Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-29 / 24. szám

Nyáregyháza, 1929. január 29. * Kedd X». *vfolyairn. 24 szám Clfiflzfttásl árak holyben ós vldókon: J Alapított* JÓBA ELEK Így héra 2'50 pengő. N®gy®dé*re 7 S0 p«ngft. j Fösz«rk»»ítő: Or. 5. SZABÓ LÁSZLÓ. Kfetiíztrödöknek és tanítóknak 2tf/« engedmény. ! F«l»iÖs aa«rkMztő: VERTSE K. ANDOR. wimsmtimwmt

i r

^m

tK

^im'^xm^^mm^m^-^*'. » ™ 9WBMHMHMgwaK8BUBai S*«rk«si(ős^ és kiadóhivatal: 3ZÉCHENYI-UT 9. S2AM. Tcieton saám 139. Postacliaqua 2S&S& Kéziratokat nem adunk vissza. Jüfigtjar ügyvédek a remióért Irta: sasi Szabó László ár. Egy szörnyű munka van a kezeim között. A szombathelyi ügyvédi kamarának átirata, amelyben csatlakozásra hivja íel a nyíregyházi kamarát is ahhoz a gondolathoz, hogy álljanak össze CsonkaMagyarország összes ügyvédei, bírái, ügyészei, jogtanárai, tehát magyarország összes jogászai és szerkesszék meg s minden élő nyelvre lefordítva küldjék meg az összes népek jogászainak a magyar nemzet nagy védőiratát, mintegy nagy perujitási keresetét a trianoni igaságtalan Ítélet hatályon kivül helyezése érdekében! Gondolatnak is grandiózus, megkapó! A nyíregyházi kamara választmánya a napokban foglalkozott az átirattal és természetes, hogy a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a felvetett ideához. Itt van a kezem között az átirat és annak indokolása és lelkem mélyéig meghatva gondolok annak szerkesztőire, akik ezt a gondolatot felvetették és akik a jogászi érvelésnek olyan klassszikus remekét alkották meg, hogy azt úgyszólván minden pótlás és kiegészítés nélkül el lehetne fogadni és legfeljebb statisztikai adatokkal és bizonyítékokkal kellene felszerelni s máris igy, ahogy van, csak le kellene fordítani sok idegen nyelvre és szét kellene küldeni sok százezer példányban a világ összes jogászaihoz, parlamentjeihez, hogy olvassák és ha elolvasták, azonnal álljanak is mellénk! Mert annak, aki ezt elolvassa, annak azonnal mellénk is kell állnia, ha csak nincsen kősziklából a szive és nincsen megmételyezve a lelke! Az irat indokolásának elienmondást, kifogást nem tűrő hatalmas okfejtései ugy csattognak a szörnyű igazságtalanság piszkos vértezetén, mint szikrázó pörölycsapások, amelyeknek súlya alatt össze kell annak roppannia és a jogászi elméknek, mint isteni sugallattól fel kell világosodnia! Az indokolást egész terjedelmében szeretném olvasóinkkal közölni, de ahhoz a lap terjedelme kevés. Igy csak egy-két főbb momentumot ragadok ki, mintegy ize ütőül és lelki gyönyörűségül azzal a megjegyzéssel, hogy a revíziós küzdelem irataiban feltalálható okfejtések egész arzenálja olyan mes ten csoportosítással van az iratban összegezve, hogy az még rám is megindító hatással volt, aki különben az idevonatkozó irodalmat töviről-hegyire ösmerem. Azzal kezdi, hogy az ügyvédi és jogászi karnak egyik legszebb hivatása lenne, ha a magyar nemzet védelmét elvállalná és ahhoz rendelkezésre bocsátaná teljes szellemi erejét és anyagi tehetségét. Utóbbi alatt a fordítás, a többszörözés és szétküldés költségeinek fedezését érti. A védőiratnak ki kell használnia a világégés után még mindig akut és szinte hisztérikus világ-hangulatot, amely még mindég hatalmában tartja a nemzeteket és amelynek hatása alatt még a győ- * zők is reszketve gondolnak arra, hogy egy uj világégés az ő nagynehezen átmentett értékeiket is a lángok martalékául teheti. Ezt a jogosult félelmet, amely mindenütt őrli a lelkeket, kell kihasználni a magyar jogászi propagandának arra, hogy rávezesse a külföld iogászságát a szörnyű igazságtalanságra, ami velünk történt és tenni kell ezt addig, amig a hisztérikus lelki állapot meg nem gyógyul. Miután jogtalanságnak, igazságtalanságnak jóvátételéről van szó, nekünk jogászoknak hinnünk kell abban, hogy az egész világ jogászai között fennálló tudatos, vagy tudatalatti lelki kapcsolatnál fogva meg fogjuk találni és felszínre tudjuk hozni a külföldi jogászlélek labirintusában ma még tévelygő és bujkáló igazságot, hiszen a külföldi jogászok is a régi római jog: aequum és justum: a méltányosság és igazság emlőin nevelkedett fel. Rámutat a kamara arra, hogy itt voltaképen egy olyan békediktátummai állunk szemben, ami lényegileg nem más, mint egy súlyosan büntetett Ítélet, amelyet a népek ítélőszéke azért mondott ki nemzetünk felett, mert a háború előidézésében bűnösnek talált bennünket. Miután pedig nemzetünknek idevonatkozó szerepe időközben tisztáztatott és a világ összes perrendtartásai ösmerik az ártatlanul elitéltek rehabilitációját, ezen az alapon a perújítást a világ jogászai előtt alapos kilátással lehet kezdeményezni. A jogászlélek az egész világon izgalomban van, segit, hozzászól, cikkez, hacsak egy ártatlan ember elítéléséről tudomást szerez! Minden szervezet nélkül is nemzetközivé válik az a támogatás, mely a jogászok között ilyenkor, az ártatlanul elitélt egyén rehabilitációja érdekében jelentkezik! Nekünk jogászoknak bíznunk kell abban, hogy amikor egy egész nemzetet Ítéltek el ártatlanul, annak elitéltetése és szenvedése fokozott mértékben fogja megindítani és cselekvésre késztetni a világ jogászságának a lelkiismeretét! Jogászi szempontból nem lehet a cselekményt beszámítani annak s nem lehet azért büntetni azt az egyént, aki szabad elhatározási készséggel nem bírt. Már pedig a magyar nemzetnek a háború kezdeményezése körül nem is volt akarata, mert a magyar nemzet külképviselettel nem birt és had} viselési elhatározása a papirosai- g koímár.y mellett egyszerűen be volt olvadva az osztrák császári felségjogba! A jogászok előtt sikerrel lehet kiaknázni a megtévesztés jogi ismérveit is, amely abban nyilvánult, hogy a Wilson-féle elvekkel és a Miílerand-féle kisérő levéllel a békediktátum aláírói egyszerűen meg voltak tévesztve a szerződés aláírása alkalmával! Hiszen az egész világnak hinni kellett a világ legnagyobb hatalmának legelső reprezentánsa részéről ismételten és ismételten hangoztatott azon elv komolyságában, hogy népeket nem lehet, mint köveket áthajigálni határokon, mert azok önmaguk döntenek saját sorsuk felett! Tehát az egész világ jogászságánál jogérzetét támadja meg~~s a huszadik század jogrendjéhez méltatlan az az eljárás, amely az önrendelkezési jog kijátszásával történt. Nagy hatást várhatunk annak a módnak megvilágításától is, ahogy a békediktátum létrejött. Ki kell itt domborítani, hogy jogászilag t .inden szerződés voltaképen nem más, mint egy előzetes tárgyalásnak az eredménye, két fél akarategyezésének az írásba foglalása. Am ezzel szemben Trianonban az történt, hogy az egész 364 hatalmas cikkből álló békemű az utolsó legkisebb részletig előre ki volt dolgozva és az egész tárgyalás abból állott, hogy nemzeti büszkeségünket, aranyszájú nemzeti patriarkánkát Apponyi Albertet, akárcsak egy zenei virtuózként, saját gyönyörűségükre végighallgatták, de ugy, hogy nem is titkolták, hogy magukat meggyőzni nem engedik és hogy a kész szerződés szövegében a legkisebb váltóztatást sem engednek. Hisszük, hogy ennek megvalósítása mély nyomokat fog szántani a jogászlelkekben! Hiszen ezzel a békediktátummal vissza lett vetve az emberiség az évezredekkel ezelőtti Brennus-féle békeszerződések korábaI Bizton remélhetjük, hogy egy ilyen jogászi védőiratot a külföldi jogászok nem fognak olvasatlanul a papiros kosárba vetni, mert már különlegességénél fogva is érdekesnek mutatkozik, mint ahogy mi magyar jogászok is érdeklődéssel olvasnánk el hasonló jogászi iratot, ha azt japán, vagy stokholmi ügyvédek küldenének hozzánk! De nem maradhat az hatás nélkül az ellenségeink lelkületére se, akik mint egy nem igaz uton meggazdagodott család, azt óhajtanák, hogy csak semmi zaj, semmi emlegetés.... menjen minden szép csendben feledésbe.... Nekünk az ilyen eljárásokkal minden lehető időben és alkalomból bele kell vinnünk az ő gondolatukba a bizonytalanság érzetét, minden alkalommal rá kell mutatnunk a javak bűnös eredetére és porhanyóvá kell tennünk az ő csontjaikat, az ő egész mentalitásukat s meg keli őket barátkoztatnunk a revízió gondolatával és előbb-utóbb bekövetkező elkerülhetetlenségével! Több százezren vannak a világon jogászok, ügyvédek! Nekünk magyar jogászoknak meg kell kísérelnünk az ő felvilágosításukat, meggyőzésüket! Fel kell ébresztenünk a világ jogérzését és a hatás nem maradhat el! Az itt kivonatosan közölt elgondolások valóban nagyszerű perspektívákat adnak a magyar ügyvédi és jogászi kar megmozdulásához ! Külön lelki gyönyörűséget ébreszt a lelkemben, hogy a gondolat magyar ügyvédnek az agyában született meg, miután magam is büszkén vallom magamat magyar ügyvédnek. A magyar ügyvédség régi nemes tradícióihoz való hűségét dokumentálja ezzel a ragyogó gesztussal és pedig olyan monumentális formában, ami az egész ügyvédség történetében szinte példátlanul áll! Hiszen magyar ügyvédek voltak a régi táblabiróvilágban is azok, akik a nemzeti jogok védelmét a régi megyegyüléseken és a diétákon az elnyomó osztrák törekvésekkel szemben évszázadokon keresztül képviselték... De most ezzel az elhatározással a magyar ügyvédi kar az egész világ összes jogászai előtt áll ki a védői emelvényre és az az ízelítő, amit a megszerkesztendő védőirat tartalmából dióhéjban itt -ösmertettem, az bizonysága annak, hogy jogászi felkészültség és emelkedett gondolatok terén bizonyosan meg fogja állani a helyét a világ areopágja előtt! A nyíregyházi törvényszék elitélt egy tanítót, ki egy kislányt súlyosan bántalmazott (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A nyíregyházi kir. törvényszék Brenner-tanácsa ma délelőtt tárgyalta Vajda Zoltán tyukodi református tanító bűnügyét. Vajda Zoltánt azzal vádolta a királyi ügyészség, hogy a mult év október 4-én Kovács Józsefné io éves kis leányát ugy megverte, hogy az 8 napon belül gyógyuló testi sértést szenvedett. A kihallgatott tanú vallomásával és a vádi lott beismerésével a törvényszék « igazoltnak látta a vádbeli cselek | mény elkövetését és Vajda Zoltán i tanítót behajthatatlanság esetén 4 | napi elzárásra változtatható 20 | pengő pénzbüntetésre itélte, de a | büntetést a novella értelmében 3 j évi időtartamra felfüggesztette. Az í Ítélet jogerős. Egyes szám ára IS filter