Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 223-249. szám)

1928-10-18 / 237. szám

1928. október 18. JWVÍÜYIDÍK. földi államok szabadalmi hivatalainál. Bár a budapesti lapok móg keveset foglalkoztak a találmány ismertetésével, máris több helyről kapott értesitést a feltaláló az eladásra, illetve megvételre vonatkozólag. Valószínű, hogy a nagyobb érdeklődést mutató német gyárak közül valamelyik vásárolja meg a találmányt, mely a jövőben nemcsak az irógépelőknek fog nagy örömet szerezni, hanem bizonyára a feltaláló úriembernek is, aki hacsak 10 fillért is kapna minden eddig kattogó gép után kalkulálva, — vehetne magának egy-két emeletes házacskát már abból is. Mielőtt a sértett panaszt tett volna, a lopott kabátok már a rendőrségen voltak (A »Nyirvidék« tudósitójától.) Egyik nyíregyházi ügyvéddel történt meg az alábbi eset. Az ügyvéd rövid időre távol volt a városból. Mire hazaérkezett, ellopták lakásából két kabátját. Nosza hamar jelentette az esetet a nyíregyházi kir. államrendőrségen. Itt nagy meglepetésére előadtak két kabátott, vájjon ezek-e az eltűnt ruhafélék. Hát bizony azok voltak. A dolog akként történt, hogy a kabátok már a rendőrségre kerültek, mielőtt feljelentést tett gazdájok a lopás ügyében. Mig ugyanis az ügyvéd távol volt, a rendőrség egy másik bűnüggyel kapcsolatban nyomozás során egy notorius tolvajnál házkutatást tartott és ott előkerült a két kabát. A házkutatáskor talált kabátokat, mint gyanús tárgyakat behozták a rendőrségre, ahol igy gazdája nyomban viszontláthatta őket. A kegyelet ápolása Kállósemjénben A magyar temetők szomorúak. A sírok keresztjét, a szegényes kis fej fát elsepri a vihar. Valamikor nehéz tölgyből készült a sok sok évig tartó kereszt és a gyermekek, az unokák megtalálták könnyen halottaikat, kedvesük sirját, áldozhattak a kegyelet oltárán, ha messze útról hazaérve őseik sírjához zarándokoltak. A világháború után beállott szegényedés az élők kenyerét is kisebb adagokban mérte ki íés a holtaknak mind gyöngébb emlékfa jutott a magyar temetőkben. Kállósemjénben is igy történt. Vannak azonban fenkölt lelkek, akik a kegyeletre nevelés gondolatával is foglalkoznak. Tudják, milyen lesújtó, hogy amikor a gyermek felnő és olvasni tud, már nem találja meg kedves szülői sirját, ha azok korán elhunytak, nem találja meg, mert a fej fa, a kereszt elkorhadt. Kállósemjénben egy szegény család keresztjét állitották fel a napokban és ezzel példát mutattak, miként lehet a temető nevelő hatását a nép érzelmi nevelése érdekében beáÜitani. Nemes, nagy cselekedet, érdemes róla elmélkedni. KALCIDONT & ASSZONY* m friss üde lehelletet, állandóan szép és egészséges fogakat jelent i . r A magyar dal njjászülefé&e a nyíregyházi Városi Színházban Zsúfolt ház tomboló teljesedéssel innepelte redák Sárit és dr. Szilágyi Imrét Csodálatos dolog, hogy a magyar dalnak, a magyar muzsikának varázsát, ellenállhatatlan erejét külföldön tapasztalhatjuk a legnagyobb mértékben. A magyar cigány bevándorolja az egész világot s épen olyan nagy sikert arat a konzervatív Európában, mint a munka lázas érverésétől hangos Amerikában. Idegen emberek mondják, hogy a magyar dalban, a magyar muzsikában valami sajátos zamat, valami különös tüz van, ami megkülönbözteti minden más náció zenéjétől. A magyar nótától elérzékenyedik a hidegvérű angol, a bussines után loholó jenki, hogy a gemütlich osztrákról és temperamentumos franciáról ne is beszéljünk. No és mi magyarok hogyan vagyunk a magyar zenével? Lekicsinyeljük. — Talán rusztikusnak tartjuk. Nem klasszikus! Mintha a nemzeti muzsikának köze volna a klasszikus zenéhez! A kettő különbözik egymástól, de alapjában véve mindakettő a sziv legmélyebb érzelmeinek a kifejezője. A magyar dal, mint minden nemzet dala, a legprimitívebb emberi érzalmek kifejezője. S mert primitív, egyszerű, minden ember lelkéhez könnyen hozzáfér. — Művészi szempontból vetekszik a Iegraffináltabb költői formákkal. De művész kell hozzá, aki ezekből az egyszerű formákból monumentális müvet alkot. Vagy a legaprólékosabb művészi miniatűrt. Mert a magyar nótából mind a kettőt ki tudja formálni, aki ért hozzá: aki művész. A művész, aki tudatra ébreszti a hallgatót és megmagyarázza neki, hogy a magyar dal az ő lelkében is gyökeret eresztett. A művész, aki könnyet csihol a legcinikusabb ember szivéből. A művész, aki tapsra galvanizálja a leglustább tenyereket. A művész, aki tömegeket varázsol egybe és nyűgöz le. A művész, aki művész. A művész, aki méltó a magyar dalhoz. * Itt vagyunk újra a Városi Színházban, ahol a nézőtérre néhány nappal ezelőtt a Rosmersholm hideg köde nehezedett. — Nincs egyetlen ülőhely, nincs állóhely KMJEhüffi l munkaképessége megtakarítását jelenti, mert : ép fogazat — ép gyomor — ép szervezet szabadon még a karzaton sem. Valami forró áram csap meg amikor egy hatalmas toborzás eredményeként ezt a lelkes nagy közönséget együtt látjuk. Mi volt az a csodálatos erő, amely a ma ezernyi gondja, bántódása, küzdelme ellenére, ide vonzotta szinte parancsoló erővel a közönséget? Ez két erő imperativusa volt. — Egyik a nemzeti lélek ellenállhatatlan ereje, az, amely a magyar dalban öröklődött évszázadokon át, a másik egy diadalmas individuális erő: Fedák Sári nevének gyújtó, hóditó ereje. Fedák művészi utján most emelkedik a leg" magasabbra, rftost, amikor azzá lesz művészete, amit Petőfi definiál ihletten akkor, amikor ezt mondja: a költő Isten levele hoz• zátok gyarló emberek. Isten leI vele, amelyben tudtul adja, mit akar tőletek gyarló emberek. A művésznő a nemzet lelkiismeretének ébresztője lett, a magyar dal ébresztő múzsája, ihletett hirdetője és a magyar dalban öröklött nemzeti sajátságok uj életre ébresztésével a nacionalista világszemlélet küldetési hittel áthatott apostola. Amikor Fedák Sári a regősök lelkének inkarnációjával. Szilágyi Imrével a magyar dal ősi szépségeinek tolmácsolására vállalkozott, eldöntötte a harcot az idegen áramlatok és a már-már elfeledt magyar nótázás között és a bus i magyar firnamentumra oda tűzte a hajnalok csillagát. A színpad függönye felett a város címere, a város szinei hirdetik, hogy ami itt ma a színpadon lejátszódik, az a várost, az országot érintő, sorsdöntő esemény. A város kitűzte lobogóját a magyar dal diadalútja elé. és ez a diadal nem a szereplő egyéneké, ez az újraébredt, hóditón előretörő nemzeti léleké. A színfalak mögül hegedű hangolása zendül. Szilágyi Imre, a dalok intuitív erejű apostola, aki nek hegedűjében tudatos stilusérzékkel szólal meg a tisztult nemzeti érzés, nyolc tagu zenekarral jön a magyar dalt történeti fejlődésében szemléltető és átéreztető reprezentálása, most intézkedik, hogy a fekete díszmagyar ruhás muzsikusok rendelkezésre V KAIÜDŰNÍ a tiszta, édes lehelletet, pompás fehér fogacskákat. ep és erőteljes fogsor kifejlődését jelenti. álljanak. A közönség tapsa a várva várt dalesetet sietteti. Fedákot, Szilágyi Imrét látni, hallani akarják. A függöny előtt a város népszerű és kulturális akciókban mindenütt vezéri szerepre kért főjegyzője Szohor Pál jelenik meg és azzal a komolysággal és elmélyedéssel, amit minden megnyilatkozásában élvezettel állapítunk meg, elmondja megnyitóbeszédét a következőkben: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A régi magyar dal, mely mellett anyáinknak .csordult ki a könnye a füredi Anna-bálokon, amit Blaháné énekelt holdvilágos este a Sóstó tölgyei alatt, amit tárogató búsongott porrá lett kuruc asszonyok ablakánál, amit a Mohi pusztára induló magyar vitézek sóhajtottak utóljára —^tehát egyszerűen a régi magyar' dai — bekerült a muzeum poros polcaira. Megfakult hangjegyek alusszák százados álmukat dalos fiókok mélyén. Pedig bizony újra sirhatnánk éneket a végekről. Balassa Bálint tüzes lelke ott loboghatna a modern magyar végbeli vitézek zakója alatt. De a páncélos mellvértet együtt lepi muzeumok pora a vitézi énekek fakó kottáival. I páncélt gyári ruha váltotta fel — vitézi énekek helyett dzsesbendre hangszereltünk át, pedig a magyar közélet sárba tiporva próbálja emelgetni elernvedt tagjait. önöknek — tisztelt hölgyeim nincs már odahaza vállfüzőjük — amilyenbe Zrinyi Ilona öltözött és tegyék a szivükre a kezüket — egy-egy nemzeti szinii kokárdát se tudnának hirtelen feltűzni a keblükre. A szerelmes ifjú bizony nem Tinódi Lantos Sebestyén régen elfeledett nótáit huzatja az ablak alatt s névnapi ajándékul tangó kottát vásárol szive hölgyének. Ott van-e minden magyar lány könyvtárában Gárdonyi Géza harangbugáshoz hasonlatos gyönyörű regénye az Egri csillagok, melyben nemzeti hőssé avatja a magyar nőt ? Az önök szive pedig Uraim! a cseh posztó alatt magyarul dobog-e? Néhány héttel ezelőtt Nyitrán jártam, ebben az ősi püspöki városban. Az utcán magyarul köszönnek az epberek. A cukrászdában — melyben Krúdy Gyula Szindbádjának annyi romantikus kalandja akadt — magyarul kínálja karkötős kisasszony édességeit A városháza előcsarnokában áll egy mellszobor. Kétkedve ismerek rá Tisza István arcára. Most ugyan átmenetileg Massaryk neve van a márványba vésve, de ha mégegyszer útlevél nclkül mehetek Nyitrára — letörlöm onnan a bitorló álnevet. Ebben a városban minden magyar, a vendéglőben magyar cigány játszik, önök pedig uraim — végbeli vitézek, Balassa Bálint osztályosai — kikergetik ebből az országból a magyar dalt. Néger zenére csillog a szemük s járnak hozzá olyan táncot, melytől nagyapáink csárdáshoz szokott Iába gipszbe kerülne. Most jött egy nő és egy férfi, akik iementek a muzeum pincéjébe és régi kottalapokról letörölték az évszázados port. Egyszerre felhangzanak a török hódoltság rab magyar éneke, a kuruc bánat tárogatója, virág énekek, végbeli vitézek harci dalai. Olyanok lesznek a dalok, mintha soha mást nem is hallottunk volna. Velünk született magyar muzsika. A nő, aki koronázatlan fejedelme a magyar színpadnak — Fedák Sári. Maga is a megszállt területről való. Amit ő ad, nem egyszerű énekprodukció, érzi is a dalt. És most elindult lelkesíteni a végeket. Visszalopni az önök szivébe Hölgyeim és Uraim — az 500 éves magyar dalt. Kitörülni szivük érzékeny grammofon lemezéről a néger zene ejtette kusza karcolásokat. A férfi pedig Szilágyi Imre, aki legalaposabb ismerője a magyar zenének és dalnak. A húrja — a régi regősök húrja, melódiáit a tölgyerdő susogra, búzatábla rengi. Benne van a tépett mohácsi zászló feljajdulása, kuruc vitéz busulása, Kossuth Lajos katona hivása — benne a magyar remények hajnala. Mi áhítattal hallgatjuk őket és ' ebben a vérrel áztatott, jó magyar munkától felmagasztosult Nyírségi végvárban szerettei szorítjuk meg a hűséges fegyvertársak kezét. A megnyitóbeszéd után felhangzó tomboló taps jelzi, hogy itt a lelkek kitárultak azoknak az igazságoknak befogadására, amelyeket a város főjegyzője hirde-