Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-03 / 2. szám

JNftfRYIDÉK. 1929. január 3. lit hoz u új esztendő ? Irta: Péter Eiroly Mit hozol minékünk, fátyollal l>oritott újév ? Örömet ? Bánatot ? Feltámadást, vagy további rabságot ? Hozza-e az érdem elismerését, a jónak jutalmát, s a gonosz bünhődését ? Méhedben rejted-e az uj magyar megváltót, aki szeretet^ bizalmat, megértést, egy akaratot, megjavulást, megtisztulást önt a magyar lelkekbe, aki eltörli lelkéből a gyűlölködést, az egymás iránti bizalmatlanságot, rosszindulatot ? Árasztasz-e bölcsességet e nemzetre hogy világosan látva célját, minden tehetségével csak arra haladjon ? Meghozod-e hogy a vezetők minden zsarnoki önkényt levetve, szeretettől áthatott, bölcsességgel megáldott igazi vezetők legyenek, a vezetettek pedig tűzbe, vizbe menő bátor, áldozatkész hősök ? Mit rejtegetsz, vajon mit hozol szá munkra 1929 ? Talán nem is volna jó előre tudni a jövőt, mint Madách irja: Ne kérdd, mit jótékonyan takart el istenkéz vágyó szemedtől... Ha látnád, a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt. Hogy a muló perc élvéről lemondj Mig most, jövőd ködön csillogna át, ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, emel majd a végtelen érzete. S ha ennek elragadna büszkesége, fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény. Fordulóponton állunk. Hátunk mögött egy sötét, vérrel, szenvedéssel tele mult, előttünk a bizonytalan jövő. Ugyan mit vihetünk mi a múltból a jövőbe, ezer sebből vérző szegény magyarok, mikor multunk — kevés megszaki kitással — csak pusztulás volt. Magyar! Martir búvópatak a világtörténelem nagy rengetegében, mely eltűnik a megsemmisülés szik Iája alatt s mikor Európa azt hiszi, hogy már nincs, zúgó patakként tör elő a másik oldalon. Magyar! Átokkal sújtott nemzet, melyben átok mindaz, mi másban erény. Lelke tele idealizmussal, kelet szimpompájának szivárványos ragyogásával, mely átokká lett szomszédai miatt. Hiszen ezt nem tudta méltányolni a zsugori, önző, a praktikusság és anyagiasság szem üvegén néző német sógor, nem értette meg a vadságban fogamzott Balkán, sziv kellett annak átérzéséhez, amilyen ama nagy idegenekben dobogott, akik ezt megérezve, megértve, maguk is magyarokká, nagy magyarokká lettek. Magyar! A vendégszeretet, lovagiasság mintaképe, ezen erényed miatt is bűnhődsz. Hiszen vendég szereteted könnyelmű prédaság az idegen szemében, aki a fukarságot tartja legfőbb erénynek, lovagiasságodból származó rátarti nyakas önérzeíljfed, ebből fakadő jogérzéked, alkotmányszereteted, rebellis nyegleség volt a múltban, mit le kellett tömi. Magyar! Minden szépért, nemesért lángoló lelkesedésed volt leg- j nagyobb gyengeséged, mellyel viszszaéltek, egyenes, nyilt jellemed kész préda, mellyel belevittek at orvul vetett csapdába, melynek járszalagján odavezetett a minden hájjal megkent, simanyelvü, soha igazat nem mondó, szembe mosolygó, hátad megett halálodra törő osztrák politika, ahova akart. Magyar! A türelem és emberszeretet mintaképe, ki testvérként fogadtál be hazádba minden idegent, megosztottad vele kenyeredet, jogodat; védted minden vész ellen, hogy egykor ő üssön tőrt szivedbe. Aki eltűrted, hogy az oláh oláh lehessen, a szerb, szerb a saját hazádban, csak te »em mertél magyar lenni, nehogy megsértsed más érzékenységét s jutalmul kisütötték Trianonban, hogy vérengő tirannusa voltál nemzetiségeidnek, akiket fel kell zsarnokságod alól szabadítani! Magyar! Ki a dürnkruti csatában Kun László alatt úrrá tetted Habsburgi Rudolfot, s megteremtetted magyar fegyverrel e dinasztiát, ki elismerted a magad csinált \ hatalmat uradnak, sőt Mária Terézia alatt újból megmentetted a pusztulástól; ki eltűrted, hogy hálából ezért a Habsburgok mindég lenéztek, semmibe vettek, nyakadra ültettek mindenféle jött-ment gazembert, ha volt annyi érdeme, hogy idegen plundrában járt, nem tudott magyarul, sőt gyűlölte, kiirtani bán. Legyünk áldozatkészek, de csak hazánkkal szemben. Idegen célért, bármily káprázatosnak látszik, ne adjunk egy fillért sem! Tartsuk meg erényeinket, de ne pazaroljuk többé magyaron kivül senki fiára. Tartsunk össze, legyünk egyek érzésben, akarásban, kitartásban és munkában. Ha keserű is a mult, ne törje össze a jelen munkakedvét, ne tegyen kishitüvé, sőt épen a mult szolgáljon tanulságul, egy boldogabb jövő felépítésének munkájában! Csak bátran, Istenbe és az igazság győzelmébe vetett hittel mindig előre s akkor bizhatunk benne, hogy e sokat szenvedett, a múltban ^s jelenben a jövőért is megbünhőctbtt magyarság, a fájdalmak, szenvedések tüzében megtisztulva, a multak kalapácsütéseitől megacélosodva, újra virulni fog, s egv boldogabb jövő küszöbét lépi át az uj esztendőben. akarta a magyart, megköszönheted most áldott emlékezetű királyaidnak és sok jókoncért nekik talpat nyaló politikusoknak, hogy azt sem tudták már a világon, hogy vagyunk! Azt tudták, hogy a müveit nemzetek között van pápua, nyám• nyám, busmann, sőt még osztrák is, de rólunk alig hallott valaki. Magyar! Milyen erényt kövess a jövőben, hogy erényedből vésztörvényszéket, oláh gyilkot, szerb baltát ne hovácsoljanak ? Ne higyj senkinek, ne bizz sen kiben, aki nem magyar! Hiszen e szük határon kivül nem értik meg a mi nyelvünket, még kevésbé a mi lelkünket! Mit törődik azzal az idegen, hogy mi fáj, mi sajog itt bent, az árva magyar szívben ? Az idegennek csak érdeke van, vért, vagy pénzt követel, legfeljebb szolgai munkát fizetésért. Erre nem vágyhatsz! Ne bizzunk tehát csak önmagunk Ahogyaa a felébredő Meresrios látja Kis emberek nagy panaszai rilmrésxlitrt • vidéki boltos életéköl A »Nyirvidék« részére irta: Nádor Jenő, az OMKE titkára. Hermes, a görög kereskedők is tene átköltözött Rómába és a miniszter, akarom mondani a pontifex maximus engedélyével Mercuriusra változtatta nevét. Kiváltotta nyájőrzési engedélyét és cégtábláját ujjá festve, még jó ideig sokan keresték fel megbízásaikkal. A divat változásaival azonban a kereskedőknek kell legelsősorban lépést tartamok s ez az elv még az istenséget is súlyosan érintette. Szegény Mercurius kiment a divatból, elkeseredésében fal felé fordult és öröknek hi

ft álomba merült. * A mai gazdasági élet tülekedése oly mérhetetlenül zajossá fajult, hogy a lárma a magas Olympus csöndjét is megzavarta s Mercurius aki azelőtt is az istenek legéberebbje volt (h nélkül!), kénytelenkelletlen felébredt. * Millió göngyöleg rotációs papir és a Nyirvidék összes szedőgépe nem volna elég annak a sok csodálkozásnak megírásához, ami a megváltozott viszonyok láttán eltöltötte. Ez azonban a kisebbik baj lett volna. Rájött, hogy egy 1928 évvel ezelőtti detronizációs törvény őt is megfosztotta uralmától. Annak idején elmulasztotta a nyájak legeltetésénél örökhaszonbérbe birt földekre vonatkozó ebbeli jogát telekkönyvileg a maga nevére íratni. Egy» obulusa, sőt egy fillérje sem volt tógája ráncában. Még a mindennapi nektárra és falat ambróziára sem tellett. Igen sok cégtáblán ott tündökölt modernizált neve, a <f.Mcrkun>, azonban nemcsak részesedési jogát, de még személyazonosságát sem tudta volna igazolni. Sarkának szárnyait még valami vasutas, vagy speditőr jelvénynek nézték volna. Inkább levetette. Látta, hogy itt agyszólván min- | den kereseti ágnak, — hogy olym- | pusi kifejezést használjunk —, bc- I fellegzett. Talán még egyetlen fog- f lalkozás, amely még jövedelmez és | — mint a nyájőrzés — szintén nincs képesítéshez kötve: a filmoperatőri pálya. Ügyesség dolga az egész. Gondolt merészet és nagyot: kölcsöncsent egy filmező gépet és egy tekercs filmet s a híradók min(4 járp íkis apró részletek filmezésével kezdte begyakorolni az uj mesterséget. Természetes, hogy első útja régi hívei, a kereskedők közé vezette. A Nyirvidéknek sikerült megszerezni ezeket a kis jeleneteket, s most megpróbáljuk őket — jobb lencse hiányában egy kéznél lévő, de kissé torzító lencse segélyével papírra vetni. Természetesen a tekercs még nincs egészen feldolgozva, ez még csak a negatív. * Hajnali fél öt óra. A kis szatócsüzletben az égő láng mellett is félhomály dereng. A boltos dide:eg hálófrige fö'é kikapott magy&aö«/»-jában. Álmos meg, de fel kellett kelnie, mert a konkurrencia is ilyenkor nyit. Az éhesebbjemég korábban. Van egy kis poharazási italmérési engedélye. (Két ügyvéd, a kerület országgyűlési képviselője, aki mellett korteskedett és a fia barátjának tanácsos nagybácsija intézték el, hogy a revíziónál ezt is meg nem vonták tőle. A trafikengedélyt úgyis elvették.) A mezei munkára, messzire is gyalog igyekvő munkásemberek ilyenkor haladnak el a kis bolt előtt. Hátha megisznak közben három-négy pohár pálinkát! ? Nehéz az élet, nagy a verseny, az a pár fillér is számit. Ilyenkor már nyitni kell! — Jónapoí Halász ur! Mit ásít olyan nagyokat? Csak talán nem álmos?. Maga gabonakereskedő, nem kell olyan korán kelnie, mint nekem! Vagy lumpolt az éjszaka? — Pont az én szakmámban lehet ma lumpolni! Géczi Gábor, a tanyai nagy gazda reggel, ma reggel, sötét hajnalban négykor felzörgetett. Nem szívesen, de egy kis üzlet reményében feltápászkodl tam. « Mennyi búzát hozott eladni Gábor bácsi ?>> — kérdeztem tőle. «Nem eladni jöttem tekintetes ur, hanem most utazok az ötórással, Pesten van dolgom. Segítsen ki háromszáz pengővel!" És szó nélkül adnom kellett, pedig magamnak is alig van. De ha nem adok, bizalmatlanságnak veszi, kész a sértődés és ősszel nem ad íel nekem egy mázsát sem. Per sze, hogy — részben a bosszúság miatt iis — nem is tudtam ujrc elaludni. * nagy akkor Sok vevő szereti adni a szakértőt. Azt hiszi, hogy nem csapják be. Még az intelligensebb vevők ts 'soks or válnak nevetségessé, de igazán furcsa bemondások hallhatók a nép egys erü fiától, amikor nagyon akarja ismerni a márkái. —- Kérek egy doboz kasasos smollt! , vagy — Adjon egy doboz Szent István-frankot! * — j H-ít nem egyforma az a sok pótkávé? Hiszen cikóriából készül az mindahány. — Persze, hogy körülbelül egyforma! De nekünk nagyon sok előítélettel kell megküzdenünk. A feleségem sokat iskolázott még ő sem kivétel. De meg is tréfáltam A régi gyár áruját beletoltöttem egy uj gyár gondosan felbontott és újra leragasztott dobozába s oda adtam, hogy ipróbálja ki az •uj gyártmányh. Amikor megkóstolta a kész kávét igy szólt: 'Hiába minden utánozni akarás, vagy jobbat adni igyekvés. Csak nem olyan ez, mint a régi!— Ezekután elképzelem a laikus vevőket: — Azokkal szemben még ilyen tréfás kísérletet sem engedhetek meg magamnak, mert még tisztességtelen versenyért feljelent az érdekelt gyár — egyszerre mind a. kettő! — Jónapot Horvát ur! Remélem jókor jöttem egy kis karácsonyi utánrendelésnél ?! — Tul jókor! — Miért kérem ? Hiszen Ön az egyik legnagyobb fogyasztónk ? — Voltam. Nemcsak a fókák fogynak, de az eszkimók is még mindig szaporodnak. Itt van a szomszédomban egy uj boltos. Hiszen a képesítéshez kötés ellen is lehet komoly és alaposan megfon tolandó érveket felhozni, de ami sok, az sok. A szomszédom katonáéknál törzsőrmester volt, onnan elbocsájtották. Nyugdijat kap és a felesége révén egy kis földje is van. Megélhetne gond nélkül ugy is. De ő maga dicsekedett az zal, hogy civilben is olyan ur akar lenni, mint katonáéknál volt és a feleségét nagyságos asszonynak akarja szólittatni. Hát ezért akar minden árcn kereskedő len-