Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-25 / 293. szám

1928. december 25. JNYÍRYIDÉK. 11 Riport a nyíregyházi lakásviszonyokról (A »Nyirvidék« tudósítójától.) A pusztító világháború s az ezt "követő összeomlás és forradalmi rombolások talán semmire sem vol­tak olyan súlyos kihatással, mint éppen a lakásviszonyokra. Leg­alább is ezt igazolták a még né­hány évvel ezelőtt végnélküli sorok­ban húzódó vagonlakások, ezt bizo­nyították az évekig hontalanul bo­lyongó áthelyezett tisztviselők kál­váriái és ezt igazolják az egy-két év óta valamelyest enynült, de még mindig a legnehezebben meg­oldható problémák közé tartozó mai lakásviszonyok is. Hogy Nyír­egyházán is az utóbbi időben ki­sebb mérveket öltött a lakásínség, nem tagadható. De hol vagyunk még az úgynevezett békebeli álla­potoktól? Mert hiába indult meg az építkezés, hiába állnak ma már tömegével a kiadatlan lakások, ha a lakbérek még mindig olyan hor­ribilisen magasak, hogy azt a saját keresetükből élő lakók/ legyenek azok akár szellemi, akár testi mun­kával foglalkozók, fizetésükből meg­fizetni képtelenek. Természetesen­sen ezek a megállapítások nemcsak Nyíregyházára vonatkoznak, ha­nem az egész országra, sőt nemcsak a legyőzött országokra, nanem a győző államok legnagyobb ré­szére is. Mi a lakáskérdéssel ez alka­lommal nem, mint világproblémá­val akarunk foglalkozni, csupán Nyíregyháza speciális lakásviszo­nyainak mai állásáról kívánunk rö­vid tájékozást nyújtani. E célból ellátogattunk városunk volt lakás­hivatalának a főnökéhez és meg­kerestük Nyíregyházának az épít­kezési kérdések terén egyik legis­mertebb szaktekintélyét, hogy a tő­lük nyert információk alapján pon­tos adatokkal támogassuk városunk lakásviszonyainak mai nelyzetéről írott riportunkat. Mint e kérdés­ben legilletékesebb tényezőknek, — álljanak itt először is az ő nyilatko­zataik. Mit mond a volt lakáshivatali főnök? Városunk volt lakáshivatali fő­nöke Nyíregyháza lakásviszonyaírói munkatársunknak a következőket mondta: A népjóléti miniszter 5200—926. számú rendeletével Nyíregyháza lakáshivatalát 1926. szeptember 1 -i hatállyal megszün­tette és a folyamatban levő ügye­ket a járásbíróság hatáskörébe so­rozta azzal, hogyha arra esetleg szükség lesz, a debreceni lakás­ügyi kormánybiztosság hatáskörét Nyíregyházára is ki fogja terjesz­teni. Erre azonban, mint ahogyan azt ennek az évnek az őszén Nyír­egyházára kiküldőt 'Jtdvarhelyi Ubul miniszteri biztos is megálla­pította, szükség nem volt s jelenleg sincs, mert a rohamosan meginduló építkezéssel a lakásviszonyok any­nyira javultak, hogy a régi jogon bérlő lakók száma a bérben levő lakásoknak alig 17 százalékát te­szik ki. A többi lakó már szabad I | MATTONI LV \ TW-3H SAVANYÚVÍZ MMOEN ÉTK£2£9f4£Zl bérleti szerződést kötött. Ez az értekezlet, ahol a lakók és a háztulajdonosok is képviselve voltak, megállapította azt is, hogy Nyíregyházán a lakásra szorulók szükséglete teljesen kielégülést nyert és a teljes „elszabaditást csak a rossz gazdasági viszonyok akadályozzák. Akadályozzák pedig azért, mert Nyíregyháza még min­dig csak a IV. lakbérosztályba van sorozva s igy a tisztviselők lak­bére nincs arányban a lakások tény leges bérével. Nyíregyházának ma­gasabb lakbérosztályba való soro­zása tehát teljesen indokolt volna. A bizottság azonban még ezt sem látta teljes megoldásnak s éppen ezért arra kérte a miniszteri biz­tost, hogy tegyen javaslatot a kor­mánynál arra nézve, hogy a tisztvi­selők lakbérét emeljék fel a tényleg fizetett lakásbérek nívójára. Egy­ben javasolta azt is, hogy a kor­mány a kisebb exisztenciákat, fő­ként a tisztviselőket plcsó és hosszú lejáratú kölcsönökhöz juttatva, se­gítse elő a lakások építését. A mi­niszteri biztos mindkét kérdésben megígérte a közbenjárását. Nyíregyházán egyébként — foly­tatja felvilágosítását a volt lakás­hivatali főnök — sokkal jobbak a lakásviszonyok, mint ezelőtt akár egy évvel is, amií igazol a sok üresen álló lakás is. Városunkban tehát nem az a főkérdés ma már, hogy lakásokat építsenek, hanem az, hogy modem, téglából való, fürdőszobás, hygienikus házakat emeljenek. A vályogházak sem a kulturának, sem az egészségnek nem felelnek meg, különösen ma, amikor a gyors építkezés miatt meg sem várják, hogy a vályog kiszáradjon s igy egészségtelen is és amellett nem is tartós. Fontos volna a.: is, hogy minél több emeletes házat építsenek, amellyel kisebb telken kevesebb anyaggal több légköbmétert ki­tudnak használni. De az emeletes házak megkönnyitenék a közeljövő­ben valóra váló idzvezeték beve­zetésének a kérdését is. A város egyébként az első építkezési övezet területének legnagyobb részén nem is ad földszintes házak építésére engedélyt. Milyenek az építkezési viszonyok? :«.-.!->" 4:.-. •• fi Az építkezési viszonyok kérdésé­ben megkeresett informátorunk munkatársunk kérdéseire a követ­kező felvilágosításokat adta: — Mibe kerül ma az építkezés ? A telek árán kivül vályogból minden beépített négyzetméter 80 pengő, téglából ugyanakkora terü­let 100 pengő, alápincézve pedig 120 pengő, mégpedig fürdőszoba, kapu, kerítések, fáskamara és kut nélkül. Tehát egy 2 szobás ház, amely körülbelül 100 négyzetméter területen téglából épül, jobb helyen telekkel együtt kb. ,3—14 ezer pengőbe kerül. A íerit relsorolt kellékekkel együtt pedig 15000 pengőre is rúghatnak a költségek. Ma tehát egy ház felépítéséhez kb. mégegyszer annyi pengőre van szükség, mint a háború előtt koro­nára, ami az építkezés óo százalé­kos drágulásának felel meg. Rentabilis-e az építkezés ? — Fenti 2 szobás lakásén, na jó helyen van és nem lakik más azon a portán, kb. 1300—1400 P évi bért lehet elérni, ami az útadó, tüzkárbiztositási díj, szemétkihor­Határozzon önként minden eipőjavftásnál! tejészség és takarékosság saemponijöbó'. Okosság és modern gondolkodás alapján! dás, kéményseprő dij levonása után a tőke 8 százalék hozadékának fe­lel meg. Ebből 1 százalék a ház fenntartására vonandó le, maradna tehát 7 százalék tiszta jövedelem. Ezekből is látszik, hogy lakó ré­szére házat építeni nem valami fé­nyes vállalkozás, különösen akkor nem, ha az építtető az építési költség egy részét bankkölcsönnel kénytelen fedezni, jmelyert évi 10—12 százalék kamatot fizet. — Mennyi kölcsönt folyósítanak a bankok ? — A bankok az építkezési költ­ség 50 százalékát folyósítják, ha az építtető telekkel, továbbá feltétle­nül megbízható és olyan biztos jövedelemmel rendelkezik, amely a kölcsön törlesztését biztosítja. — Hosszúlejáratú törlesztéses köl­csön ezidőszerint csak nagyobbsza­básu építkezésre nyerhető. És a régi házak ? — tesszük fel az utolsó kérdést. — A régi házak . -*agy adó, a lakások kötöttsége és a nagy pénz­hiány miatt ma olcsóbbak, mint a háború előtt. A már relszabaault lakások bére is kevesebb, mint egy ugyanakkora uj lakás építkezési költségének az évi kamata. Mindezekből a ayilatkozatokból és felsorakoztatott adatokból meg­állapítható, hogy Nyíregyházán a lakásviszonyok javultak ugyan az utóbbi időben, de ennek a javulás­nak ezidőszerint úgyszólván csak a vagyonos emberek érzik a hatá­sát. Ezek is csak annyiban, hogy ma inkább válogathatnak a kényel­mes, modern lakásokban, mert hi­szen, akinek pénze volt, magas lelépési dij mellett eddig is, még a legsúlyosabb lakásínség idején is kaphatott lakást. Legkevésbbé érzik a lakásviszonyok enyhülését a kis exisztenciák és főleg a tisztviselők. Mert hiába nőnek ki a földből a hatalmas modern paloták és hiá­ba vámak beköltözésre a most már elég szép számban sorakozó üres lakások, ha azt a horribilis jak­bért, amelyet a háztulajdonosnak kérnie kell, hogy a számítását meg­találja, a saját keresetükből élő kis exisztenciák nem tudják megfizetni. A tisztviselőknek a legújabban megállapított lakbére Nyíregyházán pl. a VIII. fizetési osztályban évi 848, a VII.-ben pedig 1232 pengő. Ezzel szemben a háztulajdonosok a perifériákon és a régi házakban 400—600, a központban és uj házakban pedig 700—3oo, sőt 1000 pengőt is elkérnek atlag szobán­ként, vagyis az egész lakásért a tisztviselők lakbérének két-há­romszorosát. A tisztviselőkre nézve tehát, akik ma sem költözhetnek társadalmi állásuknak megfelelő modern és hygienikus lakásba, a lakásínség még miiidig vigasztala­nul súlyos. Egyedüli kivételt a ka­tonatisztek képeznek, akiknek tudo­másunk szerint a város megtéríti a lakbérkülönbözetet. Ami az építkezést illeti, amint látható, a vagyontalan és csak a keresetükre utalt emberek részére szintén elérhetetlen. Mikor jön vissza vájjon az a boldog békebeli idő, amikor a tisztviselők egy fillér vagyon nélkül, kizárólag a lakbé­rükre felvett amortizációs kölcsön­ből kulturigényüknek, társadalmi állásuknak és kényelmüknek min­den tekintetbe* .negfelelő lakást tudtak épiteni maguknak?

Next

/
Thumbnails
Contents