Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-21 / 91. szám

6 JSÍYÍRYIDÉK. 1929. április 21. olyan mozgalmak, amelyek csendesen, gondosan simitgatják az utat a Habsburgok előtt. Semmi kétségem az iránt, hogy ezt a problémát a nép akarata fogja megoldani, nem pedig az u. n. legitimisták fényesen kevés csoportja. A mai magyar kormányzatnak nemzetközi viszonylatban is nagy tekintélye van. Tehát nagy ereje is van. Semmivel sem tenné magát gyengébbé, mint azzal, ha a HJabsburg kérdést házilag intéznék el. Ezt nem fogja tenni a magyar kormány. Mint ahogy eddig sem igen ment azok után, akik állandóan »örök haragot és magázást« kiabálnak reá. Ha pedig a nép véleményét kérdezik meg, könnyű lesz kitalálni az eredményt. Ebben, a kérdésben meg kell hallgatni az amerikai magyarság külön véleményét is. Hiszen komoly statisztikai adatok szerint Amerikában több, mint egy millió magyiar él. Ennek az egymillió magyarnak a rokonszenvérc, testvéri szimpátiájára sohasem volt nagyobb szükség, mint ma. Hiszen köztudomásu. hogy Rothermere lord egyenes kiváltságára is, de meg természetszerűleg is, az ujabb időben ide tétetett át a reviziós propagandának a súlypontja. Ha tudná, ha látná Andrássy gróf, mint lelkesülnek ezek a magyarok drága hazájukért, mint küzdenek annak területi épségéért, nem lenne szive hozzá, hogy Habsburgoknak a kinálgatásával elkeserítse az' ő mozgalmukat. Hallottam olyan revíziós gyűlésekről, amelyet ugy készítettek elő lelkeá, egyszerű ma

; gyar emberek, hogy, mint vőfélyek jártak hívogatni házról-házra. Nappal, mig a férfiak munkában vannak, mentek az asszonyok, este folytatták a férjek. Vagy ha látna minket, nagyvárosi lelkészeket a gróf ur, mint tartjuk össze ennek a . világvárosnak százezer helyen, őrült távolságokban, harmincadik emeletein és sötét nyomortanyáin élő magyarságát; ha látná az itt élő és hazáját, fajtáját embersége, egészsége feláldozásával is szerető magyar papokat és vezéreket, újságokat, egyleteket. — mint lelkesülnek a magyar igazságért s mint gyűrik le a szégyen porába az eleddig nagyszámú kommunisták csoportját, akkor nem beszélne olyan dolgokról, amelyek szédítő távolságban feküsznek ennek a népnek a lelkétől. Amerikában most van kialakulóTiz fillérért kellett meghalnia a demecseri kisbirónak (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a demecseri kisbirót, Mészáros Mihályt egy Pámer György nevű gulyás vas< villával leütötte. A kisbirót eszméletlen állapotban szállították be a nyíregyházi kórházba, ahol kiszenvedett. A boncoló orvosok megállapították, hogy a vasvilla csapása betörte, a kisbíró koponyáját és ettől az ütéstől agyvérzést kapott. j Pamer Györgyöt Nyíregyházára kisérték, ahol kihallgatása során elmondotta a halálos verekedés előzményeit. A Görbe-tanya udvarán játszadoztak a gulyás és a kisbiró gyermekei. A gulyás gyermeke elvett to fillért a Mészáros Mihály fiától. A pénzért a fiu sirni kezdett és a dologba beavatkozott a kis- j biró felesége is, aki szidni kezdte a gulyás gyermekét. A gulyás felesége, majd a gulyás is előjött és nagy veszekedés támadt. — Megadom azt a rongyos 1 o fillért, ne szidja érte a gyermekemet, maga részeges. Ezt kiáltotta a gulyás a kisbiróné nak. Most már szaladtak a községházára a kisbiróért és az uton elmondották neki, hogy a gulyás sértegeti feleségét. A kisbiró rátámadt a gulyásra, majd a verekedés hevében baltát ragadott, Pámer György pedig vasvillát vett a kezébe. — Én ütöttem először, nem akartam, hogy ő üssön a baltával mondja vallomásában Pámer, aki ellen halált okozó su/yos testi sértés miatt indult meg az eljárás. Mindenütt kapható! TejszSvetkezefi Központ Bwlapeit, I., Horthy Miktós.nl 119 121. egymillió hontalankodó amerikai és 15 millió otthoni keservesen sinylődő magyarnak. ban a magyar revíziós mozgalom. Nem gondolja a gróf ur, hogy az ilyen nyilatkozatok, mint az öné, vagy a gabonáját féltő Károlyi grófé egyszerűen leállítja itt a lelkes embereket. Mert, ha én azt megtudom, hogy csak akkor lesz revízió, ha Habsburg lesz s ha Habsburg nem lesz, hát revízió sem lesz, én is megállok, más is megáll és mind a kétszáz amerikai magyar pap megáll. Megállanak az egyletek és rnegállanak az újságok. Tessék, s vegye át akkor Andrássy gróf itt a munkát. Mi még ebben a kérdésben sohasém nyilatkoztunk. Mi csak cselekedtünk. Nem hagyjuk fel soha a fáradságot és panaszoljuk el senkinek soha az elvesztett drága időt. De éppen itt az ideje már, hogy a finom semmitmondásokból, a fehérkeztyüs gesztusokból nyilt és becsületes nyilatkozat legyen. É11 napról-napra jobban szeretem a hazámat s jobban nem szeretem a Habsburgokat. Léptennyomon kellemetlen emlékek merülnek fel ezen a téren. S ezek az -emlékek én előttem szentek. Amikor hazámat bántják, mindig ugy érzem, mintha szüleim áldott sirhalmába rúgnának bele. A minap például egy könyvtárba iratkoztam be. Itt be kell mondani, hogy mikor jöttem Amerikába ? Erre j megfeleltem. Mikor születtem ? — | Erre is megfeleltem. Hol születt; tem ? Hát Magyarországon... In Hungary.... A könyvelő szó nélkül beirja: «In Austria- Hungary.» —Erre vér öntötte el az arcomat s erélyesen követeltem, hogy húzza ki Ausztriát, mert ott én sohasem jártam, csak amikor Amerikába jöttem. Ő nem tágított s flegmatikusait intett, hogy jöjjön a következő beiratkozó... Én megfogtam az asztalt. Hát uram én nem megyek, mig ki nem húzza. Egy tapodtat sem innen, ő erre odahívta az igazgatót, oda jött a személyzet. Vitatkoztunk... veszekedtünk s végül piros tintával áthúzták Ausztriát s meghagyták Magyarországot. ; Ha ezt Andrássy gróf látta volna, meghasadt volna a szive bánatában Ez a példa is mutatja, hogy nekünk annyit használt a Habsburg j uralom, hogy az ióoo éves nagy Magyarországot senki sem respektálja s a nem is iooo éves nag) ; Ausztriát mindenki felmagasztalja. ; Nem- tudom, mit válaszolt Keéky Istvánnak Andrássy gróf, de neki szent igazsága van abban, hogy ameddig Tiszadadáról ilyen habsburgiádákkal vagdossák mérgeseit | a tiszta levegőt, addig a revízióból 1 alig lesz több, mint szép vezéri cikktéma. Ez pedig érdeke lehet > Andrássynak, de nem lehet érdeke Üájiis l-ig lehet jelentkezői a szabolcsi kézmű és háziipar kiállításra (A »Nyírvidék« tudósítójától.) Megírta a Nyirvidék, hogy a Kiosz nyíregyházi csoportja kézmű és háziipari kiállítást rendez. A kiállítás, amelynek védnökei élén ott látjuk Czettler Jenő egyetemi tanárt, a képviselőház alelnökét, a Kiosz országos elnökét, dr. Kállay Miklós főispánt, Mikecz István alispánt. clr. Bencs Kálmán kir. kormányfőtanácsos polgármestert, Illés Andor dr. kir. törvényszéki elnököt, dr. Tóth Bálint min. tanácsos pénzügyigazgató;-, Sikorszky István ipar kerületi főfelügyelőt, augusztus hó 1 -én kezdődik. A kiállításon részt, venni szándékozó iparosokat és háziiparral foglalkozókat felkérték, hogy május t -ig jelentsék be részvételüket a Kiosz Bocskaiutcai székházában. A résztvevők díszokleveleket, jutalmakat, érmeket kapnak. Különösen azok m .inkáját fogja a zsűri értékelni, akik magyaros motivumü tárgyakat állítanak ki. A kiállítás a Kossuthgimnázium tornatermében, udvaráfi és tantermeiben lesz. Tea sütemények és mindenféle cukrászsütemény K U G L E R cs. és kir. udvari cukrász eredeti receptjei alapján p ó t a n y a g m e n t e sen Sipos cukrásznál Római katholikus bérpalota. ^ <*T ELE FON SZÁM: 3 ,3. Odament hozzá és megkérdezte': — Akarsz-e velem jönni? — Akarok —- mondta Liliomkisasszony és az idegen felé nyújtotta két karcsú kezét... ^ — Alszol, Lilike? A kicsi nem felelt, csendesen, egyenletesen lélegzett. Elaludt. — Mama! Lilike elaludt! A másik szobából sem felélt senki. A leány letette a gyermeket, betakargatta s óvatosan benézett a másik szobába. Az anyja is aludt. Sápadt szája legörbült, mintha sírásra készülne és szemöldöke is egy aggodalmas ráncba rögződött A leány a tükör előtt megigazította a haját. Karcsú volt nagyon, talán kissé fejletlen is, ae lehetett már tizenhét éves. Szőke haja nem nagyon engedelmeskedett a fésűnek, hanem ráhullámzott a fülére, nézegette magát, rámosolygott a tükörképmására és intett neki. Arcán friss pirosság ébredt. A szeme meglobbant titkos fénvnyel. Kis kendőt dobott a vállára és nagyon csöndesen kiment a szobából. Már alkonyodott, hűvös volt, mégis valami édes, remegő meleg ség futott át a testén. Nagyot lélegzett és sietett a kapu felé. A kaput óvatosan nyitotta. Keskeny nyíláson kikémlelt. Hangtalan volt az utca. A vasárnap unalma ásitott rajta, mert ilyenkor nem nagyon jár senki. — Lala... — suttogta egy bátortalan hang, — maga az? — Én... cn vagyok, Pisti. Régen itt van? — Régen, Egy órája már. De nem baj, csakhogy kijött végre.... Jöjjön, sétáljunk. — Nem... nem merek... anyám felébred. — És aztán? Mit tehet magával? Mondja, hogy megfájdult a feje, vagy azt, hogy autószerencsétlenség történt az utcában és azt nézte meg. Mondjon valamit, találjon ki. ne legyen olyan nagyoVi gyáva. Az ember nem azért é' hogy elsorvadjon a szoba négy fala között. Adja ide a kezét, Laluska! A leány engedelmesen átlépte a küszöböt s odaadta a kezét a tenyerébe. A fiu a kis kezet a szivére szorította. — Érzi ezt, Luluska? - súgta. — Érzem,... az enyém is épen így.... í j. i — A magáé is? — S diadallal csendült a fiu hangja. — Az... enyém is... de látja, nem szabad,... anyám nagyon félt, nem vigyázhat: rám. Nem tudom, mindig azt mondja szegény, hogy hogy miért is kell rám vigyázni? Micsoda titok van, amitől félt enÉgem? — Azt hiszem, hogy az egészséges mamák nem féltik igy a lányukat.... Pisti.... én néha olyan nagyon boldogtalan vagyok. Anyám nem hisz nekem... Azt gondolja, hogy én hazudok... pedig mindent elmondok neki.... Ugy figyel, reszketek a tekintetétől, mintha verne, mintha a lelkembe ütne.... Pedig nincs semmi olyan... nincs.... — Nincs.... — Mt beszélgetünk szépen, illedelmesen.... — Illedelmesen... — Ezt ő is láthatná, hallhatná.. — Hallhatná... A leány megállott. — Hol vagyunk? — Zsák-utcában, Laluska. Nem járt még itt ? Mikor kicsinyek voltunk, itt játszottunk Robinsont, mert erre nem nagyon járt senki ^JA végében két üres telek van ? onnan nem lehet tovább menni. — Én itt nagyon félek! Térjünk vissza, Pisti! — Mitől fél? Kitől? - suttogta a fiu s a két keze közé gyűrte a leány remegő kezecskéét. — Félek... — Nem szabad félnie, Laluska! Én vagyok itt... ketten vagyunk... nem érzi, hogy milyen szép igy, milyen jó... Laluska... én szerelem... I.alus... és maga?..Ugy-e maga is? A lány nem felelt, mintha nem is fogta volna fel a szavak értelmét, csupán a, hang forró hulláma muzsikált a léikében. Nyugtalan ébredést érzett, szédítő édes zsongás futott szét a testében, hogy a szemeit le kell zárnia. Azután... valami kimondhatatlan édes csoda történd... egy csók... egy csók... Nem volt semmi más érzése e pillanatban. csak a csók izzó édessége borzongatta, Azután hosszú pillanatokig nem szóltak egymáshoz, csak állottak és néztek valahova a földre. Szégyenkező kényszeredettség gel megindultak, idegenül vonszolták magukat, mintha nem is ők