Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-20 / 17. szám
jNtVíOTiDÉK. 1929. január 2$. • . 1 Kocsikenöcs, gépzsir, mindenfajta olajok, 9 9 LARDOLINE kenőanyagok legolcsóbban Schwara Rudolf és T» olaj,- zsiradék- és vegyigyár r. t. vezérképviseleténél Nyíregyháza, Széchenyi-út 9. sz. Telefon: 507, vagy 139. 1346 A szigora apa Irta: Vártülyay Jenő, A dúsan teritett ebédlőasztal máivárta a ház rettenthetetlen és mindig jóétvágyu urát. Egy széles ezüst tálcán illatozva mosolyogtak Rápolti ur kedvenc almái. Kint a tavaszi levegőben bódító szag terjengett. A nyitott ablakokon át csak ugy ömlött be a virágillattal átitatott levegő. — Egy eltévedt méhecske halk zümmögéssel szárnyalt át az asztalon, majd hatalmas ívben visszakanyarodott s letelepedett a legszebb, legpirosabb almára. Most hirtelen megszólalt lentről a villamoscsengő. Éktelen berregése megzavarta a ház bukolikus nyugalmát. A szobalány lélekszakadva rontott a konyhába. — Itt van a nagyságos ur! suttogta fojtott hangon. , Es Rápoltiné szó nélkül befőzte a levest. Julcsa, igy hívták a szobalányt, kiöblítette a levesestálat s közben számolta a másodperceket. Kezei remegtek a félelemtől. — Istenkém már az első emeleten jár a Nagyságos ur — .mondta és lopva asszonyára tekintett. Rápolti mindig fel szokott csengetni. Megáll a lépcsőházban és felcsenget, hogy mire felér, az asztalon legyen a leves. Jaj a háziasszonynak, ha elkésik az ebéddel. Rápoltiné ideges is volt nagyon. — Palika még nincs itthon sóhajtott — mit fog szólni az uram ? A szobalány hűséges szemei szánalommal tapadtak a szegény aszszonyra. — Tessék azt mondani, hogy Margitka nagyságáéknál van ebédHp híva. Én meg majd kitanítom Palikát, hogy mit mondjon. Az előszoba ajtóban megfordult egy kulcs. Hatalmas lendülettel benttermett a ház szigorú zsarnoka. Szerencsére a leves már az asztalon párolgott. A fürdőszobán át sietett be vele az asszony, nehogy összetalálkozzék férjével. 'Kisirt szemeit dörzsölgette és várakozott. Ugy nézett ki bánatos szemeivel, mint egy áldozatra szánt fehér galamb. — öhöm, öhöm, — hangzott be Rápolti baljóslatú köhintése az előszobából. Az ajtó kinyilt. A háziúr arcán komor fellegek váltak láthatóvá, amint belépett a világos ebédlőbe. Felesége elébe sietett s anélkül, hogy köszöntötték volna egymást, hideg házastársi csókot váltottak. i A férfi bajusza kuszáitan meredt égnek. Idegesen rángatta a vállait s mielőtt leült volna, párszor végigsétált a szobán. Egy élesszem pillantás elég volt ahhoz, hogy valami hibát találjon. — Só megint nincs az asztalon! -r- dörögte stentori hangon. Pedig volt. Az asszony nem ellenkezett. Csengetett a lánynak és ki szedte a levest. Rápolti mindig bottal járt még a szobában is, most is botjára támaszkodva állt a kályha mellett, akár Frigyes, a káplár király. Báatotta nagyon, hogy első kirohanást sikertelen maradt. Torkát köszörülte. ' — Hát az a bitang fattyú hol van ? — harsogta őrmesteri fekvésű hangján. A faliórára tekintett, aztán szúrós szemeit hirtelen felesége arcának szegezte. Miután feleletet nem kapott, az asztalhoz ment és letelepedett. Az asszony könnyes szemmel válaszolt előbbi kérdésére. — Még nem jött haza. Hátha * valam ibaja történt. — Hi -hi -ha -hahó — zengett Rá1 polti kacagásától még a lépcsőház is. Biztosan csavarog a bitang fattyú. Futballozik. Majd meg is mondom Szabónak, hogy jól verje el Szürcsölve kanalazta a levest s szeme szögletéből felesége arcát kémlelte. Az asszony dacosan lecsapta a kanalat. — A gyerek jó és engedelmes! — Micsoda, még véded is a semmiházit ? Rápoltiné arcát sötét pír öntötte el. — Igenis, ne merje megütni az én gyermekemet egy tanító! r" A férj 'most minden tekintélyét latbavetve magyarázni kezdett: — Már pedig az én szisztémám a következő: Mindig a tanitónaK van igaza, ez az tlső. Kölöknek nem lehet igaza soha... Másodszor... Eh, mit is beszélek ennyit. Szecskát kell aprítani az ilyen bitangból, aki iskola után elcsavarog. A szobalány remegő kézzel tette le a pecsenyéstálat. Rápolti elcsendesedett. — Lili kisasszony hivatja a nagyságos asszonyt. — Micsoda? — kiáltott Rápolti méltatlankodva. Azonnal jöjjön be. Hét-nyolc éves iskolás lányka surrant be az ajtón. Kezet akart csókolni nagynénjének, de keserves zokogásba tört ki: — Palit becsukta a tanító ur... három óráig. Talán meg is hal olyan sokára. Rápoltiné sápadtan ugrott fel. Rápolti dühösen ragadta fel botját s magából kikelve ordította : — Disznó paraszt! Megölöm, ketté aprítom a tanítót! S botjával ide-oda hadonászva kirohant. Mezőgazdaság Eállay Miklós mezőgazdasági kamarai elnök az esztelen költekezésről Kállay Miklós dr. Szabolcsvármegye főispánja, a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke »Gazdasági csőd, erkölcstelen költekezései cimmel vezércikket irt a »Ti~ szántuli gazdák« cimü folyóiratba. A nagyértékü cikket itt közöljük: Erős cimet adtam e soroknak, de ami az idei karácsonyi ünnepek alatt tapasztalható volt — kényszeritett reá. Mi gazdák, de ép ugy minden termelési ág és ép ugy a kereskedők is, az összeroppanás előtt állunk. Érezzük ezt a magunk dolgaiban, halljuk minden fórumon, olvassuk naponta, megállapítja a drágasági statisztika és az unosuntalan emlegetett passiv kiviteli mérlegünk. Ezzei szemben évek óta nem volt olyan karácsonyi-vásár a városokban, mint ezidén. A falvakban nem, ott a nyomorúság olyan nagy, hogy a megélhetés lehetőségének primitív kikényszerítése ismeretlen fogallommá tette a karácsonyi vásárlást. De nem minden boltnak volt jó karácsonya. — Elsősorban nagy volt a forgalom az ékszer-, ezüstnemüek, azután a divatáruk, piperecikkek, cukorkafélék és csak később a ruhanemüek és az ennivalók árusítási helyein. Könyv, képek, iparművészeti cikkek ezidén is rosszul keltek. • A fentiekből kitűnő ellentétnek valahol mégis csak meg kell találni a magyarázatát. A látszólag gazdasági természetű kérdések okadatolására én társadalmi és világnézeti szempont tok által adott megfejtést keresek A hóboru és azután konjunktúrák, a forradalom és kommün okozta bizonytalanságok érzése után a magyar társadalom nem jutott még nyugvópontra. Nem becsüli eléggé egy osztály sem nálunk a saját társadalmi elhelyezkedését, átmenetinek tekinti a jelenlegi állapotát, nem akar a tár sadalom azon rétegeződésében megmaradni, amelyikben éppen van. Anyagi lehetőségeit sem, mint adottakat, meg nem változtathatóknak tekinti, a meglevő ki nem elégíti, annak becsülete nincsen, könnyen tul ad rajta, mert vére, fantáziája, idegzete meg van mérgezve meg nem nyugvás bacilusával. Csak konzervatív társadalom képes erős, stabil szociális rétegeket állandó elhelyezkedésű termelési tényezőket, biztos standardu fogyasztókat, tőkegyűjtésre hajló osztályokat megteremteni és ezzei egyúttal az egyedüli biztos alapjait lerakni a fejlődő nemzeti államnak. A konzervativizmus szó ne tévesszen meg senkit, hiszen a legdemokratikusabb fejlődésü országoknak, mint pl. Anglia, de ma még inkább Franciaország, népessége a legkonzervatívabb, sőt azt hiszem, ha paradoxonnak látszik is, mégis igaz, hogy a demokratikus intézmények teljességükben csak azon országokban ve zethetők be és érhetik el sikereiket, amelynek társadalma erősen konzervatív és nemcsak hogy konzervativizmusával biztos alapot ad a fejlődési lehetőségeknek, de ki is tudja a stabilitásában lévő erővei ífz esetleges' előálló veszélyeit némely progresszív törekvéseknek parírozni. A mindenképen jól meg alapozott gazdaság kísérletezhet újításokkal, megbírja azt az üzem is, a gazda zsebe is, sőt kell is, hogy megpróbáljon mindent bevezetni, ami jónak és hasznosnak mutatkozik, de az a gazdaság, amelyik nincs megalapozva és rendszeres termelésre beállítva és hozzá tőkével sem rendelkezik, még a másutt bevált újítások bevezetésével is csak csúfos kudarcot fog vallani. A helyesen felfogott konzervativizmus hiányát tekintem én okául részben a gazdasági bajainknak de okául adom fentiek szerint az esztelen, reális alapot nélkülöző költekezésnek is. Ezen váltóztatni a mi feladatunk és lehetőségünk. Törvénnyel, rendelettel ezeken a bajokon segíteni nem lehet. Itt csak egy egész nemzeti magunkbaszállás segíthet. Nekünk gazdáknak kell ebben is előljárnunk. — A konzervatív eszmékben élő és igy termelő magyar társadalom megalapozása elsőrendűen gazda feladat. Mai elhelyezkedésünk már erre predesztinál, ennek tudatos felismerése és kimunkálása lesz a közeljövőben a gazdatársadalom vezetőinek nagy feladata. Figyel©™! Hó- ó» s«rcipőjéi saját érdekében javíttassa a villanyéi gőzerőre berendezett Vulk gummliavító üzemben Zrínyi llona-u. 9. bent ajudvarban. 1058í—1 í wetrréqép^M mégiő a fcgjoöDökJ KAPHATŐ : SINGER VARRÓGÉP R É 3 ZV É N Y-TÁR SASÁG Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 2,