Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-22 / 44. szám

jNfarmréK. 1929. február 22. Elragadnak a lovak Irta: sasi Szabó László dr. Nem tudok hirtelenében alkalmasabb cimet találni azokhoz, amiket itt elmondandó leszek. A városi gazdálkodásról kívánok szólni s bár ez nagyon háládatlan feladat, mégis ugy érzem, hogy meg kell tennem, mert a dolgok alakulásában nagy veszedelmet látok és nagyon jól ösmerem a közhangulatot, amely ezeket a fejleményeket kíséri. Talán jobban, mint azok, akik a hivatalos felfogás kialakulását képviselik és irányítják. Napról-napra találkozom ijedt polgárokkal, akiknek beszédéből a legnagyobb aggodalmat hallom kicsendülni városunk anyagi helyzetének elkerülhetetlen romlása és bizonytalansága miatt. Hirek jelennek meg, hogy a város 14 millió pengős kölcsönnek a felvételével foglalkozik, mert az előirányzatok szerint ennyire lesz szükség a tervbe vett beruházások keresztülviteléhez. , Hát lehet-e erre egyéb és találóbb megjegyzést tenni, minthog) elragadtak a lovak! ? Én csak hozzávetőleges számítást tudok tenni a város vagyoni helyzetére vonatkozólag, de azt mondom, hogy a város összes ingatlan vagyona, tehát birtokai, házai együttvéve se tesznek ki többet 12—14 millió pengőnél. Ha tehát valaki a várost 14 millió pengő kölcsönnel akarja megterhelni, ez annyit tesz, minthogy a várost teljes 100 percentig el akarja adósitani. Sőt többet tesz. Mert míg a jelenlegi pénzügyi viszonyok között alig tudok elképzelni olcsóbbát, mint egy 9 százalékos kölcsönt, — addig a városi birtokok és házak alig jövedelmeznek 2—5 o/o-nál többet, t«hát kamatra kétszer-háromszor annyit fogunk költeni, mint amennyit a városi ingatlanok hoznak. Tudvalevő ugyanis, hogy a mezőgazdaságilag művelhető földek nem hozzák meg a föld értékének a 4 o/

0-át sem, különösen a mostani nyomott terményárak mellett, az épületek pedig még annyit se jövedelmeznek, mert p.o. a Korona-épület összes bérjövedelme 30.200 pengő, (ebből 7200 P a szállodára és 23.000 P a többi üzlethelyiségek) és ha a Korona-épületet másfél millió pengőre becsülöm, akkor ez a bérjövedelem mindössze 2 0/0-ot se tesz ki, mert még a jövedelemből kell fizetni az adókat és fenntartási költségeket is. A sóstói szállodákért 8000 P bérösszeget tudtunk elérni, ami szintén alig hozza meg az ottani beruházások másfél százalékát. Hogy a tervbe vett ujabb beruházások milyen rentabilitással fognak funkcionálni, arról természetesen nincsen semmi pozitív adatom, de ahogy én a közületek üzleti vállalkozásait ösmerem, alig tudom elképzelni, hogy azok is meghoznák a befektetett tőke kamatainak a felét. Ha pedig azokat azzal a számítással akarják megcsinálni, hogy rentábilisak legyenek, akkor viszont olyan szédületesen drága üzletek lesznek, hogy a közönség bele fog bódulni » velük járó előnyökbe. P. o. ha a 7—8 millióra kontemplált vízvezetéket ugy tervezik, hogy a fogyasztó közönség által fizetendő vízdíjak fedezzék a beruházási kamatokat, akkor olyan méreg drágán fogják a vizet adni, hogy az kibírhatatlan lesz. A Korona tervbe vett kibővítésének s a hozzá megszerzett teleknek a vételi költségei szintén súlyos pár milliót fognak igénybe venni s ha a Korona mai rentabilitását tekintjük, félő, hogy ez az uj befektetés se fog többet jövedelmezni, mint a most meglévő. Ezzel a kérdéssel, minthogy épen aktuális, bővebben is kell itt foglalkoznom. A tervbe vett kölcsönből ugyanis tekintélyes öszszeg épen ezen teleknek vételére és az épület bővítésére lenne előirányozva. Abszolúte időszerűtlennek találom az egész tervet és teljesen elhibázottnak azt a módot is, ahogyan a város a telket megszerezte Remélni lehet, hogy ez még nem jogerős és talán lesznek, akik bátrak ahhoz, hogy a képviselőtestület határozatát megfellebbezik. Ha én egy telket meg akarok szerezni, bizonyos célzattal, akkor ezt a tervemet nem ütöm dobra és igyekszem megszerezni a telket, mielőtt ahhoz fűzött terveimet nyilvánosságra hozom. Az eladó egyébként felcsigázza a vételárra vonatkozó igényeit. Igy történt ez a jelen esetben is. A szóbanforgó telket annak jelenlegi gazdája erősen romlott 200.000 K-ért vette a háború alatt. Mikor megtudta, hogy a városnak arra a Korona kibővítéséhez van szüksége, nem volt szerénytelen érte 350.000 P-t kérni. A képviselőtestület érthetetlen módon megadta érte ezt a hihetetlen vételárat, noha nagyon is indokolt ellenvélemény szerint kisajátítási eljárást és bírósági becslést lehetett volna kérni és ha már mindenáron meg akarja venni á város, akkor ilyen megnyugtató eljárás mellett lehetett volna a vételárat megállapittatni. Hát ez nem megnyugtató dolog és nem csodálom, hogy a polgárok tömegei aggodalommal nézik a városi gazdálkodás fejleményeit. En már több ízben felemeltem szavamat ez ellen a gazdasági irányzat ellen. Szavam mindanynyiszor a pusztába kiáltott szó volt. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a beruházásoknál sort kell tartani. Előbb a múlhatatlanul szükséges és közhasznú intézményeket kell megvalósítani, mint amilyenek a vízvezeték, csatornázás, vásárcsarnok, járványkórház, vágóhid, temetők stb. stb.... de ezekkel is várni kell addig, amig a pénzügyi "helyzet valamennyire enyhül, mert a mostani súlyos és válságos helyzetben évszázadokra szóló beruházásokat erőltetni, nemcsak a magunk, de a jövő nemzedék indoktalan túlterhelését is jelenti. Szerintem csak ezeknek a megvalósítása után jöhetnének szóba a többi tervek, amelyek már inkább városszépitészeti, kényelmi stb. célokat szolgálnának, amelyek közé p. o. a Korona is tartozik. Nálunk ez épen megfordítva történik. Előbb cifrálkodunk. Parkírozunk, aszfaltozunk, "héha régi tűrhető aszfaltoknak újraöntésével székelykapuzunk, pavillonozunk s a jó ég tudná, hogy mi mindenféle esztétikai problémákkal foglalkozunk s mikor ezekre elköltjük a sok drága pénzt akkor jönnek a fontos és nélkülözhetetlen dolgok, amelyekre már alig merünk gondolni az adósság miatt. Én nem mondom, hogy esztétikai dolgok feleslegesek. Nem volnék kulturember, ha ilyet leírni merészelnék. De semmiképen se tartom helyesnek, hogy azokért súlyos adósságokat csináljunk. Már pedig itt az történt. A városnak már is több millió pengő adóssága van megint, holott a régi adósságtól megszabadult, de annak ellenében néhány szép parkon, néhány utca szép ujrakövePOLLO m MH, csütörtöktől mind

ennap TOLSTOJ LED Srftkbeejü regénye filmen KOZÁKOK Kankárnsi szerelmi történet két rész 12 fel. egyszerre. Rendezte; George Hill Szereposz t&i: A kozák hetaw . . JOHN OU.BERT A si*p koeák leény RENEE AD0REE ŐléniH herceg .... N1LS ASTER Szinhely; a Kaukizns Id6: L Miklós cár, „Atynska" kora. Vidasemvedélyü kozabok. tOzen tozák loT»»ok. 'tttrok, *zgi»i hordák 82P" Rendes helyárak ! TisztriielS szelvények ráfizetéi nélkül cs\k s hétköznapi 5 és 7 órás előadáson érvényes. A 9 órás elő adáson 40 fillér rát'metéMel érvényes. — ,leinrelft|pgyzés rgést nap. Előadasok kezdete : hétközmap 6, 7 « 9, rasaniap S, 5, 7 és • órakor zésén s pár sarokház megvétel é» kívül semmi egyébre rá nem mutathatunk. A városnak békében is volt négy és félmillió adóssága, de azzal szemben rámutathattunk a Császárszállási Dietl-féle birtokvételre, a Korona épületre, a Sóstói vendéglőre, a Huszár-laktanyára. Ezek mind nagy értékű befektetések és szerzések voltak. A mostani milliókért azonban semmiféle ily jelentős szerzeményt nem tudunk felmutatni. A polgárság nagy tömegei mindezeknél fogva bizalmatlansággal és aggodalommal szemlélik a dolgok fejlődését és én a közhangulat szerény megfigyelője és a közvéleménynek részrehajlatlan munkása ismételten emelem fel szavamat, hogy óvást emeljek a szertelenségek és indokolatlan tulhajtások ellen, az ellen a beteges alkotási láz ellen, ami normális idők ben nagy érdeme volna a vezetőségnek, de amely a mostani súlyos és válságos időkben egyenesen a jövőt és a város anyagi helyzetének az egyensúlyát veszélyezteti. A polgárság a legsúlyosabb anyagi viszonyok között él. Jövedelme, kereseti lehetőségei a minimumon. Közterhei a végsőkig fokozva. Nagy zúgolódás hallható az utcaburkolások cimén kivetett hozzájárulások magas kvótája miatt is. A város pénztára sokszor kiapad és rendkívüli hitelek igénybevételére van utalva. Mindezek olyan tünetek, amelyek parancsolólag intenek reálisabb és megfontoltabb gazdálkodásra és ujabb és ujabb megfontolásokra. Sok elhamarkodott határozatnak. revideálására. És én hiszem is, hogy tanács és képviselőtestület az utolsó pillanatban meg fog állani az uton, amely a város anyagi leromlásához vezet. A paripákat erős kezekkel le kell fékezni, hogy a szekér fel ne boruljon. Hozzászólás az ioterDáfQS kérdéséhez Nagy örömmel olvastam a Nyirvidék azon cikkeit, amelyek az internátusok fontosságáról szóltak és előkészítették a talajt egy internátusnak mielőbbi felállítása érdekében. Az iskolák vezetői nap ról-napra látják azokat a lehetetlen elhelyezési viszonyokat, amelyekben a növendékek nagy része él és ebben találják magyarázatát a kedvezőtlen tanulmányi eredménynek. A Nyirvidék tegnapi számában egy hozzáértő szakember tollából egy cikk jelent meg, amely egyes részeiben kifejti az internátus előnyeit, más részeiben azonban oly következtetéseket von le, amelyek az internátus gyors létesítésének ügyében, hogy — ugy mondjam — hátrányosak. Ezekre szeretnék én most kitérni. Az első kifogás, az internátus ellen az, hogy drága, mert a növendékeket olcsóbban lehet elhelyezni privát helyen. Ebben tévedés van. Vannak internátusok, amelyek 60—70 P.-t kérnek havonta a teljes dijat fizetőktől, — a szegénysorsu és jó előmenetelü növendékeket előnyben részesitik — és ebből a 60—70 P.-ből telik mindenre. Van egészséges lakása, megfelelő tápláléka, kosztja, ellenőrzés, nevelés, irányítás s minden azon az egyszerű alapon, hogy ha 80 növendéket helyezünk el egy helyen, annak ellátása aránytalanul kevesebbe kerül, mint egy növendéknek az ellátása. Ne vegyük att az esetet, hogy egy szo-