Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-21 / 91. szám

Nyíregyháza, 1929. április 21 4 Vasárnap T

.. évfolyam. 91. szám EiSflzatéal árak halyben éa vidéken: Bgy böra 2'50 pengő. Negyedévre 7-fiO pangó. ttliiutTiselikaek te tanítóknak 20»/e engedmény. Alapította JÓBA ELEK Föazerkeaztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelőa »erkeaztö : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség éa kiadóhivatal; SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Talafon szám 139. Postachaqua Kéziratokat nem, adunk visaza. Az amerikai magyarság és a Habsburg-probléma A „Nyirvidék" számára írta: Tukacs György, new-yorki ref. lelkész Nagy örömmel töltenek el minket, amerikai magyarokat, azok az értékes, hazulról származó cikkek, amelyek Rothermere üzenete óta * magyar sajtóban napvilágot látnak. Tudományosan megalapozott, bátor hangú közlemények ezek, amelyeknek csak egy hibájuk van: miért nem jelentek meg már ezelőtt 5 6 évvel s ha nem jelenhettek meg, miért nem jelentek olyan irányú újságcikkek, amelyek a mai felfogásokkal homlokegyenest ellenkező históriai tényeket igyekeztek bevinni a magyar közéletbe ? A nekünk tetsző cikkek között is talán a leggerincesebb és legtalálóbb az a közlemény volt, amit Keéky István dr., az én nagyon tisztelt öreg barátom irt a Nyirvidékbe. Nem a cikk költői szárnyalását és klasszikus nyelvezetét csodáltam én, hanem azokat a nagyszerű érveket, amelyek egy csapásra a komikum mocsarába sülyesztik a legitimisták érveit. Nem tudom, hogy Andrássygróf és elvbarátai mikor jártak külföldön ? Nem tudom, olvasnak-e naponta olyan nagy világlapokat, mint a newyorki Times)^ vagy a «World», vagy a The sun>. Nem tudom, elszokták-e olvasni azokat a hireket, megjegyzéseket és szerkesztői észrevételeket, amelyek ezek a lapok velünk kapcsolatosan közölni szoktak ? De, ha olvasnák és tanulmányoznák ezeket (vagy a többieket is, beleértve a legkülönbözőbb tudományos angol nyelvű heti, vagy havi folyóiratokat is), nem mondhatnák olyan végzetesen könnyelmű nyelvezettel, hogy a külföld nem lesz soha bosszús egy esetleges Habsburg restauráció esetén. Én, mint fiatal amerikai, nagy passzióval gyűjtöm azokat a cikkeket, amelyek rólunk az angol nyelvű sajtóban megjelentek. Jó lélekkel állithatom, hogy minden cikk nagy szimpátiával foglalkozik a magyar problémával. Egyetlen egy dolog az, aminek feltárása gúnyos vágások, hántások, mardosó összehasonlítások között történik, s ez a Habsburg-probléma. Nem foglalkoztam sohasem politikával. Most sem akarok. És hasent akartok. Egy kijelentést azonban hadd tegyek. Olyan igazán s olyan őszinteséggel mondom, hogy senki sem kételkedhetik szavaimban. Az én otthoni és külföldi tapasztalataim azt mutatják, emberektől, társaságokban, angoloktól, magyaroktól azt hallom, minden újságban azt olvasom, hogy a Habsburg-kérdés nem magyar kérdés. Ez csupán a magyar arisztokrácia egy részének a problémája. S a Habsburg restauráció nem izgatja sem a magyar földmives osztályt, sem a magyar iparos társadalmat, sem a magyar középosztályt. Egyedül a legfelsőbb osztály az, amelyik prominens magyar üggyé, élet-halál kérdéssé akarja feltujni ezt a dolgot. Ezt tekinti a legégetőbb magyar ügynek, k még a reviziót is alárendel< Kin u * Enne ni igyekszik. S ha azt látná, hogy a revíziónak a Habsburg kérdés végleges és becsületes rendezése az ára: hát eb ura fakó! Vesszen a revizió! 1 Nagy tisztelettel szoktam adózni azoknak az embereknek, akik elveik mellett hűségesen kitartanak. Gerinces, célegyenest néző emberekre mindig nagy szükség van. Ezeket , csakis ezeket, illeti a vezérség pálmája is. Nem tudunk azonban olyan embereket megérteni, akik kiszáradt tavakon akarnak mindenáron hajókázni s nem nézve a mát, a jelent, a tényeket,' a történéseket, a tegnapelőttbpl akarnak holnaputánt csinálni. Azokat az embereket sem szívesen látjuk, akik ugy akarnak politizálni, hogy figyelembe sem veszik a körülöttük és előttük történő eseményeket. A struccpoliiikának i sak Afrikában van a helye, semmi esetre sem a mi drága magyar hazánknak sok •vérrel, könnyel áztatott földjén. Sajnos, mi amerikai magyarok nem a legjobban vagyunk tájékozódva a hazai" politikai viszonyok felől. Meg aztán itt egyéb dolgai vannak az embernek. Politikával mi csak akkor foglalkozunk, amikor egyik, vagy másik banketten szónokolni hívják fel az embert. S mert ilyenkor rendesen politikai hitvallást kell tennünk, hát teszünk. Nagyon elszomorított azonban minket az a hir, hogy mostanában olyan szelek fújnak Magyarországon, hogy inkább a Habsburg kérdés, mint a revízió. Vagy: hogy szabatosabban fejezzem ki magamat: a Habsburg kérdés mindenesetre, tűzön-vízen, de a revizió ellenben nem műiden esetre. Ismét mondom, hogy nem vagyok vele tisztában, igy állanak-e a dolgok ? Én úgyszólván az összes kapható magyar újságok példányait öszszevásároltam itt. Átböngész- . tem mmden politikai irányú magyar lapot s azt kellett nagyon szomorúan megállapítanom, hogy maidnem igy áli a tiszta igazság. Ezért kérek hát én engedeLmet a Nyirv idék nagy tisztességnek örvendő szerkesztőjétől arra, hogy előadjam mondani valómat. Mert egy piuanatra se gondoljak: azt odahaza, hogy az amerikai magyarságnak, amelyiket százezer számra űzött ide a Habsburg-politika s a Habsburg-nyomorúság,—ehhez a kérdéshez nincsen szava. Nem ismerek olyan magyar famíliát itt. amelyiknek ne lenne otthon siratni valója. Nem ismerek olyan családot, amely közönyösen nézne a hazaiak nyomorúságát. Ez a nép kivette a maga részét minden jótékony magyar mozgalomból. — Adott a katholikus püspöknek, —adott a református püspöknek, ad és mindig adott iskoláknak, árváknak, templomoknak. Sok esetben talán többet, mint amennyit a hazaiak. Nagyon súlyos kijelen tés, de mert igaz, azt is le merem irni, hogy e? az amerikai magyar ság többet áldozott a hazai szegények támogatására, s karitatív célokra, mint a magyar mágnásoknak az a csoportja, amely most Habsburg királyt akar adni az országnak. Tudom, hogy a Habsburg kérdés megoldását, végleges rendezését a mai politikai és gazdasági állajiotok nem teszik kívánatossá. De méginkább nem kívánatosak az Mese Irta: Tartallyné Stima Ilona A kisváros utcája hallgatott. Vasárnap délután volt, ősz s a nap sem sütött. Ha mégis ellt'jikedett a ház előtt egy-egy kimosdatott vasárnapi ember, panaszosan csendült a kő a léptek nyomán s bedöcögött az álmos-hűvös szobába. Egy asszony feküdt az ágyon s ijesztő fakó arca világított fekete haja keretéből. Könyökölt. "Erősen figyelte a másik szobából átszűrődő mese-hangokat s méginkább a sóhaj .ás-foszlányokat, melyek elnyomottan. reszketőslágyan hagyták el a mesélő ajkát. Mintha a sóhajokba beleszakadt volna egy darab sziv és végig lobogott v olna a szobán. — Ne azt meséld! - zörgött fel türelmetlenül az asszony hangja, mint valami, ébresztő csöngettyü. Szemhéjai lecsukódtak, feje a párnára hajlott és ő is nehezet sóhajtott— Hiába vigyázok... —- hiába — suttogta iyiaga elé. A leány a liba hagyta a mesét. — Nem tudok most másat — I mondta s hangja kissé dacos volt. , — Lala! Mesélj hát, mondd tovább, Lala! A szőke gyermek átkarolta nénjét s egészen az ölébe kuporodott. Meglökdöste a lány gyönge vállait, akinek könnyek futottak le az arcán. A gyermek ámulva nézte. — Lala nagy. Lalanak nem szabad sírni — kényeskedett, ami áthallattszott a másik szobába. — Lala! Te sirsz ? kérdezte szigorúan a beteg asszony. — Nem sirók én anyám, dehogy is sírok. — I^ilike mondja.... — Lilike nem jól látta.... — Már nem is sir Lala! kiáltotta a kislány. — Gyertek ide. itt meséljetek. Hadd aludjon el Lilike. Piroskát meséld Lala. •— Nem kell Piroska! Liliomkirálykisasszony kell! Mondjad, Lala Ott hagytad el, hogy be volt zárva egy kertbe, ahol kőből voltak a. virágok, kőből volt az emberek szive és sohasem sütött a nap A leány folytatta a mesét: ...csak Liliomkirály kisasszonynak volt igazi szive, olyan, míht tul a nagy kőkerítésen, a többi embernek, akik kacagva jártak a napsütésben, daloltak, és párosan mentek. Ezek rá sem néztek a kőfalra, melyen tul Liliomkirálykisasszonv szomorkodott. De egyszer egy magányos, szép karcsú fiu vetődött s annak feltűnt a nagy kőfal és kíváncsi lett. hogy ki lakik benne?... Megkérdezett egy arra- menő párt: — Ki lakik itt a sötét köfai mögött? — Nem ismerjük, semmi közünk hozzá! —- mondták a boldogok s meghintáztatták egymásba font kezüket, összemosolyogtak és továbbmentek. r A szép, karcsú idegen bosszankodva nézett utánnuk és elhatározta, hogy azért is megtudja: ki lakik a nagy kőfal mögött? Kilenc nap telt bele, amig rést tudott ütni a vastag kőfalon. Liliomkisasszony hallotta az erős ütéseket s minden ütésnél nagyot dobbant a szive. Ott állott a kert közepén, földig érő hófehér selyemruhában, kibontott hajjal s nagy, kék szemeit a falra függesztette, oda. ahol döngött. — Ki lehet az? kérdezte önmagától. — Ki vágyódhatik a kővirágok és a' kőszívű emberek birodalmába? Egyszer aztán, mikor elég nagy volt a rés, az idegen beugrott rajta a naptalan kertbe. A résen át utána táncolt egy napsugár és égy virágos ág is... Liliomkisasszohv állott. mint egy szobor, mintha ő is kőből volna. De ez csak egy pillanatig tartott, mert • eleven szivéből a szemébe buggyant a sziv tiszta, forró nedvessége. És megmozdult hófehér keze. Meghajtotta szép.fejét. És mosolygott. És lépett a lába. Az" idegen elámult a járó kőszobor láttán. Liliomkisasszony meg csak egyre mosolygott. Az idegen megörült a szobor mosolyának. Azaz: most már nem is hitte, hogy kőszobor, most már meglátta, hogy elevenszivü em ber... Meglátta, hogy lány. Odament hozzá és megkérdezte? Egyes szám ára 16 fillér