Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-10 / 81. szám

6 JhíVíEYIDÉlL 1929. április 10. >»*• It ifTil*- • BONTALEVELEK l i >»w»»t»T»ftt'f i w'» w m <r« Szülői értekezleten viltam Kedves Szerkesztő ur! Két csemetém van és mind a kettőnek én vagyok az apja. Mind a kettő iskolaköteles, én már nem vagyok az. Az egyik csemetém nő­nemű, ez az elemi iskolába jár. A másik csemetém himnemü, ez a gimnáziumba jár. Én szintén a .hímnemhez tartozom és én a hi­vatalba járok. Mindezeket az alábbiak helyes megértése végett vagyok kényte­len előrebocsátani. Egy gyanútlan szép napon kis­lányom elibém áll és azt mondja: — Apuka, a tanitóbácsi azt üzente, hogy eredj iskolába! — Én az iskolába? Aztán miért? — A tanitóbácsi értekezni akar veled, — mondotta kislányom ér­telmesen. Rögtön sejtettem miről van szó. Szülői értekezlet. Hát ez okos do­log. Kár, hogy az én időmben nem volt. Boldogult elemista korom­ban csak az apám értekezett ve­lem egy-egy bizalmas tanitói üze­net után. Ez az értekezés bizal­mas volt. Most máskép van. Most a szülők a tanítókkal értekeznek bizalmasan. Na, ide elmegyek. Va­lahogyan ugy képzeltem én a szü­lői értekezletet, hogy a tanitó ur kijélenti, hogy az én kislányom nagyon gyenge tanuló, egészen gyenge, amit más szavakkal is ki lehetne fejezni, hogy például buta, de nem teszi, hanem csak bizalma­san közli vélem, hogy tegyek vala­mit, mert a kislány nagyon gyenge feltűnően gyenge és a magavise^ letéhez is szó fér, nagyon sok szó fér, amit más szavakkal is ki le­hetne fejezni, hogy például csap­nivalóan rossz. Erre én kijelen­tem, hogy az én kislányom nagyon jó tanuló, kiváló tanuló, amit más szavakkal is ki lehetne fejezni, hogy például valóságos zseni, lángész, akárcsak az apja. A maga viselete pedig egyszerűen példát­lan. Erre a tanitó ur viszonvála­szol, én ellenészrevételezek és a végén kiegyezünk. Így képzeltem én el a szülői ér­tekezletet. De nem igy volt. Voltunk szülők vagy harmincan, asszonyok férfiak vegyesen. Beül­tettek bennünket a második ele­mista osztály padjaiba és kijelen­tették, hogy mindjárt kezdődik a tanitás. A padokkal egy kis baj volt, mert én csak-csak befértem, de voltak szülőtársaim között töb­ben, különösen a szülő nőtársaim között, akik nem fértek be a pa­dokba. Hiába, nem szülő nők tes­tére szabták azokat. Valahogyan mégis elhelyezked­tünk, amikor bevonult a vizsgáz­tató bizottság. Bevonult az igazgató ur és az egész tanitói kar. — Mi lesz itt, te jó Isten! — sóhajtotta mellettem egy öreg vas utas, aki háromszoros érdekeltség­gel állott az iskolával szemben. Három csemetéje tanult azokban a padokban, amelyekben most ő drukkolt 58 éves ősz fejével. — Nem nézek ki semmi jót be­lőlük, — folytatta az öreg, mert tavaly is becitáltak és amikor meg­tudták, hogy analfabéta vagyok, befogtak ide az oskolába, oszt két hónapig verték belém a tudo­mányt. Ugy látom, hogy most is valami ilyesféle készül, de hát mit nem tesz meg az ember a gyer­mekéért. Hát nem sokban tévedett az öreg szülőtárs, mert az igazgató ur kijelentette, hogy a filozófia ta­nára előadást fog tartani a szülők­nek és nekünk majd hozzá kell szólani. — Nem megmondtam ? súgta oda nekéin a vasutas. A filozófia tanára tényleg be­szélni kezdett, én figyelmesen szemléltem a baloldali szülő nő­társamat és elmerengtem azon, hogy lám milyen szép dolog ez a koedukáció és már megkezdettem lábközlekedési műveleteimet a pad alatt, amikor a filozófia profesz­szora rám rivallt: — Na és mit szól ehhez Hob­bes? Hopp! gondoltam, jó lesz fi­gyelni az előadásra, mert a végén felelni kell belőle. Hobbes után Rousseaut emle­gette a tanár ur, mire az öreg vasutas felnyújtotta a kezét. — Tessék kérem, mondotta az igazgató ur — a folyosón jobb­ra a második ajtó, azért nem kell feltartani a kezét. — Nem arról van szó, mon­dotta a vasutas, — hanem rosz­szul értettem annak az urnák a nevét, akit mondott a tanár ur. — Rousseau? kérdezte a fi­lozófia tanára. — Igen kérem, rosszul értettem, legyen szíves még egyszer bemu­tatni azt az urat. — Rousseau, Rousseau Jean Jacques, — mondotta a filozó­fia tanára, de az öreg vasutas most sem lett okosabb és fejcsó­válva leült. — Következik a másik nagy fi­lozófus, Hume! — Hüm, hüm, motyogta az öreg vasutas szomorúan. Huma után még egyszer Hob­bes Thomas, majd Kant Immá­nuel, Newton és Leibnitz követ­kezett és ilyen szavak patagzottak ki a tanár ur fogainak rekeszéből: elméleti filozófia, metafizika, ma­terialista, szenzualista, szubstan­cia, individualizmus, a tiszta ész kritikája és kategórikus imperati­vus. Minden egyes idegen szó után nagyokat nyögött az öreg vasutas, a tiszta ész kritikájánál pedig oda­súgta nekem: — Meg kell ebbe bolondulni kérem! Szó, ami szó, mikor végre be­fejezte a tanár ur, az én fejem is kóvályog. — Tessék hozzászólni! meny­dörgött az igazgató ur. — Most ugrik a majom a vízbe! — súgta kétségbeesetten az öreg vasutas. De ni, az egyik szülőnőtársunk felemelkedik és szót kér. — Halljuk, Halljuk! — üvöl­tött a vasutas és gyorsan oda­súgta : — Nagysád, az Istenért, be­szélje ki a félidőt. 10 perc múlva csengetnek és akkor meg vagyunk mentve! — Tessék kérem, halljuk a ref­lexióit a tanár ur előadásához — udvariaskodott az igazgató ur. — Kérem azt szeretném tudni, — mondotta Őnagysága, — hogy tanul az én kislányom a Csontos Bözsike a második cé osztályból? Általános elképedés a tanári kar ban, őrült helyeslés és viharos taps a szülők között. Az öreg vasutas a padot veri buzgalmában. Az igazgató ur meglepetéséből magához sem térhetett, mert rög­tön felpattant a vasutas és köve­telő hangon érdeklődött három pu­lyája szorgalma és előmenetele iránt, majd nekem is intett, hogy kövessem példáját én is és ne engedjükk a tanári kart szóhoz jutni, különben veszve minden. Szülőtársi szolidáritásból én is felálltam és erre valamennyi szülő mozgósitani kezdett. Volt, aki a pad tetejére állt, hogy jobban lás­sák és Fekete Pista nevét böm­bölte a tanári emelvény felé. Az igazgató ur nagynehezen le­Utazás — Turisztika az olasz tavaszról, — a Citta di Vaticanarót, - a pápa aranymi­séjéről, — Monté Cassinoról és a magyart váró örökvárosról Róma, április Itt már beköszöntött a tavasz: Kiskabátban járnak az emberek és a tavaszi verőfény napsugara bearanyozza a Szent Péter Bazi­lika égbenyúló kupoláját és a Fo­rum Romanum emlékkövek. Kék fiz ég s a madarak csicsergése, — amelyek énekükkel köszöntik az egész világon a legszebb tavaszt, az olasz tavaszt, — talán még túlharsogják az örökváros utcáin száguldó autók tülkölését is. Az első fecskékkel megérkeztek az első idegenek is, a világjáró ango­lok. az amerikaiak, mert hisz ezek nek van leginkább pénzük, de ér­keztek szegényebbek is, akik ta­lán szájuktól vonták meg a fala­tot azért, hogy XI. Pius pápa Őszentsége aranymisés jubileuma és Szent Benedek év alkalmából elzarándokoljanak arra a helyre, ahová minden ut vezet: Rómába. Most jártak itt németek, spanyo­lok, franciák, akiket fogadott a Pápa, akik boldog szívvel, lelke­lyeken, amelyek ma már nem tar­sült örömmel jártak azokon a he­lyeken, amelyek ma már nem tar­toznak az olasz korona alá, ame­lyeket ugy neveznek: »Vatikáni város«. Talán Róma külső képén is meglátszik, hogy megtörtént a kibékülés, valahogy mások az em­berek és büszkén mondja magát sok-sok római polgár pápai állam­polgárnak. Mert hát most már ilyen is van. A jövő héten meg­kezdik az uj pápai bélyegek nyom­tatását és az uj pápai pénzek ve­rését. Mmt hirlik, juniusban nagy szabású ünnepségek lesznek az örökvárosban, de nemcsak itt, ha­nem a vadregényes, gyönyörű, szín­pompás Monté Cassinóban is. Az égfelé törő monte-cassinói hegy­tetején, mint egy felkiáltójel áll az a hatalmas kolostor, amelyben Szent Benedek fiai élnek. A spa­nyol zarándokokkal én is elláto­gattam erre a csodás helyre, mely­ünneplő ruhába öltözött, amely­tárt karokkal várja a zarándoko­kat. A római zarándoklati köz­ponti irodában örömmel vették tu­domásul, hogy Magyarországról ju niusban óhajtanak nagyobb zarán­vegőhöz és szóhoz jutva, magya­rázni kezdte, hogy ő ugyan a fi­lozófiai tanár ur előadásához kérte Volna a (mélyen tisztelt szülők hoz­zászólását, de az idő előrehala­dottságára tekintettel, ettől kivé­telesen eltekint és utasítja a ta­nitó urakat a szükséges felvilágo­sítások megadására. — Éljen! Éljen! harsogott a Évasutas és boldogan szorongatta a kezemet. Másnap a kisfiam állt elibém, hogy menjek a gimnáziumba, mert szülői értekezlet lesz. Elmentem. Micsoda nagyszerű filozófiai elő­adást fogok itt hallani, gondol­tam. Ha már az elemi iskolában olyan nivós előadásban volt ré­szünk, akkor uramfia, mi lesz. itt, a gimnáziumban? De nem ugy volt. Nagyon szép, okos, egyszerű és rövid diskurzust folytattunk a gyermeknevelésről és arról, hogy mi "fáj a szülőknek, mi fáj az isko­lának és hogyan lehetne orvosolni a sebeket. Kérem szeretettel. Kedves Szer­kesztő ur, véletlenül, nem cserél­ték fel ezt a két szülői értekez­letet? Bonta. doklattal lejönni és ellátogatni Monté Cassinóba is. A magyar zarándokok junius 14-én indulnak Budapestről és két napos firenzei pihenés után érkeznek az örökvá­rosba, ahol hat napot töltenek, utána egy napra elmennek Monté Cassinóba, majd visszafelé utjuk­ban a tengerek királynéját, csip­kepalotákljal szőtt lagúnák váro­sát, Velencét tekintik meg. Át­néztem az összes nemzetek zarán­doklási tervezetét és meg­állapíthattam, tárgyilagossággal és elfogultság nélkül, hogy a legjob­ban összeállított zarándoklás a magyarok zarándoklása. Akik itt élünk, szinte el sem tudjuk kép­zelni azt, hogy a zarándoklást ren­dező Országos Katolikus Szövet­ség — Budapest, IV., Ferenciek­tere 7.' — hogy bírja ilyen nagyon olcsó pénzen, szinte luxusmódon levezetni ezt a zarándoklást. Mint halljuk, vasút, gyorsvonat, ide és vissza, teljes elsőrangú ellátás, vezetők a pályaudvartól a szállo­dáig éb vissza az elszállítás a ta­nulóifjúságnak csak 260 pengő, fel nőiteknek 320, II. osztályon pedig 45° pengőbe kerül. Aki teheti, az csak jöjjön, mert május és junius a legszebb Olaszországban. Hogy mennyire szép, mutatja azt leg­jobban, hogy a luxushotelekben erre a két hónapban már előre le van minden szoba foglalva. Pedig akik a luxushotelek szobáit lefog­lalták, azok tudják melyik hónap­ban hol kell tartózkodni' Szőllő oltványok fjrikerei hazai rmzők hjtlaztln, legolcsóbban a Nemzetközi Borkereskeü Imi Rt-nál Badapeit, VIII., Kenyérmező ucca 6. Kérjen árajánlatot. 846t-1 Keveset használt AUTOMOBILOK gondosan kijavítva, önköltségi örban kapbatoV: Rugby, 503-as FIAT, FORD Marton és Társa nyíregyházi autóüzeme Telefon 2-30. 881—2 1749—S Értesítem a n. é. közönséget, hogy Bethlen-c. 6. s*. alatt 17. he fennálló műköszörűs és acélaru üzletemet házlehontás miatt áthelyeztem Széchenyi-tér 6.$z. alá a Nyirviz-pxlotaval szembe. Kérem a címre ügyelni, Garfunkel Mór maköszörOs és nikkelező Oreme Széchenyi-tér 6. az. Eladó a Széchenyi-nt 14. sz. lakóház, mely áJI egy négy szobás, fürdő­szobás, egy Vét szobás és egy udTari lakaiból. Nagy telekkel. Külön telelt a Báthory-utcára Érdeklődni lehet Széchenyi-iít 9 szám alatt. 1947—? Btoitiitittttiittiiitiitnimuiiiiiuituiiininniifriiiimtuktf Bejáró mindenest keresek jó íizetéssel azonnali belépésre. Cím az Ujságboltba. BBnttusuuttfluimtfKutumuniiiuiiiiitiiiiujuiiHm

Next

/
Thumbnails
Contents