Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-05 / 4. szám

1929. január 5. A nyolcosstályú népiskolával teremthetjük meg a lain és a tanyavilág knünráját Irta: Tolnay Pál ev. tanító A világháború előtti kultúrpolitika törekvése odairányult, hogy a nemzetiségi vidékeket kell behálózni állami iskolákkal, amelyekben a nép gyermekei megtanulhassák az állam hivatalos nyelvét s a magyar nemzeti kultura emlőin felnevelkedve, megértő polgárai legyenek ennek a magyar hazának, amely egyforma szeretettel "öleli keblére a hon minden fiát s nem zárta ki a nemzeti közösségből, nem tette földönfutókká a más anyanyelvű lakosokat sem, az u. n. kisebbségeket. Amidőn százával épültek a végeken a szebbnél-szebb iskolák, ugyanakkor nem jutott eszébe senkinek sem, hogy az Alföld rónaságán, miként az utszéh vadvirág, minden gondozás és oktatás nélkül nőnek fel a magyar gyerekek ezrei, növelve az analfabéták szánalmas tömegét. Ezt a szomorú statisztikát óhajtja most megjavítani Klebels. berg Kunó gróf, jelenlegi kultuszminiszterünk, aki megértve a népoktatásnak a nemzet életére kiható nagy áldását, építési segélyek folyósításával segiti azokat a nemesebb gondolkozású testületeket, amelyek az embernevelés szent problémáját iskolahelyiségek emelesével és üzembehelyezésével akarják megoldani. Nemzetünk életében valóban korszakot alkotó megmozdulás történt 60 évvel ezelőtt, amidőn Eötvös József báró nagynevű kultuszminiszterünk kezdeményezéséra az országgyűlés törvényt hozott az általános iskolakötelezettségről. — Sajnos, ezen gyönyörű elgondolások alapján megszületett törvény még ma sincs teljesen végrehajtva, mert hiányoztak sok helyütt az iskolák, amelyeknek hivatásuk lenne világosságot gyújtani a kemény magyar koponyákban, hogy imádságos lélekkel higyjék és érezhessék, hogy a nemzeti közösségnek ők is részesei, amit csak akként hálálhatnak meg, ha a tökéletesedés ösvényén mindig előbbre haladva, igyekeznek okosan végzett munkájukkal minél többet és jobbat termelni, hogy megszerzett mtelliger ciájukka! különbséget tudjanak tenni bármely alkalommal a jó és rossz között s ekként a közjót minél hathatósabban munkálhassák. Ahol meg volt a beiskolázás lehetősége azon oknál fogva, mert nem hiányoztak a szükséges objektumok, még ott is kevés tudással mentek át a tömegek az élet nagy iskolájába, mert két-három, legfeljebb négy elemi iskolai végzettséggel csak kevés útravalót vihettek magukkal az életbe s a kan as; korban való magukrahagyatottság, talán rossz társaság miatt még az a kevés ismeret is elmosódott, feledésbe ment. Az igazi komoly tanulás a népiskola V. osztályában kezdődött s fájdalom, már a VI. osztályban befejezést nyert. De ezekbe az évfolyamokba is csak azok jártak eddig, akik akartak és bizony kevesen voltak az ilyen igyekezők. Alig pár éve annak, hogy a népiskola felsőbb osztályai is kezdenek benénépesedni, mert egyik ujabb közoktatási törvényünk megengedi a tanköteleskor meghosszabbítását, — ha valamelyik tanuló 12 éves kora dacára a VI. osztályt el nem végezte. Ezen jelenség már egy tökéletesebb kor hajnalhasadásával kecsegtet bennünket. Évtizedek kellettek az 1868. évi iratkozási törvény végrehajtásához Hál' Istennek! egy olyan férfiú ragadta meg végre a kultura imbolygó hajójának kormányrudját, akt szilárd elszántsággal vezeti a hajót az egyedül helyes irányban. Sokak előtt gyorsnak tetszik a fejlődés terén megkezdett iramodás. Nagy volt az elképedés különösen akkor, amidőn híre ment a nyolcosztályu népiskola felállítása érdekében benyújtott törvény javaslatnak. Megindult nyomban a különböző ellenérvek áradata. Voltak, akik a nép forradalmositását látják abban, ha az a kultura által lelkében nagyon kicsiszolódik. Ámde a történelem »az élet nagy mestere« egészen mást bizonyít. Nem hnném, hogy Dózsa György jobbágyait nagyon kiiskolázták volna századokkal ezelőtt, mégis fellázadtak. Vagy talán Hóra és Kolska mócai a nagy lelkifinomság hatása alatt garázdálkodtak!? Némelyek érvelése szerint a túlságosan kiművelt nép majd nagyobb napszámért dolgozik s a mezőgazdaság emiatt tönkremegy. Nem sok idő múlva egyébként gépek végzik sokkal gyorsabban, tökéletesebben és mégis olcsóbban a mezőgazdasági munkálatokat, az ember pedig majd eszével irányítja a gép munkáját. Képes lesz-e erre a tudatlan?... Vájjon az analfabéta, tudatlan béreslegényt be lehet-e vezetni a traktorkezelés titkaiba?... És mi lesz a feleslegessé vált munkásnéppel, akik saját hibájukon kivül tudatlanok maradtak s más munkakörben emiatt nem tudnak elhelyezkedni ? Számosan vannak az érdekeltségek között, akik igy nyilatkoznak a népoktatás* tervezett meghosszabbításáról : -— Lelketlenség a nép fiait a 12 éves korhatáron tul elvonni a mezei munkától, mert ez a kisgazdákra nézve számokban ki nen. fejezhető károsodást jelent. Az ilyen intézkedéssel a nép előtt ellenszenvessé válik az iskola és méginkább terjed majd az egykejárvány, mert a gazda nem lesz hajlandó gyerekeket nevelni azért hogy azok idejük jórészét az iskolában töltsék el. Nagyon gyenge argumentumok ezek és nyíltan, szinte kertelés nélkül kirí belőlük az önzés. Egy igazi családapa, akinek lelkében helyes irányt mutat az istenfélelem, arra törekszik, hogy gyermekei okosabbak, jobbak s ennélfogva tehát tökéletesebbek legyenek nálánál. Az iskoláztatással pedig egyáltalán nem szenved a mezőgazdaság károsodást. Hszen »a kecske is jóllakjék, de a káposzta is megmaradjon«. A serdülő gyermekek iskolai szorgalmi ideje ugyanis arra az időre tehető, amidőn a mezei munka szünetel. — A szakirányú oktatással pedig a mezőgazdaság — hitem szerint — nemhogy károsodna, hanem inkább hatalmas lendülettel fog gyarapodni. Nemrégen törvényt hoztak a gyermeki munka korlátozásáról. Bizonyára kimélni akarják a fejlődésben levő gyermeket a megerőltető munkával járó elcsenevészesedéstől. Most az a helyzet, hogy a gyermeket 14 éves kora előtt pl. iparostanultónak elszerződtetni nem lehet. Tegyük fel, hogy a tanuló 12 éves korában a VI. osztályt elvégezte, mit csinál még két éven keresztül azon esetben, ha az jparban foglalkoztatni nem szabad? Kidobják egyszerűen az utcára, ahol a gyermek vezető karok hiányában a leg eh ér f o Minden arcot vonzóvá és saéppé tesznek, gyakran már a pompásan iidiít GhLorodont-fogpaszta egyiweri has».áiata »tán. A fogak rövid használat »tá» fyönyörű elefántcsontfényben ragyognak, különösen ha a tisztításhoz a külön erre a célra készített fogazatos sörtéjft Chlorodont-fogkefét használjuk. A fogak kízé szorult rothadó ételmaradékok, melyek a kellemetlen szájszagot okozzák, eziel a fejteiével alaposan eltávolíthatók. Kisérelje meg egy tubus fogkrémmé!, melynek *ra 60 fillér, egy nagy tubus ára P 1'—. Chlorodont-fogkefe (puha vagy kemény siirtéjii), 1' l'öO. Chlorodont-sjájvíz üvegenként P 2'60. Csak kék-zöld színű csomagülásban®„Ch!orodoní" felirattal valódi. Mindenütt kapható. Leo-Wcrke A. ti , Dvesden. magyarországi vezérképviselete: Molnár Beitalaa és Társa, Budapest.^ több esetben züllésnek indul. Ily előzmények után a hetenként két délután való ismétlőiskolai fegyelemtől elszokott gyermek tanulásra már képtelen, annál inkább, mert sem könyvei, sem másféle tanszerei nincsenek, ugyanis a szü lők azért a néhány órai tanulásért vonakodnak az iskolai eszközöket beszerezni. Nagy kár, hogy a gyermek épen a legveszedelmesebb korban nélkülözi az iskolai védelmet, amikor még fogékony lelke egyaránt hajlandó a rossz és jó befogadására. Tulajdonképpen a 12 éves kor betöltésével kezdene öntudatosabban gondolkozni. Szociális érzéke most kezd ébredezni, amidőn észreveszi, hogy nemcsupán ő a világ középpontja. Mindig jobban megismeri a valóságot, hogy megélhetése másoktól függ. Most volna legnagyobb szüksége vezetésre, irányításra és éppen ebben a változó korban hagyják magára. Elmulasztják a legkedvezőbb alkalmat, amidőn legkönnyebben lehetne hazai történetünk és alkotmányunk tanításával a serdülő ifjúságot öntudatos honpolgárokká nevelni, továbbá a nemzeti irodalmon keresztül belevezethetnék a nemzeti szellem világába. A VI. osztályba járó gyermek kap ugyan kevés ízelítőt az irodalomból akként, hogy az olvasmányok tárgyalása folyamán megismeri néhány költőnek és írónak életrajzát s azok kiváló munkáinak cimeit. Az irodalmi termékek behatóbb ismertetésére azonban itt nincs idő, mert a tanterv minden komoly tudományt a nép gyermekének lelkébe az V.—VI. osztályokban akar beleszorítani, de meg céltalan is volna a 10—11 éves gyermeket olyan ismeretek közlésével nyomorgatni, amit felfogni és megérteni még nem képes. A VII.—VIII. osztályban azonban már megnyílik az értelem annyira, hogy az alsóbb osztályokban lassan és fokozatosan szerzett tudás elmélyíthető. A magyar irodalom megkedveltetése nélkül nem lehetséges a nemzeti érdek. Csakis az érteitömegek lelkébe a nemzeti szellemet beoltani. Ne is csodálkozzunk hát azon, ha a kevésbé iskolázott magyar lelkében a haza fogalma saját földjének barázdájánál kezdődik és végződik. Szabad idejét tunyaságban tölti ahelyett, hogy szépirodalmi müvek olvasásban keresne nemesebb szórakozást, avagy szakkönyvekből gyarapítaná ismereteit. Kulturigénye nincsen, mert nem ébresztgettek benne efféle gondolatokat. De ne is várjunk ám tőle a gazdálkodás terén jelentős produkciót ! Fejtegetésem kapcsán arra a megállapításra jutottam, hogy a tömegek kiművelése magasabb mes ember tud beleilleszkedni a nemzet érzelmi és érdekkörébe, abba a nemzeti közösségbe, amely nek tagjai büszkén és megelégedett lélekkel munkálkodnak azon a területen, amelyet a Gondviselés számukra kijelölt, mert jól tudják, hogy szorgalmukkal drágít Édesanyánknak, a Hazának is szolgálnak. Nyíregyháza két dalegyesölete Tesz részt a debreceni országos dalversenyen A debreceni dalversenyhez hasonló nagyarányú esemény még nem volt Magyarországon A nyíregyháziak erősen készülődnek a versenyre. Díszoklevéllel tüntették ki Statkieviez lománt (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A debreceni országos dalosverseny előkészítésére Debrecenben nagybizottság alakul a társadalom vezető tagjaiból. Ilyen nagyarányú dalverseny még nem volt Magyarországon. A világháború után az első országos dalversenyt a népszavazással megmentett fidelissima civitasban Sopron városáb;* tartották, ahol a magyar nemzeti eszme a maga erejét és a dalügy a maga kulturális jelentőségét igen fényesen bizonyította meg. Majd két év múlva Szeged városa következett ezen a téren és most a világháború után a harmadik és legnagyobbszabásu dalversenyt Debrecen városában tart ja meg' az Országos Dalszövetség. Eddig 183 dalegylet körülbelül 8000 taggal jelentette be részvételét és az ősi Nagyerdő fái között 8000 ajakról fog felcsendülni a magyar nemzeti imádság a magyar nemzeti Hiszekegy. Hogy ennek a dalversenynek országos vonatkozásban is mily óriá| si jelentősége van azt, legeklatánsabban bizonyítja az, hogy maga Magyarország kormányzója Horthy Miklós a magyar dalkultusz fejlesztése érdekében kormányzói dijat adományozott és ezért a kormányzói vándordíjért fog a nemes versengés megtörténni. Nyíregyháza város két kiváló dalegyesületével reprezentálja magát. Értesülésünk szerint a Városi Dalegylet és a Nyíregyházi Tisztviselő Dalkör már nagy szorgalommal készül a versenyre. Hiszszük, hogy a rohamosan fejlődő két egyesület sikeresen minden elismerést megérdemlő módon fog szerepelni a nagy mérkőzésen. Itt említjük meg, hogy a Városi Dalegylet 45 éve működő érdemes rég itagját Statkievicz Románt díszoklevéllel tünteti ki hálás egyesülete. — Italmérők részére egészségügyi rendelet kapható a Jóbanyomdában, Széchenyi ut 9. /