Nyírvidék, 1928 (49. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-25 / 217. szám

Popescu ur elmélete. jncvíryidjqk. 1928. szeptember 26. Irta: sasi Szabó László. A Natiunea Dominanta cimü újságban egy cikk jelent meg mostanában Popescu Todornak, az orthodox érsekség titkárának a tollából, amely cikk elképpesztő otrombasággal tárgyalja az erdélyi kisebbségi mozgalmakat. Természetesen elitéli a kisebbségek panaszait, amik egyáltalán alaptalanok (tudniillik Popescu szerint) és jogilag se indokolhatók, (természetesen szintén Popescu szerint) mert mint mondja: »Éz az ország nem a kisebbségeiké s ezt az országot egy kisebbség se nevezheti hazájának!« Szerinte akármeddig is lakjék egy vendég egy idegen házban, mindég vendég marad és nem nyer jogot arra, hogy a házat magáénak mondhassa. A házigazda egyszerűen kizavarhatja azt a vendéget, vagy lakót, aki a házban parancsolni merészelne s igy a románok is; akik uralkodó nemzet, végül is kényszerítve lesznek kizavarni országukból azokat, akik ott rajtuk kivül parancsolni akarnának ! stb stb. Igy Popescu ur!! Szerinte tehát a magyarok Erdélyben csak albérlők, vagy lakók, legfeljebb vendégek s addig lakhatnak ott szép csendben, amig vendégekhez és lakókhoz illő szerénységgel viselik magukat, különben, a házigazda, az oláh ur egyszerűen kipakolja őket!! Nahát ennél még fényesebben senki nem szolgált rá a régi közmondásra, hogy «fogadd be a tótot.... stb...» A történelemnek ilyen otromba megcsúfolásáról, ilyen vakságról, ilyen ostobaságról már régen nem olvastam. Ha nem volna olyan szomorú és tragikus, mint a milyen, akkor méltán lehetne a vicclapba utalni... Tragikus és szomorú azonban, hogy egy ilyen ostobaság az erdélyi uraknál csakugyan komoly tudományos államjogi elmélet lehet, —-• tragikus, hogy ilyen otrombaságot, a tanulatlanságnak, az értelmetlenségnek ilyen Csimborasszóját ott egy érsekségi titkár nyilvános olvasásra nyomdafesték alá adhatja és a legtragikusabb, hogy Erdélyben most ilyen ostobaságok uralkodhatnak sokkal magasabb erkölcsi és szellemi nivón álló kisebbségek felett!! Hát Popescu ur mit se tud arról, hogy Erdély több mint ezer évig magyar uralom volt! ? Nem tud arról, hogy ott 1000 évig a magyar volt a gazda és az erdélyi három nemzetség, t. i. a magyaí, a székely és a szász-nemzetség között az oláh egyáltalán soha nem k szerepelt! ? Hát nem tudja azt, hogy az oláh Erdélybe csak lassanként beszivárgott kecskepásztor és 1000 évig csakugyan vendégként megtűrt nép volt 1! Hát nem tudja, hogy a mi kultura, ami haladás és civilizáció, alkotás, épités Erdélyben történt, azt mind a másik három nemzetség: a magyar, a székely és a szász nemzet alkotta és a magyar uralom alatt lefolyt 1000 esztendő az oláhokra csak a szörnyű maradiság, a setét orthodoxismus korszaka volt, amely alatt néhány dúskáló papi fejedelem rezidenciáján kivül ők maguk, az oláh-nép semmi maradandót nem alkotott!! Miféle házakból akarják ők a magyarokat kizavarni ? ? ?Azok ból a hitvány viskókból, amikben évszázados elmaradottságban ők laknak együtt a baromfiakkal, s amikbe egy kulturált magyar, vagy székely, vagy szász-ember még belépni sem tud utálat nélkül ül — Ezekre a házakra gondolt Popescu ur!! ? A maradandó házakban, várakban, kulturépületekben, intézményékben, amiket Erdélyben találni lehet, azokban mind a magyarok, a székelyek, a szászok a gazdák 1000 év óta!! Hogy gondolja tehát Popescu ur a hasonlatot!!! ? A bornirtság netovábbja kell hozzá, hogy valaki komolyan ilyeneket leírhasson!! Ha mi is a Popescu ur államjogi elméletét követtük volna, akkor ezer év óta Erdélyben az oláhok közül hírmondó se maradt volna és pedig lett is volna hozzá elég okunk, hogy kikergessük őket, mint haszontalan, értéktelen és izgága elemet, mert a Hóra-Kloska féle lázadás és a 48—49-iki_vérfürdők erre éppen elegendő indokot szolgáltattak volna!! Ám a magyar mindég lovagias, toleráns, vendégszerető nemzet volt és ilyen badar elméleteket soha se vallott. Az arra érdemes és hivatott idegeneket mindég felkarolta, istápolta. Szászok, svábok, cipcerek, rácok, tótok itt mind virultak, nevelkedtek, privilégiumokat élveztek és kulturában haladtak is. Az oláh is fejlődhetett, művelődhetett volna, hiszen szabad volt előtte a haladás minden utja, — ám ezt az alacsony rendű és értelmiségü népet nem engedte a setét és tunya orthodoxia, amely viszszatartotta őket az ezeréves butaságban és elmaradottságban... Ez a butaság és ez az otrombaság nyilatkozik most meg a Popescu ur Írásában is, ami felett csak utálattal térhetünk napirendre! A kisvárdai vonat mozdonya elütött egy két lovas szekeret és hetven méterre ragadta magával a benne ölő két utassal együtt. Az egyik utas Takács Ferenc a mozdony lámpáján akadt fenn. — A súlyosan sérült takácsot eszméletlen állapotban hozták be a nyíregyházi kórházba. (A «Nyirvidék» tudósítójától). Á kisvárdai vonalon könnyen tra gikussá válható súlyos szerencsétlenség történt. A Nyíregyháza felé haladó esti személyvonat elütött egy kétlovas szekeret. A szekérben ülő utasok közül az egyiknek, aki fenn maradt a szekeren akkor is, amikor a mozdony a kocsit elragadta, nem történt komolyabb baja, de a másik utas fennakadt a mozdony lámpáján és súlyos sérüléseket szenvedett. A karambolról a következő részleteket jelenti a «Nyirvidék» tudósítója: A kisvárdai vonat, amely 3 5 km. sebességgel közeledett Pátroha állmáos felé, Ajak és Pátroha között elütött egy szekeret, amelyen két gazda ült: J. Takács Zoltán és B. Takács Ferenc. A gazdák Rétközberencsről jöttek és Ajakra tartottak. A kétlovasszekeret J. Takács Zoltán hajtotta. B. Takács Ferenc mellette ült. Sötét este volt, amikor a kisvárdai vonat sínjéhez ertek. Itt valamikor meg volt a zárható sorompó, de ezt másfél évvel ezelőtt, — nem tudni mi okból — leszerelték. A kocsi nyugodtan félhajtott a sínekre. J. Takács Zoltán nem vett észre semmit és útitársa sem látta,* hogy a személyvonat lámpása már közelben fénylik, nem hallották a Csakis felnőttek nézhetik meg!!! Szerdától az Apollóban Const nce Talmadge: Idill a szállodában. Victor Woonder: Modern kalózok. Szerdától az Apollóban Hétfőn A legszebb filmjeink sorozatából Kedden Isten veled, ifjúság... Filmköltemény az élet tavaszáról 9 felvonásban. Carmen Boni, Slezák Walter a főszerepekben. Fényes kisérő műsor

. Szerdán Csütörtökön; CSAKIS FELNŐTTEKNEK! CONSTANCE TALMADGE idei első nagy filmje: Idill a szállodában Szerelmi kaland 8 felvonásban. Modern kalózok Xalandor történet 7 falvonásfcan. Elíadásek keeiete: i. 7 át 0 érakor. vonat zakatolását sem. Csernyik Mátyás nyíregyházi mozdonyvezető, aki csak az utolsó pillanatban vette észre a sínekre érkező szekeret, amikor a mozdony lámpás már megvilágította Tákácsék lovait, — minden erejéből fékezni kezdett, de már későn volt. A vonat mozdonya elragadta a kocsit a benne ülőkkel együtt. A mozdony 76 méteren vitte magával az elütött kocsit, mig a vonat megállt. B. Takács Ferenc az összeütközés pillanatában a mozdonyra zuhant, ugy, hogy fennakadt a mozdony egyik lámpáján és ebben a hajmeresztő helyzetben tette meg a halálos veszedelemmel fenyegető 76 métert Ajak és Pátroha között. A másik utas, aki a kocsit hajtotta, szerencsésebb volt, bennmaradt a kocsi belsejében és csak kisebb zuzódásokat szenvedett. A szekeret darabokban szedték ki a mozdony alkatrészei közül. A lovak az összeütközés pillanatában elszabadultak és semmi bajuk sem történt. B. Takács Ferencet eszméletlen állapotban szállították be a nyíregyházi Erzsébet kórházba súlyos sérüléseivel. A megindított nyomozás szerint a két gazda kissé ittas állapotban volt. B. Takács Ferenc azt vallja, hogy ő látta a vonat lámpását és figyelmeztette is rá Takács Zoltánt, aki azonban csak annyit mondott, hogy — Bizz csak ide! és nagy nyugalommal hajtotta rá a szekeret a sínekre. A vizsgálat folyik. Halálra zúzta magát egy földmives a tordai hasadékban, a boncoló orvos pedig hullamérgezést kapott. Kolozsvárról jelentik: Moga Vasilie egerbergi földműves Szind községből Peterd község felé tar-' tott és hogy útját megrövidítse, a tordai hasadékon ment keresztül, amint a hatalmas sziklák élén keresztülvezető keskeny ösvényen haladt át, hirtelen szédülés fogta el és mintegy nyolcvanöt méter magasságból a hasadékba zuhant. A sziklás patakmederben a szerencsétlen ember feje teljesen szétporlott, lába és karjai több heiyen eltörtek. A szerencsétlenül járt földművest a vidék pásztorai vették észre. Értesítették a hatóságot és a tordai hasadékba hivatalos bizottság szállt ki. A földműves tetemét dr. Szentkirályi Ödön orvos boncolta fel. Boncolás közben az orvos karját egy a hulláról felszálló légy megcsípte. Szentkirályi munkaközben észre sem vette a légycsipest; ami csaknem végzetessé válható szerencsétlenségnek lett az okozójává. Boncolás után Szentkirályi hirtelen fáradtságot érzett és magas lázzal ért a lakására. Egyik orvoskollégája azonnal konstatálta a hulla* mérgezés tüneteit. Idejében injekciókat adott be a betegnek és a gyors és gondos orvosi ápolás eredményeképen sikerrült az orvost az életnek megmenteni.