Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 50-74. szám)

1929-03-15 / 62-63. szám

jSftfryidbk. 1929. március 15. Március 15 Irta: sasi Szabó László dr. A hagyományos márciusi ünnepek lehellete éri, simogatja lel Idültünket, érzéseinket a tizenötödidike közeledtére. Sokan tartják ezt anakronizmusnak, hiszen megszűnt a közös ügyes állapot és elvesztette aktualitását a bécsi elnyomókkal folytatott évszázados harc és a történelem súlyos fordulatai ujabb Mohácsot, ujabb Világost zúdítottak a magyarság hányt-vetett sorsába és sokan gondolkoznak ugy, hogy a szabadság ünnepének megtartására egyelőre semmi okunk nincsen és majd csak akkor gondoljunk ismét márciusi, ünnepekre, ha majd eljön az uj szabadulás, eljön a végleges feltámadás várva-várt napja. Ahány kifogás, annyi tévedés. Soha se volt annyira aktuális a márciusi ünneplés, mint ma, amikor megint a magyar szabadságért folyik a füst és pornélküli ádáz küzdelem, ha egyelőre nem , is csupán az osztrák z arnokság ellen. — dc annál elkeseredettebb nekibuzdulással egyszerre hét fronton! az összes körültünk tobzódó elnyomókkal szemben, akik rabszijon tartják elrabolt testvéreinket!! Hát volt-e valaha nagyobb szükség arra, hogy felemlegessük a magyar szabadságharcok heroikus dicsőségét, a magyar szabadságszeretet, a magyar függetlenség eszméinek a néplélekbe beidegződött emlékezetét, mint épen most, amikor a hétfejű sárkánnyal folytatott küzdelemhez kell uj erő és uj elszántság és uj önbizalom!!?? És azt se mondja nekem senki, hogy megszabadultunk az osztrák uralom négyszázéves fantomjától! íme itt settenkedik, itt ólálkodik, itt leskelődik ujabb álarc alatt!! Labanc szellem kisért a kripták mélységeiből és buzavalutára. spekulálva igyekszik megejtem a már-már öntudatra ébredt magyar mentalitást!! Török áfium helyett jobb búzaárakat igér és azzal csalogatja bűvkörébe a hiszékeny magyart, a kuruc-ivadékot!! Kurucok, labancok közt igy folyik ez immár ötödik százada! Vajh! Mikor lesz vége!!? ? Rothermere Lord üzent! Valamikor Kossuth és Rákóczi üzentek igy a magyar nemzetnek!! A nagy angol talán a távolból tisztábban látja a mi helyzetünket és óva intett bennünket a régi kötelékektől, amelyek gúzsban tartottak bennünket Mohács óta!! Megüzente, hogy ha Trianontól szabadulni akarunk, akkor szakítsunk végre az osztrákokkal tís ne kacérkodjunk velük, mert megint odavezet bennünket a játék, ahonnan alighogy szabadultunk!! Üzente, hogy ha hűséges akar lenni a magyar önmagához, tisztelje a Kossuth szellemét, politikai örökségét és el ne kótyavetyélje azokat a dicső értékeket, amiket a Kossuth név és Kossuth-kultusz jelent, mert a szabadságszerető népek családjában a Kossuth neve által lett nekünk becsületünk!! Teasütemjények és mindenféle cukrászsütemény K U G L E R cs. és kir. udvari cukrász eradeti receptjei alapján p ó t • n y a g m e n te sen Sípos cukrásznál Római katholikus bérpalota.

1 ^TELEFONSZÁM: 3 i3. Üzente, hogy Kossuth-napot tartsunk és szenteljük ezt ennek a szabadsághősnek a tiszteletére, emlékezetére !! Nekem ugy tetszik, hogy ennél igazibb Kossuth-napot el se lehet képzelni, mint a mai nap!! Kossuth Bécsben és Petőfi Budapesten! A két szellemóriás csinálta e nap történetét és beleirta minden idők magyarjának a lelkébe! Márciusi ünnep! Kossuth nap! Virradj ránk régi fényeddel, régi dicsőségeddel és emelj bennünket arra a lelki nagyságra, arra a szent magaslatra, ahova az előttünk való nemzedék a honszeretet hevében ezen a napon emelkedni tudott!! Tudjunk végre egyek lenni a döntő elhatározásokban és tudjunk helyesen és okosan gondolkozni a nemzet jövőjéről, érdekéről!! Legyünk végre Kossuth igazi nemzete!! A függetlenségéért, szabadságáért, régi nagyságáért élnihalni tudó és saját lábán járni, saját esze szerint igazodni és J saját erejében bizni tudó régi maI gyarok igaz utódai!! árcius Idusára Irta: Péter Károly Megkondulnak a harangok. Ünnepies szint ölt az ország minden faluja, városa e napon. Nagy nemzeti ünnepünk van, március i 5-ike. Legyen e nap a nemzeti elmélyedés, a visszagondolás, az emlékezés, az erőgyűjtés napja, szükségünk van rá, hiszen nemcsak idegenek feketítik a magyart rut rágalmak özönével, de lépten-nyomon láthatjuk, olvashatjuk, hogy itt a határokon belül is teremnek korcs torzszülöttek, akik beteges, vagy rosszindulatú, vagy ki tudja milyen okbót ellenséges magatartást mulatnak saját fajukkal, nemzetükkel szemben. Nemcsak nem értik törekvéseit, nem érzik vágyait, szenvedéseit, de gúnyt űznek még legszentebb nemzeti érzelmeinkből, nemzeti szineinkből is, s mi tétlenül nézzük e rothadó területeinken élő elszakított testvéreink, annyiszor megcsúfolt igazságuk feltámadásának, acélnál keményebb pörölyt, ellenségeink hazugságon épült: kártyavárának lerombolására. Március 15-ike van. Hó takarja még mindenütt a határokat, mintha a megkésett tavaszba lehelő téli hideg, nehezen várt feltámadásunk, nemzeti tavaszunk késését jelképezné, de érezzük, hogy ha fuj is észak fagyasztó szele, ha hó hull is a határra s telet mutat a tavasz hónapja, már nem késhetik soká a természet ébredése, nem tart már soká az érzéketlen jégpáncél, nem csörög soká fagyos utain a mindent béklyóba verő téli rabbilincs. El kell jönni a tavasznak, s az újjáéledésnek. De hogy ez bekövetkezzék, a tavaszi nap fényére, melegére van szükség. Hogy feltámadhassunk, az •ész, a világos látás fénye s a haza és testvérszeretet melege kell hogy betöltse agyunk, szivünk, érzésvilágunk egészét, hogy e fénysugár belevilágíthasson ellenségeink sötét boszorkány konyhájába, megvilágítsa sárral bekent, megcsúfolt, keresztre feszitett igazságunk tündöklő szépségét, legyőzze az álutakon bujkáló gazemberek orvtámadását, a szeretet melege pedig keltse uj életre eltemetett nemzetünk életfájának újra zsendülő életerejét; adjon erőt a küzdelemre, — főként a magunk leküzdésére — egyéni érdekeinknek a haza érdekével szemben való háttérbe szorítására; kössön össze, s indítson bennünket egy útra, melynek végén az ezeréves magyar haza glóriája ragyog. Ennyi szenvedés után adja Isten, hogy az ut rövid, a magyarság egységes, a diadal teljes legyen. lépek az utolsó JÉik. Jkr* CZ5 IELJ ÍJ O •eana omr'X Csütörtökön Pénteken A világháború borzalmai! A repülőrajok támadása! ORGONAVIRÁGZÁS (AZ UTOLSÓ ÜZENET) Tizenkét fejezet a halál nagy szüretéről. A kantinos leány . . COOLEN MOORE A repülő tiszt CARY COOPER Szombaton Vasárnap Nagy amarikai kalandor attrakció 2 részben, 15 felv. egyszerre RUTH ROLAND, WILLIAM DUNCAN Amerika leghíresebb bravúr színészei a főszerepben 2 és V4 órás előadasok pontosan kezdődnek szombaton V45, 7 és V4IO, vasárnap V-23, s/45 7 és V

4t0 órakor Előadások kezdete : csütörtökön és pénteken 5, 7 cs 9 órakor (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Hétfőn este nyert befejezést az ezévi leventeelőadás-sorozat, mely ről minden alkalommal bőven hoztunk ismertetést. Ez előadások két célt szolgáltak. Először a téli esték unalmas egyhangúságába egy kis szint, elevenséget vittek, másrészt azonban a szórakoztatáson kívül ko moly értékeket is nyújtottak. Az utolsó előadás társadalmi ünnepség keretében zajlott le, hogy a leventemozgalom igaz barátainak, nagy eszmefelka rolóinak és támogatóinak számát szaporítsák, kik a jövő hatalmas célkitűzésében a zászló diadalát fogják majd előmozdítani. * Az utolsó előadás megtartására Fehér Gábor tanárt kérték fel, ^i a magyar népdalról és müdalról tartott leiolvasást. Nagy izgatottság uralkodik az egész teremben, sőt kint is, mert nagyon sokan a folyosókra szorultak. Nemcsak a leventék, de a vendégek is kíváncsian várták az előadás megkezdését. Recsky András ezredes Antal Sándor őrnaggyal elsőnek érkezik. Övék az előadások sikerének za o roszlánrésze. Bökényi Dániel a «Szabolcsi Tanitó» főszerkesztője is hegyezi ceruzáját, hogy lapjában megörökítse a szebb részleteket. Kiss Lajos múzeumigazgató az éremszakértővel, Dobay Sándorrral vitázik. Dr. Mérey Fe. renc tanár komoly arckifejezéssel figyel egy sarokból. A hölgyek az első sorokból szemlélik Rárz Marci zenekarának készülődéseit. * A teremben nagy zaj. örömmel éljenzik meg Kiss B. Árpád tisztviselőt, Szatke Sándor és Hatvani József városi dalárdistákat, mikor fertőzőfészkek szabad mozgását, elnézzük lélekromboló munkájukat. Eszméljünk fel! Igyekezzünk egy mást megtalálni. S egy napon, elfelejtve minden egyéni és anyagi érdeket, próbáljunk ártatlan gyermeki lélekkel hinni az eszmék és az igazság diadalában. Ez adjon telkünknek szárnyakat, hogy a múltba szállva, f elismerjük a mult nagy időinek nagy igazságait, megértsük nemes vezető férfiait s az ő nyomdokukon haladva indulhassunk ujabb küzdelmünk felé. Egy napra tisztuljunk meg a földi salaktól, s legyünk igazi férfiak és honleányok, akiknek elhatározása nem üres szó, tartalmatlan Ígéret, de erős, kitartó munka, alkuvást nem ismerő szilárd cselekvés, s ezzel a lélekkel épitsünk alapot, szilárd, rendíthetetlen alapot, . megszállott