Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 250-273. szám)

1928-11-13 / 258. szám

2 .N^íaviDÉit 1928. november 13. A vízi beruházások A kiegyezési idők egyik legnagyobb teljesítménye volt azoknak az alföldi folyóknak megrendszabályozása, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még mérhetetlen területeket öntött el, ugy annyira, hogy a nagy magyar Alföld egyes vidékein az árviz úgyszólván örökös volt a mélyebben fekvő vidékeken. Gróf Széchenyi Istvánt fogja magasztalni örök időkig az a tény, hogy ezeket a nagy kiterjedésű területeket vizszabályozás által hazánk egyik legdusabban termő vidékévé lehetett tenni. Öriási teljesítmény volt ezeknek a munkálatoknak a lefolytatása, mert néhány évtized alatt sok milliárd köbrx ter földet mozdítottak meg. A viz munkája azonban állandóan nivelláló szándékú, ami az emberi építmények rombolásával jár. A világháború előtt az akkori kormányok törvényt hozattak a vízszabályozási kérdések megoldására s erre a célVajda Ernő ra tetemes összeg volt előirányozva Sajnos, mint sok minden mast, uay azt a nagyjelentőségű kérdést is elmosta egy másik nagy áradat, a világháború. Tiz esztendeje már, hogy ezen a téren nagyobb jelentőségű beruházások nem történhettek. Erre az időre esik a katasztrófális háború és forradalmakon kivül még egy borzalmas tény, Trianon Ítélete. Ez a diktátum hazánk példátlanul álló egységes vízrajzi térképét teljesen szétrombolta úgyannyira, hogy a múltban elkészített vízszabályozási programmot ma már teljesen figyelmen kivül kell hagynunk s uj irányelveket kötve próbálkozunk ujabb módszerek alkalmazásával. A mai helyzetben csak egységes elgondoláson épült programmal lehet segíteni. Ez ta programmot a minap vitatta meg a kormányzópárt értekezlete, amelynek asztalán már elkészítve feküdt a viziberaházásokró/ szóló törvényjavaslat. Eszerint, tetemes összeg, 57 millió pengő fogja szolgálni a beruházási kérdésekkel kapcsolatban felöleli a vizi társulatok maximális megterhelésének kérdését is. Az egységespárt azonban az elhangzott argumentumok alapján jónak látta a kérdést ketté szakítani, oly módon, hogy a törvényjavaslat csak az elkerülhetetlenül szükséges munkálatok elvégzéserői fog intézkedni s a társulatokra vonatkozó részt külön törvényben fogja megoldani. Nagyjelentőségű problémát lesz hivatva elintézni ez a törvényjavaslat, de bármennyire jó is a kormány szándéka, mégis meg kell ragadnunk ezt az alkalmat, hogy protestáljunk a trianoni békeszerződés ellen, mert éppen az ilyenfajta ügyekkel kapcsolatban ütnek ki ennek a diktátumnak hullafoltjai, mert olyan ideális vízrendszernek a problémáit megölődni, mint amilyennel az ezer esztendős magyar birodalom rendelkezett, széttépett állapotában, maradék nélkül sohasem lenet. Különösen bénítják legjobb igyekezeteinket is olyan tünetek, amilyenek voltak például a vésztői árviz és a pozsonyi és csallóközvidéki jégtorlódások. A mai helyzetben a szó szoros értelmében ki vagyunk szolgáltatva vizrendszerileg is a környező államoknak, amelyek, ha nem végzik el ép oly lelkiismeretesen a reájuk háramló vízszabályozási feladatokat, mint mi, s ehhez még a hanyagság s talán roszindulat is járul, miként azt módunkban volt tapasztalni a múltban, óriási magyar területek vannak kiszolgáltatva árvizveszedelemnek, amiket véglegesen elkerülni csakis ugy lehet, ha Magyarország rég ivizrajzi egysége alapján történik a beruházás és őrködés vizi vonatkozásban. Mindezek mellett a kormány rendkívül nagyjelentőségű beruházási akcióba fogott csak elismeréssel adózhatunk irányában, hogy a bemutatott törvény javaslat keretében a lehetőségek szerint a legjobb eszközök igénybevételével igyekszik megoldani a vízszabályozási- kérdésekkel kapcsolatban reá háramló feladatokat. A társadalom minden rétegének képviseletében hatalmas tömeg előtt zajlott le a nyíregyházi gazdagyűlés, amelyen sürgették a földmlvelő nép társadalmi biztosítását, az egységes gazdafront megteremtését, a kisiparossággal való együttműködést és állást foglaltak a magas tételű vámok és a gyáripari kartelek garázdálkodása ellen Czettler Jenő és 6aal Giston nagy beszéde. — Szomjas Gusztáv indítványára megbélyegezte a gazdagyűlés a székesfőváros külföldi zsír- és bnrgonyaakcióját, valamint egyes körök mértéktelen pazarlását (A Nyirvidék tudósítójától.) A Magyar Gazdaszövetség a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarával, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesülettel és a Nyíregyházi Gazdaszövetséggel együttesen vasárnap diélelőtt 11 órakor a Nyíregyházi Gazdaszövetség nagytermében monstre gazdagyülést tartott, amelyen a Magyar Gazdaszövetség reprezentánsai, a szabolcsi és környék vármegyék vezető gazdái és Nyíregyháza társadalma minden rétegének képviselői impozáns számban jelentek meg. A Nyíregyházi Gazdaszövetség kibővített székházának dísztermét és a vele összefüggő uj helyiséget zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség élén a vármegye és város, valamint a hatóságok és intézmények képviselőivel, akiknek sorában ott láttuk a vármegye képviseletében Borbély Sándor dr. Pola Negri tb. fő egy őt. Bencs Kálmán cir. kir. kormányfőtanácsos polgármestert, Énekes János pápai prelátust, Nagy Pál altábornagyot, Illés Andor dr. törvényszéki elnököt, Ozory István dr. rendőrtanácsost, Erdőhegyi Lajos dr. országgyűlési képviselőt, Eötvös Pál adóhivatali főnököt, báró Buttler Sándort, Kausay Tibor gazdasági főfelügyelőt, Klekner Károly dr. igazgató-főorvost, Névery János dr. főgimnáziumi igazgatót Imre Jánost, a Nyirvizszabályozó Társulat igazgatóját, Sikorszky István iparfelügyelőt, Bekényi József min. tanácsost, Vietórisz István dr. városi tiszti főügyészt, Szalánczy Bertalan, Szomjas Gusztáv és Liptay Jenő m. kir. gazdasági főtanácsost, Heringh Andor pénzügyi főtanácsost, Mikecz Ödönt és nejét, Szalánczy Ferenc Varga Lajos dr., Madarassy Gábor vezető gazdákat, Vass Jenő dr.-t, Kálmán Károlyt, Szalay Bélát, Stniják Istvánt, Huray Jánost stb. Az elnöki emelvényen Bernáth István közgazdasági egyetemi tanár, a Magyar Gazdaszövetség elnöke ül és pontosan 11 órakor megnyitja a gazdagyülést. Nagy figyelemmel hallgatott elnöki megnyitójában a 18 évvel ezelőtt itt Nyíregyházán megtartott országos gazdagyülést emliti és Kegyelettel ádózik a nagy Darányi Ignác emlékének. Az elnöki megnyitó után Kausay Tibor gazdasági főfelügyelő, a földmüvelésügyi miniszter üdvözlő táviratát olvassa fel, Borbély Sándor dr. Szabolcsvármegye, Vietőrisz István dr. Nyíregyháza város üdvözletét tolmácsolja. A debreceni Kamara és a társegyesületek üdvözlete után Vantsó Gyula dr. a Magyar Gazdaszövetség igazgatója a magyar földművelő nép társadalmi biztosításának törvényhozási rendezését sürgeti Németország mintájára tartalmas beszédben, amelynek során rámutat arra, hogy ennek <» kéroésnek megoldására az újonnan szervezett Munkásbiztositó Pénztár nem alkalmas. A piros hajnalon, zöld mezőn, fehér ökörrel szántó földműves nép lelki világa messze áll az ipari és gyári munkás mentalitásától, akik a három szin közül sok esetben csak a piros szin mellé esküsznek. Határozati javaslatára kimondja a naMfctülés, hogy szükségesnek tartjaTBRldmüvelő nép társadalmi biztosításának törvényhozási rendezését, számolni kell azonban a nehéz mezőgazdasági helyzettel és a földművelő nép teherbíró képességével. Nagy tetszéssel fogadott előadása után Czettler Jenő dr., a Magyar Gazdaszövetség alelnöke és a képviselőház alelnöke emelkedett szólásra. Egységes gazdafront és a kisiparosság. Hosszantartó, lelkes taps előzi meg Czettler előadását, aki ez alkalommal az egységes gazdafront megteremtését és a kisiparossággal való együttműködés szükségességét sürgeti és indokolja meg frappáns fordulatokban, gazdag, temperamentumos, izzó beszédben. Nem érdekképviselet a gazdák együttese — kezdte beszédét — mert amikor a magyar gazda a maga súlyos helyzetértek a javítását akarja, ugyanakkor ennek a Beregi Oszkár csonkaország boldogulását is szolgálja. Mi mezőgazdák nem niába vagyunk gyökere, törzse ennek a nemzetnek, amely növeli és táplálja a nemzeti életnek fáját és termi meg virágait és gyümölcseit, mert minden megmozdulásunkban, minden cselekedetünkben a nemzet. egyetemes érdekeit tekintjük. Beszél a r 8 év előtti nyíregyházi gazdagyülésről, amikor még nem volt divat gazda és' gazda között különbséget tenni, hanem az egységes gazdafront volt a nagy Darányinak és munkatársainak zászlójára írva. És minden véres háború és Országos Földbirtokrendező Bíróság nélkül már akkor belátta a nyíregyházi gaz3agyülés a határvégek betelepítésének nemzetmentő szükségességét és a kisemberek számára földet sürgetett Krassószörényben, Temesben, Torontálban, általában a magyar végeken. Miként a magyar csikós ha lefekszik a füre, hét mértföldnyiről meghallja a közeledő ló dobogását, ugy meghallotta, megérezte a nyíregyházi gazdagyülés, hogy baj lesz a végeken. Minden megnyilvánulása a gazdasági életnek az egységes gaídafrontra utal. Nem lehet külön hitele a kisbirtokosnak, középbirtokosnak, vagy a nagybirtokosnak, mert csak egy egységes agrárhitel lehet. Egységes gazdafrontot sürget az értékesítés kérdése is. A magyar gazda terményeinek, hizlalt sertéseinek az értékesítésével ugy van, mint az egyszeri pap a macskával volt. A három kiló ebédhust elvitte a macska. A macskát megmérték, éppen három kiló volt, a hus tehát meg volt már, de hol van a macska? Gondolják meg a tőzsdéző nagy urak mit jelent a mezőgazdának az, hogy tiz fillérrel esett a termény értéke. Ott fenn talán csak egy pengős vacsora árát jelenti, /íle a gazdánál a gyermekek iskoláztatásának az elmaradását. Gondolják meg, mi lesz annak a vége, hogy mig a mezőgazda 10—15 százalékos kölcsönnel dolgozik, addig keserves munkájával csak 5—6 százalékot tud kihozni a földjéből ? Az értékesítés kérdését az egyes gazda magában megoldani képtelen. Az szükséges, hogy amit a gazda termel, az pénzzé váljon itt az országban És itt jutok el előadásom címéhez : a kézmüiparosság és a gazdák egységének a kérdéséhez. A kézmüiparosság érdeke összekapcsolódik a gazdák érdekeivel és ez biztosítja az értékesítés lehetőségeit. Egységes magyar frontot kell teremtenünk gazdák és kisiparosok között, hagyjunk fel a külföldi áruk majomszeretetével és becsüljük meg a mienket, ami nekünk van. Becsüljük meg a pompás magyar almát és körtét a banán és narancs helyett. Ne szaladgáljunk külföldi iparcikkek után hanem szeressük meg azt, amit a magyar kéz, magyar iparos gyártott. Ha megteremtjük a magyar termelő és fogyasztó közös, egységes frontját, akkor nem kell a kormánynak a külföldön könyörögnie a magyar cikkek elhelyezéséért, mert megteremtettük az értékelési lehetőségeket idehaza is. A szeplőtlen asszony