Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-13 / 84. szám

1927. április 13. JsÍYÍRYIDÉK. 7 Színház Séta a kulisszák mögött Vadnay Andor, a szinház népszerű titkára, a kitűnő jellemkomikus annyira el van keseredve a közönség közömbössége miatt, hogy nem is akar másról beszélni. Direkcionális ember lévén elsősorban a szinház menetelével kell foglalkoznom. Mondhatnám a nem menetelével, mert a szinház nem megy és "minden pillanatban fejünk' felett lóg Damokles kardia. Én a szinház pangását, magában a szinházban keresem. Nyíregyháza gyors fejlődésével nem áll párhuzamban a szinház épülete. , Sem külsőleg, sem belsőleg. Ma a közönség nemcsak az otthonában, hanem a szinházban is kényelmet akar. Sajnos színházunk ezt nem adhatja. Padlója recseg, légfűtését néha a szél visszaveri, székei kényelmetlenek. A színpadi részt illetőleg sem adhatja az igazgatóazt, amit egy modern technikával felszerelt szinpad adhat. A szinház kicsi. Talán nevetségesnek tűnik ez as állítás, hiszen mindig üres. De ha nagyobb lenne, akkor az olyan daraboknál, melyeknél mégis megtelik a szinház, helyre billenne a heti mérleg. Lesz színházi élet Nyíregyházán, ha lesz szinház. Ez pedig egyéb megoldatlan problémák sürgősségét tekintve a jövő zenéje. Kabos László ezeket mondja : A könyv az egyetlen barát, ez nem csapja be és nem hagyja el az embert. Hatalmas, kétezer kötetes könyvtáram van. de könyveim az ország öt városában vannak szétszórva. Vándorutaimon mindössze 2—3 száz könyvet viszek magammal. A legkedvesebbeket, mer; könyv nélkül élni sem tudnék. Jelenéseim előtt, felvonásközökben is mindig olvasok. — Mit olvas legszívesebben? — Elsősorban dramaturgiát. A szépirók közül Wellst, Mereskovszkyjt, Dosztojevszkijt. Tolstojban nem tudok hinni. De Szabó Dezsőért még ma is darabokra vágatnám magamat. — Mióta színész? — Tizenhat esztendeje. Kassa és Pozsony kivételével az ország valamennyi városában játszottam. Budapesten a Renaissance, Belvárosi és Andrássyi-uti színházakban léptem fel. Ezenkívül a Nyugat »Helikon« matinéin, Füst Milán, Hajnik Miklós, Móricz Zsigmond és Ady Endre egyfelvonásosaiban. Pest a színészek Mekkája, még sem érdemes pesti színésznek lenni. — Volt-e katona? ' Igen. Két évig orosz fogságban is voltam és mint csererokkant kerültem haza a Kerenszky-forradalom kitörésekor. — Melyik szerepét szereti? — Elzevirt, Élő halottat, Vén bakkancsost. Nem szeretem az üres szürke szerepet, melyet tehetségtelen szerző irt. V. Koppányi Erzsébet. Premier üres ház mellett A vidéki színházak válságáról beszél az ország. Sokat panaszkod nak a szinházdirektorok a városok vezető tényezőinek közönbösségéről. A szinházügyet, amelynek istápolásához önzetlen kulturaszeretet kell, elhanyagolják legtöbb helyütt. Ez a panasz, sajnos, mind inkább jogosult, de nemcsak ebben van a hiba, hanem sok-sok es.: körülményben kereshető a romlás „óriása. Nem utolsó ezek közül az, hogy sokszor a fővárosban nagy népszerűségnek örvendő darabot, csak azért hozzák le a vidékre, mert divatos. A fővároban pedig, ahol heterogénebb a nézőközönség, tetszhet valami, ami a vidéket nemcsak hogy hidegen hagyja, de fel is ingerli azzal a légkörrel, amelyben a darab alakjai élnek, azzal az eszmekörrel, amelyben mozognak. Ami a fővárosnak jó, esetleg az ott elérhető fényes kiállítás következtében, az a vidéken silánysággá válik. A Zenebonához sem tudunk lelkesedéssel szólani. Három ember irta, de zenéje, szüzséje, szatirikus, groteszk alakjai, idegenül hatnak a mi világunkban, ahol mulatni mulatunk a színjátékokon, a megzenésített, — Csak felnőtteknek — vígjátékon, de nem hat belőle semmi a mélyebb szórakoztatást vár ólélekre. A Zenebona premierje igen gyér közönség mellett zajlott le. Mulattató jeleneteit megtapsolták, jót kacagtak furcsaságain, szereplőit a vasfüggöny elé hivták. Biczó Mar git ragyogóan ízléses kosztüméi vei, csapongó kedvének áléreztetésével, Takács Rózsi táncainak frisseségével, Polgár, Pattantyús kifogyhatatlan humorával, G. Székely René a »szeretkező öreg« kamikával, Márkus elegáns szép játékával, Várady meleg egyéniségének közvetlenségével, Turcsi üde tónusu énekszámaival, Kabos mesteri ábrázolásával hatott. HETI MŰSOR : Igazgató : Gulyás Menyhért. Szombaton d. u.: Mersz-e Mary? Operett. Mozi-helyárakkal.— Este: Zenebona. Bérletszünet. Tisztv. ut. érvényesek. Vasárnap délután: Eltörött a he- ,, gediim. Mérsékelt helyárakkal. — Este : Zenebona. Bérletszünet. Tisztv. utalv. érvényesek. Hétfőn: Bölcsödül. A. bérlet 16. Kedden: Bölcsődal, B. bérlet 16. Szerdán: Nászéjszaka. Bérletszünet. Csütörtökön: Hotel Napoleon, A. bérlet i Zenebona — pénteken, szombaton és vasárnap este. A Zenebona főszerepeit — Biczó Margit, Takács, G. Székely Reneé, Turcsy, Márkus, Pattantyús, Polgár és Várady játszák. Mulatni igazán és jól csak & Zenebona operettnél lehet. Mersz-e Mary? mozihelyárakkal szombaton délután 4 órakor. Ez lesz a látványos kiállítású operett utolsó előadása. Főszereplők: Biczó Takács, Turcsy, Horváth, Márkus, Pattantyús, Várady, Polgár és Nóvák. Helyárak: 32 fillértől 1 P 76 fillérig. Mérsékelt helyárakkal vasárnap délután 4 órakor «Eltörött a hegedűm, a Király Szinház rendkívüli sikert aratott újdonsága. Jön! Fodor László, a dr. Szabó Juci szerzőjének újdonsága: Bölcsödal. Olyan nagyméretű volt az ifjúság megmozdulása a magyar rapszódiára, a Tüzek az éjszakában, cimü irredenta újdonságra, hogy több iskola nem kapott jegyet. — Ezért az előadást szerdán, április 17-én délután 4 órakor megismétli a szinház. Helyárak: 40, 60, 80 f. Jegyek az iskolák utján és az előadás napján a pénztárnál. Diákok mindnyájan ott l?gyetek! Magyar diáknak meg kell nézni a Tüzek az éjszakában cimü magyar rapszódiát! — Üzleti könyvek legnagyobb választékban az Ujságboltban kaphatók. Passepartoukat Ízléses kivitelben készit a Jóba-nyomda Nyiregykázán, Széchenyi-út 9 sz. ©yiikosság a szőlőben (Kis regeny) Irta : Péchy-Horváth Rezső (

5> A női holttest 60—62 év körüli asszonyé volt. Egyszerű sötétkék mosóruha volt rajta, ugyanolyan kemény a megszáradt vértől, amely az egészet átitatta és aztán megszáradt rajta, mint a katonáé. Sebesülés vagy sérülés a látható testrészeken nem volt felfedezhető. A mellkas elülső részén, csaknem a közepén, azonban, a két mell között, a ruha szorosabban tapadt a testhez, mint másutt. Itt mély sebnyilásra bukkantak, amelyet szúrás okozhatott. Az öregasszony fejéről hiányzott a kendő és ezüstös haja kócosan borította a fejét. Egyes tincsek aludt vértől piszkosan csomósodtak össze. Az egész látványban volt valami émelyítően kényelmetlen és az a nehéz szag, amely a rengeteg vértócsákból és a nyílt sebekből áradt ki, cseppet sem szolgált arra, hogy ezt az érzést csökkentse vagy ellensúlyozza. Míg megérkezett a hullaszállító kocsi, amelyért az időközben visszamerészkedett napszámosleányok egyikét szalasztották el, a rendőrség emberei mégegyszer megszemléltek mindent a ház tájékán. — Mit gondol — kérdezte az orvos a rendőrkapitányt — mivel követhették el ezt a gyilkosságot ? Most még nem tudok határozott feleletet adni, főorvos ur — mondta ez —. Még^ nem formáltam magamban az egész esetről azt a képet, amely tisztán mutatná meg, ha nem is egesz lefolyását ennek a szörnyűségnek, de az egyes jeleneteit. Még nagydh valószínűtlen kontúrokkal látom •ezt a képet... — Ezt szépen mondta! — nevetett az orvos, •kinek, minthogy már nem a holttestek közelében voltak, elmúlott a borzadása és az émelygése is. — Vette észre annak a szerecsétlen katonának a fejsebén, hogy milyen rendkívülien széles ? — Hogyne! — És mi a véleménye felőle ? — Istenem... — akadozott a rendőrkapitány —, de egyszerre mintha élesebben vonalasodtak volna meg előtte azok a «halvány konturok», amelyeket állítólag látott eddig. A doktor szavai oly furcsán kezdték rávezetni valamiféle pozitivségre... Az a véleményem felőle, hogy a gyilkosságot egy harmadik személy követte el, még pedig, mint a katona széles fejsebe mutatja, valami karddal. Fejsze semmi esetre sem hasította volna szét az egész fejet, mert annak vágó-éle legfeljebb arasznyi hosszú és igy csak akkora hasadék támadhatott volna a fejen. Az orvos helyeslőleg bólintott. — Most már kezd kialakulni bennem az egész eset képe, — folytatta a rendőrkapitány. — Büszkélkedett vele, hogy a képet ő rajzolja meg vázlatban és részleteiben is, és noha a doktor adta meg hozzá az inditólökést, óvakodott elárulni azt, hogy a gondolatot mástól kölcsönözte. — Azt hiszem, hogy nem tévedek, amikor így képzelem el az egészet, — mesélt tovább. — Valaki valamilyen okból betért ide, a kardjával agyonszúrta az asszonyt, azután a fiát, aki a zajra kirohant a házból, egyetlen csapással kettéhasította. — Ez valószínű — helyeselt a doktor. — De honnan tudja ilyen biztosan, hogy ez a katona a fia volt az öregasszonynak ? Onnan — felelt a kapitány —, mert ismertem. Az alakja és a termete egészen olyan volt, mint a halotté és jelenleg ő is katona. Ha ez önnek még nem elég bizonyíték, (és megvallom: nekem sem az) akkor még elárulhatom azt is, hogy a fiu idehaza volt szabadságon, amit onnét tudok, hogy néhány nappal erelőtt magam is találkoztam vele. És az orvos kérdéseire elmesélte, amit a szerencsétlen véget ért asszonyról és a fiáról tudott. Valamilyen nyugalmazott tisztviselő felesége volt az idősebbik áldozat, aki nemrégiben maradt özvegyen. .A szőlőt bérben birták és noha a fiu katona volt, az öregasszony teljesen egyedül is megmaradt a szőlőhegyen, miután az egyedüllét sok előnyét nem akarta feláldozni valamilyen bérházban rossz gyerekek, kíváncsi lakók és tolakodó látogatások zaklatásainak. Egyedül lakott hát a szőlőhegyen és a katona-fia elég gyakran látogatta meg, mert abból a távoli városból, ahol katonai szolgálatot teljesített, azonnal hazautazott, amint hosszabb-rövidebb lélekzetü szabadsághoz jutott. A' visszavonult életet élő öregasszonynak nyilván megtakarított pénze lehetett, amit valami gazember megszimatolt és áhitozásában elkövette ezt a kegyetlen, kettős gyilkosságot, amelyért, bármennyire humánusak akarunk is lenni, nyugodt lélekkel adhatunk neki kötelet. -— Én ugy gondolom el az esetet — mesélt tovább a kapitány —, hogy -a gazembernek sejtelme sem lehetett az asszony fiának itthoniétéről, mert akkor nem kísérelte voina meg a tett elkövetését. Legalább is elhalasztotta volna akkorra, amikor az asszony megint egyedül lesz majd. De amikor az anyával végzett, a lármára előjött a fiu és az elvetemült gyilkos, akinek szeretnék minél előbb a szemei közé nézni, ekkor azzal a vérszomjas nemtörődömséggel és dühhel, ami vakká, esztelenné, mindenekfelett pedig kegyetlenné teszi a megzavart gyilkost, végzett a fiával is, noha azt aligha volt szándéka megölni. Azután elfutott, ügyet sem vetett a pénzre, amelyért ölt. Ön is látta, hogy az egyik ruhásszekrényben egy könyv lapjai között több száz korona mindenféle papírpénz van, tehát a gyilkos aligha vitt magával egyetlen jancsibankót is. (Folyt, köv.) / M 1 í