Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-20 / 17. szám

jNtVíOTiDÉK. 1929. január 2$. • . 1 Kocsikenöcs, gépzsir, minden­fajta olajok, 9 9 LARDOLINE kenőanyagok legolcsóbban Schwara Rudolf és T» olaj,- zsiradék- és vegyi­gyár r. t. vezérképviseleténél Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. sz. Telefon: 507, vagy 139. 1346 A szigora apa Irta: Vártülyay Jenő, A dúsan teritett ebédlőasztal mái­várta a ház rettenthetetlen és mindig jóétvágyu urát. Egy széles ezüst tálcán illatozva mosolyogtak Rápolti ur kedvenc al­mái. Kint a tavaszi levegőben bó­dító szag terjengett. A nyitott ab­lakokon át csak ugy ömlött be a virágillattal átitatott levegő. — Egy eltévedt méhecske halk züm­mögéssel szárnyalt át az asztalon, majd hatalmas ívben visszakanya­rodott s letelepedett a legszebb, legpirosabb almára. Most hirtelen megszólalt lentről a villamos­csengő. Éktelen berregése megza­varta a ház bukolikus nyugalmát. A szobalány lélekszakadva ron­tott a konyhába. — Itt van a nagyságos ur! suttogta fojtott hangon. , Es Rápoltiné szó nélkül befőzte a levest. Julcsa, igy hívták a szobalányt, kiöblítette a levesestálat s közben számolta a másodperce­ket. Kezei remegtek a félelem­től. — Istenkém már az első eme­leten jár a Nagyságos ur — .mondta és lopva asszonyára tekin­tett. Rápolti mindig fel szokott csen­getni. Megáll a lépcsőházban és felcsenget, hogy mire felér, az asztalon legyen a leves. Jaj a háziasszonynak, ha elkésik az ebéddel. Rápoltiné ideges is volt nagyon. — Palika még nincs itthon sóhajtott — mit fog szólni az uram ? A szobalány hűséges szemei szá­nalommal tapadtak a szegény asz­szonyra. — Tessék azt mondani, hogy Margitka nagyságáéknál van ebéd­Hp híva. Én meg majd kitanítom Palikát, hogy mit mondjon. Az előszoba ajtóban megfordult egy kulcs. Hatalmas lendülettel benttermett a ház szigorú zsarnoka. Szerencsére a leves már az asztalon párolgott. A fürdőszobán át sietett be vele az asszony, ne­hogy összetalálkozzék férjével. 'Kisirt szemeit dörzsölgette és várakozott. Ugy nézett ki bánatos szemeivel, mint egy áldozatra szánt fehér galamb. — öhöm, öhöm, — hangzott be Rápolti baljóslatú köhintése az előszobából. Az ajtó kinyilt. A házi­úr arcán komor fellegek váltak láthatóvá, amint belépett a világos ebédlőbe. Felesége elébe sietett s anélkül, hogy köszöntötték volna egymást, hideg házastársi csókot váltottak. i A férfi bajusza kuszáitan meredt égnek. Idegesen rángatta a vál­lait s mielőtt leült volna, párszor végigsétált a szobán. Egy élesszem pillantás elég volt ahhoz, hogy va­lami hibát találjon. — Só megint nincs az asztalon! -r- dörögte stentori hangon. Pe­dig volt. Az asszony nem ellenke­zett. Csengetett a lánynak és ki ­szedte a levest. Rápolti mindig bottal járt még a szobában is, most is botjára tá­maszkodva állt a kályha mellett, akár Frigyes, a káplár király. Báa­totta nagyon, hogy első kiroha­nást sikertelen maradt. Torkát kö­szörülte. ' — Hát az a bitang fattyú hol van ? — harsogta őrmesteri fek­vésű hangján. A faliórára tekintett, aztán szúrós szemeit hirtelen fe­lesége arcának szegezte. Miután fe­leletet nem kapott, az asztalhoz ment és letelepedett. Az asszony könnyes szemmel vá­laszolt előbbi kérdésére. — Még nem jött haza. Hátha * valam ibaja történt. — Hi -hi -ha -hahó — zengett Rá­1 polti kacagásától még a lépcsőház is. Biztosan csavarog a bitang fattyú. Futballozik. Majd meg is mondom Szabónak, hogy jól verje el Szürcsölve kanalazta a levest s szeme szögletéből felesége arcát kémlelte. Az asszony dacosan lecsapta a kanalat. — A gyerek jó és engedelmes! — Micsoda, még véded is a sem­miházit ? Rápoltiné arcát sötét pír ön­tötte el. — Igenis, ne merje megütni az én gyermekemet egy tanító! r" A férj 'most minden tekintélyét latbavetve magyarázni kezdett: — Már pedig az én szisztémám a következő: Mindig a tanitónaK van igaza, ez az tlső. Kölöknek nem lehet igaza soha... Másodszor... Eh, mit is beszélek ennyit. Szecs­kát kell aprítani az ilyen bitangból, aki iskola után elcsavarog. A szobalány remegő kézzel tette le a pecsenyéstálat. Rápolti elcsendesedett. — Lili kisasszony hivatja a nagyságos asszonyt. — Micsoda? — kiáltott Rápolti méltatlankodva. Azonnal jöj­jön be. Hét-nyolc éves iskolás lányka surrant be az ajtón. Kezet akart csókolni nagynénjének, de keserves zokogásba tört ki: — Palit becsukta a tanító ur... három óráig. Talán meg is hal olyan sokára. Rápoltiné sápadtan ugrott fel. Rápolti dühösen ragadta fel botját s magából kikelve ordí­totta : — Disznó paraszt! Megölöm, ketté aprítom a tanítót! S botjával ide-oda hadonászva kirohant. Mezőgazdaság Eállay Miklós mezőgazdasági kamarai elnök az esztelen költekezésről Kállay Miklós dr. Szabolcsvár­megye főispánja, a Tiszántúli Me­zőgazdasági Kamara elnöke »Gaz­dasági csőd, erkölcstelen költeke­zései cimmel vezércikket irt a »Ti~ szántuli gazdák« cimü folyóiratba. A nagyértékü cikket itt közöljük: Erős cimet adtam e soroknak, de ami az idei karácsonyi ünnepek alatt tapasztalható volt — kény­szeritett reá. Mi gazdák, de ép ugy minden termelési ág és ép ugy a kereske­dők is, az összeroppanás előtt ál­lunk. Érezzük ezt a magunk dol­gaiban, halljuk minden fórumon, olvassuk naponta, megállapítja a drágasági statisztika és az unos­untalan emlegetett passiv kiviteli mérlegünk. Ezzei szemben évek óta nem volt olyan karácsonyi-vásár a vá­rosokban, mint ezidén. A falvak­ban nem, ott a nyomorúság olyan nagy, hogy a megélhetés lehető­ségének primitív kikényszerítése ismeretlen fogallommá tette a ka­rácsonyi vásárlást. De nem minden boltnak volt jó karácsonya. — Elsősorban nagy volt a forgalom az ékszer-, ezüst­nemüek, azután a divatáruk, pipe­recikkek, cukorkafélék és csak ké­sőbb a ruhanemüek és az enni­valók árusítási helyein. Könyv, képek, iparművészeti cikkek ez­idén is rosszul keltek. • A fentiekből kitűnő ellentétnek valahol mégis csak meg kell ta­lálni a magyarázatát. A látszólag gazdasági termé­szetű kérdések okadatolására én társadalmi és világnézeti szempont tok által adott megfejtést keresek A hóboru és azután konjunk­túrák, a forradalom és kommün okozta bizonytalanságok érzése után a magyar társadalom nem jutott még nyugvópontra. Nem becsüli eléggé egy osztály sem nálunk a saját társadalmi elhe­lyezkedését, átmenetinek tekinti a jelenlegi állapotát, nem akar a tár sadalom azon rétegeződésében megmaradni, amelyikben éppen van. Anyagi lehetőségeit sem, mint adottakat, meg nem változ­tathatóknak tekinti, a meglevő ki nem elégíti, annak becsülete nin­csen, könnyen tul ad rajta, mert vére, fantáziája, idegzete meg van mérgezve meg nem nyugvás baci­lusával. Csak konzervatív társadalom képes erős, stabil szociális réte­geket állandó elhelyezkedésű ter­melési tényezőket, biztos standar­du fogyasztókat, tőkegyűjtésre hajló osztályokat megteremteni és ezzei egyúttal az egyedüli biztos alapjait lerakni a fejlődő nemzeti államnak. A konzervativizmus szó ne té­vesszen meg senkit, hiszen a leg­demokratikusabb fejlődésü orszá­goknak, mint pl. Anglia, de ma még inkább Franciaország, né­pessége a legkonzervatívabb, sőt azt hiszem, ha paradoxonnak lát­szik is, mégis igaz, hogy a de­mokratikus intézmények teljessé­gükben csak azon országokban ve zethetők be és érhetik el sikerei­ket, amelynek társadalma erősen konzervatív és nemcsak hogy kon­zervativizmusával biztos alapot ad a fejlődési lehetőségeknek, de ki is tudja a stabilitásában lévő erő­vei ífz esetleges' előálló veszélyeit némely progresszív törekvéseknek parírozni. A mindenképen jól meg alapozott gazdaság kísérletezhet újításokkal, megbírja azt az üzem is, a gazda zsebe is, sőt kell is, hogy megpróbáljon mindent be­vezetni, ami jónak és hasznosnak mutatkozik, de az a gazdaság, amelyik nincs megalapozva és rendszeres termelésre beállítva és hozzá tőkével sem rendelkezik, még a másutt bevált újítások be­vezetésével is csak csúfos kudar­cot fog vallani. A helyesen felfogott konzerva­tivizmus hiányát tekintem én oká­ul részben a gazdasági bajainknak de okául adom fentiek szerint az esztelen, reális alapot nélkülöző költekezésnek is. Ezen váltóztat­ni a mi feladatunk és lehetősé­günk. Törvénnyel, rendelettel eze­ken a bajokon segíteni nem lehet. Itt csak egy egész nemzeti ma­gunkbaszállás segíthet. Nekünk gazdáknak kell ebben is előljárnunk. — A konzervatív eszmékben élő és igy termelő ma­gyar társadalom megalapozása el­sőrendűen gazda feladat. Mai el­helyezkedésünk már erre predesz­tinál, ennek tudatos felismerése és kimunkálása lesz a közeljövő­ben a gazdatársadalom vezetőinek nagy feladata. Figyel©™! Hó- ó» s«rcipőjéi saját érdekében javíttassa a villany­éi gőzerőre berendezett Vulk gummliavító üzemben Zrínyi llona-u. 9. bent ajudvarban. ­1058í—1 í wetrréqép^M mégiő a fcgjoöDökJ KAPHATŐ : SINGER VARRÓGÉP R É 3 ZV É N Y-TÁR SASÁG Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2,

Next

/
Thumbnails
Contents