Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-17 / 40. szám

JWVÍHYIDEK. Panaszos levelek, észrevételek és egyéb megszívlelendő apróságok Szomorú tapasztalatok a törvényszéki épületről Nyírábrány község meleg szeretettel búcsúzott nyuga­lomba vonuló főjegyzőjétől Nyirábrányból jelentik: Nyiráb­rány áll. el. népiskolája január hó 27-én vasárnap délben megható ünnepség színhelye volt. A köz­ségnek 30 éve volt főjegyzője, He­gedűs Gyula nyugalomba vonulván elhatározta a községi képviselőtes­tület, hogy ünnepi diszgyülés ke­retében búcsúzik derék, munkás vezetőjétől. Az istentiszteletek után mind­két templomból összegyűlt a falu lakossága az áll. el. iskolában, ahol Tóth János közs. főbiró az ünnepi diszgyülés résztvevőit a »Nemzeti Hiszekegy« elmondása után üdvözölte. Azután három­tagú küldöttség felkereste lakásán az ünnepeltet, aki családja kísére­tében érkezett meg. Sereghy János g. kath. lelkész elfoglalta a szónoki emelvényt és magasszárnyalásu beszéd kíséreté­ben köszöntötte a távozó — a községe népének ügyét érző szív­vei munkáló — Vezérét, rámutat­ván szerencsétlen hazánk közel­múlt viharos éveire, amelyekben a község népe bizalommal tekin­tett rá. Minthogy a megpróbálta­tás közös sorsa erős kapoccsá ko­vácsolta a község népének lelkét volt főjegyzőjéével, kéri, hogy uj otthonában is ápolja népe irányá­ban a szeretet kapcsát. Majd Dessewffy Manó földbirto­kos a gazdatársadalom nevében szólt az ünnepelthez, kinek érde­mei elismeréséül indítványozza, hogy a község képviselőtestülete Hegedűs Bélát Nyirábrány örökös főjegyzőjévé válassza meg. Az in­dítványt lelkes, általános éljenzés­sel elfogadták. Csatáry Emil ig. tanító a tan­testület nevében üdvözölte a pi­henni készülőt, akinek hervadha­tatlan érdemét őrzik azok a ta­nyai iskolák a község terjedelmes határában, melyek felépítése körül ünnepeltünk igaz lelkesedéssel buzgólkodott. Végül Dubinszky Nándor áll. tanító a külterületi iskolák tan­testülete nevében emlékezett meg gondnoksági elnökükről, aki atyai szeretettel viselkedett a tanitótár­sadalom irányában. Hegedűs Béla hálás szívvel, könnyező szemmel köszönte meg a ragaszkodásnak e szép megnyi­latkozását és hangsúlyozta, hogy ha el is távozik, szive itt marad ebben a községben, hol élete leg­javát töltötte. A közönség a »Himnusz« ének­lése után ünnepi hangulatban osz­lott szét. 5éz«e mez és próbálja ki 1929, aj typusu a legszebb, a legjobb és a legtökéletesebb. Blőayös fizetési feltételek. General Motors G. tn. B. H. avtorizált vezérképviselete MARTON és TÁRSA •ylregjrházl antófizeme. M» Mig az arra illetékes faktorok keresik, hogy kit terhel a tűzvész­okozás felelőssége, azalatt a közön­ség ismét gazdagabb lett néhány keserű tapasztalattal — T-s szegé­nyebb több-kevesebb vagyonérték­kel. Mig egyoldalról levonjuk en­nek a példátlan tűzesetnek konzek­venciáit, más oldalról fanyar te­kintettel nézzük a hamuvá lett irat­csomókat, melyek az örökségeknek, magánjogi követeléseknek és egyéb jogviszonyoknak "talán egyedülálló bizonyítékai voltak hivatva meg­őrizni az egyéb súlyos terhekkel és nehéz anyagi gondokkal amugyis agyonsújtott jogkereső közönség számára. És hogy miféle kompli­kációk, vagy károk fognak még felszínre vetődni és ezek hány esz­tendeig fogják majd még fölka­varni az idegeket, és mennyi mun­kát fog adni bírónak, személyzet­nek, ügyfélnek, arról a legmeré­szebb fantázia sem tud előre szá­mot adni. Egy dolog azonban nyilván be­igazolódott ez esettel kapcsolatban. És pedig az, hogy a törvényszéki épület ráépítése és a ráépítés ke­resztülhajtása nem helyes megol­dás, sérelmével járt a közönség és a város érdekeinek. Megfelelő igazságügyi palota létesítésének ez a módja nem találkozott a város sem szakértőinek, sem közönségé­nek tetszésével. Igaz, hogy ezeket nem is kérdezte meg senki sem. Ki is lett volna arra kíváncsi és mi köze van a közönségnek és a város képviseletének ahhoz, hogy miféle megoldást talál az igazság­ügyi palota kérdése, amikor Buda­pesten megállapították, hogy a régi elavult épületre ráépiteni, azt ki­toldozni olcsóbb munka, mint ujat csinálni. Olcsóbb, mint a város által fel­ajánlandó uj telken az igazságszol­gáltatás méltóságának és komoly­ságának megfelelő impozáns pa­lotát létesíteni, mely egy ilyen épület létesitésének kérdését 1 00— 200 évre megoldotta volna. Hogy azonban ez a megoldás olcsóbb volna, azt kötve hisszük. A mód, ahogyan a ráépítés buda­pesti utasitásra folyik, azt mutatja, hogy ha mindent számitásba ve­szünk, igen drága és rossz meg­oldása ez a kérdésnek. Egy öreg, a modern kor követelményeit nél­külöző ház átépítésének sok előre nem látott költsége van. Itt is, ott is kívánatos a hibák eltávolí­tása és a radikális átformálás, a mi a munkát vontatottabbá is te­szi. Nem is beszélve arról, hogy az egyidőben, egy azonos helyen való építkezés és a telje* erőben folyó törvénykezési munka egy­mást lépten-nyomon gátolja, ve­szélyezteti. Kőmüvesmunkások a jogkereső közönséggel összekeve­redve hullámzanak a folyosókon és amikor távozik az ügyfél a bíró­ságtól, már könnyen össze lehet téveszteni a kőművessel, olyanná lett a ruhája. Amikor pedig keve­sebb kőműves sürög-forog, akkor több a hideg a falromok között s lefagyott lábakkal és fülekkel ke­rül haza a fél. Közben az építkezés alatt hur­colják a garmadába rakott irat­tengert egyik teremből a másik­ba, ugy hogy egyes ügyiratot nem lehet megtalálni. Az ügyek elin­tézésének is rovására megy az ilyen erőltetett építkezés. Az ügy­felek, birák állványdeszkák kö­zött, ég és föld között függő desz­kák tetején közlekednek igen sok­szor komoly gondokba merülve. Könnyű itt minden baleset. És ez a tüzvészess baleset is en­nek az elhibázott ráépítésnek a következménye. Ahol olyan kava­rodást teremt egy nagyszabású át­alakítási munkálat, ott könnyen jön elő rövidzárlat, cigarettavég, szik­ra. És az ilyen ráépítés nem olcsó. Főképen a közönségnek nem olcsó. Dr. Kerekes Pál. Éjszakai hangulat... A kis korcsmákban víg, hangos az élet. Nótáznak, nagyokat ne­vetnek a legények. És a nagy füstfelhők kifelé szivárognak a már kellemesen hideg utcára. Hi­deg? Mondhatnánk hűvös. Aszom bati metsző hideg elvitte magával a kegyetlen nagy fagyot. Az utcák vonalai fehéren csil­lognak az éjszaka fekete palást­ján, mint drága hermelin szegély. »Csilingelő szánkókelhaló csenge­tése hallszik az éjbe«, mint a köl­tő zengi. A néma templomtor­nyokban éjfélt bunkóznak az órák. Kivilágított sárga Kyklops sze­meikkel pompásak ezek a virrasz­tó gigászok. Egy... kettő.,, három holdvilág is egyszerre. Csak ép, hogy nem mosolyognak, és majd­nem szebbek is, mint a derűs éj­szakákon két pofára röhögő vén kujon. A fényük legalább is nem olyan hideg, mint a ragyásképű Holdé. I 1929. ítbruár 17. Ni... fekete embervarjuk kászá­lódnak elő a kacsatalpon forgó vár percenként perdülő üvegajta­ján. A »Korona«-kávéházból hoz­zák kifelé a pezsgő jókedvet, hogy szerte vigyék a hangos éj­szakába. Ezek a varjak bóhém madarak. Elszánt csavargói a nagy életviharoknak, Lassan, kényel­mesen indul meg a kis csapat a ropogó havon. Meg-megállnak, összedugják a fejüket, majd to­vább mennek. Szemük a lehúzott redőnyök sivár egyhangúságából előragyogó üvegajtókat keresi. — Mi van ott? — izgat az örök gyermeki kíváncsiság. — Gyerünk Lengyelhez! — ad­ja ki a vezényszót a menet élén haladó hosszú sovány úr. — Ugy van •— helyesel min­denki. Napóleon a jog és államtudo­mányok tudora csendet int és egy költő ihletettségével belekezd az ötlet indokolásszerü méltatásába: A helyzet józan megítélhetősé­gének kizárólagos céljából az alap­vető princípiumokból eredő prae­suppositiók láncolatának végokait tekintve kénytelen vagyok koncen­dálni, hogy ámbár az ötlet ere­detiségére nézve nem tudok sem­mi bizonyosat mondani, mégis az előttünk felvetett bölcs javaslat ércszoborra érdemes reprezentán­sát a kimagasló világszellemessé­gek egyikévé teszik.... Zajos tetszés, a karaván, ha kissé lassan is, enyhén ingadozva tovább halad. Ahogy az ajtóhoz érnek, min­denki felfigyel... Zeneszó, kedves muzsikaszó szűrődik ki a lefüg­gönyözött ablakon.... Nagy dérrel­durral, rontom-bontom fenekedés­sel vonulnak be... A kissé megté­pázott csapatot az ajtóban, mint a felhők közül kimosolygó nap sugárzó arccal fogadja az örökké szívesen mosolygó tulajdonos: Len gyei Nándor. Kedves szívesség­gel azonnal helyet teremt a zsú­folásig megtelt cukrászdában. Közben Bálint Imre 3 tagu sza­lonzenekara a »Pillangó kisasz­szony«-ból játszik. Elegáns höl­gyek, urak, katonatisztek ülnek a kis márványasztalok körül, Min­denki az ujonan jötteket figyeli, Pincérek sürgölődnek, forgolód­nak és már tele is az asztal min­den jóval... Valóban ez a kedves, kis cuk­l^tszda kulturális tényező, az elő­kelő világ délutáni és esti talál­kozóhelye. A nyíregyházi intelli­gencia méltányolja is, hogy Len­gyel Nándor fáradtságot és költ­ségeket nem kiméivé igyekszik cukrászdáját minél nívósabbá ten­ni és azzal honorálja, hogy nap­ról-napra megtölti a helyiséget. A pesti szalonzenekar kitűnő. K. I. •••••••QOOOOOOO • • •••OQDODOO 133-2 Q • IblflbflL ÉTTEREH § • • • • I • • O ü Olcsó • • • • • • és konyha vezetését SIP0S BELA, a vatikáni francia nagykövet és Pestalozza római szenátor, az olasz király háziorvosának volt szakáct* vette at éa azt teljesen újjászervezte, a közön­ség legkényesebb igényeinek kielégítésért. kitűnő abonnoment! — Pompás frjborok! 0 Gyors és előzékeny kiszolgál ts! jj möomöoaconoofrossmoDoooootxíQ és és villamoscsengő szerelést és javítást legjobb minőségű anyagból legolcsóbb árban eszközöl Petrovics Lajos villanyszerelési vállalata Üzlet; Kálvin-tér 14. sz L ;ptay-ház Lakás Csillae-utca 39. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents