Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 274-296. szám)

1928-12-25 / 293. szám

12 ST5 bsisibs lif olvassunk ? Ha statisztikát akarnánk készíteni arról, hogy vájjon mit és mennyit olvas nálunk ma a XX. század úgynevezett kulturembere, úgy vélem, meglepően szomorú eredményekre bukkannánk. Az e célból összegyűjtött adatokból hamarosan kiderülne, hogy bizony a legtöbb, magát intelligensnek vélő ember olvasottsága alig lépi tul a napi hírlapok kereteit. Legfeljebb a vasárnapi feketéjük mellett még átlapoznak I—2 képes folyóiratot, vagy napilapjuknak a heti mellékletét s ezzel aztán be is fejezték a holtbetük utján nyerendő szellemi táplálkozásukat. Természetesen az újságolvasó embereknek is nagyon sokféle típusa van. A legtöbben csakis a szenzációs riportokat és érdekesebb napi híreket, vagy ezeknek is csak a .hangzatos fő és alcímeit böngészik át.' Másokat viszont kizárólag csak a politikai vonatkozású dolgok, meg legfeljebb a vezércikk érdekel. Vannak olyanok is, akik csupán csak a nagy és az apróhirdetéseket figyelik, vagy csak azért járatnak újságot, hogy a börze napi árhullámzását szemmel tarthassák. Legérdekesebbek mindenesetre azok a tupusok, akik kezükbe véve az újságot, addig le nem teszik, amíg a vezércikktől kezdve a legutolsó apróhirdetésig mindent el nem olvasnak. Ezeknek a szenvedélyes újságolvasóknak a tábora legnagyobb részt a nyugdíjasokból rekrutálódik, akik igy akarják agyoncsapni unalmas •riikat. Sajnos, valamennyi tipusu ember között legkevesebb azoknak a száma, akiket a vidéki lapoknál is ujabban annyin-i divatossá vált tudományos vonatkozású rovatok, amilyen pl. a tanügy, egészségügy, testedzés, közgazdaság stb. érdekelnek. Pedig ma máT az újságoknak a napi események terjesztésén kivül egyik legfontosabb fel' adata az is, hogy a rohamosan fejlődő tudomány napi problémáiról is tájékoztassa az olvasót. Erre feltétlenül mindenkinek szüksége van, aki azt akarja, hogy őt a művelt emberek sorába számítsák. Mert hiába tanultunk olyan sok mindent annakidején a közép és felsőbbfoku iskoláinkban, azóta a tudomány sokat lendült előre s ha mi olvasgatásokkal nem követjük nyomon ezt a fejlődést, műveltség dolgában nagyon visszamaradunk. Az a kérdés tehát, hogy mit olvassunk, milyen könyveket lapozgassunk, hogy a tudomány haladásával lépést tudjunk tartani ? Elő ször is ne hagyjuk figyelmen kivül a napilapoknak tudományos vonatkozású rovatait, amelyek éppen azoknak a számára készülnek, akik nek idő, vagy anyagi eszközök hiánya miatt nem áll módjukban megfelelő tudományos szakmunkák tanulmányozása. Ha azonban tehetjük, okvetlenül forgassunk tudományos könyveket is. Természetesen a tudományok mindenik ágában nem lehetünk egyformán járatosak s így igen sok kimondottan szakkönyvet talán meg sem értenénk. Ilyen esetekben könnyen kisegítenek az úgynevezett népszerű kiadványok, amelyek a legnehezebbnek látszó tudományos problémákat is könnyen érthető élvezetes olvasmány alakjában tárják a laikus közönség elé. Igen fontos szolgálatot tett s tesz még ma is ebből a szempontból az ezelőtt mintegy két évtizeddel megjelent »Műveltség Könyvtáras, amely a tudományok ^ÍRYIDEK, Tartallpé Stlma Ilona Távoli ?ihar A vizén ezüst fodrok: királyi öltözék... s karcsú fehér nyil: sirály lebeg fölötte A nap ragyog, arcát a vizbe mártja... mig messze-messze, távoli ködökbe villám-villámot űz... Szemem odatéved s riadt, bús meséket liheg a parti fűz... mig üstökét cibálja a távoli égi harag halála: a Szél. Titatkozás — A korsó is addig jár a kútra... — Csitt! ne zörögj, nem kell a régi nóta, a lelkem arany-ködben fürdött azóta s piros palástot küldött az álom... Testvérem lett a Nap! ölelkeztem vele s az utam is virág-szőnyeggel szórta be s fejemre koronát készített... tövisből. — Miféle korsó, amiről beszélsz...? Talán irigyled, hogy mindig visszatérek a régi kúthoz s szent forrást keresgélek...? Boldogság-forrást...? Teljesülések vizét...? Az én kezeim törték érte a rögöt, vasból való rögöt, vérből való ködöt, kőből való szíve. S én tovább haladok. . — Lásdd: ez a korsó nem törékeny... Tikkadok: megenyhít; megbotlok: fölemel, a szivemmel érez és lát a szememmel: Beléd hajlok szent Forrás: Tüz... Láng... Költészet, s mélységes-mélyedből felhozza a szépet: rímek csöngettyüit, daloló meséket. Csodálatos világ... Isteni szomjúság. ( valamennyi ágából egy-egy szépen illusztrált vaskos kötet bocsátott a nagyközönség , rendelkezésére. Aki elolvasta pl. Cholnokynak és Kövesligethynek »A világegyetem« cimü kötetét, vagy áttanulmányozta Entznek és Mágocsynak »Az élők világá«-t, vagy lapozgatta »A Föld«, »A világegyetem« vagy akár melyik másik kötetet, áz teljes tájékozottságot szerzett magának az illető tudomány nagyobb fontosságú kérdéseiben. A »Művelség Könyvtáráénak kö tetei még ma is igen értékesek, bár azóta sokat fejlődött a tudomány. Az új tipusu motorok, traktorok, tankok, új rendszerű repülőgépek, léghajók, rádió stb. stb. mind olyan .fogalmak, amelyek vagy teljesen újak, vagy nagyon sok változáson mentek át az elmúlt 20 év alatt. És ki tarthatná magát művelt embernek, aki ezeknek a csodáknak a titkait, ha csak laikus szemmel is, de legalább nagy általánosságban nem ismeri. A régi jó és hasznos könyvek mellett tehát a modern könyvirodalmat is állandóan figyelemmel kell kisérnünk. Ilyenek pl. a technika köréből »A technika világa«, »Technikai lexikon« stb. A természettudomány más ágaiból pl. Rapaics Rajmund »Kis Brehm«-je, a Természettudományi Társaság népszerű kiadmányai, amilyen pl. Zemplén— Pogány—Pöschl: »Az elektromosság és gyakorlati alkalmazásai*, Lovassy: »Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik®, Punett: »Az átöröklés«, Kormos: »Az ősember világa« stb. stb. Ezek azonban csak éppen kiragadott példák abból a sok modern természettudományi munkából, amelyek ma már oly jelentős számmal vannak képviselve a könyvpiacon. De bőven el vagyunk látva más tudományágak népszerű műveivel is. Hogy egyebet ne említsünk, ilyen pl. a népszerű orvosi könyvek között a Gerlóczy Zsigmondnak és dr. Bodor Antalnak a modern higiénia valamennyi kérdését felölelő »Nyitott könyv« című munkája, amely a modern közegészség problémáival feltétlenül törődő művelt embernek szinte nélkülözhetetlen útmutatója. Vagy ilyen pl. dr. Kellner Dávidnak a sporttal foglalkozó emberek számára írt »Mit kell a sportolónak saját testéről tudni« című népszerű munkája. Ilyenek tovább pl. Cholnoky Jenőnek ragyogó tollal megírt földrajzi művei. És igy tovább. De hát ki tudná felsorolni a történelem, irodalom, pedagógia, gazdaságtan, jog és a többi tudományok körébe vágó népszerű munkák végnélküli sokaságát, amelyeknek pedig mindegyike szerves és nélkülözhetetlen alkotó része a modern kulturember műveltségének. Szánjunk tehát naponta legalább egy órát tudományos könyvek olvasására. Egy óra magában nem sok idő, de 365 óra már számottevő valami. Tessék csak kiszámítani, hogy egy év leforgása alatt milyen sokat tanulhatnánk egy-egy rövid órai tudományos búvárkodás mellett. I V ..:, : (D—us.) 1928. december 25. Könyvismertetés áz utolsó királysas Erdélyi József verses kötete Mintha csodálatos ékszerek csillognának... Süt a nap. Bronz emberek toppannak elénk és lágy, ember-szivüket megmutatják... Kék tájak lebegnek és kitárulnak, hogy szemünket elkápráztassák, lelkünket fürdessék végtelen szépségükben... Az utolsó Királysas....! Él! Mozdul! Már ott ring a magasságok felé, messze fölöttünk.... szárnyai át fogják sziveinket és megremegtetik. Mert a Költő szól hozzánk. Talán csak Ady köteteit veszem kezembe ilyen nagy szerétettel és Petőfiét, mint Az utolsó királysast. Mohón futok végig a sorokon, két-három lapot forditok, ott veszem magamhoz tiszta igéit és csurgatom szét lelkemben. — Friss, dobbanó érzések nyílnak ki bennem 5 utána muzsikálják zengő szavait. Olyan nagyon magyar, hogy testvéremnek érzem, olyan nagyon Költő, hogy emberfelettinek hiszem, olyan nagyon Ember, hogy húsból és vérből való minden sora. Mikor igy mohón átfutottam a köteten, akkor kezdtem olvasni egyenként, lassan, nem a szavak muzsikáját zendítve magamban, ha nem a versek mély értelmét. Minden vers különváló szépség, külön értelem. Talán egy sincs olyan, amelyik a másik hangulatából kelne, vagy onnan kapná szineit. — Mind külön megélt, a legmélyebb perspektívákig idegződött téma. Szülőföldhöz tapadó lelke átvilágítja az egész kötetet s a béres-sors egekig harsogó kiáltása beleszánt az ember emberségébe. A lélek kincsei állanak szemben a kastélyok gőgjével. Kicsordul belőle a habzó keserűség s ő mégis szürcsöli szomjasan újból s izeit megmutatja annak, aki arra méltó, aki megérti. A vigasztalás ugy dereng előtte, mint távoli csillag. Leg kifejezőbben adja vissza szülőföldje iránti érzéseit: Félénk dal a szülőföldről c. versben: Rólad szeretnék énekelni szülőföldem, de félek, hogy oly tilos felőled is mint benned volt az ének. Szülőföldem szülém nekem, de másnak uradalma másnak, ki büntetést szabott a teletorku dalra. A harmadik versszakban: Félek, tilos az elcsapott öreg cseléd fiának örök halálig a szülő határ utáni bánat... S végül a jövőbe sodorja képzelete : Tovább zengjen azért e dal ama dicső jövőbe, midőn a földnek ura lesz a föld szülötte népe, biztassa a hazátlant, ama végdiadalra, melynek utána földre száll a mennyek uradalma. Egy láthatatlan szál nőtt a szivéből, mely a világ végéről is a szülőföld felé ivei. Csodálatosan szép, ahogy «Két nyárfa» cimü versében a tudatos élet szerveibe kapcsolja a két fát: Ké.t testvér, két szerető, két jó pajtás pihen alatta tán ?