azoktól a szegény állatoktól, mert ezidőszerint semmi feleslegük sin­csen. Bocsásson meg, de a nyári gyümölcskonzerváláshoz most az egyszer cukrot kell használnia! Kénytelen-kelletlenül belenyugo­dott az asszony a változhatatlan­ba, de az utolsó szót, amely ősi jogon őt illette meg, nem enged­te el. Ellenmondást nem tűrő han­gon jegyezte meg: — Hanem azokat a csúf bo­garakat elpusztítsa, hogy ne lás­sam többé őket!... Maga vén naplopó! — tette hozzá félig ko­molyan s félig tréfásan. Igy megalázva sompolygott ki Bogár Ádám kis kertgazdaságá­ba s mint a holdkóros, járt-kelt fel és alá. Ha valaki ugy hirtele­nében megszólítja, talán még a nevét se tudta volna megmondani. Majd később kissé lecsillapodva hozzáfogott a munkához. Egyszer­re csak felvidult az ábrázata ar­ra a mentőgondolatra, hogy hi­szen lesz majd méhlegelő, amikor a Széchenyi uton a virágkorzó tel­jes pompájában díszlik. Lehet még mézszüret is majd az ősszel, ha a jó Isten úgy néha-néha esőt küld a szomjas földre. Virág fa­kad majd az égi harmat nyomá­ban a kertben és mezőn egyaránt, s akkor talán az asszony is vidá­mabb arcot fog vágni; kiváltképen akkor, ha méz is kerül az őszi gyümölcskonzervbe. A nyár azonban csak csalódást hozott... A Széchenyi uton a vi­rágokat a méhek 'sohasem láto­gatták. Miért, miért nem? ennek a talánynak megfejtését az olva­sóra bizom. A folytonos szárazság miatt nem virult a mezőn sem a íarlóvirág. Nem volt látható a környéken egyetlen szál naprafor­gó sem. Igy hát nem csoda, hogy amikor Bogár Ádám úgy szep­tember elején betekintett a kaptá­rakba, elképedve látta lelki sze­mei előtt a szomorú képet, hogy méhecskéi mire elkérkezik a hosz­szú tél után a tavasz, az emberi beavatkozás nélkül bőrükkel fi­zetnek, mint a cigány lova. Nincs más hátra, etetni kell őket — gondolta magában. Cu­korszirupot fog nekik tányérok­ban és lábaskákban estenként be­adogatni, amit majd a méhek fel­dolgoznak mézzé és szépen elrak­tározzák a lépeknek hatszögletű sejtjeibe. Igen ám, de mit szól mindehhez az asszony?... Ugyanis a mesterséges tápláláshoz cukor kell, amelyet csakis felesége tud szirupnak elkészíteni. Mit fog azonban csinálni, ha életpárja más nézeten lesz? Igy töprengett ma­gában. S fogadkozott, hogy bizony ő a méheit a félvilágért sem en­gedi elpusztulni. Költőt varázsolt belőle a nagy igyekezet. Szinte festői szinekkd ecsetelte asszonya előtt a méhek siralmas állapotát. A hatás nem is maradt el mert Bogárné asszony ez egyszer ellenkezés nélüi bele­egyezett a cukorvásárlásba. Per­sze kikötötte, hogy a vétel nem a háztartási pénztárt fogja ter­helni. Nagyon kedves volt kü­lönben, még meg is simogatta urá nak borostás arculatát. Emberünk vígan rohant a hár­mas számú Hangyába, hogy cuk­rot vásároljon. Kilenc méhcsa­ládja volt, de két fiatal törzset egyesitett az öregebbekkel, mert kételkedett életrevalóságukban. — Igy hát hét kaptár méhcsalád be­teleltetéséről kellett gondoskod­nia. A tiz kilogramm cukor azon­ban egy-kettőre elfogyott. Leg­alább Bogár asszonyom azt állí­totta, hogy a legutolsó kris­tályszemből is szirupot főzött... Bogár Ádám uram tétovázás nél­kül viszi haza a második tiz ki­logram cukrot, mert a méhésznek sietve kell cselekedni, nehogy a hirtelen bekövetkezhető hideg idő megállítsa a gondozási mi­veletet. Hanem majdnem sóbál­vánnyá változott elrőkönyödésé­ben, amikor életpárja csípőre tett kezekkel szemrehányólag kérdez­te tőle: »Mi van abban a papirzacs kóban ?« — Cukor! — felelte a gazda elszántan. — Hát te Isten maflája! —volt a lesújtó válasz. (Bogáréknál a te­gezés volt a vihar kitörésének a legbiztosabb jele.) Azt hiszed, megnyertük a félmilliós főnyere­ményt?!... Mikor vettél nekem egy ruhára való kartont, hogy elmond­hattam volna: no ezt az uram vet­te? Igen, mi Krőzusok vagyunk. Szórd csak észnélküli butaságod­ban a drága pénzt, hogy azok az utálatos férgek falhassanak! Te, te átkozott!... Igy gyűjtesz te a gyerekeknek ? A jelek azt mutatták, hogy se jó szóval, se gorombasággal nem le­het már többé a méhek iránt ked­vező hangulatot teremteni. Bogár Ádám elővette hát a jobbik eszét és elhatározta, hogy titokban mézzel fogja táplálni méhecskéit. Szövetséget kötött hát a hármas Hangya üzletvezetőjével. A szö­vetségkötés alkalmával Bogár uram és az üzletvezető között az alább következő párbeszéd folyt le: — Tud-e az ur hallgatni? — kérdezte a méhészgazda. — Mint a sir! — volt rá a meg­nyugtató válasz. De arra mégis kí­váncsi "vagyok, hogy miért kell ? 2112-4 Tiszteleltel van szerencsém szives tudomására hozni » nagyérdemű vevőközönségnek, hogy a Steaua-tól kölcsönös megegyezéssel meg­váltam és egyidejűleg átvettem az ásványolajpiac egyik vezető cégének, a Mapr-Beíp ásványolaj I-T. Sesbölcs,- csonka Szatmár- és Beregvármegyei képviseletét. Ez alka­lommal még közölni kívánom, hogy városi irodám továbbra is a régi helyen: Széchenyi-tér 3. szárn alatt mariid, mig aru­raktáram a Dohánybeváltó meliett, kögvetienül a Steaua raktara után van cs ott ugy petróleum, benzin, gázolaj, mint mindenfajta kenő- és hengerolajok, valamint amerikai traktor- és autóola>ok legolcsóbb áron igen ti3Ztelt vevőim rendelkezésére állanak. Us*y mint eddig, a jövőben is mir den igyekezetem odairanyul, hogy nagybecsű vevőimet a legolcsóbb áron és legpontosabban kiszolgáljam és kérem, hogy ab. megbízásukkal továbbra is megtisztelni szíveskedjenek. Nagybecsű pártfogás^ka* kérve, vagyok kiváló tisztelettel Kohn Zsigmond áSYányolajnagykereskedő. Telefon 372 hallgatnom. — Mézet, még pedig sok mézet akarok én önöknél vásárolni — felelte —, de erről nem szabad a feleségemnek tudnia. igen) igen — mondta az üzlet­vezető — most már értem, vagyis még kevésbbé értem, miért kell az örömhírt őnagysága előtt eltit­kolni?... — Hát azért — szólt titokzato­san Bogár uram — mert a mé­heim részére vásárlók mézet, a fe­leségem pedig ki nem állhatja a. méheket. — Vagy úgy? — sóhajtott fel az összeesküvésben résztvett üz­letvezető megkönnyebbülten. — Mégis bizonyos rezignációval kér­dezte: »Mi lesz akkor, ha Őnagy­ságának tudomására jut a dolog ?« — Ö nem fog megtudni semmit — volt a határozott felelet — mert én magam jövök a mézért és mindig csakis este. Amit Bogár Ádám komolyan elhatározott, azt végre is hajtotta. Méhei a szigorú télnek dacára ki­teleltek minden különösebb baj nélkül. Mindössze annyi baleset történt, hogy egyik családban el­pusztult a méhkirálynő. Bizonyára hiúságból a méhek anyja eltitkolta életkorát. A női nemnek ez a szokása valószinüleg a méhek bi­rodalmában is meg van. De azért az aggkort időtlen időkig elleplez­ni ott sem lehet. Ebből a kis elbeszélésből pedig az a tanulság, hogy nem csupán a kártya cs korcsmázás, hanem egy haldcjkló méhgazdaság is alapja leüet a családi szerencsét­lenségnek. Ez utóbbi betegséget nagy jó uraimék meggyógyíthat­ják. ha mézelő cserjéket és fákat ültettetnek a terekre és az utakra. Ekként összekötik a szépet a a hasznossal és elősegítik egy na­gyon jelentékeny közgazdasági ág­nak kívánatos fejlődését. WHS-TERBIÉ KALAPSZALONJA (azelőtt Carly Walter Paris Bld. Sebestopol 36.) Nyíregyházán, Luiher-u, 20. Páris, Bécs és Budapest legújabb és legszebb kalapmodelljei állandóan raktáron. Átalakítások és gyász­kalapok 2 óra alatt készülnek, anulóleánj felvétetik. 7732­Mészhomo kiváló szilárdságban, kiváló minőségbeli gyárt és ajánl nagy- és kisméretben Boni gyártelep ós Mezőgazdasági R.-T. Nyírbátor. A Tiszántúl

Next

/
Thumbnails
Contents