Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-05 / 4. szám

ÍWZS J&fKVldÉK. Miből takarékoskodjunk ? Irta: Pissser Jíaos A lapok karácsonyi és újévi sza­mai mind hemzsegnek a takaré­kosságra felszólításoktól. Azt ja­vallják. hogy minden fillért meg kell takarítani, amely nem feltét­lenül nélkülözhetetlen beszerzé­sekre szükséges. Azért javallják ezt, hogy ezen az uton megindul­jon a tőkeképződés, ami ennek a gazdaságilag is tönkrenyomori­tott országcsonknak nélkülözhe­tetlen kelléke, hogy gazdasági éle­te fellendüljön. Nem tehetek róla, ha e tekin­tetben más felfogást tartok he­lyesnek és célravezetőbbnek. Kövessük gondolatmenetünk igazolására a keresmény megta­karithatásának javasolt útját. Csak a feltétlenül szükségesre költsünk! Tehát gondoljuk meg, nem-e használható még az a ruha, amelynek birtokában vagyunk. Azt találjuk, hogy bizony az, né­mi kitakarítás és kitatarozás után, amit házilag is elvégezhetünk, még használható. Mert: »Nem szé­gyen, ha a ruha foltos, csak tisz­ti legyen!« Áll ez a cipőtől a ka­lapig, minden ruházati cikkre, még a fehérnemüekre is. A gyomor az a kloáka, ame­lyen, ha nem takarékoskodunk, minden keresményünk elveszhet. Tehát a legnagyobb óvatosságot kell kifejtenünk ezen a területen. Kiszámították már, hogy az em­beri élet fenntartásához mennyi kalóriára van szükség. Az is tu­dott, hogy a legolcsóbb élelmi­szerek, az u. n. tömegcikkek, ezt a szükséges kalória mennyiséget mily minőségben és mennyiségben fogyasztva, át is adják a szerve­zetnek. Tehát mindennemű olyan tápláló anyag, amely ebből a né­zőpontból nélkülözhető, mellőzen­dő, mert annak ára megtakarítha­tó. A folyadékok mellőzhetők más, mint jó ivóviz formájában. Ez utóbbival meg lehet élni. A lakás, szintén nagy területe a takérkoskodásnak. Végtére a fő­dolog, hogy az időjárás viszon­tagságaitól védjen. Az épületek­ben aludhatni, dolgozhatni, főzni és a kamrákban elhelyezhető élel­micikkeket és tüzelőanyagot, záros helyeken tarthatni szükséges csupán. Más helyiség már csak minimális mértékben szükséges és igy nél­külözhető, ha a takarékoskodás­nak kívánjuk magunkat szentelni. Az emberi élet egyéb szükség­letei is a minimumra korlátozha­tók, mert híreket a piacokon is hallhatni, nem fontos az újság; közlekedni gyalog is lehet, tehát a közlekedő eszközökre pénzt köl­teni szintén nem fontos. Ebben a tempóban eljuthatunk a takarékoskodás Csimborasszó­jára is, és szinte gyönyörűség el­gondolásban látni azt a nagy­szerű tőkehalmot, amely igy ösz­szerakódhatik. De....! Mert ennek is megvan a maga súlyos: De-je! Tehát. De, ha igy takarékosko­dunk, akkor megtakarítjuk azokat a keresményeket, amelyekre vi­szont másoknak van szükségük, hogy megélhetésüket biztosithas­sák. A ruházati, az élelmi cikkek­nek és hajlékoknak termelésével emberek foglalkoznak, akiknek jö­vedelemre van szükségük, hogy ismét csak ruházatot, élelmet és hajlékot szerezhessenek. Az ezek megélhetéséhez szükséges keres­ményeiket tovább kell adnunk, hogy tőlük ismét visszatérhesse­nek hozzánk és igy a pénz elvé­gezhesse azt a körforgalmat, mely lyel az emberi élet fenntartásához hozzájárul és mindenhova eljutva, mindenkinek megszerezhesse mun­ka utján a szükségeseket. »Rund ist die Welt, rund ist das Geld, die müssen beide rol­len«. A szigorú takarékosság meg­akasztja azt a körforgást, amelyet a pénznek okvetlen el kell végez­nie. Minél gyorsabb ez a forgás, annál jobban eljut mindenkihez, annál inkább jut keresethez min­denki. A takarékoskodás egyfelől el­adósodást jelent, másfelől addig, amig az adósnak hitele van. Hi­telt a munka utján is lehet sze­rezni, nem csupán ingatlanok és ingóságokra és hitelt kell is kap­nia a dolgozónak és munkával bí­rónak. Ha megtakarítom más em­bertársam megélhetési lehetőségét akkor ez arra kényszerül, hogy kölcsönt vegyen fel élelmezhetésé­re magának és családjának. Fel­veszi a megtakarított és képződött tőkét, igy válván adóssá. Lehet ezt folytatni, de talán felesleges, annyira érthető. Ha ezzel szemben tehát arra törekszik a közület, a nemzet, hogy mindenkihez eljusson a ner­vus rerum gerendarum, mégpedig abban a méertékben, hogy emberi életet élhessen mindenki, mégpe­dig a mai kor szellemének megfe­lelően, ugy, és pontosan éppen ugy, amint azt Vass József dr. népjóléti miniszter is nemes és fennkölt szívvel és lélekkel elgon­dolta és nyomtatásban ki is mond­ta, akkor revideálni kell a taka­rékosság jelszavát és azt kell mon dani, vallani és hirdetni, de nem­csak, hanem egyben gyakorolni I is, hogy ne nyiljék állandóan pa­naszra az ajka, ne gyötörjék lelkét állandóan a gondok. Ez pedig semmi más, mint a pénz kör­forgalmának gyorsítása, munkaal­kalmak szerzésével, sok munkával, de ebben csak a saját magunk termelte anyagok felhasználása mellett. Nem takarékoskodás az nem­zetgazdasági szemszögből tekint­ve ezt a komolyan fontos kérdést, ha megtakarítom másnak a kere­seti lehetőségét. Nem pedig azért, mert ez a Í3jtája a takarékosko­kodásnak, legádázabb gyilkosa is a megtakarítás lehetőségének, a cél felé tenni szándékolt uton. A most hirdetett takarékoskodást, lineárisan a csigavonalhoz hason­líthatjuk, amely nagy vonallal, roppant páthosszal megindul, hogy hova tovább mind szűkebb és szű­kebb helyre szoruljon, beszorítsa, megfojtsa önmagát. Ellenben nemzetgazdasági taka­rékoskodás az, ha dr. Vass Jőzsef szellemében, az élet céljaként az embert tüzzük ki. akinek megelé­gedettséget, munkát, munkaked­vet, kereseti lehetőséget, nyugodt életet, boldog családi életet, ezen az uton honfiúi szeretetet és val­lásos érzésének fokozását nyújt­juk és illetve nyujtunk. Az elégedetlen, munkanélkül lé­zengő ember, jövőjében semmi biz tatót nem lát. Családalapításra nem gondolhat. Ez a föld megél­hetését nem biztosítván, ahhoz való ragaszkodását elveszíti. El­szakad tőle, kivándorol, megta­1929. jamiár S. gadja magát és nemzetét, elveszti hitét. Ne igy takarékoskodjunk! Ne ilyen eredményt jelentő takaré­kosságot hirdessünk! Mind kevesebben vannak, akik nem látnak rémet külkereskedel­mi mérlegünk rettenetes passzivi­tásában. Nem is régen, még hir­dették is közgazdasági tudósok, hogy ez a negatívum nem ok az aggodalomra. Ma már revideálták ezt a megállapításukat. Ma már: »A külkereskedelmi mérleg passzivitásának lefaragása az a probléma, amely a kormányt ma leginkább foglalkoztatja®, mondja a kereskedelmi miniszter. Ha pedig végre-valahára ide ju­tottunk — Istennek hála - - akkor pedig lássunk végre tisztán! Ta­karékoskodjunk az import cikkek­kel! Takarékoskodjunk a munka­nélküliséggel ! Takarékoskodjunk az olyan kioktatásokkal, aminőket éppen az emiitett cikkben is ol­vashattunk, hogy a külkereskedel­mi mérleg passzívumának: »nem volna indokolt túlzottan pesszi­misztikus jelentőséget tulajdoní­tani!« A legpesszimisztikusabban kell beszélnünk arról a pocséklásról, amelyről tanúbizonyságot az ex­port-import mérleg nyújt! Itt ta­karékoskodjunk! Mert, ha nem itt kezdjük a takarékoskodást, a mai keresetnélküli világban ismét csak azt kérdezhetjük, amit a címben, hogy ugyan: »Miből takarékos­kodjunk ?« Nyíregyháza lakossága némáé tüntetett Ferenc József mellett, amí&or a király egy este átutazott a fároson BORZA LOM GYÖNYÖR KÉJ—KIN GYŰLÖLET IMÁDAT (A Nyírvidék tudósítójától.) Nincs meghatóbb olvasmány an­nak számára, kinek szive összefor­rott Nyíregyháza város sorsával, mint az ötven éves Nyírvidék régi évfolyamai, amelyek hü tükörképét EZ EGYÜTT MINDENKI EGY ElLEN AZ ÓRIÁSOK VÖLGYE BRAVÚR MILTON SILLS uj filmjének cselekménye Ma, pénteken utoljára KORDA MÁRIA életpály áj árnak legművészibb alakítása (Az orosz táncosnő) Szerelmi regény 10 felvonásba*. V. Saville,, Bareyuska grófné" •ima regénye nyomán irta: Walter Mycroft és a kisérö tnisor. Ezew előadás okat csa k 16 ére n felfiliek_nézhetik meg! Szombaton Vasárnap Az ezerv eszólyek filmje! — A ktl&tidorfilwek királya! MINDENKI EGY ELLEN (Az óriások vögyc) Bravaros kalandor történat t felv. MILTON SILSS a tfwerepbea és a kitérő mősor . tMőadasok keadete: hétköanap 5, 7 én 9, órakor. adják a boldog, gazdag, remény­kedő ország és ebben a lázasan fejlődő Nyíregyháza életének. Az 1893. évfolyamban olvassuk, hogy Ferenc József király egy estén, amint a galíciai nagy hadgyakor­latról hazatérőben volt, átutazott Nyíregyházán. A városban értesül­tek Őfelsége jöveteléről és anélkül, hogy erre felszólítást kaptak vol­na, több százan vonultak ki már a délutáni órákban a Máv. állo­másra. A felvonulók estére mái­háromezren voltak és ellepték ;az egész pályaudvart. A vonat már közeledett, amikor megjelent az állomáson Káflay András főispán és intézkedésére Sztárek Ferenc rendőrkapitány felhívta a demon­strációra megjelent közönség fi­gyelmét arra, hogy Őfelsége fáradt a hadgyakorlatok után és mély­álomba merülten érkezik Nyíregy­házára, ahol a vonat ötpercig tar­tózkodni fog. Az udvari vonat be is futott és Nyíregyháza közönsége siri csenddel, tiszteletet és hódo­latot kifejező figyelmet tanúsítva, némán állt az alatt az ötperc alatt, amig a vonat az állomáson pihent. Ferenc Jóisef király zavartalanul alhatott háromezer magyarjának őrizete mellett. A tüntetés megha­totta a király kíséretét, akik közül egy előkelő udvari tisztviselő le­szállt a vonatról és Kállay András­hoz lépve meghatódottan és me leg köszönettel adózott az Őtel sége iránt megnyilatkozott figye­lemért. A Nyírvidék ötven esztendejé­ről a jubileumi ünnepség alkalmá­val megjelenő több mint négyszáz oldalas Almanach ad képet. Az ünnepség február hó 3-án délelőtt tíz órakor lesz a városháza nagy­termében. Az ünnepség meghivóit most küldi szét a Nyirvidék kiadó­hivatala. *

Next

/
Thumbnails
Contents