Nyírvidék, 1929 (50. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-03 / 2. szám

1929. január 3. JhfYÍRYIDtt 3 ni. Szép, hogy a kereskedő fogal­mában ilyen .raiagy urat lát, de a szó szoros értelmében minden áron kereskedő, akarom mondani boltos. Nem tudja olyan pontosan, figyel­mesen kiszolgálni a vevőket, mint aki előbb hosszú ideig tanulta a szakmát, de aki már nálam sokkal tartozik és többet nem kap hi­telbe, ahelyett, hogy törlesztene, — hozzá megy készpénzért vásá­rolni. Igen sokat vesznek el igy többen a forgalmamból. Nincs utánrendelés! * — Mit boszankodik Miiller Dok­tor? Még egy bankigazgatónak is lehet bosszúsága? Ugyan képviselő ur ne tré­fáljon! Azt még a kétségesen egy­séges pártban is el kell ismerniök hogy a vidéki bankvezetőknek sem fenékig tejfel. De most nem a mai helyzet miatt bosszankodom. — Hanem?! — Az uj cégvezetővel beszélget­ve, valami eszembe juttatta egy régebbi esetemet. De még most is ökölbe szorul a kezem, ha beszél­ni kell róla. — No talán mégsem! Hiszen maga igen higgadt ember. — Hallgassa meg, képviselő ur! Tudja, hogy faüzlete is van az in­tézetünknek. Úgyis mint jogász, úgyis mint bankember hozzászok­tam a törvények betartásához és a hajszálpontos könyveléshez, ugy a pénzintézeti, mint az áruosztály­ban. Egy napon bejön a forgalmiadó ellenőr. Revíziót tart a faüzletben. Minden könyv fillérre pontosan egyezik. De akkor még jutalék járt az ellenőrnek a birságból. Nem akart belenyugodni, hogy oly nagy vállalatnál semmi hibát se találjon. Kérem igazgató ur, — mondja az ellenőr — nem rótták le az egész eladás után a forgal­adót. Tessék leróni a differenciát és annak tízszeresét birságként le­fizetni! Felveszem a jegyzőköny­vet és jönni jog az írásbeli fizetési meghagyás.< — Ne jegyzőköny­vezzen, mert én sohse fizetekh — válaszoltam. Hogy lehet ilyet mondani.?« — kérdezte az ellenőr. Ugy. hogy én csak a tényleg be­folyt összeg után róttam és ro­vom le a forgalmiadót, a kihite­lezéskor még nem! — feleltem neki. — »Az nem olyan biztos !«. — mondotta — az még vitathatód Elég baj az, hogy a múltban vi­tatható volt, — vágtam vissza, — de ma már nem is vitatható. Itt az OMKE lapjának az a példánya, amely közli az erre vonatkozó köz­igazgatási bírósági döntvényt és annak számát. Lehet, hogy ez El­lenőr urnák nem hivatalos, nézze meg otthon a saját döntvénytárát/« — Hát Igazgató Ur ezt ilyen jól tudja?* — kérdezte az ellenőr, rtgen! — feleltem most már kur­tán és keményen. Hát akkor ugy látszik, itt nincs mit keresnemh — és elment. ( * Látja Morvay Ur! Ma meg­spóroltam egy csomó pénzt. Ha ma volna a takarékossági nap, én lennék az eleven propaganda. Ha ezt megtudja Teleszky, mind a két lábával visszalép a takarékossági bizottságba. N'a-na, ne olyan nagy han­gon ! Mennyir spórolt meg ? Min ? Hogyan ? Különben ráér később elmondani a részleteket. Előbb ad­ja kölcsön azt az úgyis előre nem számítottan megtakarított összeget. Jó lesz a ma lejáró és még nem fedezett beváltásához. —- Sajnos ezt nem tehetem, mert csak megtakarítottam sokat, de nem tettem félre semmit, csak a kalapomat a fejemen. Egy pengő sincsen sem a zsebemben, sem" a kasszámban, — mondja a jól öltö­zött, intelligens kinézésű és jobb életmódhoz szokott borkereskedő. — Hát akkor mivel akar eldi­csekedni ? — Tudja ugy-e, hogy én mindig ÉRTESÍTÉS! Yam szereacséak az igen tisztel közönséget értesileni, hogy nagy áldoiatok árán sike­rült a BR1TIS filmgyár első nagy Korda Mária filmjét, melynek c me: Teshaaz orosz táncosnő kizárólag színházunk rész Te 3 napra, szerdától— péntekig lekötni. Korda Mária uj filmjét szigo­rom csakis felnSltfk nézhetik meg a kényes témájíinál fog*a. Tisztelettel kérjük, kogy jegyekről — már most mutatkozó nagy érdeklődésre való tekinlettel — lelietíMegá d- lel ttl órákban szíveskedjék goadoskodni. Tisztelettel az APOLLÓ igazgatósága. Szerdától—péntekig KORDA MÁRIA életpályájának legmfvészibb alakítása (Áz orosz táncosnő) Szerelmi regény 10 felvonásban. V Saville,, Bareyuska grófnő" eimü regénye nyomán irta: Walter Mycroft és a kísérő mflsor. Ezen előadásokat csak 16 éven felftliek nézhetik mcgl Szombaton Az ezerveszélyek filmje! Vasárnap A kalandorf'lmek királya! MINDENKI EGY ELLEN (Az óriások völgye) Bravúros kalandor történet 9 felv. MILTON SILS3 a főszerepben és a kisérő mflsor . Előadások kezdete: hétköznap 5, 7 é* 9, órakor. A .Teáskanna" védjegyű tea a társaság, a család és a mindennapi használat számárai gyorsvonaton másodosztályon szoktam utazni és ma személyvo- } nat harmadosztályon utaztam be j M.-ra. Kocsival, vagy taxival, de I csomag nélkül is legalább villa- I mossál szoktam bemenni a vá­rosba. Máskor be szoktam ülni a Koronába és szerény, polgári, de jó ebédet szoktam enni. Ma hazulról vittem ennivalót a zse­bemben és a váróteremben fo­gyasztottam el hidegen. B-y korcs­máros pedig, aki régi vevőm s most inkasszálni mentem hozzá egy régen esedékes tételért — sajnos hiába — ujabb árut kért, természetesen hitelbe. Nemcsak nem fizetett, de nem is a legjobba­kat hallottam róla az utóbbi idő­ben. Nagyon kunyorált a porté­káért, már majdnem megígértem, hogy küldök. De aztán a csalá­domra gondoltam és nem adtam neki. Megtakarítottam, amit még veszítettem volna nála. — Csak a pénzügyigazgatóság meg ne tudja ezt a sok megtakarí­tást, mert még vagyonadót vet ki utána! * — Jó estét Mezei ur! Mit ra­kodnak? Olyan sok áruja jött, hogy még most sincsenek készen? — Ellenkezőleg. Megrakjuk a kocsit. Holnap vásár van Apró­falván és mennünk kell. — Hát ki kényszeríti erre? — Senki és minden. Ma már minden kis községnek nagyon sok vásárja van s egyrészt a vásár előtti hetekben az ottaniak nem jönnek be vásárolni, megvárják a vásárt, hátha ott olcsóbb; más­részt mindenfelől eljönnek a vá­sárosok az itteni vásárokra is, el­veszik helybeli forgalmam nagy részét is, nekem is el kell men­nem mindenüvé visszavenni afojj^ galomból, amennyit lehet. H^on egy zápor, elmossa az egészet. De néha minden különösebb ok nél­kül nemcsak nem keresünk, de bruttó bevételben sem kapunk még annyit sem, amibe a telierautófu­var kerül. És még az áru is ösz­szebóvlizódik. Bárcsak megszün­tetnének minden kirakodóvásárt. — És még birja ? — Talán. Éjfél felé leszünk ké­szen a rakodással és hajnalban már indulni kell. Robotolunk, megállás nélkül robotolunk a mindennapi fa­lat kenyérért. Sokszor még azért is hiába... — Jó éjszakát Mezei ur! — Jó éjszakát. — Gyomor- bél és anyagcse­rebetegéknél a természetes »Her­kules« keserűvíz az emésztőszer­vek működését hathatósan elő­mozdítja. Kapható mindenütt. A vissiaöiöelés A Germánia című, Berlinben megjelenő lap egyik utóbbi számá ban szóváteszi a tót kérdést, amely szerinte komoly problémává nőtte ki magát. Többek között azt a' meg­állapítást teszi, hogy megkezdődött a tótok visszaözönlése egykori »el­nyomóikhoz«. Ez a cikk igen sok megszívlelendő megállapítást tesz, mégis tartozunk az igazságnak an­nak kijelentésével, hogy bár ez a visszaözönlési tünet az egész felvi­déken erősen érezhető, még sem lehet a tót kérdést olyan vágányon tartani, mintha ennek a jelenleg leigázott sorsban élő népnek csu­pán momentáni hangulatával álla­nánk szemben. Mi nagyon jól tud­juk, hogy a tótok eme visszaözön­lési vágyának előzményei között nem találjuk meg azt a nekik tu­lajdonított vágyat, hogy valamikor is elkívánkoztak Magyarország im­périuma alól. Helytelen a tót kér­désnek olyan boncolása, hogy az ezeresztendős Magyarország észa­ki területein lakó tótság pusztán a hangulatok lengő szalmaszála min­tájára, egyszerűen az elkivánkozás lelkiállapotából tiz esztendő keser­ve után átesett volna a visszakiván­kozás transzába. Bizonyos, hogy az elmúlt idők súlyos bélyeget nyom­tak erre a jobbsorsra érdemes nép­re, mert megismertették vele mind­azt a sok keserűséget, amit egy mostoha testvér nyújthat a nála gyengébb számára. A tót nép ugy kulturális, mint gazdasági téren egyebet nem tapasztalt a io esz­tendő alatt a csehek részéről, mint a legmegalázóbb kizsákmányolást, s minden faji karakterének meg­változtatását. Amig a magyar éra alatt a tót atyafi megtalálta exisz­tenciáját közgazdasági életünk min­den terén és előtte állt egy nagy ígéretnek, amelyik a felvidék gyár­iparának kifejlesztése után úgyszól­ván ölébe öntött volna minden gazdasági és kulturális érvényesü­lési lehetőséget, addig az elszakítás ideje óta ez a nép csak azt tapasz­talhatta, hogy minden téren, ami az ő megerősítését lett volna hivat­tott szolgálni, rombolás követte a csehek befészkelődését. Természe­tes, hogy ilyen jelenségek után még azoknak a hite is megingott a »fel­szabaditók« jószándékait illetőleg, akik az izgatások, és agitációk ha­tása alatt talán pillanatnyilag meg­tántorodtak. Csak a dolgok ter>-' mészetes rendjét látjuk abban folyamatban, ami most a tót dön mutatkozik. A legutóbbi Jaij­tományi választások alkalmával a ^ magyar párt olyan hatalmas el$rÍL'"' törést tett, amelyik úgyszólván ket ^V-v

Next

/
Thumbnails
Contents