Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 75-98. szám)

1929-04-14 / 85. szám

Utazás Mussolini fogadja a Faluszövetség tannimányútjának résztvevőit Amint értesülünk a Faluszövetség második gazdasági tanulmányútján résztvevőit az olasz gazdatársadalom nagy ünnepségek keretében fogadja. Minden egyes városban a város vezetősége és az agrárkörök a Faluszövetséggel és az olasz kir. követséggel egyetemben elsőrangú programmot dolgoztak ki, melynek keretében bemutatják a fascista Itália gazdasági, ipari, 'gyümölcstermelési és szövetkezeti intézményeit. De nem feledkezik meg a tanulmány vezetősége arról sem, hogy Itália művészetekben gazdag képtárait, muzeumait, történelmi palotáit s mindazt, ami az egész világ csodálatát az olasz kép zőmüvészet iránt kiváltotta, meg ne mutassa. A veneziai híres Dogé palota, a római képtárak, történelmi emlékek, a firenzei Palazzo Pitti és az Uffizi nagy képtára, a bolognai Sant Bartolomeo csodálatos festményei, amelyekben a velencei, umbriai festőiskolákon ke resztül a Rafaelok, Michel Angelok, Tizianok, Donatellok nagy művészi lelke él, mind olyan dolgok, amelyek a tanulmányut résztvevőinek esztétikai érzékét csak emelni fogják. Különösen nagy fogadtatásra készülnek a milanói gazdák, akit köziil a tavalyi esztendőben többen megfordultak Magyarországon Magában Rómában XI. Pius pápa és Benitó Mussolini olasz miniszterelnök fogadja a társaságot. A négynapos római tartózkodás alatt a tanulmányut résztvevői megtekintik az olasz gazdasági élet vezetőivel egyetemben a hires olasz földjavitó és öntözési munkálatokat Macarese és Terracinában, valamint a Némi tó lecsapolását is, amelynek célja a vizlevezetésbői egyrészt Caligula császár hires történelmi hajóinak kiemelése, másrészt pedig a vizben szűkölködő római mező öntözése. Nagy érdeklődéssel várják a tanulmányut résztvevői a hires milanói csatorna és öntöző berendezések megtekintését, amelyeken keresztül 60.000 hektár földön a városi szennyvizzel dúsan termő mezőket öntöznek. A Faluszövetség gazdasági tanulmányútja mig egyrészt a két nemzet közötti barátsági kapcsolatok kimélyitését célozza, addig másrészt megteremteni óhajtja < azokat a gazdasági, kereskedelmi ' és ipari összeköttetéseket, melyek a két állam gazdasági fellendülését eredményezik. A Faluszövetség e második gazdasági tanulmányútját egyenesen Benitto Mussolini kívánságára rendezi meg, aki azt akarja, hogy az olasz és magyar gazdák közvetlen érintkezés folytán közelebbről is megismerkedjenek egymással. A tanulmányut végeztével szeptember folyamán egy nagyobb számú olasz gazdacsoport viszonozni fogja a magyar gazdák látogatását. A tanulmányut iránt a magyar gazdatársadalom körében is nagy érdeklődés nyilvánult meg. Mivel a tanulmányúton csak 45-en vehet nek részt, csak április i6-ig fogad el a Szövetség jelentkezőket. Az egész utazás ideje alatt egy másod osztályú gyorsvonat u Pullmann kocsi áll rendelkezésre. Részvételi dij 470 pengő. Tekintettel a Faluszövetség gaz dasági tanulmányutjának fontosságára, lapunk utján is felhívjuk gazdáink, birtokosaink és mindazok figyelmét azon körülményre azzal, hogy a rövid időre való tekintettel résztvételüket haladéktalanul jelentsék be a Szövetségnél: JSudapest, IX., Üllői-ut 1., ahol az útra vonatkozólag mindenre kiterjedő bő és részletes felvilágosítással szolgálnak. A tanulmányútra résztvevőknek csak magyar útlevelet kell váltani, a többi visumokat a tanulmányut rendezősége intézi el. A részvételi di) felét jelentkezésker kell a Szövetség pénz tárába befizetni. 2194—1 Rádiós ! Az egísz világ kell neked ? Végy Tungsram Bárinmcsövet. HASZNÁLJA AZ Uj DG 407 KÉTRÁCSQS. TUNGSRAM 8ÁRIUMGSÚVET! KIS ANÓDFESZÜLTSÉGGEL NAGY TELJESÍTMÉNYT NYÚJT. ; Utolérhetetlenül cséplőgép k 'Mmmfrffii^MÉikíá, acélkerető csapágyas Előnyös fizetési feltételek mellett szállít minden mezőgazdasági gépet: tökéletes, tartós és nagy teljesítőképességű az Államgépgyári Szemveszteség nélkül működik ! Piacképes gabonát szolgáltat! Magy. Kir. Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége : Nemzetközi Gépkereskedelmi R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 32. Kerületi képviselet: Székács és Heimovits, Mátészalka. 1326-8 1929. április 109. JNftfMlDK. 5 Gyilkosság a szőlőben (Kis regény) Irta: Péchy-Horváth Rezső (5) Az orvos felelni akart. Ekkor azonban belépett a közrendőr és katonásan jelentette, hogy a hullaszállító kocsi megérkezett. — Ezt a kést pedig az asszony holtteste alatt találtam — mondta befejezésül —, amikor a hullát a helyéről felszedtük, hogy a kocsira rakjuk. A két ur egy pillanatig meredten szegezte pillantását a véres, közönséges konyhakésre, amelyet a közrendőr a kezében tartott. Barna fan/ele -volt, amelyet három rézkarikás szeg tartott össze. A rendőrkapitány dühösen mordult rá a rendőrre, mintha az tehetett volna arról, hogy az a történet, amelyet ő a nyomozás számára minden alap nélkül épített fel a saját tetszése szerint, most egyszerre füstté foszlott. A «határozott kontúrok)/, amelyeket az imént oly kedvtelve emlegetett, most egyszerre elmosódottak lettek, mint a vizfestéses kép az ablak üvegtábláján, ha zápor paskolta végig. 4A nyomozás még aznap váratlan eredményt mutatott fel. Portyázó csendőrök a szőlő között, egy mély kocsiutban, elcsíptek egy kóborcigányt, aki lehetetlenül hatalmas és embertelenül nehéz batyut cipelt. A cigány sötét tekintete még borúsabb árnyalatúvá változott el, amikor a lengő kakastollak megcsillantak előtte a napfényben. Megtorpant. Olyanféle mozdulattal rezzent össze, mintha a szörnyű terhét eldobni óhajtaná, hogy ő maga »m»ál könnyebben iramodhassék el. Csakhogy a csendőrök vállán kijózanitóan csillant meg a hosszú bajonett és a két szál kakastollas mintha egyszerre sebesebben kezdett volna feléje lépdelni. — Hova, dádé ? — üdvözölte az egyik csendőr. És félreérthetetlenül elállta az útját. A csúf, szálas termetű, piszkos cigány óriásit nyögött. Talán a teher alatt,- talán a veszedelem miatt. f — Hazafelé, csendőr urak -—- szólt oda nagyon csendesen. Verejték kezdett gyöngyözni a zsiros, ezeréves keménykalapja alól. Az őrmester jóizüt kacagott: — Ááá, fenébe mégy te, nem haza 1 Velünk jössz, fiam! A másik csendőr komoran nézett maga elé. Erősebben markolta a sárga fegyverszijat. — Már mért mennék magukkal, őrmester ur ? — riadozott a cigány. Ijedt reszketés rohant le-fel a lábaiban. — Hát hogy kipakold nekünk azt a holmit, amit az ivánfai hegyből raboltál, amikor azt az öregasszonyt agyonvágtad! — csapott le rá az őrmester. Sürü, vastag szemöldöke alól villogó, fényes héja-szeme mohón tapadt a cigány alakjára, arcára, szemére. Leste, szimatolta, érzékelte annak minden mozdulatát, izomrándulását, önuralom-megfeledkezését. A cigány megdöbbenve, eszelős félelemmel meredt a csendőrökre. A puszták fékezhetetlen fiainak ősi félelme, dédapáktól örökölt, ösztönné finomodott idegenkedése az államhatalom kemény öklü, komoly és komor képviselőjétől, pontosan és pompásan ott rajzolódott az arcán. Rémületes ijedelemmel kezdett szabadkozni... — Már miért mennék én magukkal, csendőr urak ? — hadarta erélyesen. — Hiszen semmi törvénybe ütköző dolgot nem csináltam!... Olyan ártatlan vagyok, mint a szépséges szép Sziiz Mária a templomban... Higyjék el, nagyságos csendőr urak!... Jaj, ne legyenek már olyan akkurátusok az ilyen szegény, nyomorúságos cigánnyal, aki még egy legyet sem üt agyon!... Az őrmester vihogva kacagott. — Hát hiszen ártatlan lehetsz, koma —mondta vidáman —, az a te dolgod, de a nagy batyu titka az meg már a mi dolgunk! Ezért gyerünk csak és semmi beszéd! Jajgatva, esküdözve rimánkodott most a cigány. Félt, irtózott, reszketett attól a pillanattól, amelyben belülről ismeri meg a csendőrlaktanyát. — Kitől loptad ezeket a holmikat! — reccsentett rá az őrmester. A cigány hadarva fogott bele valami valószinütlen és különös történetbe, amelyben egy sereg «koma, sógor, csávó» és hasonló szó hemzsegett és ami annál zavarosabb és kuszáltabb lett, mennél tovább haladt benne. Valahogy az érzett ki belőle, hogy a cigány a rokonai ajándékául igyekszik feltüntetni a szörnyű batyut. Ennek azonban mereven ellentmondott a félelmet eláruló megtorpanása, a csendőrök feltűnésekor, továbbá maga a batyu burkolata: egy plüss ágyterítő, ami legalább is szokatlan lett volna akármilyen cigány putrijában is. — Ne sokat magyarázz, koma — intette az őrmester, kissé már türelmeszegetten -—, úgysem hiszek el semmit. Kinőttem én már régen a gyermekcipőket. Azt hiszed, nem? Dehát mért nem jönnek el a nagyságos csöndér urak a komámékhoz, ott mindjárt kiderülne minden, — esenkedett a cigány. Az őrmester vörösre gyúlt. Forróvá tüzesedett hirtelen az arca és ádáz dühindulatok feszitették az ereit és a vére egyszerre száguldva hurcolta szét az ereiben a felfáklyásodott haragját. — Nem mégy azonnal, ha mondom, hogy a rosseb... (Folyt, köv.)