Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-09 / 7. szám

I JíttRYIDÉK. 1929. január 9. A mezőgazdasági exporlintézmény feladatai Irta: Mikecz Károly dr. Mezőgazdasági terményeink kivitelének elősegítése céljából a kormány elhatározta, hogy a földmivelésügyt minisztérium kebelén belül exportirodát létesit. Ennek az exportirodának lenne feladata a mezőgazdasági termények kivitelének emelése céljából a belföldi és külföldi piacok, árviszonyok, minőségek, konkurrencia, felesleg, szükséglet, eladási és vételi feltételek, lehetőségek stb. állandó tanulmányozása és ha lehet, a tapasztalatok, lehetőségek stb. minnél teljesebb kihasználása a fennti cél érdekében, akadályok elhárítása, könnyítések, előnyök kieszközlése. Nagy és súlyos felelőséggel járó feladatok ezék, de semmi kétségem sincs aziránt, hogy a földmivelésügyi minisztérium kebelében meg fogják találni a kellő szakembert, aki ezeknek a feladatoknak közmegelégedésre meg is fog felem. Ezen exportiroda működésének jótékony hatása nem is fog elmaradni, igazt nagy eredményeket azonban csak ugy lehet remélni, ha ezen eporxtiroda tényleg meg is találja a módját, hogy a kivitelre alkalmas árucikkeink vevőre is találjanak, ha meg tudja fejteni azt a rendkívülien nehéz feladatot, hogy a kivitelre alkalmas árumennyiségek megvételéhez, tárolásához, szállításához és elhelyezéséhez szükséges tőkét előteremtse, illetve, hogy ezen exportüzletek finanszírozását a rendelkezésre álló tőkék elvesztésének veszélye nélkül megoldja. Ezen feladatok megoldása céljából az exportiroda kebelén belül vagy mellett, illetve alatt okvetlenül szükség lenne egy kereskedelmi üzletek kötésére alkalmas intézményre is, amely intézmény két féleképpen látná el feladatát, úgymint : 1. Ha önállóan nagy mennyiségű árucikkeket vásárolna össze saját számlájára és azokat maga vinné ki és helyezné el külföldön. 2. Ha csak a legszükségesebb mértékig és csak kivételes esetekben kötne üzleteket a saját számlájára, hanem a meglevő kereskedelmi cégek és összeköttetések tel használásárai kiviteli szindikátusok alakítása utján igyekeznék a kivitel emelését elősegíteni és az exportkereskedelem finanszírozását megszervezni. Az első esetben minden egyes cikk kivitelének elősegítése céljából külön szervezetek, vagy legalább is osztályok volnának felállitandók, amelyek berendezkednének arra, hogy nagy arányban saját számlára, rendszeres kereskedelmet folytassanak, miután kismértékben való megszervezettségnek semmi hatása és értelme nem volna, mert semmi más célt nem szolgálna, mint minden egyes kereskedelmi ágazatban egy-egy ujabb középnagyságú kereskedelmi szervezetnek a felállítását a már meglevő, jól bevezetett kereskedelmi szervezetek mellé. Csak egy domináló arányokban megszervezett vállalat volna képes fon tosabb piacokon önnálló kirendeltségeket, képviseleteket felállítani és olyan nagy mértékű exporttevékenységet kifejteni, hogy működése kapcsán jelenlegi exportunk hatalmas mértékben emel kedhetnék. Ezen első eset, véleményem szerint, oly nagyszabású berendezkedésekkel és költségekkel járna és főleg annyi időbe kerülne, amíg a szükséges szakemberek megtalálhatók lennének és amig egy ily nagy uj szervezet a piacon és az egész szakmában elhelyezkedni tudna, hogy csak végső esetben lenne kívánatos a megalakítandó exportintézménynek ilyen irányban való kifejlesztése. Ezenkívül az intézmény által feltétlenül támasztandó nagy konkurrencia számos kereskedőnek a tönkremenetelét okozná, ami se nem közgazdasági érdek, se nem gazdaérdek. A közvélemény és különösen a sajtó is feltétlenül nagy ellenszenv vei fogadná az ily formában való megszervezettséget, ami szintén megnehezítené ugy a belföldön, mint külföldön az intézmény eredményes működését. A megalakítandó exportintézmenynek véleményem szerint, nem a meglévő kereskedőink lekonkurrálását, hanem azt kellene célul kitűznie, hogy a meglevő és kellő megbízhatósággal és szolidsággal biró kereskedőcégeket minden egyes szakmában, mintegy szárnya alá véve, őket megszervezze, az igy megszervezett kereskedő cégeket kellő tőkével ellása és rajtuk keresztül és velük az exportkereskedelmet vezesse és irányítsa. Minden egyes fontosabb szakmában össze kellene gyűjteni a legmegbízhatóbb és a kivitel emelése céljából legeredményesebbén munkálkodást kifejteni tudó cégeket, ezen cégeket igyekezni kellene egy exportszindikátusba tömöríteni, amely szindikátusban a megalakítandó exportintézmény is részt venne, még pedig ugy a veszteségben, mint a nyereségben, a körülményekhez képest megegyezés szerint megállapítandó mértékben. Ennek az az előnye lenne, hogy ily módon a m. kir. kincstár által rendelkezésre bocsátandó tőke, hitelmüveletek utján, amely hitelmüveletekben ugy a belföldi, mmt a külföldi tőkék bekének közgazdasági jelentősége és hatása is sokkal nagyobb, lenne, mintha csak ^a megalapítandó exportintézmény saját számlájára és saját hitelére dolgozna. Aránylag igen kis rezsivel és berendezkedéssel volna megoldható ezen formában a kívánt cél, mert felesleges volna bevásárlóknak nagy tömegét felállítani, felesleges lenne nagy raktárakról és berendezésekről gondoskodni stb., mert erre a szindikátusi tagok cégei, azok bevásárlási telepei, raktára stb. volnának felhasználhatók Nagy ejőnyt jelent az is, hogy a meglévő egzisztenciákat és öszszeköttetéseket, üzleti berendezéseket nem rombolná széjjel, hanem inkább ezeket megerősítené és összefogná, ami 'nemcsak közgazdaságilag bírna kellő jelentőséggel, hanem politikai szempontból és az általános közvélemény szempontjából is. Egyéb tekintetben is előny adandó a kérdés ily mederü megoldásáiaak, mert ezáltal volna legtökéletesebb mértékben elérhető, hogy a külföldi piacokon ne konkurráljanak egymás ellen kereskedőink, hanem igyekezzenek a legjobb feltételeket és lehetőségeket biztosítani, aminek épp az ellenkezője volna elérhető abban az esetben, ha a mái meglévő kereskedőszervek mellé egy állami támogatást élvező export—céget állitanánk fel, amely ellen a már meglévő kereskedőszervek önvédelemből kétségkívül a legvéresebb konkurrenciát igyekeznének kifejteni. Ha a szindikátusokba sikerülne a mértékadó exportcégeket egy szakmába- tömöríteni, kétségkívül külföldön magasabb eladási árakat tudnának a szindikátusi tagok elérni és igy belföldön is magasabb bevásárlási árakat tudnának fizetni, mint hogyha a külföldön való egymáselleni nagy konkurrenciából kifolyólag a belföldi beMi zc, 5 LON CHANEY "f Szerdán és csütörtökön AZ APOLLÓBAN <4* Mc, kedden utoljára RICHÁRD BARTHELMESS az évad egyetlen nagy filmje A KÉKHEGYEK VÁNDORA Egy vándorlegény hősies kalandjai 8 felvonásban CHAPLIN RAPSZÓDIA Charlie Chaplin legújabb aMrakeiója Szerdán Csütörtökön RÉMNAPOK SZIBÉRIÁBAN Oroszországi történet 8 fejezetben Az orosz muzsik . . LON CHANEY Az orosz tfszt .... Richárdé Cortez A főldesasszo*y ... ... B*rbar» Bedford Stan és Pan urak szenzáció* burleszk attrakciója Előadások kezdete: hétköznap 5, T és 9, órakor § Mindenütt kapható I Termeli s Qnx.J^^^U&gy. ^Tejszövetkezet! Központ BadapMt, L, Horthy Miklós-nt 11*121vásárlási árakat is leszorítani volnának kénytelenek. Igy tehát a belföldi bevásárlási árak emelése szempontjából is könnyebben volna elérhető a kivánt cél, mint az első megoldás mellett. A szindikátus tagjai a szükséges hitelkeretek egy hányadát legyenek kötelesek készpénzben le fizetni, a rájuk eső további hányadra nézve pedig legyenek kötelesek megfelelő hitelbiztosítási ala pot szolgáltatni (jó váltók, bekebelezések, árulombard stb.) Az exportintézmény a ráeső hányadrész befizetésén kivüi a szindikátusi tagok által rendelkezésre bocsátott hitelbiztosítékok, saját tőkéjének stb. felhasználásával gondoskodnék a szindikátus exportüzleteihez szükséges tőkék és hitelek előteremtéséről, és felhasználásáról. Ilyen módon biztositható volna a szükséges tőke és a szindikátusi tagok szakértelme és üzleti jártassága, tapasztalatai, mind a kívánt cél érdekében volnának hasznosíthatók. További állami hitelekről az exportintézmény alaptőkéjén kivül egyenlőre nem kellene gondoskodni, mert egy ilyen tőkeerős intézmény ugy belföldön, mint külföldön gondoskodni tudna további tőkeszükségletének fedezéséről és megfelelő hitellel bírna mindenütt. A szabadságharc hőse, Sopron egyik tanítója volt Kmeíhy István, az első nyíregyházi njságíró (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Az ötvenesztendős Nyirvidék köteteit olvasgatva, a nyolcvanas években feltűnik egy Kmethy István nevü Írónak több értékes cikke. Kmethy volt az első nyireg}-házi hírlapíró, aki 1887-ben hunyt el. Kmethy akkor a Nyirvidék munkatársa volt és Nyíregyházán jelentős szépirodalmi és publicisztikai munkásságot fejtett ki. Az 1897-ben megalapított Nyirvidék szerkesztőségének Kmethy István halála volt az első gyászesete. — Kmethy István Halason született 1830-ban. A szabadságharcban mint tizennyolc éves ifjú vett részt és a dicsőséges hadjáratokat végig küzdötte. A világosi fegyverletétel után Kmethy István Sopronban tanítói állást vállalt, majd 1858-ban a hírlapírói pályára lépett Szegeden, ahol Kempelen Győző mellett működött. Szegedről Miskolcra ment, ahol elvégezte a jogot. Miskolcról 1870-ben hivták Nyíregyházára a »Nyiri Közlöny« szerkesztőségébe. Kmethy István nem maradt sokáig a »Közlöny«-nél, hanem több vállalkozó szellemű nyíregyházi polgárral együtt megalapította a »Szabolcsi Hirlapot«, majd amikor 1880-ban ez a lap beolvadt a Nyirvidékbe, ő is átjött és lapunk főmunkatársa volt egész 1887-ben bekövetkezett haláláig. Publicisztikai tevékenységével hagy népszerűséget szerzett Szabolcsvármegyében és Nyíregyházán, ahol több önálló kötete is megjelent. Igy 1880-ban »Öszi napsugarak<: cimü költeményes kötete került ki a sajtó alól, (884-ben pedig »A