Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-28 / 49. szám

jMlrfRYIDÉK. 1929. február 28. A magyar válogatott Nemrégiben nemcsak Németor­szág, de az egész világ nagy hó­dolattal ünnepelte Dürer Albert centennáriumát, amely ünnepsé­gekből Magyarország megkülön­böztetett módon vette ki a részét. Ez a nagy művész ugyanis, ak\ korában iskolát teremtett, évszá­zadok művészetének irányát je­lölte meg, magyar származású volt. Atyja a békésmegyei Ajtós községből vándorolt ki Nürnberg­be, ahoi letelepedett, német nőt vett feleségül, s mint szorgalmas rézmetsző kereste kenyerét. Fia, Albertnek született, teljesen né­met férfiúvá vált, de a késői uno­kák sem tudják elfelejteni, hogy ezt a nagy elmét tulajdonképen Magyarország adta Németország­nak. A Dürer centennárium idején Budapesten járt Nünberg polgár­mestere, aki látva fővárosunk bu­zogó kulturális és művészeti éle­tét, elhatározta, hogy városa fa­lai közé invitálja a magyar mű­vészeket, ahol bemutatja honfitár­sainak nemzetünk kulturális és művészi alkotásait. Ez a gondo­lat most nyert megvalósítást. A német nemzet, amely a világhá­borúban megismerhette a magyar bátorságot, fegyverforgatást és vitézséget, most lehetőséget nyújt számunkra, hogy necsak harci eré­nyeinkkel, de kulturális és művé­szeti fejlődésünkkel is tüntethes­sünk a világ szine előtt. Bár a nürnbergi Magyar Hét-hez egy szemernyi politika sem tapad, még sem lehet lekicsinyelnünk külpo­litikai relációkban annak rendkivül nagy értékét. Amit a diplomácia talán évtizedek megfeszitett mun­kájával sem képes elérni, azt a magyar művészek összehordott al­kotásaikkal egy csapásra produ­kálni tudják. Hazánknak már ed­dig is jó hire volt külföldön a művészetek tekintetében, mert köz tudomásu, hogy Magyarország több tehetséget termel ilyen vo­natkozásban, mint amennyit el tud tartani. Szinte bőkezűen lát­tuk el az égész világot szinpadi Írókkal, festőművészekkel, ének­művészekkel, kiváló zeneszerzők­kel és karmesterekkel, nem suólva arról, hogy a külföld kultur góc­pontjaiban mindenütt feltalálható egy-egy kiváló tudósunk, akik gyakran azért kényszerülnek ott­hont keresni a külföldi metropóh­sokban, mert hazájukban tulnagy a művész és tudós produktivitás. A nürnbergi Magyar Hét, amikor ez az ősi germán város megnyitja kapuit a magyar művészek előtt, a csarnokaiban mindenütt magyar alkotásokra talál a szemlélődő, a magyar kulturélet válogatott csa­pata harcol a pálmáért, amelyik minden elnyomás ellenére is ké­pes kifejleszteni művészeti és kul­turéletét, a legmagasabb fokra, csak elismeréssel és dicsérettel le­het emlegetni. Ha valamelyik nyu­gati kulturnemzet az emberiség fejlődésére gondot kiván fordítani, észre kell hogy vegye nemzetünk nagy művészeti és kulturiramát, ami közkincse az egész emberiség­nek. A nürnbergi Magyar Hét ön­érzetet kölcsönözhet az utóbbi időkben éppen eléggé megalázott nemzeti önérzetünknek is, amely ezt a tüntető kulturfelvonulást joggal könyvelheti el a maga számlájára. Passepartoukat üléses kivitelben készít a Jóba-nyomda könyvkötészete Nyíregyházán, Széchenyi út 9. sz A Korona kibővítéséről Irta: dr. Kerekes Pál Nyilvánosság számára közreadta a Nyirvidék február 24-iki száma szószerint a Fisch-féle telekmeg vétele tárgyában hozott képviselő­testületi határozat ellen benyuj tott fellebbezést. Minthogy ma­gam is bive vagyok a szándékolt megvételnek, legyen szabad szintén a sajtó nyilvánossága előtt — a fellebbezésre vonatkozó ész revételeimet kivonatosan megtenni „ Az elhatározott vétel szerintem a városnak igen ügyes sakkhuzása volt. Ügyesebbnek, előbbrevaló nak tartom minden egyéb készülő terveinél. Mikor egy ilyen vételi alkalom kínálkozik, akkor nem le­het hinodálni, előre részlet, nagy­szabású terveket kidolgoztatni, ta­nulmányokat folytatni, mert köz­ben a kínálkozó alkalom elmúlik. De meg nem is szükséges a nagy­szabású terv és költségelőirány­zat előkészítése, amikor a város elhatározta az utcanyitást. Mert az utcanyitást a város már koráb­ban elhatározta. Nincs tehát egyéb választás, mint ennek az elhatá­rozásnak eleget tenni. Azt, hogy a piac között vol­nának más olyan összekötő utcák is, amelyek közül valamelyiknek szélesítése műszakilag és pénzügyi leg előnyösebb volna, erre nézve konkréten még senki sem hozott fel adatot, a fellebbezés sem em­lít ilyen konkrétumot. De ha arra gondolna valaki, hogy a központi forgalomtól távolabb eső vala­mely utcán történjék e rendezés, ez semmiesetre sem lehet pénz­ügyileg, a remélhető értékemelke­dés és jövedelemszedés szempont­jából, a városra nézve előnyösebb Ahhoz csak nem kell nagy előta­nulmány, hogy a város központ­ján 2 óriási piaci forgalom köze­pén létesített uj utca lényegesen nagyobb forgalmat fog lebonyo­lítani, mint a piacok szelétől is tá­vol eső utca a szélesítés esetén. Különben tudomásom szerint a jelen utca nyitást megelőzően a város foglalkozott a Korona rá­építés tervével, ott tervek, raj­zok készülnek, ha ezek alapján el­készül a költségvetés, még mindig módjában áll a városnak nem rá­építeni és más megoldást találni a keletkező utcaoldalak jövedel­mező kihasználására, ha a ráépí­tés nem lesz rentábilis. Ezt az előkészítést szerény nézetem sze­rint türelemmel meg kell várnunk és nem elébevágni a folyamatban lévő munkálatoknak. A fellebbezés sokalja a 350.000 P vételárat, mert a r. k. palota előtt kisajátított területért csu­pán 300 P.-t fizetett a város négyszögölenként, holott itt érté­kesebb a telek. Véletlenül magam is résztvettem abban a bizottság­ban, amely a vételárat megalkud­ta. Ennek a megállapításánál a r. k. egyház figyelemmel volt ar­ra a kedvezményre, melyet a vá­rostól azon engedményben ka­pott, hogy viszont a város az utca szabályozási vonalat kb. 5 m.-rel megszükitette és ezzel lehetővé tette az egyház részére a nagyobb területen való építkezést, miért is a 300 P. négyszögölenként való kisajátítási ár egy lényegesen kedvezményes ár volt. Ha ehhez még figyelembe vesz­szük azt, a fontos körülméQvt, hogy a létesítendő összekötő uj utca 2 rendkivül nagyforgalmu piac között keletkezne, mely­hez az átjárást a közönség eleinte A nagyérdemű közönséghez! Péntektíl — vasárnapig, tehát cf-ak 3 napig mutatjuk t»« Az örök n6\ A vad szen­vedélyek, A Miegő szere emv&gy fi-rajét fl BflRBÁROK-flT Ezt a filmünket mm fogjuk jobban rekla­m' ro».ni ajegyelniegyzéftt meekeadtük APOLLO. APOLLO Szerdán Csütörtökön BETTY BALFOUR :S'tX"Sl m S (\ NIZZAI ÉJSZdKdK Egy boldog szerelem regénye 10 fejezetben, I'ta: GA6TON RAWEL és a ragyogó kitérő mfiso r Péntektől—vasárnapig BARBÁROK (AZ UTOLSÓ ERŐD) Tix fejezet négy riligcsavargoról, a sivatagról és a nárol. Irta és rendezte: Kurt Bernhardt — Saerepoaztás : Ltklanc őrnagy . . Rolla Normann Ltnszby kapitány . . Albert Stelarück Yvonne Mária Pandler A haramia Helarieh Otorge gyaimati katonaság, arabok, kalandorok é« a burleszk műsor. Elóadaaok kezdete: 5, T ea 9 óraker. valósággal kierőszakolta, később állandósította, majd a háztulajdo­nos maga is kihasználta a közön­ség által forszirozott átjárási haj­landóságot, ugy, hogy a szűk át­járóajtón át napi és heti piacokra igyekvő járókelők már lassanként a régi odvas falakba és fakamrák­ba helyezett üzleteket találtak, ha figyelembe vesszük, hogy Nyir­egyházán hasonló helyeken a vá­ros r négyszögöl terjedelmű kis utcai ketrecekért 400—800 P évi béreket ér el, ha figyelembe vesz­szük, hogy a megveendő 2 piac­ra nyíló óriási telek jelenlegi front szélességei összesen kb. 70 métert tesznek ki és hogy az utca meg­nyitásával az átjáró-udvar 2 öl­dalán összesen mintegy 180 m. hosszú uj utcai front nyilik meg üzlethelyiségek és egyebek céljai­ra, ha hozzá még megemlítjük, hogy a »Korona« ezzel minden oldalról utcára nyilva, elveszti a hátsó kihasználatlan meredek tűz­falait, akkor nem lehet azt állí­tani, hogy a Fisch-féle telek vé­telára tulmagas volna. Az ingatlan vételt ellenző fel­lebbezés a bruttó jövedelem ala­pul vétele mellett is helytelen­nek tartja a vásárlást, mert nem felel meg ez az ingatlan érték reá­lis kamatozásának. Csakhogy itt mellőzve van az a lényeges szem­pont, miszerint a város nem az épületeket vásárolja az épületek kedvéért, hanem a telket, az ab­ban rejlő értéke miatt. A felleb­bezők között is van, akitől jog­gal kérdezhetem, vajon amikor megvásárolta a Széchenyi-ut egyik sarkán lévő mintegy másfél ka­tasztrális hold szántóföldet 50— 60.000 P. körüli vételárért, vajon (annak a 4 szekér tengeri termésé­ért vette meg, vagy pedig az in­f atlan telek belső reális értékéért, edig első látszatra ez a vételár is szörnyű nagynak mutatkozott annak idején, mégis dicsérettel mondhátom, hogy igen okosan és előrelátóan számított. A városnak és minden reálisan gondolkodó, telekértéket ismerő szakembernek bizonyára nem az ócska épületek imponálnak, a megveendő telken, hanem maga a közel félholdat kitevő két front­ra nyúló telek a város szivében, mely a városra nézve a Koronával kapcsolatban igen nagy értéket reprezentál. De, hogy mennyire reális ez a vételár, annak jellemzéséül legyen szabad hivatkoznom az úgyneve­zett Lányi gyógyszertár ósdi, szintén elavult és a város központ ját meglehetősen disztelenitő épü­letére, amely 465 négyszögölet tesz ki, vagyis csaknem 100 négy­szögöllel kisebb, mint a megvenni szándékolt Vay Ádám-utcai telek s a háború alatt 350.000 koroná­ért cserélt gazdát. Ez a vétel a háború alatt történt, amikor még az értékek eltolódása különösen a házaknál nem volt számottevő, az ingatlanok szerzésének, forgalmá­nak, építésének irányzata teljesen bizonytalan volt éppen a háború következtében, mert hiszen min­den gyár, minden munkáskéz úgy­szólván csak a háború céljait szolgálta, igy azt az árat, mint aranykorona értéket lehet irány­adónak tekinteni. Ehhez a vétel­árhoz képest a Vay Ádám-utcai telek vételára nem jelent semmi differenciát, sőt a jelenlegi vételt előnyösebbnek kell tekinteni. Tud­tommal Nyiregyháza „yáros egyik faktora annak idején, amikor évek­kel ezelőtt érdeklődött a város ré­szére i'aló rqggvétel céljából ez iránt á Lányi-fele saroktelek iránt és pedig annak a hatása alatt, hogy az egyik igen tisztelt felleb­bező jnaga sürgette annak ide-

Next

/
Thumbnails
Contents